A középpálya, a futball lelke...

2013.12.24 08:36

Tavaly a félidei összegzésnél azzal a címmel írtunk a középpályánkról, hogy: „A középpálya átláthatatlan erdeje”. Nos, most aztán semmi értelme nem lenne egy hasonló címnek, hiszen míg tavaly ősszel a középső szekcióban komoly játékosdömpinggel rendelkeztünk, ahhoz képest most egyszerű volt a középpályánk, mint a faék. Az alapszerkezet mindvégig ugyanaz volt tulajdonképpen, és ha úgy vesszük, a kritikus balszellő kivételével a szereplők is sztenderdnek bizonyultak.

Kovács Péter: 16 mérkőzés, 1 (az MLSZ szerint 2) gól, 3 sárga lap: Kokó immáron 3 éve szinte kihagyhatatlan a csapatból, nagyon hozzánk nőtt a csupaszív középpályás. Annak idején még jócskán előrébb szerepelt, Szabó Jani tavaly egyenesen csatárként is játszatta, de kétségkívül ott van az ő helye a középpálya középső szekciójában, némileg visszavonva. Az első meccseken még kritizáltuk játékát, de erről vajmi keveset tehetett a játékos, sokkal inkább arról volt szó, hogy nehezen sikerült összeállítani a két védekező középpályás mozgását. Arra számítottunk, hogy Illés fogja a klasszikus defensive midfielder-t játszani, míg Kokó kicsivel előtte szűr, illetve dobja támadásba a labdát, nos, ez kicsit máshogy alakult azzal, hogy nagyjából fordítva történt. Most már azt mondom, jó megoldás volt, de a szezon elején még nagyon nem így nézett ki. Kokó látványosan szenvedett némileg új pozíciójában, sokszor labda és ellenfél hiányában, légüres térben mozgott, kevésszer avatkozott játékba, kicsit haszontalan volt a játéka. Aztán látványosan feljavult, és egyre többször lehetett kiemelni teljesítménye miatt, beindultak a váltások a két középső ember között, Kokó okosan osztotta le a labdákat (általában a jobb szél irányába), de a legfőbb erénye az volt, hogy brutálisan megszűrte az ellenfél indításait, és nagyon sok fejpárbajt nyert. Habár továbbra is azt mondjuk, hogy egyértelműen Menyus fejelte a Tárkány elleni gólt, a Loki ellen ő szerezte a nagyon fontos első találatot, talán ennél többre is képes lesz tavasszal, és legalább a pontrúgásoknál sikeresebb lesz. De panaszra semmi okunk, jó félszezont futott Kokó.

Illés Richárd: 15 mérkőzés, 4-szer lecserélték, 8 sárga lap: Ricsi ugyanolyan kihagyhatatlan lett a középpályáról, mint Kokó, és ahhoz képest, hogy a nyáron kellett beépülnie egy bizalmi posztra, ez igazán megsüvegelendő. Csupán egy meccset hagyott ki, azt is eltiltás miatt, a harmadik és a hetedik forduló között sikerült zsinórban öt lapot kapnia, ezúton is gratulálunk neki. Egyébként talán ez is a játékos legnagyobb gyengéje, a rengeteg fegyelmezetlenség. Pedig nem arról van szó, hogy Ricsi egy különösen durva játékos lenne, lapjai zömét elkésett odacsúszások, helyezkedési hibákból adódó kompenzáció-vágy miatt zsebelte be. Kicsit le kellene még tisztulnia a még mindig csak 22 éves srác játéknak, és akkor nagy értéke lehet csapatunknak. Meglátásom szerint, amiben még bőven van hová javulnia, az a támadásszervezés. Azzal, hogy Ricsi 90 százalékban a védekezésre koncentrál, sokkal nagyobb terhet kell Molnárnak magára vennie, mint amennyit elbír. Illésnek a klasszikus védekező középpályás előtti box-to-box középső embernek kellene lennie, magyarul fel-alá nyargalászva be kellene játszania az egész pályát. Úgy is mondhatjuk, hogy lehetne amolyan visszavont irányító, mert szerintem az adottságai megvannak hozzá. A csapat mozgatása, a brusztolás, és főként a hosszú indítások jobban mennek neki, mint Kokónak, alighanem ezért került kicsit előrébb. De a hosszú labdák szélre kilöbbölése után nem ártana, ha középen érkezne a belőtt labdákra, mert azért, hogy középen elől általában látványosan kevesen vagyunk, ő is felelős. Az ő posztján elvárható, hogy szezononként 3-4 gólt szerezzen egy középpályás egy bajnoki címre törő csapatban, így ezt várjuk Ricsitől: sokkal bátrabb, kreatívabb, gyorsabb játékot, ami eredményességgel párosul.

Nyitrai Dávid: 16 mérkőzés, 7-szer lecserélték, 3 gól, 3 sárga lap: Azt hiszem, senki nem fogja vitatni a következő kijelentésemet: Nyiti a legtöbbet fejlődött játékosunk a tavalyi szezon óta. Sosem értettük, mit látnak edzői benne, csetlett-botlott a fiatal játékos korábban, teljesen mindegy volt, hogy jobbhátvédben, vagy jobbszélsőként számoltak vele, legtöbbször a nézők a cseréjéért tüntettek. Nos, erről a szintről jött fel Dávid oda, hogy bizonyosan senki nem hagyná ki a kezdőből (igaz, mi azért Kleibernek kicsit több lehetőséget adtunk volna). Nyitrai (ezen a szinten) jó kis jobbszélső lett, játékának kétségtelenül legnagyobb erénye gyorsasága, és az, hogy nem ismer elveszett labdát, képes egy meccsen többször is az ellenfél védői mögé kerülni, mert nehéz kiismerni, éppen merre tolja a zsugát. Amiben feltétlenül fejlődnie kell, az a beadások pontossága, mert az azért hagy némi kívánnivalót maga után, de úgy érzem, Nyiti ennél több gólt is képes szerezni.

Kleiber Dávid: 4 mérkőzés, 4-szer becserélték, 1 gól: 33 perc. Mindössze ennyi jutott a 23 éves, Budaörsről érkezett játékosnak. Talán páran el is csodálkoznak, hogy 4 meccsen is bevetésre került, ez annak köszönhető, hogy a Putnok elleni meccs kivételével hazai pályán nem kapott szerepet, a Léta, a REAC és a Fradi ellen kapott minimális lehetőséget. De ha már Putnok. Úgy gondolom, a gömöriek ellen szerzett, hosszabbításos győztes gólját aligha fogjuk elfelejteni, és habár évek múlva már a nevét nem biztos, hogy fel tudjuk idézni, ezt már senki nem veheti el tőle. Habár a felkészülési meccseken számunkra nagyon jó benyomást keltett, soha nem fogjuk már megtudni, hogy az említett gól (főként a higgadtság, ahogy értékesítette a helyzetet) csak kiugró dolog volt a játékostól, vagy tényleg nagy hasznát vehettük volna még. Sok sikert az Amerikai Álomhoz, Dávid!

Kovács Bence: 9 mérkőzés, 7-szer be-, 2-szer lecserélték, 2 sárga lap: Bencét tulajdonképpen tűzoltásra használtuk a középpálya közepén, ha Illés eltiltott volt, vagy le kellett cserélni, általában Bence jött, de ugyanígy volt, ha a középpályát akartuk „tömöríteni”. Megmondom őszintén, nekem kicsit csalódás őszi játéka, mondom ezt elsősorban azért, mert láttuk a matyók ellen, milyen teljesítményre képes. Ha azt a meccset nem látom, most azt mondanám, hogy bőven van még fejlődnivalója a 22 éves játékosnak, de a kupameccsen igazán érett játékot mutatott, kár, hogy ezt többször a szezonban már nem láttuk tőle. Társai szerint sokkal több van benne, mint amit eddig mutatott, hajlamosak vagyunk elhinni, hiszen nekünk is van szemünk, kérdés, lesz-e lehetősége ezt bemutatni, most, hogy Demkó is vár a szerződésére. Kétségtelen, hogy Bence helye előrébb, szervezőszerepben van, de amíg két védekező középpályással játszunk, és Molnár Gabi bevethető, ki állítaná a kezdőbe? Na ugye!

Tátrai Gergő: 5 mérkőzés, 3-szor be-, 2-szer lecserélték, 1 sárga lap: Titi tavaly a jolly jokerünk volt, rugdosta a gólokat, és tényleg volt húzása a bal szélnek. Még a tavasszal összeszedett sérülését nagyon sokáig nyögte, sőt, tulajdonképpen nyögi még mindig, hiszen teljesítménye nyomokban sem idézte tavalyi önmagát. Annak, hogy ő nem volt bevethető, ittuk a levét rendesen, hiszen amolyan ad hoc baloldalunk volt gyakorlatilag az egész szezon során: Salvador kezdte, David folytatta, Kész Tibi fejezte be, közben még feltűnt időnként a fiatal Kádas is, aki az egyetlen a felsoroltak közül, aki klasszikus balszellő. Gergő a 9. fordulóban, a Böszi ellen tért vissza a pályára, azóta tulajdonképpen csak görcsös erőlködést láttunk tőle, nagyon bízunk benne, hogy ez tavasszal másképp lesz. Nagyon nagy szükségünk van egy a jobbszélhez hasonló, dinamikus baloldalra, és tudjuk, Titi képes lesz összeszedni magát egy jó alapozással.

Kádas István: 4 mérkőzés, 4-szer becserélték, 1 gól: A 18 éves Kádas alig több mint egy félidőnyit, összesen 50 percet töltött a gyepen felnőtt bajnokin. A  Veresegyház ellen 27 percet kapott bemutatkozásképpen, ezidő alatt lőtt egy gólt, és leosztott két gólpasszt, mégsem kapta meg a bizalmat a mostohaként kezelt baloldalon. Kétségtelen, hogy István a jövő embere, és ha elég türelmes, lesz ő még állandó kezdő, mi mindenesetre kicsit több bizalmat szavaztunk volna neki, főként olyan meccseken, mint az Ebes elleni. Az U21-ben 12 meccsen 7 gólt szerzett, jó alapozást, István!

Halász Bálint: 2 mérkőzés, 2-szer becserélték: Mindössze 20 percet töltött a pályán a Felcsútról igazolt fiatal labdarúgó, és akár hőssé is válhatott volna, de nem így lett. Az Ebes ellen nagyon jól szállt be, agresszív volt és rendkívül agilis, a Tárkány ellen viszont elkövette azt a hibát (vagy mestere, nem tudom), hogy magabiztosan odaállt a tizi mögé, ki is hagyta. Mozgását tekintve (nem a büntetőnek való nekifutására gondolok) értékes tagja lehet majdan csapatunk középpályájának, de ez nem hiszem, hogy tavasszal következne be. Viszont még csak 19 éves!

Molnár Gábor: 14 mérkőzés, 2-szer lecserélték, 7 gól, 3 sárga lap: Molnár Gabi az Molnár Gabi. Mi neki szavaznánk meg az idény legjobbja címet, mert nemcsak, hogy a csapat mesterlövésze lett az őszi szezonban, de a legtöbb meccsen a hátán cipelte a támadásokat. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy ha Gabikának ment, akkor rendben volt a támadójátékunk, ha viszont nem, akkor majdnem biztosan becsődöltünk. Gábor nagyon gyors, kreatív játékos, átlagon felüli kombinációs- és cselezőkészséggel, jól lő, lát a pályán, harcos. A probléma ott kezdődik, ha az első megoldásai nem jönnek be, képes abszolút maga alatt teljesíteni, megharagszik a világra, és látványosan elkedvtelenedik. Mindez nyilvánvalóan abból adódik, hogy magasan a keret legérzékenyebb lelkületű labdarúgója, iszonyatosan impulzív természet, annak minden pozitívumával és nyűgjével egyszerre. Góljai általában nagyon fontosak voltak, ő egyenlített ki a Putnok és a Nyírbátor ellen, szinte egyedül verte meg a Cigándot, bebiztosította a Jászapáti elleni győzelmet, részt vett a veresiek lehentelésében, és lőtt egy nagy dugót a Hatvannak is. Kicsit sorsszerűnek éreztem, hogy épp Tiszaújvárosban sérült meg, miután kihagyott két nagy ziccert, véleményem szerint fejben nem ott járt. Tartottunk tőle, hogy az utolsó 2 meccs necces lesz nélküle, nos, az is lett, mert az Ebes ellen sem láthattuk azt a parádét, amit Gabika szereplésével borítékolni lehetett volna, de főleg a Tárkány ellen döcögött nagyon a támadójáték (ha beszélhetünk egyáltalán erről azon a mérkőzésen). Mindannyiunk érdeke, hogy sérülésmentes, jó alapozás után Gábor legjobb formájában térjen vissza!

Legközelebb csapatunk támadószekcióját vesszük szemügyre.

Engedjétek meg, hogy a Hajrá Barcika! honlapjának nevében Nagyon Boldog Karácsonyt kívánjunk mindenkinek!!!