A futball, mint szolgáltatás... (1)

Először is szeretnék leírni egy alaptételt: egy klub nem létezhet szurkolók nélkül. A labdarúgás egy árucikk, teljesen ugyanolyan, mint a kenyér, a parizer vagy a sör: ha nincs rá vásárló, teljesen felesleges előállítani. A szurkoló jegyet vesz a mérkőzésre, szurkolásával ösztönzi a csapatot a jobb teljesítményre.

Nagyon rossz, ha a dolgok összekeverednek. Nagyon rossz, ha az eladó úgy érzi, hogy a vevő őérte van, ha a tanár azt gondolja, hogy a diákok érte vannak, ha az orvos úgy gondolja, hogy a betegek miatta betegek, vagy ha a klubvezető, az edző azt hiszi, hogy a szurkolók csak azért vannak, hogy ők - így vagy úgy - megélhessenek. NEM! A szolgáltatás nem a szolgáltatóért van, hanem a szolgáltatást igénybe vevőért. Ha a boltban unottan, esetleg durván szolgálnak ki, legközelebb megyek egy másik boltba. A szurkolói lélektan kicsit más. Ha gyenge, szív nélküli játékot látsz, nem pártolsz át egy másik csapathoz, egyszerűen azzal demonstrálsz, hogy nem mész ki a meccsre.

Kérdezhetitek, hogy mivégre ez a poszt, és miért pont most? A helyzet az, hogy amikor eldöntöttem, hogy blogot fogok indítani, amely a Kazincbarcikai Sport Club életével foglalkozik, már gondoltam egy ilyen jellegű posztra. Mert az a helyzet nem újdonság a KBSC háza táján, hogy egészen egyszerűen a klub vezetői leszarják semmibe veszik a szurkolóikat. Hogy ez miben merül ki? Leírom...

Érdekes kérdés lehetne az is, hogy egy ilyen csapatot, amelynek igazán komoly ambíciója egy évtizede nincs, miért éri meg fenntartani? A szurkolók általi jegybevétel biztosan nem fedezi a költségeket, van egy fogadásom arra, hogy mostanában már a játékoseladások sem. Akkor miért? Úri huncutság? Reklám? Miért éri meg fenntartani egy olyan csapatot, mint a KBSC? Na nehogy valaki most azt gondolja, hogy a csapat megszűnését akarom, mert gyakorlatilag pici gyerekkorom óta járok Vegyész-meccsekre, és nem vagyok éppen tinédzser. De azért felmerül az emberben, hogy mi mozgathatja a fogaskerekeket, amik így vagy úgy, de mégis mozgatják a mechanizmust, és minden évben el tudunk indulni, végig tudjuk játszani a szezont.

Megvallom, sok éve már úgy érzem, tragikus, ami a Vegyész körül történik. Emlékszem még a régi nagy derbik hangulatára, amikor tömegek lepték el a stadiont, az osztályozóra a Honvéddal, az Eger elleni ki-ki meccsekre, a kupabeli nagy menetelésekre, amikor egy tűt nem lehetett leejteni, és nem pár karcos hang kiabálta, hogy: "Hajrá Vegyész" (egyébként itt fejezem ki nagyrabecsülésemet azoknak, akik tényleg SZURKOLNAK a hazai meccseken), hanem zengett-zúgott a rigmus, és győzelmekbe hajszolta a csapatot.

Lassan azonban a nézőszám leapadt arra a 200-400 nézőre, akik akkor is kimennek, ha a fene fenét eszik, ha esik, ha fúj, ha megy a játék, ha nem, ha kiesőhelyen vagyunk, vagy ha megy a szekér (sajnos ez kicsit homályos emlék). A szurkoló nem hülye. Megérzi, ha tárgynak nézik. A KBSC utóbbi 10 éve nem szól másról, mint életben maradásról. Nem esünk ki, nem jutunk fel, nem történik velünk semmi. Az utóbbi években ugyan megérintett minket a kiesés szele (idén meg mindennél közelebb jöhet), de látjátok, még annak ellenére sem estünk ki tavasszal, hogy mindent megtettünk érte.

De nagyon rossz érzés a szurkolónak ez a nihil. Ez a színtelen-szagtalanság. Az, hogy unalmas a Vegyész. Unalmas, hogy ugyanazok az edzők váltják egymást, akik ugyan barcikai kötődésűek, de nem igazán szakemberek. Ne haragudjanak az érintettek, senkit nem kívánok megbántani, de miért van az, hogy egy Mezőkövesd Véber-szintű edzőt tud alkalmazni (aki szerintem egyike az új edzőgeneráció legjobbjainak), mi meg keringetjük a "saját neveléseket" (Koleszár, Kálmán, Szabó, Kádár). Nem érné meg egyszer kipróbálni mit tudna itt egy karakán, teljesítmény-orientált fiatal edző, aki valamit tett már le az asztalra? Tudom, minden a pénzről szól, na de a keretben lévő játékosok lekváros kenyérért és málnaszörpért játszanak? Tényleg úgy gondoljuk, hogy egy adott keretből egy átlagos tudású edző is tud CSAPATot formálni? Nagy tévedés...

Egyébként nekem szimpatikus ez a csapat annak ellenére, hogy az eredmények egyelőre nem jönnek! Mert látok valamit annak tekintetében, hogy talán nem akarunk kiesni, megpróbáljuk a lehetetlent, a bentmaradást. A trollok, a rasszisták, az elvtelenül kozmopoliták nem érdekelnek, mert nekik az is jó, ha a saját nevelésű játékosok csapatba követelését szajkózzák, és nem veszik figyelembe a tényeket! Ha a saját posztjukat nézzük: Titi jobb mint Luis? Kokó jobb, mint Ngalle vagy Messi vagy akár Renan? Benő jobb mint mondjuk George? Vagy Lengyel jobb mint Maicon? Ne viccelődjünk. Képességek alapján ezek a külföldiek jobbak, mint a saját neveléseink, ami nem jelenti azt, hogy nekik nincs helyük a csapatban. Tátrai,Kovács Peti,Horváth Bence csapatunk nagy értékei, de csak bizonyos helyzetekben, és bizonyos posztokon kell rájuk számítani. Az előző években láthattuk, mit okoz az, ha a saját nevelésű fiatalokra építjük a csapatot. Majdnem kiestünk. Ebben a bajnokságban nem megengedhető a kísérletezés, itt most nincs mese, minden meccsen úgy kell kimenni a pályára, hogy: győznünk kell! Ez élet-halálharc. Senki nem fogja könnyen adni a bőrét, nem teszi meg azt a szívességet, hogy átadja tálcán a 3 pontot, a tévedések elkerülése végett még a tarcsi-csapatok sem! És őket majdnem mindenki el fogja verni, aki bent akar maradni!

(A bejegyzést egy sorozat indító posztjának szánom, legközelebb folytatom azzal, hogy mit ad a klub a szurkolóknak?!)

(Ez egyben vitaindító is, nagyon szeretném, ha kommentálnátok, leírnátok a véleményetek, mert csak így van értelme. Nem olyan nagy dolog az nso-s regisztráció, de ha ahhoz van kedvetek, a KBSC honlapján is szívesen olvasom a véleményeteket!)

(És még valami: nagyon köszönöm, hogy olvassátok ezt az oldalt, a kezdeti tucatnyi kattintás után a legutóbbi beharangozó posztot már majdnem 300-an olvastátok, ami rendkívül megtisztelő számomra!)