A középmezőny nem pálya...

2013.09.20 17:25

Azt hiszem, most jött el az a fontos lélektani pillanat, amikor mindenkinek meg kell mutatnia valamit. Nem, itt most nem a Margit-szigeten lófráló szatírok nyomdokaiba kívánom, hogy lépjen az a bizonyos mindenki, sokkal inkább arra gondolok, hogy itt az ideje mindenkinek bizonyítani.

A játékosoknak, hogy a középmezőnyhöz képest jócskán nagyobb tudással rendelkeznek, a vezetőedzőnek, hogy képes forgatni, átszervezni a csapatot, ha nem megy valami, a közönségnek pedig, hogy a hazai iksz, és az idegenbeli vereség nem vette el a kedvét.

A Cigándot fogadjuk holnap 16 órától, azt a Cigándot, amellyel – azt hiszem, felesleges is mondani – bajnoki meccsen még soha nem mértük össze az erőnket. Persze, ezen nincs is mit csodálkozni, a cigándiak 2009-ben kóstolhatták meg először, hogy milyen is a harmadosztály levegője, mi meg azóta mindig NB2-esek voltunk. Hosszan kellett keresgélni, hogy három meccset azért találjunk, ahol megmérkőzhettünk az ellennel, nos, 2011 nyarán biztosan játszottunk velük egy felkészülésit, ahol 2-0-ra nyertünk (gól: Bene, Kovács B.). A történelmi hűség és az érdekesség kedvéért idézzük fel akkori összeállításunkat: 1. félidő: Szabó Á. – Toplenszki, Nyisalovits, Konate (Szopkó), Horváth Sz. – Fehér, Borbély, Mbei, Bene,  Tátrai - Dávid. 2. félidő: Tarr –  Nyitrai, Toplenszki (Komlóssy), Szopkó, Horváth B. – Mbei (Kovács B.), Kovács P., Horváth Sz. (Poszuk) – Bene (Berecz),  Dávid (Benkő), Király. Tavaly nyáron ugyancsak előkészületi találkozón találkoztunk holnapi ellenfelünkkel, és 1-1-es eldöntetlen született (gól: Husanik). A felállásra érdekes lehet visszatekinteni:  Szabó (Varsányi) – Nyitrai (Fehér), Czégel, Fótyik (Nyisalovits), Enes – Maicon (Lengyel), Renan (Horváth B.), Luiz (Tátrai) – Husanik (Kovács P.), Ngalle (Szőke). Idén februárban újra megkóstoltuk egymást, ismét 1-1 lett a végeredmény, gólunkat Tátrai szerezte.

2008/2009-ben Cigánd Borsod megye bajnoka lett, mégpedig 12 pontot ráverve a Tállyára, aztán az NB 3-ban sem vallott szégyent, hiszen sorrendben 6., 2., 3., majd tavasz végére negyedik lett a harmadosztályú küzdelmekben. Az előző szezonban 14 győzelem mellett 6-6 döntetlent értek el és szenvedtek vereséget, plusz 14 volt a gólarányuk.

A nyáron eléggé komolyan beerősített a cigándi gárda, hiszen a távozókat (Oláh, Gönczi, Csáki P., Csáki. T. – mindannyian Tiszakanyár, Boldog – Encs, Deme – Nagykálló) az osztály szintjéhez képest minőségi játékosokkal pótolták. Érkezett Bákonyi kapus Hajdúszoboszlóról, Pócsi a Tiszakanyártól, Ur és Varga Krisztián Nyíregyházáról, Vasas a Bükkábránytól és a tipszmikszes Monyók Putnokról. Az utolsó pillanatban még Sipos is a keret tagja lett, aki ugyancsak nyíregyházi labdarúgó volt, mivel a Várda nem tudta eldönteni, hogy akkor melyik papírokat is kell aláírni, hová kell eljuttatni, meg ilyenek. Kieséssel fognak lakolni érte…

Nézzük át gyorsan a felkészülési meccseket, milyen eredményeket ért el ellenfelünk a zsibbasztó „nyári szezonban”: Ebes 2-2, Hajdúböszörmény 1-1, Velky Hores 5-2, Tállya 2-1, Olimpia Satu Mare1-0, Várda 2-6, Nyírmada 11-2, Olimpia Satu Mare 1-2.

Ők nem voltak olyan szerencsések, mint mi, hogy kiemeltek lettek volna a Magyar Kupa második körében (merthogy eljutottak oda), de ez meg sem kottyant nekik, a Tárkányt 3-2-re verték (gól: Varga Z. 2, Ondó). Az első fordulóban kicsit még melegebb volt a pite, hiszen ha a Megye I-es Gyöngyös ellen nem egyenlítenek ki a 91. percben, nincsenek a 11-es rúgások, és akkor az MK-ban már csak múlt időben beszélnénk róluk. A következő fordulóban egyébként Felsőzsolcára látogatnak, na azért az sem a Mezőkövesd…

Mivel a cigándi sporttelep jelentős átalakításon esett át, így az ötödik forduló volt az első, amikor hazai környezetben fogadhatták az ellent, az eddig megszerzett 7 pont ehhez képest nem is olyan rossz (összehasonlításképpen: nekünk 8 van). Egy 1-0-s győzelemmel kezdtek Nyírbátorban (gól: Varga Z.), a második fordulóban viszont őket is elérte a hatvani csapás (3-1, gól: Tempfli), annak ellenére, hogy a 3. percben már ők vezettek. A Böszörmény látszólag nagyon simán intézte el őket (0-3), de ha emlékeztek, írtam már róla: ez volt az a meccs, ami után még a Böszi mestere, Bogdanovic is hitetlenkedve törölgette szemeit az eredményjelzőre nézve. A meccs után a cigándi vezetés levonta a konklúziót: a 4 éve a csapatért mindent megtevő Kocsis János vezetőedzőnek útilaput kötettek a talpára, és a helyére a Nagykálló mesterét, a mindössze 40 éves Fogarasi Zoltánt nevezték ki. A REAC otthonában már sikerült a pontszerzés (1-1, gól: Monyók – a tudósítások szerint nagy fölényben játszottak), majd végre eljött a cigándi pályaavató napja is, ahol a szebb napokat látott, de borzasztó helyzetben lévő Egert fogadták. Soha kellemetlenebb ellenfélt, nem? Úgy is volt ez az első félidőben, ahogy elképzelték, hiszen a második félidőben 3-0-ás állásnál folytatták a csapatok, gondolom a lelkes cigándi közönség sem számított rá, hogy a további gólfesztivál helyett az egriek két góllal terhelik meg a csapat hálóját, és örülhetnek, hogy kicsikarják a győzelmet.

A 9 kapott gól kicsit soknak tűnik, csupán négy csapat kapott ennél többet az eddigi fordulókban (a Jászapáti ugyanúgy 9-et), ehhez vegyük még hozzá a két kupameccsen összeszedett 5 gólt. Pedig a Sipos-Ur, nyíregyházi kettős nem mutat rosszul a védelem tengelyében, de ott van még Varga Krisztián, vagy a rutinos Tempfli Imre is. Középpályán a nem tinédzser Baksa és a hozzánk szinte hazalátogató Vasas Viktor szereplése szinte biztos, Tudja Dávid is valószínű, akit tavaly Pécsről igazoltak, és nem lenne meglepő, ha a negyedik játékos a román Pop lenne. Monyók helye majdnem tuti a csatársorban, ha két támadóval játszanak, kérdés, hogy az eddig góltalan, de nagyobb kaliber Roszel játszik mellette, vagy az ugyancsak nem mai gyerek Varga Zoltán, aki viszont Roszelhez képest gólágyú. Ondó Jani (akit nyilván ugyancsak jól ismerünk, és most a Putnok kölcsönjátékosaként szerepel a cigándiaknál) valószínűleg padozik. Kapusfronton érdekes a helyzet, mert az újonnan érkezett Bákonyi az első négy fordulót végigvédte, de a télen Nyíregyről érkezett Sántában valószínűleg több potenciált ismert fel az új vezetőedző, így az Eger ellen már ő védett. Nem lennék meglepve, ha ellenünk is vele kezdődne a vendégcsapat összeállítása.

A hétközi „Flúgos futam” című cikkünkben utaltunk már rá, hogy vannak bajok a csapattal, és hogy majd most kiteregetjük a szennyest, mire is gondolunk. Nos, vágjunk is bele!

1. Határozatlan védekezés: habár az öt kapott gól egyáltalán nem sok az öt eddig lejátszott meccsen (hovatovább a 4 kapott gólos Ebes után mi kaptuk a legkevesebb gólt, pedig mi háromszor is idegenben játszottunk), de tegyük a szívünkre a kezünket: ennél kaphattunk volna többet is. Az, hogy a Putnok és a Nyírbátor is megállt egynél, nem biztos, hogy a védelmünknek köszönhető, de aki látta a hatvani meccs összefoglalóját, ott is példát találhat a hátsó alakzat szétszórtságára. Nem biztos, hogy jót tesz nekünk, ha a védelemben össze-vissza cserélgetjük az embereket (igaz, két esetben kényszerűségből történt), van viszont pozíció, ahol lassan meg kellene lépni a cserét. A jobb oldalunk nagyjából rendben, hiszen Nagy Peti és a hiányában Treznai is magabiztos volt eddig, középen viszont meg kellene találni a legjobb megoldást. Komlósi és Nyisa nem elég gyors, és gyakran nézik el az emberfogásos helyezkedést, erre láttunk többször is példát a nyírségiek elleni meccsen, amikor csak azért nem fejeltek gólt a nyírbátori támadók, mert ennyire telt a tudásukból. Komlósi ugyan visszatérhet eltiltásából, de Menyhértet nem biztos, hogy ki kellene szorítani a kezdőből, mert amellett, hogy magabiztosnak tűnik, az ellenfél kapuja előtt is folyamatos légiveszélyt jelenthet pontrúgásoknál. A bal oldalunkkal viszont illene valamit kezdeni. Ha már Horváth Szabolcs – úgy tűnik – kegyvesztett lett (nem tudom mással magyarázni a mellőzését), meg kellene próbálni a Czetőnél sokkal határozottabbnak tűnő Treznai szerepeltetését balhátvédben, mert játszott már ebben a pozícióban, nem hiszem, hogy sokat kockáztatnánk vele.
2. Szűrőproblémák: sokat kritizáltuk ezt a játékelemet az előző bajnokságban is, de most sem lehetünk túlságosan elégedettek az eddigi teljesítménnyel. Elmondtuk már, hogy a defensive midfielder egy bizalmi pozíció, sok meccs ezen a poszton áll vagy bukik. Nos, Illés Ricsit az eddigi öt meccsen háromszor is lecserélte edzője, ez nem éppen arra utal, hogy minden rendben van azon a poszton (ráadásul már 3 sárgánál tart fiatal játékosunk). Kicsit sajnálom, hogy Demkó Balázs végül nem lett a mi játékosunk, nem Ricsi miatt, ő akkor előrébb is játszhatna. Az, hogy végülis mi nem 4-2-3-1-et játszunk, hanem 4-1-2-3-at, eddig nem derült ki. Mert utóbbi esetben így kellene kinéznie a középpályától felfelé: Illés – Kovács P., Molnár – Nyitrai, Szabó V., David. Ehelyett ez 4-2-3-1, egy két szűrős szisztéma, ami kétségkívül nagyon divatos a mai labdarúgásban, de számunkra tökéletesen hasznavehetetlen (erről még lesz szó a következő pontban). Kokó a kakukktojás, nem vitás, egyszerűen légüres térben mozog, és nem találja a helyét. Neki némileg Illés előtt kellene játszania, és megteremteni az összekötő kapcsot a védekezés és Molnár, illetve a szélsők között, ehelyett szinte egyvonalban mozog a szűrővel, és úgy tűnik, mintha nem találná a helyét. Figyeljétek meg, hogy általában embere sincs, csak úgy van a pályán. Ez ellen sürgősen tenni kell valamit.
3. Divatos, de használhatatlan felállás: a 4-2-3-1 nem a mi játékunk, legalábbis ezzel a kerettel nem az. Illetve, ha kivennénk Molnár Gabit a csapatból, az is lehetne akár, de ezt jóérzésű, és focihoz valamit is értő edző nem tenné meg. Mi a hiba ezzel a felállással? Az, hogy a 4-2-3-1-ben nincsen klasszikus irányító. Molnár Gabi meg most azt játszik. A 4-2-3-1-ben van két szűrő, van két szélső, van egy visszavont ék (secondary striker), és van egy klasszikus támadó. Jó is lenne az ötlet, mert Molnár tökéletesen megtestesíti a visszavont ék prototípusát, de nincs a középpályán más, aki összeszedné és felvinné a labdákat. Ha eddig jól figyeltetek, Gabika visszajön a labdákért a félpályáig, felcipeli azt, aztán vagy lesz valami belőle, vagy nem. Többnyire nem, mert egyrészt egy fecske nem csinál nyarat, másrészt ő sem duracell-el működik, sokszor elfogy az ereje.
4. Támadószekció: ha megöltök is kitartok amellett, hogy az alapelképzelés (a klasszikus értelemben vett egy csatáros játék) nem rossz, csupán a középpályán van elhibázva a történet. Bár, ha azt nézem, hogy milyen teljesítményt nyújtott a szűrőszekciónk eddig, akár nyugodtan lehetne két csatárral is rohamozni, mert az egyik szűrőnek nem sok értelme van így, de ehhez magabiztosabb és gyorsabb kiváltásokra lenne szükség a védőktől. Az biztos, hogy ha Szabó Viktornak van lehetősége valakinek lekészíteni a labdákat, nagyságrendekkel eredményesebbek lehetnénk, Salva és David is jó lehet a támadó harmadban, hiszen nem késik már sokat Tátrai visszatérése. Én a magam részéről Kész Tibit sem írom le, benne is lehet pár gól, néha érdemes lesz megpróbálni friss erőként. De úgy nem fog menni, ha Szabót egyedül hagyjuk tipródni a(z általában nagydarab) belső védőkkel, és nem segít neki senki középen.

+1. Sokat szabálytalankodunk. A védelmünk már bánta ezt, hiszen Nagy Peti és Komlósi is a kiállítás sorsára jutott bajnokin, és azt se felejtsük el, hogy Nyisa kupameccsen kapott pirosat, így rá a Kövesd ellen nem számíthatunk. A kiállításaink egytől-egyig a rossz helyezkedés eredményei voltak és nem fegyelmezetlenségi problémák, erre jó lenne odafigyelni, mert nem jó mindig felforgatni a csapatot…

Nos, szerintem holnap Szabó Á. – Nagy P., Komlósi, Nyisalovits, Czető – Illés, Kovács P. – Molnár - Nyitrai, Szabó V., David felállás fut ki a pályára, de én ezzel próbálkoznék: Szabó Á. – Nagy P., Komlósi, Menyhért, Horváth Sz. (Treznai) – Kovács P. – Nyitrai, Molnár, David – Salvador, Szabó V. Tátrai játéka már csak a mestertől függ, hiszen teljesen felépült, azt hiszem a padon már lesz helye. Én a magam részéről nem felejteném el Kleibert sem, mert nagyon fontos gólt lőtt a Putnoknak, és agilis, gyors jobbszélső.

Ahogy kezdtük: mindenkinek meg kell mutatni! A játékosoknak azt, hogy az utolsó két meccs eredményétől függetleníteni tudják magukat, és továbbra is képesek bajnokesélyeshez méltó játékot produkálni és eredményt elérni. A vezetőedzőnek azt, hogy nem elvtelenül ragaszkodik az előre megtervezett taktikához, felálláshoz, játékrendszerhez, mert időnként szükség van az – habár nem rossz – alapelgondolás átgondolására. A publikumnak pedig azt, hogy a csapat mellett van. Ne csüggedjünk, ez a mostani helyezés még nem a végeredmény! Habár most csupán a 7. helyen tanyázunk (mielőtt elfelejteném: a Cigánd a 10.), és csak 4 pont választ el a kiesőhelytől, ugyanúgy 4 pont (és némi gólkülönbség) a hátrányunk az első helytől, úgyhogy holnap minden jóvátehető. Én a magam részéről az előttünk állók közül egyedül az Ebest és a Létát látom feljutásra készülő csapatnak, a többiek – szerintem – olyanok lesznek, mint a tiszavirág. Ha törik, ha szakad, holnap le kell győznünk a Cigándot.

Augusztus 7-én ezt írtuk: „A Cigánd nem úgy tűnik, mint egy amatőr falusi csapat, a tervek komolyak, a játékosállomány nem lebecsülendő, oda kellesz rájuk figyelni…” Nos, azóta még inkább igaz ez: figyeljünk oda! Megtanultuk már azt hiszem az előző két meccsen: merjünk kicsik lenni! Ne úgy menjünk fel a pályára, hogy mi vagyunk a nagy Barcika, ezek meg csak a kis Cigánd. És ne is úgy menjünk KI a pálya mellé, hogy nekünk itt előjogunk a győzelem. Nem az, és soha nem is lesz az. 11 fiatalember küzd meg másik 11-el. Mindegy, hogy mi van a mezükre írva, egy csoportban, azonos esélyekkel veszik fel a harcot. Ne nehezítsük meg magunknak a továbbiakat!

Hajrá Barcika!