Offenzíva...

2014.12.20 09:45

Ott hagytuk tehát abba a múlt héten a játékosaink őszi teljesítményét elemző, kétrészes „szösszenetünket”, hogy letudtuk a védekezésért felelős játékosokat, és megálltunk Ignácnál, mint aki védekező középpályásként, és irányítóként is szerepet kapott. Folytassuk tehát vele!

Irhás Ignác: Bajnokság: 14 meccs, 3-szor lecserélték, 4 gól, 2 sárga lap. Kupa: 3 meccs, 1 sárga lap.

A múltkoriban már megpendítettem, hogy Ignác a csapat esze, és ezt továbbra is tartom, de emellett - főleg az ősz második felében - dupla tüdővel és hatalmas szívvel nyargalászta át a középpályát, és ezért minden dicséretet megérdemel. Ne feledjük, hogy milyen lélektani háttérrel érkezett hozzánk a jövőre már 30 éves, 45 NB 1-es meccset a háta mögött tudó középpályás: konkrétan Kisvárdán útilaput kötöttek a talpára, és ez bizony aligha lehetett túlzottan önbizalom-növelő intézkedés. Várdán a másodosztályban mindössze 6-szor volt kezdő az előző idényben (8-szor a padról szállt be, 1 gólt szerzett), ami nem túl sok, tekintve, hogy a végjátékban a szabolcsiak már az életükért küzdöttek, és ilyenkor bizony fűt-fát ki szoktak próbálni az edzők, hátha. Nos, nem, napnál világosabb volt, hogy a várdaiak úgy érezték, bakot lőttek a játékos szerződtetésével, mi meg nem sokat variáltunk, lecsaptunk a cigányválogatottban is megfordult játékmesterre. El kellett telnie jó néhány meccsnek, mire rájöttünk, miért is jó ez nekünk. A helyzet az, hogy azokon a meccseken, amikor a Kokó-Ricsi-Igi hármas pályán volt, néha nem nagyon éreztük, vajon hogy is áll fel ez a középpálya de facto? Logikus lett volna, hogy a Kokó-Illés szűrőpáros előtt Ignác irányít, mégis, gyakran emberünket láttuk szinte a leghátrébb helyezkedni hármójuk közül, nem volt tiszta számunkra, mi is a munkamegosztás, kinek hol a helye. Aztán Kokó kidőlésével már stabilabban kirajzolódtak a nyomvonalak, hiszen a sérült közönségkedvenc helyére húzódott vissza Irhás a szűrő pozícióba. Azt kell mondjam, ezen az őszön Ignác volt a „kovácsbence”, hiszen jó úttörő módjára, ahol kellett, segített, így láthattuk védekező és irányító középpályásként, de még kvázi balszellőként is. Ez utóbbi megoldást a Putnok ellen választotta Gálhidi mester (persze, nem klasszikus balfutó volt Ignác, csak arra az oldalra húzódott ki támadásoknál), és meg is lett az eredménye: a második gólnál Montvainak szinte csak annyi dolga akadt, hogy beletegye a lábát Irhás tökéletes beadásába, amit az után hajtott végre, hogy hülyét csinált a gömöriek jobb-bekkjéből. Négy gólt szerzett, ezek közül tulajdonképpen nem volt meccset eldöntő találat, de a veresiek és a Honvéd ellen ő biztosította be a győzelmet, a Tarján ellen is övé volt a második találat, a Putnok ellen viszont nagyon fontos szabadrúgásgólja jelentette a vezetést. Három gólpassza nem annyira kiemelkedő, ennél ő sokkal többre képes, de úgy érzem, a mester ki fogja ezt belőle hozni tavasszal. Azt, hogy dupla tüdeje van, talán az is bizonyítja, hogy 14 meccsén mindössze 3-szor kellett lehozni (ebből az egyik a teljesen indokolatlan, Hatvan elleni csere volt), pedig ebben a szerepkörben jócskán el lehet fáradni. Azt hiszem, aki figyelemmel követte a játékos őszi teljesítményét, egyetért velem abban, hogy iszonyat, amit zakatolt ez a kis ember, nem ismert elveszett labdát, bár igaz, pontosságán, passzjátékán lesz még mit csiszolni a tavaszi idényre.

Szabó Ádám: Bajnokság: 8 meccs, 5-ször be-, 2-szer lecserélték, 1 gól. Magyar Kupa: 2 meccs.

Őszintén szólva, a „putnoki” különítmény tagjai közül Ádámtól vártam a legtöbbet. Ne feledjük, hogy Magyar Bajnok játékosról beszélünk, aki 80-szor léphetett pályára az élvonalban, és korosztályának egyik legtehetségesebb középpályása volt. Aztán valahol megrekedt a fejlődése, többször sérülések is hátráltatták karrierépítését, meg aztán, khm, másfajta tényezők is, de ezt most hagyjuk. Hozzánk is sérülten érkezett, a negyedik fordulóban láthattuk először a pályán. Pedig – tévedés ne essék – a csapat elsőszámú irányítójának hoztuk, úgy is mondhatnám, playmakernek, aki kikaparja a gesztenyét a támadóknak, pluszban góljaival is segíti a csapatot. Nos, amint visszatért Ádám, be kellett látnunk, hogy Szabónak akkora lemaradása van, hogy az valami förtelem. Nemcsak hogy rövid időre lehetett vele, csereként számolni, de azon rövid időszakban is, amíg pályán volt, nagyjából értékelhetetlen produkciót nyújtott. Hiányzott az erő, a dinamika a játékából, passzai rendre nem sikerültek, helyzetbe sem igen került, de nem is tudta megteremteni azokat. Ha volt olyan mozzanat, amivel nem értettem egyet Gálhidi mesterrel az ősszel, az az volt, amikor a Várda ellen behozta a 65. percben (igaz, nem volt sok választása): Ádám a brusztolásra – úgymond – teljesen alkalmatlan. Amikor a nyakunkban lihegtek a szabolcsiak, akkor kellett volna megtartania a labdát, de nem tudta, így a középpályánk átjáróházzá vált. Az Újváros ellen Nehéz ékpárjaként pakolta a pályára Gálhidi, nem sok értelme volt, viszont a Putnok ellen a második felesben nagyot produkált. Úgy gondolom, ez az egy félidő volt, amikor a játékos valós tudását láthattuk, megfelelően energikusan vette át a balszélt, jól tolta le a labdát az alapvonalig, és ügyesen teremtett helyzeteket. Nagyon bízom benne, hogy egy jó (és sérülésmentes) alapozás után ezt az arcát látjuk majd a még mindig csak 26 éves labdarúgónak, de ha az akarati tényezőket veszem számításba, azt kell mondjam, ehhez ő is kell…

Illés Gábor: Bajnokság: 10 meccs, 1-szer le-, 2-szer becserélték, 2 gól, 1 sárga lap. Magyar Kupa: 2 meccs.

Habár Felcsútról érkezett hozzánk Gábor, azért tudjuk, hogy diósgyőri nevelés ő. Első kanyarban arról volt szó, hogy balhátvédnek hozzuk, de ennél a posztnál azért jóval dinamikusabb, „labdaérzékenyebb” a fiatal játékos. Az első meccseken nagyon bátortalanul játszott, engem a frissen idekerült Czetőre emlékeztetett (vagy nyomokban Szala Ákosra), tényleg az volt az ember meglátása, hogy elsősorban azért van a csapatban, hogy a kvótának megfeleljünk. Aztán bebizonyosodott – ahogy a bátorsága kezdett megjönni – hogy időnként hasznosabb tud lenni Lipusznál a balszélen, benn is ragadt a csapatban, és egyre több szép megoldást lehetett látni Gábortól. Sérülése nem jött jókor, mert épp kezdett biztató formába kerülni, de mégis azt kell mondanom: sokkal több spirituszra, vakmerőségre lenne szükség a játékostól, mert több van benne, mint amit eddig láttunk tőle. Kifejezetten gyors, „cselképes” pléjer, ezért is érthetetlen, hogy miért nem vállalkozik többet, mert biztos vagyok benne, hogy ha merészebb lenne, sokkal többször tudna a védők mögé kerülni. Tavasszal sokat várunk tőle! Ja, és alig várom, hogy „újdonsült barátom” ideböfögje, hogy jövőre lapátra tesszük…

Lipusz Norbert: Bajnokság: 14 meccs, 4-szer le-, 6-szor becserélték, 3 gól. Magyar Kupa: 3 meccs.

Egyike azon két játékosnak (Irhás a másik), aki minden bajnokin szerepet kapott, mégsem mondanám, hogy tökéletesen elégedettek vagyunk teljesítményével. Pedig lőtt három gólt, és nincs olyan a csoportban, aki elmondhatná magáról, hogy gólt lőtt az első, a második és a negyedik helyezettnek is. Két szabadrúgásgólja (a Hatvan és a Putnok ellen) mestermunka volt, a Várdát pedig konkrétan az ő találatával vertük meg Lakatos elrontott büntetője után. Mégis azt mondom: iszonyatosan kevés, amit Norbitól láttunk ősszel. Ha egy szót kellene a teljesítményére mondanom, azt mondanám: alibi. Ennél azért többre számítana az ember egy olyan labdarúgótól, aki 56-szor az NB 1-ben is szerelést kapott, ráadásul mi is nagyon jól tudjuk, hogy mire képes a srác, mert tolta már nálunk korábban is. Sőt, volt olyan idény, amikor jópár meccsen keresztül szinte csak ő volt képes az ellenfelek hálójába találni. Ezen az őszön nagyon statikus volt a játéka, rengeteg passzt rontott el, nem túl sok kezdeményezőkészség volt benne, és néha úgy érezte az ember, hogy (a szabadrúgásain kívül) ennek az embernek valahogy semmi nem akar összejönni. Ne mondja nekem senki, hogy akinek ilyen rúgótechnikája van, az nem tudna hosszú átadásokkal, keresztlabdákkal, súlypontáthelyezésekkel operálni, mert az lehet, hogy Norbi az évek során sokat vesztett a gyorsaságából, de hová lett a kreativitás? Egy Dobos-Lipusz szélsőpárosnak szét kellene zilálnia a mezőnyt. Jelentős formajavulásra lesz szüksége Lipusznak, különben Illés Gabi ki fogja szorítani. És nemcsak a kora miatt…

Dobos Attila: a Felsőtárkány színeiben: Bajnokság: 2 meccs, 3 gól, 1 sárga lap. Magyar Kupa: 1 meccs, 1 piros lap. A KBSC színeiben: Bajnokság: 11 meccs, 6-szor le-, 1-szer becserélték, 1 sárga lap.

Dobi megszerzéséről már augusztusban is volt szó, de ő akkor a Tárkányt választotta, nem számolt azzal, hogy elfogy a pénz a hevesieknél. A Magyar kupa-győztes, 2-szeres NB 2-es bajnok szélső nem mai csirke már, nemrég töltötte be 36. életévét, így egyértelmű, hogy az a gyorsaság, amit láttunk tőle 104 NB 1-es szereplése alkalmával például, némileg megkopott. Ráadásul akadt meccs, amikor belső középpályásként számított rá az éppen aktuális mester a csapatban, pedig a legjobb teljesítményre Attila jobbszellőként képes. Én a magam részéről a legjobb játékot volt csapata elleni bemutatkozómeccsén láttam tőle, gyors volt, pontos, és ha ezt hozta volna egész ősz során, véresre tapsoltuk volna a tenyerünket. Nem így volt. Kétségtelen, hogy többféle sérülés is megnehezítette Attila életét a szezonban, és volt olyan összecsapás, amire úgy „drótozták össze”, de nem gondoltam volna, hogy (legalábbis nálunk) gól nélkül fogja zárni az őszt. Azt azért tegyük hozzá, hogy 3 gólpasszával (Irhással egyetemben) a legjobb a mutatója ebben a tekintetben, de szerintem a tavasz lesz az, amikor elégedetten fogunk csettinteni teljesítményét látva.

Sárközi Tamás: Bajnokság: 8 meccs, 1-szer le-, 7-szer becserélték, 2 gól. Magyar Kupa: 2 meccs, 1 gól.

Sokkal, de sokkal több van ebben a gyerekben, mint amit ősszel bemutatott, ezt határozottan állíthatom. Ha valahol egy mozzanattal kellene jellemeznem őszi teljesítményét, az a Putnok ellen kialakított, majd kihagyott helyzete lenne, hiszen 3-4 olyan cselt mutatott be a tizenhatosan belül, hogy a gömöri védők a vurstliban érezhették magukat, majd csúnyán mellépiszkálta a százszázalékos helyzetből a labdát. Kifejezetten szellemes a játéka a fiatalembernek, időnként hülyét csinál a balbekkekből, mégis hiányzott ősszel a játékából az a bizonyos plusz, amitől kiemelkedhetne a csapatból, és elmondhatnánk, hogy nem csak kora miatt van stabilan a csapat meccskeretében. Ő az egyetlen kölcsönjátékosunk, és nem hiszem, hogy ne tartana rá igényt a Zsóri az idény végén, így tavasszal kell megmutatnia, hogy a másodosztályban is meg fogja állni a helyét (habár már a Fradi ellen az élvonalban is bemutatkozhatott). Én úgy érzem, nevelőegyesülete, a Tarján ellen lőtt gólja felszabadított benne valamiféle gátat, és tavasszal ihletett formában látjuk majd újra, mindenesetre a Putnok elleni meccs egyik hőse volt. És nem csak azért, mert gólt lőtt.

Bene Attila: Bajnokság: 7 meccs, 2-szer le-, 2-szer becserélték. Magyar Kupa: 3 meccs.

Koleszár György első ötlete az volt, hogy a Nehéz-Bene duó lesz az „előre tolt helyőrségünk”, de az is lehet, hogy Dávid Zolival számolt volna kezdőként, ezt már sosem tudjuk meg. Benét is ismertük már, tudtuk, hogy több poszton is képes kiváló teljesítményre, hiszen ékként, szélsőként is bevethető, de Putnokon időnként szélsőhátvédet is játszott. Amiben Attila a legjobb, az a szélről indulás, amikor tisztán kapja a labdát, besasszézik a védővonalba, és lekészít, vagy maga fejezi be a támadást. Na, ilyenből nem sokat láttunk. Igaz, kiosztott két gólpasszt, de saját találata nincs, és ez bizony fájó pont egy támadó esetében. Igaz, túl sokszor nem kapott szerepet, ráadásul akkor sérült meg, amikor Gálhidi mester bizalmat szavazott neki, és folyamatosan játszatta, pech. Nagyon jól tudjuk, hogy mire képes Bene a labdával, ebből ősszel keveset láttunk, és mintha bátortalanabb is lett volna, mint annakelőtte. Épülj fel, Attila, és fuss egy briliáns tavaszt!

Nehéz Máté: Bajnokság: 12 meccs, 6-szor le-, 1-szer becserélték, 6 gól. Magyar Kupa: 3 meccs, 4 gól.

Teljesen egyértelmű, hogy ő az első számú csatárunk, és ha hozzátesszük, hogy kvóta-képes játékosról van szó, meg kell dicsérjük azon szakembereket, akik leigazolását szorgalmazták. Iszonyatosan érzi a kaput a fiatalember, de mindannyian tudjuk, hogy ennél is sokkal többre képes, mint amit ősszel láttunk tőle. Hosszú sérülés után kapta meg nálunk a bizalmat, aki figyelemmel követte a ferencvárosi utánpótlást, láthatta, hogy nagy tehetségről van szó, hiszen már abban a másodosztályú bajnokságban is 11 gólra volt képes, amelynek lezárultával elbúcsúztunk az NB 2-től (átmenetileg). Máté mozgásán talán már nem, gondolkodásán, belemenősségén még látszik kicsit a hosszú sérülés, főként az első meccsein volt szemmel látható, hogy a ziccereknél kicsit még visszafogott, rengeteg labdát püfölt a kapusokba. Ha góljait nézzük, 7 pontot szereztek nekünk legalább találatai, hiszen a Tárkány ellen és a Nyírbátor ellen az ő találatai jelentették a gólkülönbséget, de Debrecenből is az ő eredményessége okán távoztunk egy ponttal. A Honvéd, és a Tarján ellen ő kezdte meg a gólgyártást, ezek is fontos löketek voltak, így úgy érzem, elégedettek lehetünk Máté teljesítményével. Legjobb meccse kétségkívül a REAC elleni kupaderbi volt, ahol mesterhármassal „örvendeztette meg” a palotaiakat. A szezon második felében sokkal jobban használta ki a lehetőségeit, mint a kezdetekben (sajnos ő is megsérült a hajrára), így azt várjuk tőle, hogy tavasszal is jónéhányszor megrezegtesse az ellenfelek hálóját. Én azt gondolom, egy ilyen típusú csatárban, pláne a harmadosztályban, félszezononként 10 gólnak benne kell lennie. Más kérdés, kijön-e belőle… Nehéz lesz nyáron megtartani…

Montvai Tibor: a Felsőtárkány színeiben: Bajnokság: 2 meccs, 2-szer becserélték, 2 gól. Magyar Kupa: 1 meccs. A KBSC színeiben: Bajnokság: 11 meccs, 4-szer le-, 5-ször becserélték, 4 gól, 1 sárga lap. Magyar Kupa: 1 meccs.

Montvai is betöltötte már 36. életévét novemberben, de nem is a jövő emberének szerződtettük. Van a csávónak 163 NB 1-es meccs a lábában, amelyeknek csaknem harmadán (46) eredményes is volt, játszott például Eurépa Liga meccset is a Paks színeiben a Hearts ellen. Hogy van-e rajta súlyfelesleg? Jócskán. Hogy Gálhidi mester meg fogja ezért fingatni a télen? Mi az, hogy! Azt hiszem, jó, ha van egy ilyen gólérzékeny, rutinos csatár a padon, mert ha sikerül a télen minőségi támadót igazolni, nyilván ez a szerep fog jutni Tibornak. Sosem volt egy villámléptű csatár, viszont jó a fejjátéka, kiválóan tudja letenni a labdát az érkezőknek, és vércseként tud lecsapni a lepattanókra. A Várda ellen haragudtam már, mert 2-szer is ezerszázalékos ziccerben hibázott, ezt nem engedheti meg magának egy ilyen minden hájjal (esküszöm, nem direkt volt…) megkent támadó, de szerintem tavasszal többre lesz képes 4 gólnál, ha fáradt védők közé érkezik.

Kerékgyártó Tamás, Kovács Szilárd és Dávid Feri 1-1 meccsen (mindannyian csereként) léptek pályára.

 

Ha már többször is szóba került, megmutatjuk nektek, hogy álltak ősszel játékosaink gólpassz dolgában, íme:

Dobos Attila                                      3

Irhás Ignác                                        3

Bene Attila                                        2

Illés Gábor                                         2

Illés Richárd                                       2

Lipusz Norbert                                   2

Montvai Tibor                                     1

Nehéz Máté                                      1

Szabó II. Ádám                                 1.

 

A következő alkalommal a csapat szerkezeti elemeiről értekezünk, magyarul: a taktikát vesszük górcső alá.

De mivel erre már valószínűleg csak a jövő évben kerül sor, így:

Nagyon boldog ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak, sikerekben, örömökben gazdag új évet – feljutással fűszerezve!

Hajrá Barcika! 

U.i.: Ne felejtsetek el szavazni, görgessetek lefelé!