A meccs első harmada egyértelműen rossz volt, a második már kiegyenlített, a harmadik hozta meg a sikert. Ilyen hajrához nem szoktunk, de ez ugye már a harmadosztály. Ilyen fordítást egy rutinos, jó csapat ellen nem lehetett volna elérni. De a Putnok nem az. Becsületükre legyen mondva ők is nagyon hajtottak, elhitték, hogy innen 3 pontot visznek el. Így aztán az (igen szerencsés) egyenlítésünk után újra támadni kezdtek. Rá is fizettek.
Nyertünk, mert egyre bátrabb játékkal mentünk előre. Mint a vak ló.. Azt nem írhatom, hogy elképzelés nélkül támadtunk, mert az elképzelés az volt, hogy a labdát felíveljük a 3 védő között szenvedő Szabónak. És pont... Hogy mi lett volna a folytatás azt nem tudja senki, de ezzel próbálkoztunk. Persze teljesen eredménytelenül.
Salvador ez idő alatt a padon ill. a kapu mögött szomorkodott. (Az ideg majd megölt...)
Közben feltűnő volt, hogy Szabónak rosszuil van beállítva a lába a kirűgásoknál, Nyisa milyen bizonytalan rutinos társak hiányában, Molnár pedig nem adja senkinek a labdát, minden helyzetből és helyzet nélkül is ellövi. (Biztos ő hozta otthonról, minek adja másnak?)
2-3 helyzetünk még így is akadt, mert a Putnok ugyanilyen sok hibával játszott.
Szerencsére Borbély még épp az utolsó pillanatban cserélt, így bejött 2 nyerőember.
Összességében nem érdemeltünk győzelmet, de a Putnok ellenünk valahogy mindig kikap. Maradjon így! Kár, hogy más csapatok is vannak a csoportunkban! Pl. a Létavértes...
(Ja! Menyhértnek nem lehetett volna más napokon, vagy pl. 2 héttel korábban házasodni? Sok boldogságot!)