Tükörsima...

Hát, ez tényleg halványzöld volt... Ha ezek a játékosok képezik a Ferencváros jövőjét, nem irigylem a zöld-fehéreket. Volt egy-két ügyes megmozdulásuk, de konkrétan a védelmük egyenlő volt egy kalap szarral olyan volt, mint egy átjáróház. Ha nem tartunk gyereknapot, nagyobb gólarányú győzelmet is arathattunk volna, de jó ez így...

Mit mondjak, a meccs előtt egy sima 1-0-val is beértem volna, ehhez képest a játékosaink nagyon bizakodóak voltak, mindenki sima győzelmet tippelt. Már csak az volt a kérdés, hogy Karakó játékvezető engedi-e, hogy lejátszuk a meccset, de hál' istennek, a sípos is benne volt egy kis sárdagasztásban. Természetesen - ahogy az ilyenkor lenni szokott - a dagonya csak egyre nőtt és nőtt, a középpályán konkrétan simán lehetett volna iszapbirkózást rendezni (a kellemetlen március végi hidegben tán nem is lett volna a didergő kilátogatók ellenére), és fontos volt, hogy mi rúgjuk ez első gólt.

Ehhez képest inkább a természetes füvet szerető Fradi II. kezdte jobban a találkozót, pislogtunk is, hogy "mi ez a hülyeség?", de aztán Simita öngóljával kezdett helyreállni a rend. Nem akarom végigelemezni a gólokat és a meccs fontosabb momentumait, sosem tettem, most sem fogom...

A védelmünk - a két kapott gól ellenére - jól állt a lábán, Ádám mindent fogott, amit lehetett, Horváth Szabi ma nem volt olyan meggyőző, mint két hete, Kiprich stabil, ahogy Ádám is. Fótyik teljesítménye már a múltkor is fejtörést okozott nekem, de ma már ki kell mondanom, amit a múltkor csak ízlelgettem magamban: Dominik nem hozza az őszi formáját. Hogy éppen ez minek köszönhető, azt nem tudom, lehet, megzavarta az érdeklődők hada, lehet, szerelmes, nem tudom. Továbbra is tapad a labda a mágnessisakhoz, de a "takarítás" valahogy nem úgy megy, mint eddig. A támadásba dobás meg pláne. Dominik kicsit körülményes, kicsit renyhe, de a dinamika szemmel láthatóan megvan, úgyhogy nem félek attól, hogy szlovák légiósunk nem kapja el őszi formáját.

Kokó és Balu szinte elsüllyedt a mocsárban, ami a középpályán kialakult, nekem ma Kokó sokkal meggyőzőbb volt, számos alkalommal szerelt példaértékűen. Jeremiás Gergő küzdött, hajtott amíg bírt, kicsit mintha elfáradt volna a végére, de nélküle sokkal nehezebb lett volna... Titi kicsit eltűnt a mezőnyben, szerencsére megint jókor volt jó helyen, dicséret neki érte.

Vólent és David megint gólt lőtt, így egy szó sem érheti a ház elejét. Vólent Roli viszont lehetne határozottabb is, sokszor avatkozott játékba, de nem játszotta meg kellő hatékonysággal a hozzá kerülő labdákat. Egy ilyen technikás játékosnak ennél több labdát kellene jól elosztania, ha ennyiszer hozzá kerül a bőr. David kevesebbszer volt játékban, viszont látszott, hogy jó helyen van nála a labda, időnként úgy tűnt, mintha a többiek nem értenék, mit akar a spanyol. Nem biztos, hogy az ő hibája...

Nagy Krisz és Bogáti ügyesen szállt be, látszott, hogy nem alibi-futballisták ülnek a padon, egyelőre ennél többet nem tudtak bizonyítani. Salvadornak nem is kell...

A lényeg a lényeg: zsinórban a 4. győzelmünket arattuk (ha a Vác elleni le nem játszott, és a Cegléd elleni elmaradt meccset nem számítjuk), és kitartóan haladunk a célunk felé. Jövő héten Kövesden jelenünk meg, egy ikszre jók lehetünk, ha koncentrálunk... Vagy többre is?

Hajrá Barcika!