A legénység, amely sorra hagyja el a süllyedő hajót II.

2013.06.24 03:44

Nos, hát fellebbent a fátyol, megvan az új vezetőedző, és az is kiderült, hogy milyen formában folytatódik a KBSC-saga, László maradt, új az ügyvezető, de nézzük csak sorjában. Borbély Péter neve – aki nálunk ellátja majd a vezetőedzői feladatokat – az utánpótlás-vonalon cseng igazán jól, Diósgyőrben emberemlékezet óta végzi az utánpótlással kapcsolatos feladatokat, most viszont szerette volna felnőttcsapat trénereként is kipróbálni magát. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen a helyi kötődésű edzők – Kálmán, Koleszár, Szabó – csak részeredményeket tudtak elérni, az idecsalogatott „nagyágyú” (Kiprich) viszont még erre a teljesítményre sem volt képes, és a pokol legmélyebb bugyrába vezette a csapatot. Azt, hogy az önkormányzat nagyobb hányaddal lesz tulajdonos a klubb-ban, jelzi, hogy egy helyi stróman, Gulyás Tibor lett az ügyvezető. Nem jelent ez sem nagy problémát, aki fizeti a cigányt, az rendeli a nótát, ha működőképes lesz a gépezet, tőlem lehet az irányítóposzton Szitka, Sztupák, vagy Klimon úr is, vagy akár Király Bálint, na jó, Negrutz-nál azért már elgondolkoznék…

A lényeg, hogy László úgy ment, hogy maradt, valamennyi hányadát – úgy tűnik – kivásárolta az önkori, ő pedig kisebbségi tulajdonosként segíti tovább a barcikai labdarúgást. Az, hogy a város kezébe vette a szálakat, egyrészt várható volt azok után, hogy ők kezdtek el tárgyalni az itt maradt focistákkal, másrészt valamennyire örömteli is, hiszen nagyobb hangsúly kerülhet az utánpótlásra, amit Borbély idecsábítása is megerősít. Nem tudom könnyesre sírni a párnám, hogy nem jött vissza Kőrösi a Pueblával, ez a konstelláció egyszer már „bizonyított”, köszi. Azt, hogy ez a projekt mennyire lesz eredményes, az idő fogja eldönteni, valószínűleg nem lesz őszre világverő csapatunk, de posztra igazolásokkal, és fiatalemberek ÉSSZEL történő beépítésével lehet egy ütőképes, harcos kis keretünk. Ja, és nem mellesleg, most már biztos az NB 3. Azt hiszem, a történtek után már ezért is elmosolyodhatunk…

Mielőtt folytatnánk a tavasszal kék-sárga mezt húzott játékosok számbavételét, szeretném leszögezni, hogy a cikk címe természetesen nem vonatkozik minden játékosra, akiknek a nevét a bejegyzés tartalmazza, mindenki tudja, kikre gondolok a „süllyedő hajóról menekülő patkányok legénység” kitétellel.

Kovács Péter: Tavasz: 8 meccs, 1-szer be-, 1-szer lecserélték, 1 gól, 3 sárga lap, 0 piros lap. Szezon: 19 meccs, 5-ször be-, 1-szer lecserélték, 3 gól, 6 sárga lap, 1 piros lap. Kokó sérülése miatt 4 fordulót kénytelen volt kihagyni, ez meg is látszott a középpályás játékunkon. Nem állítom, hogy Baluval ketten átjátszhatatlan párost alkottak felállásunk szűrőszekciójában, mindenesetre az ad hoc-megoldásokkal szembeállítva még mindig meggyőzőbb volt a teljesítményük, mint Kiprich, Bogáti, vagy Halgas szűrőjátékával. Ha csak azt nézzük, milyen meccseket játszottunk, míg Kokó lábadozott (Nyíregy 0-4, Békéscsaba 1-2, Vasas 0-5, Újpest 1-6), már kijelenthetjük, hogy hiányzott a pályáról, igaz, az Orosháza (2-4) és a Debrecen (1-7) elleni meccsen már végig pályán volt. Ellentmondásos kicsit tehát tavaszi teljesítménye, ennél csak jobb jöhet, láttunk már tőle sokkal jobb idényt is. Szabó mester még csatárként vetette be ősszel, Kiprich állította a középpálya védekező részére, de ennél többet tud Kokó. Ha igazán formában van, képes lenne ő sokkal eredményesebben is mozgatni a csapatot, és ha kell, jól érkezni a kapu elé, újjáalakuló csapatunkban fontos szerepe lehet a csupaszív játékosnak.  

Fehér Balázs: Tavasz: 13 meccs, 1-szer be-, 1-szer lecserélték, 0 gól, 4 sárga lap, 0 piros lap. Szezon: 23 meccs, 2-szer be-, 4-szer lecserélték, 0 gól, 2 sárga lap, 0 piros lap.  Sajnos Kokó sérülése Balázst is megviselte, megszokott párja nélkül elárvultnak tűnt a szűrőszekcióban. Ősszel sokszor játszott jobbhátvédet, időnként középhátvédet, ebből is látszik, hogy nem jön zavarba, a pálya bármelyik harmadába is vezényli edzője. Szűrőben viszont ennél sokkal több kell, nagyobb agresszivitás, gyorsabb reakció, pontosabb passzjáték, mert ez az a pontja a pályának, ahol egy kisebb hiba is végzetes lehet, ilyet meg – valljuk be őszintén – láttunk Balutól párat a tavasz folyamán. Nem vagyok benne biztos, hogy ez Balázsnak a legjobb pozíció a játéktéren, kíváncsi vagyok Borbély úr mit kezd az ugyancsak nagy kék-sárga szívvel megáldott játékossal. Az, hogy úgy néz ki, marad, örömteli dolog, biztos vagyok benne, hogy a megmaradt mag egyik olyan tagja lesz, aki nagyon sokat segít majd a fiataloknak, hogy minél jobban beilleszkedjenek. Mindent bele, Balu!

Maicon: Tavasz: 2 meccs, 1-szer becserélték, 0 gól, 0 sárga lap, 0 piros lap. Szezon: 14 meccs, 2-szer be-, 2-szer lecserélték, 1 gól, 2 sárga lap, 0 piros lap. Fogalmam sincs, mi lehetett a baj Maicon-al (és Messivel), hacsak nem hajtogattak virágcsokrot Kiprich nyakkendőjéből. Azt hiszem, még Zombori Sanyi is belátná, hogy portugál középpályásunknak helye lett volna a kezdőben, pláne azokban a vérzivataros időkben, amikor már Kondás Elemérrel tárgyaltunk, lenne szíves visszatérni pár mérkőzés erejéig Kokó pótlására. Azt hiszem, Maicon volt az egyik, aki joggal maradt az őszi légiósdömpingből, hiszen kellően agresszív, gyors és lát a pályán. Igaz, időnként meggondolatlanul szórja a labdákat, de ha Halgas Tibi játszhatott szűrőt, nem értettük, mit keres Maicon a lelátón. Gyanús, hogy az igazságot már soha nem tudjuk meg, azt hiszem, aki szerződteti, nem jár rosszul a 23 éves játékossal.

Messi: Tavasz: 0 meccs, 0 gól, 0 sárga lap, 0 piros lap. Szezon: 12 meccs, 3-szor be-, 2-szer lecserélték, 0 gól, 0 sárga lap, 0 piros lap. „Eltűntél, mint Messi” – szlogen lett ebből Barcikán, ő a másik, akiről csupán megérzéseink lehetnek, mi történt vele. Az afrikai játékosok hajlamosak néha könnyedebben venni az életet – ezáltal a futballt is -, ami nem feltétlenül javít csapatba kerülési esélyeiken. Messi azonban percnyi esélyt sem kapott tavasszal, miközben tudvalévő volt, hogy télen már Franciaországban tárgyalt, nekünk megérte a lelátón tartani, és fizetni a bérét, kosztját, lakhatását. Nem mondom, hogy ősszel hatalmas formában futballozott, de több poszton bevethető játékos, aki ha megkapja a bizalmat, sokkal többre lehet képes. Adieu, monsieur Messi!

Nyitrai Dávid: Tavasz: 4 meccs, 1-szer le-, 2-szer becserélték, 1 gól, 0 sárga lap, 0 piros lap. Szezon: 13 meccs, 3-szor le, 6-szor becserélték, 1 gól, 3 sárga lap, 0 piros lap. Dávid a Putnok ellen szenvedett súlyos sérülést, amikor beleszállt a kapufába, 10 meccset volt kénytelen kihagyni. Kiprich – ahogy Szabó is – szemmel láthatóan számolt fiatal játékosunkkal, de ez a tavasz az említett sérülés miatt nem jött össze. Korábban sok kritika érte Nyitit – nem is érdemtelenül – de amikor pályára lépett tavasszal egyáltalán nem lógott ki a csapatból, sőt, a fejlődés csalhatatlan jelei látszanak rajta. Hogy milyen szerepet kap majd az új csapatban, csupán sejthető, mindenesetre ha Benő is marad, el kell gondolkozni, ki legyen a jobbszélső az új felállásban.

Horváth Bence: Tavasz: 3 meccs, 3-szor be-, 1-szer lecserélték, 0 gól, 0 sárga lap, 0 piros lap. Szezon: 15 meccs, 13-szor be-, 3-szor lecserélték, 0 gól, 1 sárga lap, 0 piros lap. Bence üstökösként tűnt fel a barcikai labdarúgás egén, és komolyan úgy gondoltuk, hogy a jobbszellő jó pár évre meg van oldva, legalábbis addig, amíg Benő nem igazol magasabb osztályba. Aztán fiatal játékosunk elkezdett kimaradozni a csapatból, ebben a szezonban már nem is akadt olyan meccs, amelyiken végig a pályán lett volna. Őt is utolérte a már korábban is barcikai játékosokat sújtó átok tavasszal: súlyos sérülése miatt csupán 3 meccsen tudott pályára lépni. Ha visszanyeri kondiját a villámgyors szélsőjátékos, az átalakuló csapatban akár alapember is lehet ősszel, de ehhez sok-sok munkára lesz szükség. Bízunk benned, Bence!

Tátrai Gergő: Tavasz: 7 meccs, 1-szer be-, 4-szer lecserélték, 1 gól, 2 sárga lap, 0 piros lap. Szezon: 18 meccs, 4-szer be-, 9-szer lecserélték, 5 gól, 5 sárga lap, 0 piros lap.  Gergő is megsérült tavasszal, a Vasas elleni meccs után már nem is léphetett pályára. Ősszel házi gólkirály volt, általában jól érkezett a kapu elé, ráadásul pont a Vasas elleni hazain gyönyörű egyéni akció végén rúgott egy emlékezetes gólt. Tavasszal, amikor pályára lépett, ő sem kápráztatott el minket, de egy jó formában lévő, gólveszélyes Tátraira nagy szüksége lett volna a balszélnek. Amennyiben marad – és miért ne maradna – a bal szél megvan, de sokkal agilisabb, koncentráltabb játékra lesz szükség Tititől is.

Halgas Tibor: Tavasz: 3 meccs, 1-szer be-, 1-szer lecserélték, 0 gól, 1 sárga lap, 0 piros lap. Na hát, Halgas Tibi úgy hiányzott nekünk, mint eszkimónak a Family Frost-os kocsi, nem volt nekünk elég bajunk? Halgas úr már ősszel, ceglédi színekben sem úgy tűnt, hogy igazán szívélyes viszonyt ápol a barcikai közönséggel, amire minden ok megvolt. Azzal a futballmúlttal, és azokkal a képességekkel, amikkel Halgas rendelkezik (rendelkezett?), az a semmi, amit évek óta bemutat, el kellene, hogy gondolkodtassa mind őt, mind azokat a klubvezetőket, akik továbbra is fantáziát látnak benne. Kiprich ráadásul nagyot dobott, amikor a Honvéd ellen szűrőben játszatta, maradjunk a szolid „hatalmas tévedés volt” kifejezésnél. Könyörögve kérem, ne hozzuk többé vissza Halgas urat!

Jeremiás Gergő: Tavasz: 12 meccs, 1-szer be-, 6-szor lecserélték, 0 gól, 2 sárga lap, 0 piros lap. Úgy tűnik, Jeremiás úrnak is inkább múltja van, mint jövője, ha csak annyit tudnánk róla, amit tavasszal láttunk, azt is hihetnénk, hogy egy szárnyait bontogatni próbáló, reményteljes futballistáról van szó. Gergő ezzel szemben már 28 éves, a Lokiban, a Diósgyőrben és Nyíregyházán is játszott, nem beszélve a Kövesdről, ahonnan ősz végén kiebrudalták. Apropó, matyók. Ő volt az, aki hatalmas önbizalommal odaállt a labda mögé a volt csapata ellen megítélt tizenegyesnél, persze, ki is hagyta. Azóta sem tudom, hogy lehet valaki akkora futballanalfabéta, hogy azzal rúgatja a tizit, akit az ellenfél kapusa a legjobban ismer. Ha meg Jeremiás partizánakciója volt, akkor azonnal lekaptam volna a pályáról. Mondjuk ezzel a legtöbbször nem is volt gond, hiszen a sok szenvedést megunva Kiprich is leparancsolta általában idő előtt a játékost. Lassúság, körülményesség, pontatlanság: nagyjából ez jellemezte Jeremiás félszezonját, nem láttam a mellette tüntető százakat, amikor távozott.  

Bogáti Péter: Tavasz: 10 meccs, 4-szer be-, 1-szer lecserélték, 1 gól, 2 sárga lap, 1 piros lap. Nem mondhatni, hogy Bogáti volt a csapat ásza a tavaszi szezonban, mégis azt hiszem, hogy lehet még valami ebből a gyerekből. Igaz, mi vagyunk az a futballnemzet, ahol még a 22 éves Bogáti Pétert is tehetségnek kiáltjuk ki, míg más, sokkal fejlettebb futballkultúrával rendelkező országokban 17-18 éves játékosok már a válogatottba is be-bekéredzkednek. Péter is játszott szűrőben (nem mondhatni, hogy pazarul), de az ő igazi világa a balszél, lévén gyors és gólveszélyes játékos. Sajnos senki nem volt, aki jó labdákkal, szemfüles kiugratásokkal helyzetbe hozta volna a fiatal szélsőt, saját erejéből viszont többre nem nagyon futotta, mint hogy időnként szépen vezette le a labdát az alapvonalig. Értékesebb játékos, mintsem hogy az NB 3-ban játszon, de az élvonal még sok lenne neki.

Nagy Mihály Krisztián: Tavasz: 9 meccs, 5-ször be-, 3-szor lecserélték, 0 gól, 2 sárga lap, 0 piros lap. Krisztián ősszel a Honvédban rugdalta a gólokat, és azt hittük, jó igazolás lesz, most már bevallhatjuk: tévedtünk. Nagyjából ugyanazt írhatnám, mint Bogátiról: nagyobb tehetség annál, amit most mutatott, harmadosztályba kicsit sok, elsőbe nagyon kevés. Most már – azt hiszem – nyugodtan elmondhatom, amit eddig a játékos érdekeit szem előtt tartva elhallgattam: egy olyan meccs után, amikor Kiprich még csak a padra sem ültette Krisztiánt, megkérdezte az edzőt a mellőzés okáról, mire: „megalszik a tej a szádban” volt a kimerítő válasz. Azt hiszem, kölcsönadás lesz ebből ősszel is…

Folytatjuk…