Sokáig gondolkoztam, hogy milyen címet adjak a hozzászólásomnak és a "Remény"-nél maradtam. Mert megmaradt a remény a további fordulókra. De hangsúlyozom: csak a remény, csak valami kis esély. Nehogy azt gondoljuk: megvan a feljutás! Még nagyon nincs meg, sőt nagyon kicsi az esély. Ehhez minimum meg kell nyerni a hátralévő két meccset és akkor valószínűleg marad a 4-5 pont hátrányunk tavaszra az előttünk állókhoz képest. Majd tavasszal is vitézkednünk kell, sokkal jobban mint az őszi szezonban, ráadásul győzni kell Kisvárdán és Hatvanban és Putnokon... Hát majdhogynem lehetetlen. Esetleg egy komoly téli erősítés után.
De a mai győzelem után legalább már azt elmondhatjuk, hogy ha ezeket a meccseket behúzzuk, akkor meg lehet a feljutás. 3 hete erre szemernyi sanszot sem adtam volna.
Na, akkor a mai meccsről. Mindenben egyetértek a szerzővel, a játékosok értékelésével is. Azt azonban nem hiszem, hogy a bíró sporttárs csalni akart volna, ő egyszerűen ilyen. Ha nem fújta volna be a 11-est, akkor tényleg csalónak lehetett volna bélyegezni, bár láttam én már olyat, hogy ilyenkor becsukta a szemét a szemét... Most azonban megadta, bár a kapust meghagyta. Mi meg kihagytuk a büntetőt. Már megint. Vajon ez már a hanyadik az utolsó 2-3 évben? Nem kapunk sok ilyen lehetőséget, de biztos, hogy jó, ha minden harmadikat tudjuk értékesíteni. Ezen akár elmehet egy bajnoki cím is. Ha ma Lipusz nem áll be előtte alig valamivel, akkor nem győzünk és minden reménytelen lenne. Tényleg nem lehet hosszú idő óta 1 olyan embert találni, aki ilyenkor nemcsak elvállalja, hanem értékesíti is?
Összességében megérdemeltük a győzelmet. Nagy csata volt, nem magas színvonal, de tömény küzdelem, izgalom. Még 0-0-nál gondoltam arra, hogy bármi is lesz a vége, ma nem lehet, nem szabad bántani a játékosokat. Persze ha nem győzünk nem lett volna ünneplés, de szidás sem, ami pedig még a győztes meccseink után sem volt eddig ritka. Ma azonban igazi ünnep kerekedett a végére. Ugye, hogy nem olyan borzasztó ez a közönség, kedves játékosok? Pedig biztos kint voltak az ordenáré kategóriába tartozók is. Csak most nem voltak azok, ill. ha azok lettek volna, sem hallatszott volna, a többség miatt.
Összességében megállapíthatjuk: a játékosnak és a nézőknek is így kell valahogy viselkedni! Így öröm meccsre menni. Meg hazafelé is.