Sajnos ez volt a realitás, ez az 1 pontocska. Ami tulajdonképpen tisztességes helytállást jelent, de ez a mi helyzetünkben sajnos nem elegendő, bravúr kellett volna. Egy bajnoknak bravúrokat kell elérni. Nem sikerült a bravúr Putnokon (nagyon nem...), nem sikerült a Léta ellen, nem sikerült Cigándon. Már csak 1 ilyen meccsünk lesz a debreceni, ott talán még lehet javítani.
Tovább nőtt tehát a hátrányunk a Létához. Meggyőződésem, hogy ha a hátrány akár egyetlen ponttal is nagyobb lesz, akkor aznap van vége a bajnokságnak. 4-5 pontot már soha be nem hozunk. A 3 pont elvileg 1 meccs alatt is eltüntethető (más kérdés a győzelmek száma, de még ez sem reménytelen).
A feladat 2 részre bontható.
- Az összes áprilisi (mind hazai+Eger) meccset meg kell nyerni és nagyon szurkolni pl. a Tiszaújvárosnak és Felsőtárkánynak, hogy legalább az egyikük ne kapjon ki a Létavértesen. Ha ez így lesz, akkor már csak 1 pont a hátrányunk.
- Ezután győzni kell Debrecenben (ez igazi bravúr lenne) és hozni a bajnokság végét is. Valamint bízni a Putnokban és a Cigándban, hogy pontokat tud elvenni tőle. (De én személy szerint inkább esélyesnek tartok egy nevenincs csapatot arra hogy megtréfálja a Létát mint ezeket.)
Szerintem nem tud mindenkit megverni a Léta sem, de arra a nagy összeesésre azért ne számítsunk, amit ősszel produkált. Most nem lesz ilyen, max. 1-2 meccs betli várható, ha lesz egyáltalán.
Az viszont legalább ekkora kérdés, hogy mi ilyen támadókkal le tudunk-e győzni mindenkit, akinél esélyesebbek vagyunk, ill. hogy győzünk Debrecenben... Sajnos pontosan előre lehetett látni ezt a meddő játékot, amikor nem sikerült igazolni igazi befejező csatárt. Most is fenntartom, hogy akár 3 közepes játékos elküldésével vagy meg nem vásárlásával megtakarított pénzen kellett volna egy igazi góllövőt igazolni. Kereste volna a többszörösét az átlagnak, lettünk volna kevesebben, de már lőtt volna 3-4 gólt és több lenne 3-4 ponttal. A fejünk se fájna. Hiába vagyunk sokan, ha csak 11-en játszhatnak egyszerre...
Na, már mindegy, majd meglátjuk. Kezdjük el az áprilisi nagy menetelést és reménykedjünk, hogy a riválisunknak legalább egyszer balszerencséje lesz!
A láb, amiben 2 pont maradt...
Sajnos ez a 2 pont Viktor lábában maradt. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük kicsit a szokottnál részletesebben, mit láttunk a cigándi fellépésünkön.
Ha a viszonylag erős szél nem lett volna, azt is mondhatnánk, hogy ideális futballidőben vonultak fel a pályára a csapatok, sajnos a forgatókönyv hasonló volt, mint Nyírbátorban: az első félidőben a hazaiaknak kedvezett a széljárás, a másodikban meg már – amikor talán ki tudtuk volna használni az ebből fakadó előnyt - jócskán alábbhagytak a fuvallatok. Ahogy jeleztük, az eltiltott Illés helyén Kovács Bence lépett pályára, a többi poszton nem történt váltás a már megszokott kezdőhöz képest, mivel Komlósi mostanában nem játszott túl sokat.
Az első félidő nagy része mezőnyjátékkal telt, nagyon sokáig csak ismerkedtek egymással a csapatok, kevés volt az ötlet, az elmozgás, a gyors akció, így aztán a kapuk sem forogtak veszélyben. A legérdekesebb esemény az volt, hogy egy felugrás után Roszel a földön maradt, és nem is tudta folytatni a játékot. Habár azt gondoltuk, hogy a Cigánd mestere Vargát hozza a helyi Rooney pótlására, de a robosztus csatár a padon maradt, és a Nyíregyházáról igazolt Katona érkezett.
A félidő utolsó 10 percét nagyon megnyomta a hazai brigád, és Ádámnak is be kellett mutatnia két nagy védést, egyszer például egy életerős löketet piszkált ki ujjheggyel a jobb felső sarok elől. Megszaporodtak a hazai szögletek a félidő végére, felbátorodtak a hazaiak, úgyhogy cseppet sem bántuk, hogy a spori véget vetett az első félidőnek, és azt gondoltuk: ennél csak jobb jöhet a másodikban! Nos, a meccs tulajdonképpen ugyanott folytatódott, ahol abbamaradt – cigándi rohamokkal. Ezekben a támadásokban azonban kevés volt az ötlet, ráadásul csapatunk is kezdte összeszedni magát, és rájöttek, hogy miben sebezhető a hazai gárda: ha futásra kényszerítjük a védőket. Említettem már a beharangozóban is, hogy a második félidőben sokszor elfárad a borsodi brigád, nos, arra is fény derült, miért: szemmel láthatóan jópár játékosuk súlyfelesleggel küzd. Nem emlékszem, hogy ez ősszel is így lett volna, lehet, hogy még nem sikerült ledolgozni az ünnepek alatt bevitt bejgli-dózist.
Az 52. perc el is hozta első nagy lehetőségünket: Molnár iramodott meg a bal szélen, miután szépen ugratták ki, azonban ahelyett, hogy egyedül megoldotta volna, megpróbálta a középen teljesen üresen érkező Szabónak bepasszolni a labdát, amiről kb. 2 méterrel lemaradt a támadó. Ennél is nagyobb helyzetet sikerült kihagynunk 6 perc múlva, amikor egy jól becsavart szöglet után Szabó tökéletesen őrizetlenül fejelhetett, de a labda a fejéről nem a háló felé vette útját, hanem elpattogott a kapu előtt. Időnként kifejezetten szép, formás támadásokat sikerült vezetnünk már a meccsnek ezen periódusában is, de a mérkőzés két csere miatt változott meg jelentős mértékben. Nem, nem Kész Tibi becserélésére gondolok, sokkal inkább a Kovács Bence-Halász váltásra, na és arra, hogy Varga beállt hazai oldalon. Innentől iszonyatosan felpörögtek az események, felváltva forogtak veszélyben a kapuk. Sajnos Vargával Nagy Peti nem tudott mit kezdeni – illetve csak egyszer, amikor sárga lapot érően rúgta ki a játékost taccsra… A tarkopasz torony iszonyat energiával húzgálta a jobb szélt, nem rajta múlt, hogy nem kerültek előnybe a hazaiak. Pedig könnyen kiismerhető volt, hogy mi következik, lévén minden esetben ugyanazt játszotta el: egy csel után leverekedte magát az alapvonalig, majd T-erővel a kapu elé bikázta a labdát. Egyetlen egyszer sem próbálkozott beíveléssel, hanem izomból bikázta be a lasztit, ami azért nagyon veszélyes, mert akár egy támadó teszi bele jól, vagy egy védő rosszul a lábát egy ilyen labdába, máris lehet vonulni a középkezdéshez. Kellettek Ádám szép védései és két középső védőnk higgadtsága, hogy ne így történjen.
Halász életet vitt középpályás játékunkba, látszott, hogy nagy kedvvel (és nagy szívvel) vetette bele magát a küzdelembe, ahogy az is, hogy szívesen keresték a társak is az összjátékban. Kész Tibi megcsinálta annak a helyzetnek az inverzét, amit Gabika elrontott: a kapu előtt tökéletesen üresen ácsorgó Molnár hiába várta a zsugát, mert Tiborunk a védőbe püfölte azt. Volt már ilyen meccsünk, amikor mindig a rossz megoldást választottuk: ha lőni kellett volna, passzolni akartunk, ha az átadás lett volna célszerűbb, elvállaltuk. Most is ez történt.
A mérkőzéslabda viszont csak azután következett. A meccs magasan legszebb akcióját láthattuk: Molnár tökéletes ütemben ugratta ki a jobb szélen Nyitrait, aki gyönyörűen passzolta a kapu előtt üresen érkező Szabónak a labdát, de hórihorgas támadónk kb. 3 méterről csak a felső lécet találta el. Nos, nem mondom, hogy kellemes volt hallgatni a cigándi közönség iszonyatos hahotázását, miközben majd’ felrobbantunk, mindenesetre jó eséllyel egy kisnyugdíjas a járókeretével is bepofozta volna a tökéletes beadást. Nem tudom, lehet, hogy Viktorunk lába előtt még egy rögön megpattant a labda (szerintem amúgy nem), de annyira üresen állt, hogy még arra is lett volna ideje, hogy leállítsa a labdát a gólvonalon, és a tomporával fejezze be az akciót. A cigándi szurkolók azt javasolták Viktornak, hogy vonuljon vissza, én nem teszem, de az ilyen akcióknál sokkal nagyobb higgadtságra van szükség. Negatív hősünk a meccs hátralévő idejében gyakorlatilag fogta a fejét, nos, semmi baj, én még este is fogtam…
Szabó Ádám ezen a meccsen sokat tett hozzá a pontszerzéshez, volt 3 olyan nagy védése, amiket megszokhattunk tőle, ezúttal csupán egyszer sikerült a lelátót kiszolgálnia kirúgásával – a szeles idő ellenére. Védelmünk két széle nem hozta az utóbbi hetekben megszokott szintet, Nagy Petit már említettük, hányszor vitte táncba Varga, Czetőnek viszont talán az volt a legnagyobb szerencséje, hogy Roszel hamar megsérült, mert az első félidőben őt is többször átjátszották, a szünet után viszont sok dolga nem akadt. A két középső védőnk tette a dolgát, kellően agresszívak voltak és ügyesen takarítottak, miattuk volt stabilnak mondható a hátsó alakzat. Kokó hasonlóan nagy szívvel és energiával dolgozott, mint múlt héten, de több eladott labdája is volt, Bence ezúttal nem volt olyan haszontalan, mint a Hatvan ellen, de az nem hiszem, hogy véletlen, hogy a helyére beálló Halász érkezése új fazont adott a középpályás játékunknak. Gabika próbálkozott a szokásos skill-jeivel, amik nem igazán ültek, helyette viszont adott néhány parádés labdát a szélsőknek, kár, hogy nem sikerült kihasználni azokat. A szélsőink nem fogtak ki valami nagy napot, tulajdonképpen mindegy volt, hogy Szilárdot cseréli a mester, vagy Dávidot, mindketten nagyon szürkék voltak az első felében, Nyiti viszont tulajdonképpen gólpasszt adott a 85. percben, no de…
Bár most aki látta, csalódott az 1 pont miatt, de ezt leginkább ennek a helyzetnek köszönhetjük. Legyünk igazságosak: akkor sem szólhatnánk semmit, ha a hazaiaknak egy lehetősége beakad, és mind a három pontot otthagyjuk a Darazsaknak. Ennek ellenére a nagyobb helyzeteink nekünk voltak, viszont a meccs nagy részében inkább a mi térfelünkön pattogott a labda, így úgy érzem: a döntetlen igazságos. Továbbra is azt érzem, hogy túl sok időt hagyunk az ellenfélnek – az első félidőket általában átalusszuk, aztán vagy sikerül a másodikban felőrölni az ellent, vagy nem. Ráadásul tegnap viszonylag távolról követtük a cigándiakat, ennél sokkal komolyabb kontaktusokra lesz szükség a továbbiakban!
A helyzeteket pedig be kell lőni! Elég szerencsétlenek vagyunk csatárfronton, ez tény, de az ilyen helyzetekhez nem kell csatár, talán egy kapus is képes lenne belődözni ezeket. Pár játékosnak viszont még mindig itt a lehetőség, hogy összeszedjék magukat, mert a tavaszi teljesítményük meg sem közelíti az őszit.
A jó hír, hogy a sárga laptól fenyegetett játékosaink közül senki nem kapott figyelmeztetést az egyébként igazán korrektül bíráskodó játékvezetőtől, a rossz, hogy Nagy Peti is bekerült a „klubba”, lévén ez volt a 9. lapja.
Ami meg még rosszabb hír, hogy 3 pontra nőtt a különbség a Léta és köztünk.
Hajrá Barcika!
Téma: A láb, amiben 2 pont maradt...
Dátum: 2014.03.30