A lufi, ami kippukadni készül...

A lufik már csak ilyenek! Nem mindegy, mivel "töltjük" fel, ha felfújjuk, nem száll fel, leesik a földre, ha héliumot töltünk bele elszáll, de lényeges eleme a lufi létének, hogy előbb-utóbb kipukkad.

Volt egy dicstelen tavaszunk ebben az évben, aminek betetőzése volt az az idegenbeli meccs, amikor a csapat nem csak a saját sorsának irányítását vesztette el, hanem a hitelességét is. Csapat és edző egyaránt. Ha egy személy, csoport vagy szervezet esetében az életben maradási ösztön csak ilyen mértékben van meg, az nem érdemli meg a túlélést. Az jobb, ha elbúcsúzik, szanálja magát és nem borzolja az érte szorítók idegeit. Az a csapat és szakmai vezetés úgy bukott meg, hogy nagy részben mégis maradt, bízott magában, és ezzel hatalmas károkat okozott a barcikai labdarúgásnak. Azt hiszem, a vezetés lemondott a bentmaradásról, de aztán a körülmények furcsa összjátéka, a körbeverések miatt mégis életet nyert, és hirtelen nem tudta, mit kezdjen a váratlan ajándékkal.

Érdekes, amolyan magyaros felütéssel próbálta a tulajdonos megerősíteni a keretet: beindította a futballturizmust. Nem azért, mert az annyira hatékony lenne, hanem mert ez az olcsóbb megoldás. Magyar viszonylatban kifejezetten kiemelkedő utánpótlás-rendszerrel rendelkeztünk, aminek jópár évvel ezelőtt megindult az erodálódása, csak vitték-vitték a tehetségeket, mi meg ahelyett, hogy beépítettük volna őket, és kihasználtuk volna tehetségüket a saját céljaink érdekében, elengedtük őket. Nyilván nem puszira. Kőkemény forintokért. Beindult a porszívó Fehérváron, Kispesten, Diósgyőrben és a legújabb időkben Putnokon is. A diósgyőri együttműködés különösen eklatáns példája a szisztémának, mentek a használható játékosaink, és jöttek azok a szinte használhatatlan futballisták, akik nem ütötték meg a Diósgyőr szintjét. Jelzem, alapvetően a miénket sem. És az már nagy szó! A Putnok nem elsősorban az azonnal bevethető játékosokat pécézte ki magának, hanem a gyerekeket, akikből még akármi is lehet (itt most nem mennék bele a korábbi játékosaink putnoki szerepvállalásába, meggyőződésem, hogy egyáltalán nem jobbak, mint az itteni keret).  A lényeg: a kezdésre nem volt/nincsen merítési lehetőség az utánpótlásból.

Az utánpótlásra alapozott szakmai munkának egyébként is akkor van relevanciája, ha van rá idő. Ha azonnali eredménykényszer van, akkor azonnal bevethető játékosok kellenek. Mivel az előző idény csapatából csak egy szűk mag maradt, melléjük kellett olyan játékosokat szerezni, akik - ha lehet - nem csak kiegészítő emberek, hanem képesek arra, hogy eldöntsék a meccseket. Mivel ezer forrásból hallottuk már (nem a pletykalapokból, magyar edzőktől), hogy a magyar játékos nagyon drága, legalábbis valódi értékéhez képest, más lehetőségek után kellett nézni. Kézenfekvő volt egy olyan rendszer kialakítása, ami tulajdonképpen teljesen idegen a barcikai futballtól: nagy számú külföldi játékos szerződtetése. Azért emelném ki, hogy ez a barcikai labdarúgástól idegen, mert ennek a rendszernek a működőképességét már láthattuk a barcikai röplabdában, ahol külföldi játékosok meghatározóvá tudtak válni, és 3 bajnoki címhez segítették a Vegyész RC-t. Aki emlékszik még Morozov, Herich, Krnic, Safronov, Nebotov nevére, alighanem belátja ezt.

De ha csak körülnézünk a magyar elsőosztályban, a Pakson és az MTK-n kívül nem nagyon találunk olyan csapatot, amelyik nem ezt a módszert választja. Hogy ennek mi az oka? Az, hogy egy Torghelle Sanyi árából vesz a Videoton három portugált. Az, hogy egy Délczeg fizetéséből érkezik a Honvédhoz 2-3 afrikai. Az, hogy egy Rudolf ára magasabb, mint a mi teljes költségvetésünk. Még a használhatatlan magyar játékos ára is horribilis, legalábbis sokkal nagyobb, mint egy kitűnni akaró afrikaié. Lehet ezt a rendszert utálni, lehet hangoskodni, de ez a rendszer adott jelenleg. És ha kicsit magunkba nézünk, a mi fiaink, testvéreink, barátaink, ismerőseink teszik ezt a magyar futballal: azzal, hogy érdemi teljesítmény nélkül szeretnének milliókat keresni. Közhely-szerű, de igaz: ezért a teljesítményért mindannyiunk munkahelyén megköszönnék a részvételt. Az egyetlen kivétel talán a politikai pálya.

Van itt most nekünk egy Fótyik, egy Celso, egy Fabio, egy Messi, egy Maicon, egy Ngalle, egy Luis, egy Salvador, egy George, egy Renan. Meg van itt egy Szabó, egy Kovács, egy Horváth, egy Nyitrai, egy Tátrai, egy Fehér, egy Komlósi. Meg van egy magyar-légiós Privigyei, meg egy Szala, egy Hornyák. Egyértelműen felborult az egyensúly a külföldi játékosok javára. Erről azonban nem a légiósok tehetnek. Ők csak szeretnének élni, érvényesülni és lehetőség szerint felfelé igazolni. Ne legyünk álnaívak, ők nem azért vannak itt elsősorban, mert ez volt az álmuk, hogy sokezer kilométerre otthonuktól lépjenek hétről-hétre pályára egy vegyészvárosban, hanem azért, mert szeretnének jobb életet élni, és ha mód van rá, indulni a magasabb életszínvonal felé. A hazai játékosok nyilván sokkal nagyobb szívvel vetik bele magukat a küzdelmekbe, hogy harcoljanak a városért, a csapatért. Az már más kérdés, hogy ez mire elég, a tegnapi eredményből is látszik: nem sokra. Na de mondhatjuk-e, hogy egy Fótyik nem szakad meg a csapatért? Kijelenthetjük-e, hogy Salvador nem tesz meg mindent a gólszerzésért, és nem gyepálja az eléggé elhasználódott szervezetét azért, hogy megfelelő produkciót nyújtson?

Azt hiszem, ezek a külföldiek egyenként nagyon ügyesek. Technikásak, olyan skill-eket visznek a játékba, amiket nem nagyon láttunk még barcikai futballpályán. Együtt azonban nem működnek. Van egy csomó jó játékosunk, de nincsen csapatunk.

A lufi kipukkadása előbb-utóbb törvényszerű. Ez a rossz rendszer, ami csak a mára koncentrál, ebben a formában működésképtelen. Ezt a lufit azonban még nem szabad elengedni, de tovább fújni sem szabad. A téli szünetben súlyos korrekciókat kell elvégezni, 3-4 meghatározó játékost kell igazolni. Ne a mennyiség legyen a fontos, a minőség! Gondolkodjunk el a játékrendszeren is! Nem biztos, hogy ez a keret ezt a szisztémát tudja a legjobban játszani. Ne verjük szét a csapatot, mert nincs idő egy újat felépíteni! Tudom, hogy nehéz, de mi, szurkolók is próbáljunk türelmesek lenni! Egymással és a csapattal is. Ha ez a csapatunk, ennek kell szurkolni. Ha már ezek a fiúk itt vannak, próbáljunk meg szurkolni nekik, és biztatni őket. Olvasta valaki A kis herceget? "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél."