A fogatlan oroszlán...
"Bárkit megverhetünk". Ez a szlogen egész tavasszal. Könnyebb lenne most azt mondani, hogy a földtől elrugaszkodott szájhősködés ez csupán a játékosok részéről, de ezzel távol kerülnénk az igazságtól. Ez a csapat csupán a nevek alapján, illetve egyéni képességek terén tényleg képes lenne akár egy Békéscsabát, egy Mezőkövesdet (egy Vasast?) is elkapni. Láttuk, átéltük, nincs vita. Ezek az egyéni képességek azonban nem állnak össze egy ellenállhatatlan egésszé, ha hasonlatot keresnék, azt mondanám, képzeljünk el egy nagy eredményjelző-táblát, amin időnként fel-fel villan néhány led, de egészében, ha ránézek, halvány fogalmam sincs, hogy mit akar mutatni nekem. Amíg ezek a diódák nem képesek egyszerre világítani, addig ez a tábla nem tölti be a funkcióját.
Tegnap amolyan tipikus KBSC-vereséget szemlélhetett meg a szép számban kilátogató publikum. Biztos a jó idő is hozzájárult, hogy ilyen sokan kilátogattunk, de szerintem sokkal fontosabb, hogy ez a közönség bízik a csapatában. A barcikai szurkoló nem vak. Látja, hogy ez nem az a csapat, amelyiket le kell kiabálni a pályáról egy-egy vereség után. Nem mondja senki, hogy ezek a játékosok csupán alibiznek, és nem tesznek meg mindent, hogy eredményt érjenek el. Valami mégis hiányzik ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Félő, hogy mire megtaláljuk a pontos válaszokat, a miérteket, addigra már nem lesz idő kijavítani a hibákat, légüres térbe kerülünk, és megindulunk a harmadik vonal felé.
Póser Dani megmutatta, hogy lehet rá számítani. A gólokról - érzésem szerint - nem tehetett, a második felesben meg bemutatott két akkora védést, amit ritkán lát az ember, én már mind a két kísérletnél gólt láttam. Horváth Szabi most a jobbik arcát mutatta, harcos volt, keményen ütközött. Ugyanakkor még mindig sok labdát szór el, és korántsem biztosít olyan tolóerőt szélsőjének, mint a másik oldal. Privigyei ezúttal is nagyon jó teljesítményt nyújtott, a védőfeladata mellett sokszor tűnt fel az ellenoldalon is, ráadásul kiállíttatta a még be sem melegedett Hadart. Dominik új, trendi fejvédőjében régi formáját hozta, agresszívan szerelt, és sorra nyerte a légipárbajokat. Komlósi Ádám gyenge teljesítményét azonban hárman sem tudták kompenzálni. Ádám tökéletesen indiszponáltan játszott, egy az egyben jópárszor megverték, nem tudta kiszámolni a labdák ívét (megjegyzem, Nyíregyházán is ez történt a második gólnál), eltévesztette az ütemet szereléseknél. Ráadásul láthatóan idegessé is tette a sok bizonytalanság, és félő volt, hogy megint a kiállítás sorsára jut. Jeremiás Gergő nagyjából azt hozta, amit várnánk tőle, aktívan kivette a részét a támadásokból, irányította a csapatot (a szélről...). Tátrai nagyot küzdött megint, az első félidőben jóval aktívabb volt a balszél, ez az aktivitás azonban nem párosult eredményességgel is. A szűrőjáték ennek a csapatnak a neuralgikus pontja. Mert lehet Ádámot kárhoztatni a gyengébb védőjátékért, de hogy van az, hogy rendre tetszés szerinti számban, tetszés szerinti számú vendégjátékos vezethette a labdát a védelemre? Randjelovic egészen egyszerűen mindig üresen állt, meg is lett az eredménye. És akkor itt álljunk meg egy szóra. A múltkor Bajzát, most Randjelovic és Leucuta. Nem ismerjük a mezőnyt? Nem figyeljük az eredményeket, a gólszerzőket más meccseken? Jómagam is felhívtam a figyelmet a szerb irányítóra, de a hülye is tudta, hogy meglehetősen gólképes, nagyon veszélyes játékos. Ehhez képest úgy kavargatta védelmünket és középpályánkat, mint nagyi a rántást. Nem lehetett ezt a gyereket úgy lefaultolni párszor, hogy elmenjen a kedve a rohangászástól? Legtöbbször teljesen szabadon vehette át a labdát, és szabadon passzolhatott, ráadásul mindig volt megjátszható ember is, akinek odavarázsolhatta a bogyót. Na, ilyen playmaker-re lenne nekünk is szükségünk...
Szóval a szűrő-szekció továbbra sem működik. Balázs olyan, mint egy ikerpár egyik tagja, akinek nagyon hiányzik testvére, Kiprich Dani meg keresi a helyét, hol itt, hol ott tűnik fel, túl sokat vállal magára. Nagyon okos gólpasszt adott, de (amennyiben lenne, aki irányítja az offenzívát) talán a kevesebb több lenne.
Vólent Roli missing in action, vagyis eltűnt az ütközetben, Botis és Juhász teljesen leradírozta, labdáért pedig kevesebbet jött vissza, mint azt megszokhattuk. Cseréje teljesen indokolt volt. David lőtt egy gólt és általában is ügyesen kígyózott a vendégvédők között, de megint azt éreztem, mint Kövesden: rendre a rosszabbik megoldást választotta. Salvador semmit nem tudott hozzátenni a játékunkhoz, vergődött, mint malac a kés alatt. Mondjuk akkor lépett már pályára, amikor a vendégek már iszonyatosan betömörültek, nem maradt hely számára, ahol érvényesíteni tudta volna tehetségét.
Szóval ez így soványka. Buktunk egy hazait, amit meg kellett volna nyerni. Most a bíróra sem kenhetünk semmit, Böcskei spori szerintem a szezon egyik legkorrektebb játékvezetését mutatta be, sőt, időnként inkább minket támogatott. Igaz, kilencszer ezúttal is megvillantotta zsebéből kényszeresen kibúvó sárga lapját, de általában joggal emelte feje fölé a kártyát. Más kérdés, hogy komolyabb futballkultúrákban (lásd: Anglia) a játékvezető nem lapokkal igyekszik kivívni a tekintélyt, de mondom, sok szavunk nem lehet.
Ez a struktúra így nem működik, vagy csak korlátozottan működőképes. Nem vagyok futballedző, nem tudom, nem késő-e változtatni a felálláson, van-e idő vagy elég tehetség kigyakorolni egy más szisztémát. Ha azonban minden így megy tovább, úgy kiesünk, mint a tejfog. Bravúr egyelőre nincs, megjegyzem, egész szezonban nem sikerült igazi bravúrt bemutatni, hacsak a Vasas elleni, itthoni 1-0-át nem számolom annak. Ezzel szemben vetélytársaink itt-ott elérnek olyan eredményeket, amiken meghökken az ember. Ez tőlünk egyelőre hiányzik. Jövő héten a Fáy utcába látogatunk, persze, bizakodunk, hogy: na, majd most! De ha a realitásokat nézzük, pont nélkül maradunk, a Cegléd meg hozzájut a Vác elleni 3 ponthoz, mint most a Putnok, így egyre hátrébb sorolódunk a tabellán. Nyilván a megszerzett pontok számítanak, abban pedig nem vagyunk nagyon lemaradva, de ez nem fog menni, ha itthon nem szerezzük meg a maximális 9 pontot.
A fogatlan oroszlán nem a leghatékonyabb vadász, ráadásul kiröhögik, vagy szánakozva nézik egészséges fajtársai. Azonban ha összeszedi magát, és nekilendül, csupán testi erejével is képes leteríteni bárkit, és nem hal éhen. Kérdés, van-e elég ereje felállni, újra és újra nekifutni, és bizonyítani erejét. Bízunk benne, hogy van. Minket ne sajnáljon le senki, ne szánjanak! Összpontosítsuk most már minden energiánkat, és veselkedjünk neki a véghajrának! Amelyik élőlény vészhelyzetben besokkol, és nem tudja a felszabaduló adrenalint a menekülés érdekében jól kihasználni, elpusztul. Elhal, elhullik, exitál, megszűnik létezni. A pislákoló led-ek helyett pompás fényorgiát szeretnénk végre látni!