Az elátkozott Pete András stadion...

Ismét sikerült hazai pályán alulmaradni. Komolyan mondom, lassan nem értem, hogy tudunk kikapni ismét egy olyan meccsen, amit már megnyertünk.

Az első félidőben semmi bajunk nem volt, akár meg is nyerhettük volna a meccset. Látszott, hogy csatárok vannak a pályán, Salvador és George ügyesen tartották meg a labdát, Salvador ráadásul ismét szép gólt lőtt. Kiderült róla az is, hogy ha kell, ügyesen el is tudja osztani a labdákat elől, és képes helyzetbe is hozni társait. Sajnos Horváth Bence nem tudott felnőni a feladathoz, és több gyenge megoldása is volt, Luis meg ismét a gyengébbik formáját mutatta, bár szerintem ő volt az egyetlen a csapatból, aki a második félidőre javult fel.

Nem akarom Szabó Ádámra kenni a vereséget (bár mind a két gól az övé volt, ha őszinték akarunk lenni), mert az utóbbi időben pazar formában védte kapunkat, és hatalmas bravúrokat is bemutatott. De ez a bravúrkapusok átka: mindent megfognak, kivéve azt, ami fogható. Ádámnak már korábban is említettem, egyetlen hibája van: a kijövetel. Valahogy nem tudja jól kiszámítani a pillanatot és a ritmust, amikor ki kell indulni, és nem is tudom, hogy ez fejleszthető-e. Valamilyen szinten biztosan, de ahogy a szóban is benne van: ütemérzék. Érzék. Tehát nem annyira fejleszthető, adottság.

De nem fogható a kapusra a vereség, mert ha mondjuk két 60 méteres lövést benyal, akkor tiszta szívvel mondhatnánk, hogy fogalmatlan volt, és olyan napot fogott ki, mint általában John McClane a Die Hard-sorozatban. Bárcsak fel sem kelt volna. Nem, itt a szélsővédőket érheti ismét kritika, és ne is fukarkodjunk vele! Nyitrai Dávid és Szala Ákos egyszerűen úgy érzi, hogy elég, ha szemmel verik az emberüket. Vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy távolról figyelik, ahogy a szélső átveszi a labdát, és akkor már kétesélyes, hogy becsapják-e őket (általában igen), és sikerül-e meghúzni mellettük, vagy beadni (általában megint csak igen). Nem hiszem, hogy Kiprich Józsi jószemmel fogja nézni ezt a súlyos hiányosságot, mindenesetre ehelyről a két játékosnak annyit üzennék: az emberedet fogd olyan szorosan, mintha meleg lennél, érezze a zihálásodat a tarkóján, csorogjon rá a taknyod a vállára! Főleg azért fontos ez, mert középen ma is megvoltunk, Privigyei ismét úgy takarított, mint Magdi anyus, Fótyik pedig egyszerűen mindenhol ott volt, mint az úttörő, ahol kellett, segített. És komolyan azon gondolkodtam, vajon mágnes van-e abban a sapkában (persze ahhoz vaslabda kellene), hogy minden beívelés azon a fejfedőn akadt el?!

Az első félidőben a Maicon-Messi szűrőpár libikókásat játszott: amelyik labdát Messi megszerezte, azt Maicon eladta. Finoman szólva sem gondolom, hogy a brazil srácnak ez volt élete meccse, de ha ő lett volna a legrosszabb, kibírjuk. Messi ügyesen szerzett labdát, próbálta okosan elosztani is azokat, kár, hogy a középpályán ma nem nagyon voltak társai. Benő véleményem szerint kicsit megakadt a fejlődésben, mert hajt ő becsülettel, néha nagyon ügyes dolgokat is csinál, de ennél általában semmi több. Amikor feltűnt annak idején, azt hittük, nem sokáig lesz már itt, dinamikus volt és ötletes. Ma is az néha, de körülbelül ennyi. Nincs karaktere a játékának, szerintem cserében jobb. Luis nagy talány, azt hiszem, soha nem fog kiderülni, hogy csiszolatlan gyémánt a srác, vagy egyszerűen a futballpálya Adam Sandler-je: rövidtávon szórakoztató, de hosszú távon fárasztó... Ha valakinek mond valamit a Manchester United mai kerete, a srácra azt hittem először, hogy olyan, mint Valencia, de aztán rájöttem, hogy inkább Nani. Sok feleslegesen szép megmozdulás értelem nélkül...

Nekem hiányzott Ngalle a pályáról, bár nem tudom, hová állítanám ebben a felállásban. Az első félidőben, amíg meg tudtuk elől tartani a labdát, jól jöttek volna az ötletes rövid passzos háromszögelések Salvadorral és George-al, mert néha nagyon magukra maradtak. Ahogy azonban lejött Salvador, az ötlet is megszűnt elől, és az egyenlítés után mindenki azt a kérdést tette fel: ok-ok, de ki fog itt gólt rúgni?

Ha nem ez lett volna a sorozatban negyedik hazai vereség, azt mondanám: felejtsük el, peches meccs volt, javítunk. De a jelenlegi helyzetben felmerül a kérdés: ki átkozta el a stadionunkat a bajnoki meccsekre? Idegenben 3 meccs, 1 győzelem, 2 döntetlen. Ennek az ellenkezőjéhez szoktunk. Ha valaki azt mondja, hogy bármelyik ellenfelünk fölénk nőtt a hazai meccseken, az egész egyszerűen nem ért a labdarúgáshoz. Mégis a lemondó sóhaj a hazai kilencven percek után a szurkolók ajkán. Innentől ez már orosz rulett lesz: egyetlen golyó a tárban, a végeredmény dicsőség vagy halál.

Hajrá Barcika!