Szezonvégi visszapillantó...1

Nos, a bajnokság őszi szakasza végetért, mégsem jelenthetjük ki, hogy izgalommentes hetek következnek, alighanem sok minden eldől decemberben. Lehet, hogy egy olyan kis nüansz például, mint a kazincbarcikai labdarúgás további sorsa.

Azt semmiképpen nem foghatjuk rá az őszi etapra, hogy a barcikai focit bemutató könyv aranylapjaira kerül többnyire eredménytelen szereplésünk, mindenesetre a játékosok az utolsó két meccsen mindent megtettek, hogy legalább szépen búcsúzzanak, és lőtávolnyiban legyünk az osztályozós helyektől. Ezért én a magam, de azt hiszem, a Ti nevetekben is megfogalmazok egy nagy dicséretet, a keret minden tagjának, valamint a szakmai stábnak is. Most ne menjünk bele a lehetséges verziók boncolgatásába, az majd egy másik poszt témája lesz, nézzük, hogyan is teljesítettünk az őszi őrült szezonban.

Mert hogy őrült volt, az biztos. A csapatok mintha azzal lettek volna elfoglalva, hogy egymást múlják alul. Néha borzasztó játékot láttunk, nem csak a mieinktől, az ellenfelektől is. Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, ha azt mondom, hogy minden idők egyik leggyengébb színvonalú bajnokságát "élvezhetjük" hétről-hétre. Mindenki meg tud verni mindenkit, a tarcsik bele-beleköpnek itt-ott egy-egy leveskébe, nagy sorozatok egyik pillanatról a másikra minden különösebb indok nélkül megszakadnak, és megy a labdarugdosás, olyan jó magyarosan.

A terveket a szezon előtt sajtótájékoztatón vetítette elő László tulajdonos úr, miszerint egyértelmű cél a bentmaradás, akkori edzőnk, Szabó János még az első öt hely egyikének megszerzését sem tartotta elképzelhetetlennek. Új szponzorra leltünk, beindult a játékosáramlás, korábbi brazil sztárfocista vette kezébe a játékos-business-t, minden szépnek, jónak tűnt. A felhozó meccseken többnyire jól és látványosan futballoztunk, Luisról mindenki azt hitte, hogy ő a következő CR, Messiről meg, hogy úgy irányítja majd a támadásokat, mint egykor Lukács Iván. Toplenszki és Halgas elengedése még nem vetett fel kérdőjeleket, várható volt, hogy igazolunk ezekbe a pozíciókba is, nem így történt.

Volt egy bemelegítő kupameccs a Terem ellen, nyertünk idegenben 2-1-re teljesen b-csapattal, kötelező volt.

Az első fordulóban nagyon lefocizott minket a Vác, úgy érzem, ezt senki nem vitatja. Nagy pofon volt, váratlanul. Nyisa mindössze 40 perc alatt egész őszre kidőlt, ahogy Czégel is, így középen nagyon elfogytunk hirtelen. Messi közben papírjait nyomozta, úgy tűnt, végleg lemondhatunk róla. Ezekkel a rossz előjelekkel mentünk Putnokra, és játszottuk valószínűleg a szezon legfurcsább meccsét. Aki ott volt, láthatta, hogy küzdelemből jelesre vizsgázott a csapat, viszont ne felejtsük el, hogy gyakorlatilag háromszor lőttünk kapura. Igaz, mind a három gólt eredményezett. Salvador is bemutatkozott, mintegy hat percig bírta is, de bekapcsolódott Maicon is. A Cegléd ellen már kicsit jobban ment, ott meglehetett volna az iksz, ha nem töketlenkedünk a támadásokban, de lássuk be, egy szoros vereség abban a meccsben is benne volt. Itt már Messi is bekapcsolódott, csereként, mit mondjak, nem azt a Messi-t láttuk a pályán, amelyiket a felkészülési meccseken. Lehet, nem is ő az? Alteregó? Igaz, a barimeccseken sokkal előrébb, irányítóként focizott, most meg szűrőként van játszatva, de ez mindegy is. Nem nagyon ment ez az ősz neki 1-1 jobb meccset kivéve.

A "kisfradi" elleni meccset a tv jóvoltából láthattuk, ahogy azt is, hogy egy megnyert mérkőzést sikerült ikszre hozni, Fótyik mester mágnessapkájáról gólba pattant a labda, de nem sikerült megtartani az egy gólos előnyt. Kár. Emlékezetes még a meccs Szala Ákos hatalmas szabadrúgás-kapufájáról, kár, hogy nem akadt be. Talán máshogy alakul az ősze is a fiatalembernek. Privigyei és George bemutatkozhatott csapatunkban az Üllőin.

A Kövesd fantasztikus idénykezdetét igyekeztünk "bepiszkítani" legközelebb itthon, és ennek meg is kellett volna történnie. Még a mindig korrekt Véber Gyuri is beismerte, hogy nagyjából lefociztuk őket, mégsem sikerült pontot szerezni. 3 hazai, 3 bukta. Azt hiszem, nem erre vágyott, aki leszurkolta a belépőt.

Szolnokon sikerült kétgólos előnyről remizni, habár az utolsó fertályban megdőlt a pálya, egyrészt a sereghajtó szolnokiak szorítottak minket be, másrészt a látássérült Varga bíró. Tőle tudjuk, hogy ha egy játékost valaki leköp, a leköpött játékos piros lapot érdemel. Gratula, spori, még egyszer!

Ez volt az a meccs, ami után Szabó mesterben megszólalt valami, és lemondott, utódja a jónevű Kiprich József lett. A kispadra az Újpest ellen még csak megfigyelőként ült le, ezen a meccsen Komlósi Ádám irányította a csapatot játékos-edzőként. Nagy győzelem volt. Itt is kitettük a belünket a pályára, és habár a lilák számolatlanul rugdosták kapunk fáit, kevés volt. Salvador és Ngalle góljánál felrobbant a stadion, nagyon nagy pillanatok voltak.

Jött a Nyíregy, és a szezon egyik legjobb játéka, de két hiba el is döntötte a meccset, rémálom-szerű mérkőzés volt, csak azért ne felejtsük el, mert itt láthattuk, hogy ez a csapat így is tud játszani.

Csabán lezakóztunk, de ott is volt egy szekérderéknyi helyzetünk, akár még az iksz is meglehetett volna, ha 2-0 után eredményesek vagyunk, de mindegy, Csabán ez belefér.

Közben megérkezett Celso és Fabio is, őket gyakorlatilag többet láttam a lelátón, kérdés, mi volt a cél velük.

A Vasas ellen már nagyon meleg volt a pite, de hál' istennek a szerencse most már mellénk állt, mert lássuk be, a Vasas legalább egy pontot megérdemelt volna. Az Újpest lement izomból, nagyon simán, nem volt kérdés.

Szegeden megint vezettünk, de egy Lisztesnyi különbség volt a Tisza-partiak javára, bár az iksz itt is meglehetett volna bőven.

A Nyíregy elleni kupameccsen két b-csapat találkozott, beigazolódott, hogy hiába vagyunk jobbak ebben a szezonban a Nyíregyházától, nem nyerhetünk. George tizenegyesén azóta is gondolkodok, mi volt a terv. A lelátón láttam olyan 3 éves gyereket, aki jobban rúgta volna. Búcsú.

A szezon egyik leggányabb meccse a Balmaz elleni volt, ahol ahelyett, hogy törlesztettünk volna a tavalyi...khm...vereségért, a fiúk szabadnapot vettek ki, és elfelejtettek feljönni a pályára. Illetve csak a mezeket küldték fel. Kritikán aluli produkció volt, felejtsük is el.

Ráadásul Dominik és Komlósi Ádi is összegyűjtötte ötödik sárgáját, így Orosházán nem sok jó várt ránk. Helyzetekben megint megvertük a hazaiakat, de ez megint csak egy szoros vereségre volt elég. Privigyei Ádám is összegyűjtötte ötödik lapját, így a "kisloki" ellen rá nem számíthattunk.

A Debrecen második csapatát legyőztük, de azért nem hiszem, hogy bárki is el volt ájulva a teljesítménytől. Persze ekkorra már elveszítettük Salvadort is, az egyetlen gólképes csatárunkat, de egyébként is nagyon uncsi kis meccset láthattunk a novemberi nyálkában. De nyertünk, és ez a lényeg!

Kispestre nem adtunk túl sok esélyt, el is ment eggyel a hazai csapat, de végül sikerült a győzelem, amiért nagy gratula jár, mert a kispestiek kifejezetten jól fociztak az őszi szezonban.

Na szóval, 15 meccs, 5 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség, jelenleg 13. hely. Ha a Putnoktól levonják a pontokat, akkor 12. A végére ráerősítettünk, de lehet ez még sokkal jobb is, ha az érdemtelenül elhullajtott pontokat vesszük.

A következő alkalommal a játékosok értékelésére kerítünk sort, addig is szavazzatok Ti is itt a jobb oldalon, Ti hogy láttátok a teljesítményüket.