(Újabb) bestiális K.O....
A vereség mindig fáj. A nagy arányú vereség nemcsak, hogy fáj, de súlyosan amortizál. Mint amikor sörétessel eresztenek beléd egy adagot: benned maradnak a támadás nyomai, és kínoznak úgy, hogy nem tudsz másra gondolni. Mi történt? Az első osztályba igyekvő csapat kitömte a tabella 10. helyezettjét. Ránézésre semmi komoly. Mi is bekalkuláltuk a vereséget. Tudtuk, hogy minket elsősorban a következő 6 meccs érdekel. Mégis brutálisan fájó ez a vereség.
Brutális. Az utolsó 3 meccsen kaptunk 11 gólt! De egyébként is 8 meccs alatt 17-et szedett be az a hátvédsor, amire tél végén azt mondtuk: ebben a sorban nem lesz gond! Hát van...
Előre bocsájtom, hogy nem láttam a tegnapi "produkciót", így csak az innen-onnan összeszedett infók alapján próbálom meg rekonstruálni a történteket. Póser 5 meccsén 13 gólt kapott (a Szolnok büntetőjét - ugye - már neki kellett - volna - védenie), ennek ellenére, talán a Nyíregy 2. gólját kivéve, nem a fiatal kapus okolható a gólzuhatagért. Más kérdés, hogy a védősornak sem mindegy, hogy ki irányítja őket hátulról, a következő meccsre jön vissza a rutinosabb és erélyesebb Szabó Ádám. Ahogy olvasom Horváth Szabi teljesítménye ugyanolyan sebességgel csúszik vissza, mint csapatunk a tabellán, Szala kezdőbe jelölése már most is esedékes volt, kár, hogy a meccs 59. percéig kellett ezzel várni. Tudom, hogy nagyon sokan fanyalognak a Szala név hallatán, semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a fiatal balhátvéd élete produkcióját nyújtotta az őszi meccseken. Ő is tudja, hogy gyengén muzsikált. Viszont ebben a helyzetben túl sok lehetőségünk nincsen (és lassan már mindegy is lesz), meg kell próbálni, hátha. Sokkal rosszabb nem lehet. Azt, hogy Komlósi Ádám sérült-e, őszintén szólva, nem tudom. A Nyíregyháza ellen biztos, hogy könnyebb sérülést szenvedett, de a Csaba elleni meccset végigjátszotta (csendben jegyzem meg: bár ne tette volna...). Ádámról tudjuk, hogy ha van kedve, játszik, ha nincs, pihen kicsit. Remélem, nem erről van most szó, mert minden hadra fogható emberre szükségünk lesz még a tavasz folyamán.
A Kiprich-Fótyik kettős - ezek szerint - tegnap ennyire volt képes, elég riasztó... Egy kapusra lehet mondani, hogy nem tehet a gólokról, mert kerülhet nagyon kiszolgáltatott helyzetbe, de ha egy csapat 5 gólt kap, ott valami nem stimmel a belső védőpárossal sem.
A középpályánk viszont egészen egyszerűen minősíthetetlen! Bogáti szűrőben? Eszem megáll. Kokót még pár hétig semmiképpen se várjátok, de nem lepne meg, ha a következő meccseken már nem találkoznánk a nevével. Ugyanakkor hadd jegyezzem meg, hogy - habár nem ennyire, de - az első tavaszi meccseken is szidtuk a belső középpályát. Nem Carricket vagy Xabi Alonso-t várjuk vissza...
Nem tudom, hogy Tátrai megsérült-e, hogy már a 38. percben cseréni kellett, azt sem, hogy 30 perc múlva miért kellett lekapni a helyére behozott Bencét. Az nekem mindenesetre jelzésértékű, hogy első szándékból nem Nagy Krisztián kapott lehetőséget, hanem a nagyon lelkes, de iszonyatosan meccshiányos Benő.
A csatárkettős gondolom végigszenvedte a meccset, mivel gólt nem szereztek, felesleges szaporítani a szót, hogy mi van Salvadorral, joggal kérdezheti bárki.
Természetesen az ezerfejű Cézár, a közönség, vért akar most. Koszta valószínűleg feláll Putnokon, többen nálunk is az edző fejét követelik. Emlékezhetünk, hogy ősszel, az edzőváltás után rögtön az Újpest kupakiejtésével kezdtünk, aztán mégsem indult meg semmi. Nem hiszem, hogy most az lenne a megoldás, hogy a meglévő sírgödör mellé egy újat ásunk, amibe belelökjük a vezetőedzőt, és ezzel - nyilván - egyes játékosokat is. Mert ezzel a lépéssel valószínűleg elveszítenénk Kiprich Danit is, de talán másokat is, akiket tulajdonképpen ő választott a télen. Nem valószínű, hogy elmennének, de a mentalitásukra minden bizonnyal hatással lenne.
Erre itt most nincs idő (és pénz sem: a bérét akkor is ki kellene fizetni, ha elküldjük). Abban sem vagyok biztos, hogy arra van idő, hogy feldolgozzák a játékosok ezt a K.O.-t, hiszen szerdán már jön is a Ferencváros otthonában megszerzett 3-0-al "melegítő" Honvéd. Azt hiszem, szisztémát sem érdemes már nagyon váltani a fennmaradó 6 meccsre. Úgy gondolom, a mester végigjátszatja már a szezont azokkal, akikhez eddig is ragaszkodott. A balhátvéd pozíciójában minden bizonnyal váltás lesz, de senki ne várja Messi-t, Maicon-t, mert ők bizonyosan nem öltik már magukra a kék-sárga mezt.
Amellett, hogy igazi önbizalom-csökkentő vereségeket szenvedtünk az elmúlt hetekben, felhívnám a figyelmet egy másik összetevőre: a meccsek üzenet-jellegére. Ennek alátámasztására a legjobb, ha Tóth András (a Vasas pályaedzője) nyilatkozatának egy részletét idézem, amit a meccs után adott: "A srácok szerintem megérezték, hogy többet is ki lehet hozni ebből a meccsből, és nem kell félni az ellenféltől." Ez a kulcs! Ezekkel a vereségekkel mi bizony üzentünk. Üzentünk az ellenfeleknek, hogy nyugodtan készüljenek az ellenünk lejátszandó mérkőzésükre, mert nincs...mitől...félniük... Még a tavasszal abszolút lúzer Orosháza is el fogja hinni, hogy Barcikán lehet keresnivalója. A Szeged is, de még a piros-fekete tarcsi is.
Egyes bokszolók egy elszenvedett K.O. után feladják. Megint mások folytatják, de olyan mértékben marad meg pszichéjükben a kiütés, hogy rettegve lépnek a ringbe, az előre menekülés helyett a kudarcot akarják elkerülni, nem a sikerre orientálódnak. Az igazi bajnokok azonban nem hogy felállnak egy súlyos padlózás után, hanem főnixmadárként élednek újjá, megrázzák magukat, és brutális elszántsággal üzenik a világnak: újra itt vagyok!
Nem tudom megmondani, igazi bajnokok vagyunk-e. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint mikor az úttörőolimpia győztesét elindítják a "nagyok" között, és hamar kiderül: nem oda való. A Kazincbarcikai Sport Club - elsősorban történelme miatt - az NB 2-be való. Ez a csapat nem biztos. Kár, hogy a meccseket nem a történelem játsza...
Hajrá Barcika!