Az érzés, ami a csontodig hatol...

2013.05.02 17:09

Hát ez felettébb karcsú volt... Ha csak ennyire vagyunk képesek egy sorsdöntő meccsen, akkor jobb is, ha nem áltatjuk magunkat, és elkezdünk megbarátkozni a harmadik vonal gondolatával.

Diósgyőr II., Tiszakanyár, Szatmár Unió, Létavértes, Hajdúböszörmény, Nagyecsed, Baktalórántháza, Ibrány, Nyírbátor, DEAC-Szertár Sportbolt, Cigánd, Tiszaújváros, Várda, Hajdúszoboszló. Az NB 3 Tisza csoportjának mezőnye. Vonzó perspektíva, ugye?

Ha csak arról lenne szó, hogy - szokás szerint - semmi nem jött össze, nyugtathatnánk háborgó lelkünket. Azonban a tény az, hogy a Honvéd második csapata a játék minden elemében fölénk nőtt, és ami a legnagyobb baj, hogy mentálisan is. A kispesti fiatalok láthatóan jobban akarták a győzelmet, volt fazonja a játékuknak, és látszott, hogy tudnak és főként: hajlandóak küzdeni egymásért. Egy olyan csapat mutatott nekünk példát küzdeni tudásból, akik már a bajnokság megkezdése előtt kiestek, és csupán a hülye szisztéma miatt kell, hogy végigjátsszák a 30 mérkőzést. Az is megdöbbentő, hogy a nagy csapatnál partvonalra tett, megalázott és elhallgattatott Debreceni András mintaszerűen teszi a dolgát, gólokat lő és nyoma sincs rajta mentális vagy motivációs problémáknak. Ha egy Debreceni oda tudja tenni magát, meg tud feszülni, hogy bizonyítson és nem csak mímeli a játékot, akkor a Kazincbarcikai Sport Club játékosai miért nem motiváltak arra, hogy küzdjenek, hogy ne adják fel, és mutassanak valamit a közönségnek, akik nagy részben még akkor is kitartanak mellettük, amikor már lassan semmi értelme.

Félelmetes érzés kerített hatalmába a lelátón, ami a Honvéd góljánál teljesedett ki. Az a beletörődés, az a letargia, ami a szurkolókból áradt, az a reményvesztettség sokkoló volt. Igen, úgy érzem, lélekben mindenki lemondott már a bentmaradásról. Tulajdonos, vezetők, vezetőedző, játékos, szurkoló. Nem mondom, hogy lehetetlen a bentmaradás, mert matematikailag semmi sincsen veszve, kikapott a Putnok és az Orosháza, mindössze 4 pontra van az osztályozó, és van még 5 meccs. Ezzel a mentalitással, ezzel a felforgatott, ad hoc-játékot bemutató csapattal viszont egyszerűen nem ütjük meg a szintet...

Az, hogy Bogáti és Halgas mit keres a középpálya szűrő-szekciójában, totális rejtély. Tudom, persze, nincsen Kokó, Kiprich eltiltás alatt volt, de könyörgöm, voltak a padon arra a posztra való labdarúgók. Fehér Balu, Maicon, de akár Nyisa is képes lett volna jobb teljesítményre, Balázs beállításával látszott is, hogy a védekezési potenciál megnőtt, nem rohantak már át annyira rajtunk a lelkes fiatalok, mint az első félidőben. Bogáti még csak-csak, mert ő képes volt néha a megszerzett labdát ilyen-olyan módszerrel kihozni a védekező harmadból, de Halgas totális tévedés volt abban a szerepkörben. A védelmünket, amiről azt hittük, NB 2-es szinten megfelelő stabilitást nyújthat tavasszal, sokszor megoldhatatlan feladat elé állították a Honvéd gyors és agilis támadói, az meg, hogy például a már többször említett Debreceni bátran kalandozott a mi térfelünkön, azt mutatta, hogy semmi tartás nem volt bennük.

Erre utaltam a múltkori cikkemben. Ettől a brigádtól már senki nem fél. Az első meccseken megszerzett presztízst sikeresen romboltuk le, ahogy egyre jobban mentünk bele a tavaszba, és üzentünk: "ide lőjetek!"

A második felesben kicsit megélénkült a játékunk, picivel stabilabb lett a középpálya, és Salvador is vitt némi életet az offenzívába, de ez már kevés volt a győzelem kicsikarásához. És valljuk meg őszintén: a három pont sem biztos, hogy sokat ért volna. Most ha történetesen rúgunk egy akármilyen gólt a végén, elhisszük, hogy ez a csapat képes győzni Újpesten, Balmazújvárosban, vagy akár Debrecenben? Hogy ilyen teljesítménnyel legyőzzük a megtáltosodott Szegedet? Abban sem vagyok biztos, hogy az Orosháza nem éppen ellenünk fog felállni a padlóról...

Nem, ne áltassuk magunkat! Ezek a játékosok egyénileg, képességeik terén bőven NB 2-esek. Csapatként viszont nem működnek, aminek csupán kiesés lehet az eredménye...

Mindezek ellenére az igaz szurkoló soha sem hagyja el a klubját, jóban-rosszban:

Hajrá Barcika!