Mint malacok a jégen...

Hát ez a meccs is elment. Megvolt a lehetőségünk, hogy előzzük a Balmazt egy győzelemmel, aztán még egy nyamvadt pontocska sem jött össze.

A címmel arra szerettem volna utalni, hogy technikás játékosainknak nagyon nem feküdt a katonai kiképzőterepekre emlékeztető játéktér, az alacsonyabbak nyakig süllyedtek a sárban, és rengeteg volt az eladott labda. Megmondom őszintén, én ezt a csapatot ilyen gyengén még nem láttam játszani. A meccs alatt végig azt éreztem, hogy akkor sem rúgunk gólt, ha a következő hosszú hétvégéig egyfolytában futballozunk, amikor pedig kényszerűségből 10 emberre fogyatkoztunk, még a talán-talán esély is elszállt.

Szabó Ádám az utolsó percekig nyugodtan kortyolgathatta volna a forralt borát, ami védte volna a hidegtől, vagy beadhatott volna kérelmet arra nézvést, hogy munkanélküli státuszát az állam saját eszközeivel ismerje el. Nem volt itt most szükség bravúrokra, az alföldiek csak erős kényszer hatására hagyták el saját térfelüket, aztán a kitámadó - és létszámhátrányos - csapat ellen a végén jó néhány helyzetet kialakítottak. A szélső védekezésünk egyszerűen katasztrófa volt. Szala Ákos alulmúlta az alulmúlhatatlant, minden mérkőzés után, amin pályára lép, elhiszem, hogy ennél már nem lehet gyengébben játszani, de aztán belátom, hogy tévedtem. Egy műhold sokkal, de sokkal közelebbről követi az ellenfél támadóit, mint ő az emberét. Helyezkedése tragikus, a belépőknél határozatlan, elkésik, ráadásul szerintem Fótyik nyugodtan kérhetne rá egy munkafelügyeleti ellenőrzést, mert gyanítom a volt kispesti nem fizet neki azért, hogy folyamatosan munkával látja el. Maradjunk annyiban, hogy a Honvéd nem véletlenül adta ide a világszinten tökéletes hiányposzton szereplő játékost.  Privigyei Ádámot a szíve hajtja előre, amivel nem is lenne semmi baj, sőt, de nem ártana, ha sokkal gyakrabban tudná leolvasni az ellenfél akcióit, mert a balmazi baloldalon annyiszor verték meg egyszerű kényszerítőkkel, ahányszor csak megpróbálták. Ő konkrétan úgy nézett ki, mintha futballcsuka helyett korcsolyával a lábán lépett volna pályára. Dominikot felesleges ismételten kiemelni, egyértelműen man of the match újra, ezt a szintet ő már régen meghaladta. Komlósi Ádám küzdött, próbált kiemelkedni a mocsárból, de jó játékkal őt sem lehetne különösebben megvádolni.

A középpályán ment el a meccs. A két szélső felnőtt a szélsőhátvédek színvonalához, Hornyáknak konkrétan egy jó megmozdulása sem volt lecseréléséig, ami alighanem világrekord ezen a szinten, pláne úgy, hogy rengeteg lehetősége volt játékba avatkozni. Fabio nem messze tőlünk figyelte az eseményeket a nézőtéren, ha ezért lakásbérlést és étkeztetést lehet igénybe venni Kazincbarcikán, akkor hétfőn jelentkezek a tulajdonosnál. Luis, habár aktív volt, de bár ne lett volna, sok emlékezetes megmozdulására nem emlékszek. A belső szűrők is harmatgyengék voltak ma, habár ma Maicon tűnt egy fokkal jobbnak, de ez körülbelül olyan összehasonlítás, mint hogy melyik a jobb: az arcüreg- vagy a homloküreg-gyulladás?! Messi is meglehetősen hatástalan volt, és nagyon kijött az első félidőben az unalomig ismételt tézis: nincs, aki irányítsa a csapatot.

George-ot ilyen halványan még nem nagyon láttam játszani, az általa elhagyott labdák remélhetőleg meglesznek a talált tárgyak osztályán. Érthetetlen, hogy ha kvázi jobbszélsőt játszik, akkor Hornyák ugyan mit topog mögötte, miért nem húzódik be a helyére, hiszen csatár, vagy nem? Salvador tűnt aktívabbnak, volt kapura lövése is, de inkább ő is csak összetapicskolta a sarat. Azért reméljük, nem túl sok időre vesztettük el, de nem úgy tűnt...

A cserék: Ngalle nagyon lelkes volt, próbálta bizonyítani, hogy pályán van a helye, de nagyon nem ment. Ettől függetlenül még úgy gondolom, hogy játszatni kellene a kezdőben. Bence és Titi annyira szürkült bele a mezőnybe, ahogy a többiek, velük sem sikerült a szekeret kirántani a sárból.

A középpálya érthetetlen. Látszott, hogy nem ízlik nekünk a letámadás, amit meglepően jól alkalmaztak a vendégek, ha kellett ütköztek, ha kellett izomból és kevéssé sportszerűen szereltek, még amikor 11-en voltunk is úgy tűnt, létszámfölényben vannak. Nem mondanám, hogy szimpatikus játékot játszottak, sőt, a mi szemünknek úgy tűnt, hogy egy pontért jöttek, aztán úgy örültek a tálcán felkínált lehetőségnek, mint Vak Laci a fél szemének.

Ha az egyetlen csatárcserénket jobb szélen kezdetjük, de aztán le kell kapni (mint tegnap), akkor mégis ki jön a menetrendszerű Salvador-csere alkalmával? Gondolom, ahogy tegnap, Bence vagy Kokó. Vagy Tátrai. Esetleg még Varsányit is ki lehetne próbálni, vagy visszajön januárban Szőke, aki a tiki-takában méltán világhírű Salgótarjánban nulla gólt rúgott idén. Ja, tudom, Ngalle-t is be lehet csatárként vetni. De ez mind csak szükségmegoldás. A rutinosabb segédmunkás is be tud állni a kőműves mester helyére, ha az kicsit "megpihen", de az általa épített fal valószínűleg nem túl nagy életbiztosítás. Respektálom, hogy Kiprich mester ragaszkodik az általa elképzelt taktikához és az ahhoz alkalmasnak vélt emberekhez, de ez a tegnapi produkció egy nagy kövér nullával egyenlő.

Most már csak a remény maradt, mert minden egyes pont, amit riválisainknak adunk, szöget ver a barcikai labdarúgás koporsójába. Szép-szép, ha szerezzük a pontokat a tarcsik ellen, meg is kell verni most már a kislokit és a kishonvédot is, de ennek a 3 ponton kívül semmi komoly hozadéka. Ha Orosházán szerzünk pontot/pontokat az dupla nyereség. A bizalmam és a hitem töretlen, de engedjétek meg, hogy most ehhez túl sok reményt ne fűzzek! Hátha ez hozza majd meg az eredményt.

Hajrá Barcika!