Gyenge, mint a bőrehagyott kígyó...

2013.05.28 15:54

Mit lehet mondani arról a "csapatról", amelyik az utolsó hazai meccsén 2-0-ról képes 4-2-re kikapni, és így búcsúzik közönségétől? Gondolkodom, hogy a "szánalmas" szó megfelelő-e?! Azt mindenképpen el lehet mondani, hogy nincs erőnléte, nincs tartása, és nincs becsülete sem.

Az edzések színvonaláról keringenek mindenféle mendemondák a városban, én - engedelmetekkel - ebbe nem mennék bele, ahogy eddig sem, most sem kívánok a barcikai labdarúgás Blikk-je lenni. Nem kell ahhoz azonban nagy szakértelem, hogy ha egy csapat előnyből többször képes vereséget szenvedni, vagy éppen többgólos fórról ikszre hozni a meccset, annak a csapatnak nincsen erőnléte, ez viszont az edzésekhez köthető hiányosság. Ezt a játékot csak úgy lehet eredményesen űzni, ha a gyakorlások alkalmával ki van gyakorolva a taktika, többféle (!) felállásbeli hadrend, és a játékosok megfelelő edzettségi szinten vannak, hogy bírják a tempót, és ne fáradjanak el a meccsek második felére. A megfelelő edzettségi szint hiánya többször kiütközött ebben az évadban.

Hogy van-e ezek után edzőkérdés Barcikán? Hát hogy a fenébe ne lenne? Hogy Kiprich József jó edző-e? Nem a mi tisztünk eldönteni. Hogy megbukott-e Kazincbarcikán? Ez nem is lehet kérdés. Van egy edzetlen, taktikailag éretlen, túlnyomórészt improvizáló csapatunk, a csapatmorál a béka segge alatt, eredmény nulla. Nem az a baj, hogy kiestünk, hanem az, AHOGY kiestünk. A Putnok sokkal szemben esett ki, bár ez aligha vigasztalja őket. Mi még meghalni sem tudtunk szépen, így aztán nem is jár tisztelet a "halottnak", nem tudunk érte túl sok könnycseppet sem ejteni. Tisztázzuk: nem a barcikai labdarúgást nem tudjuk sajnálni, hanem azokat a szereplőket, akik kék-sárga mezbe bújva játszották el a KBSC-játékost hétről-hétre (tisztelet a minimális kivételnek!).

Volt abban valami különös "báj", hogy amikor már matematikailag is kiestünk (a Balmaz elleni meccs után), megjelentek olyan hírek, hogy ha esetleg az Eger nem kap licenszet, a 9. is hely is érhet osztályozót. Persze, ennek az opciónak körülbelül annyi esélye volt, mint féllábúnak a seggberúgóversenyen, de hát a szurkoló milyen? Reménykedik. Különben is jellemző volt a bajnoki évre ez a meccsek előtti felfokozott várakozás, hogy: "na majd most, most megmutatjuk". "Örökké nem eshet". "Bármibe lefogadom, hogy végül bentmaradunk". Aztán a nagy várakozásokból, a nagy ígérgetésekből persze soha nem lett semmi. Akit meg már sokszor becsaptak, átejtettek, az eljut arra a pontra, hogy már azt sem hiszi el a másiknak, amit kérdez.

Hogy jó ötlet volt-e Kiprich Józsefet vezetőedzőként leszerződtetni? Annak tűnt. Voltak szép eredményei Gyirmóton, Tatabányán, játékospályafutásából adódóan pedig kerülhetett volna akkora reflektorfény csapatunkra, amit egy helybéli "legenda" nem tudott volna "hozni". Így is kaptunk rengeteg teret az egyes sajtóorgánumok csatornáin, kár, hogy a hírek általában - az eredmények hatására - negatív felhangot kaptak. Nem hiszem, hogy rossz edző Kiprich József. Legalábbis nem hiszem, hogy rossz edző VOLT. Kicsit úgy járt, mint az egyik - sajnos ma már földi dolgokkal nem foglalkozó - cimborám: nagyon nagy spíler volt a számítógépek területén abban az időszakban, amikor az első pentiumok bejöttek. Aztán - mivel elsősorban lustaságból, érdektelenségből nagy ívben tett az új fejlesztésekre, és csak a megszerzett tudásából akart "megélni" - csodálkozott, amikor a korábban "amatőrök" is lealázták. Mert ahogy a játékosnak kell az erőnlét, a vezetőedzőnek is meg kell ismernie a legújabb edzésmódszereket, el kell sajátítania, és meg kell tudnia valósítani azokat. De ha már ennyire nem akarunk igényesek lenni: meg kell ismernie a játékosait, azok erősségeit és gyenge pontjait, hogy hol kell beavatkozni, melyik területeken kell fejleszteni őket. Ismerni kell a személyiségüket, kire mivel lehet hatni, erőteljesebben kell-e motiválni valakit, vagy elég, ha a kezdőbe nevezed, és "meghal" a pályán, meg kell simogatni a "buksi fejét" egy-egy szép megoldás után, vagy jól seggbe kell rúgni, mert neki az hiányzik. A kérdésem: tudja ezeket vajon Kiprich mester a játékosairól? Nem hinném.

Kiprich Józsefnek komoly múltja van. Jelene nincs. Hogy jövője van-e, az csak rajta múlik. Nálunk viszont - az esélyt már eljátszotta.