A mezek szépek...

2014.08.17 07:15

Nagyjából annyi pozitívumot tudok említeni a tegnapi meccs kapcsán, mint amit a címben megfogalmaztam. Hat „új” játékos mutatkozott be a kezdőben a Cigánd elleni nyitófordulóban, az idézőjel nyilván annak szól, hogy közülük Bene és Zimányi jónéhányszor magára húzhatta már korábban a kék-sárgát, de Miski, Irhás, Nehéz és Bakonszegi most először öltötte magára a Vegyész-mezt bajnokin.

Az első 20 percet bátran tudnám ajánlani álmatlanság ellen, a két csapat játékosai kicsit hosszabbra nyújtották a bemelegítést, és egymás között passzolgattak, anélkül, hogy tapodtat is előre haladtak volna. Aztán a cigándiak vélhetően ráébredtek, hogy mégiscsak bajnokit játszanak már, mert időnként megjelentek a mi térfelünkön, és próbáltak akciókat szervezni. Mi nem. Az új mezben feszítő játékosok ugyanazt a teszetosza, hátul passzolgatós „futballt” mutatták be, mint amit az előzőekben. A mester nem hazudtolta meg magát, és a 3-5-2-t játszatta (játszatta volna) a fiúkkal, ami eleinte még működött is úgy-ahogy, de végül ez okozta a vesztünket. Bakonszegi már a gól előtt is tökéletesen bizonytalannak tűnt, kétszer is alászaladt a labdának felívelésnél, és nem rajta múlt, hogy nem lőttek gólt a hazaiak hibáiból, de a 33. percben megkoronázta teljesítményét azzal, hogy ahelyett, hogy kikísérte volna a labdát az alapvonalon, vagy t-erőből kibikázza a szurkolók közé, cselbe bonyolódott, Szabó Roland meg köszönte szépen, elgurította a megszerzett labdát a tehetetlen Miski mellett. Egyébként a Ceglédről igazolt hálóőr jó választásnak tűnt, normális esetben egy ilyen „hátország” meg szokta nyugtatni a védelmet, sajnos, nálunk ez nem így volt.

Gyakorlatilag értékelhető akció nélkül zártuk a 45 percet (Illés Ricsinek volt egy zúgó kapufája, a „jó erőben lévő” Sánta tolta a lécre a játékszert). Szomorúan konstatáltuk az első feles bágyadt, enervált futballját, de bíztunk benne, hogy megrázza magát csapatunk, vagy legalábbis Koleszár mester beindítja az öltözőben a hajszárítót.

Bakonszegi hibáit az edző lecseréléssel honorálta, jött Menyhért, de a védekezésünk vele sem állt össze megnyugtatóan. Tulajdonképpen még azt sem lehet mondani, hogy a szórványos cigándi kontrák eredményre vezettek a 64. percben, mert ha kell, meg is esküszök rá, hogy a hazaiak a második félidőben ekkor lépték át először a felezőt. Az akció viszont igencsak látványosra sikeredett, a középpályán lemaradtunk a hazaiak irányítójáról (talán Varga volt az), aki nagyszerű ütemben ugratta ki Roszelt, ő pedig a vert helyzetben lévő Miski alatt-mellett a kapuba gurított. Na igen, ez a háromvédős szisztéma átka, de erről majd később. A két csere sem segített sokat csapatunk játékán, meglehetősen ötlettelenül szerveztük az akciókat, az ember szinte várta, hogy Molnár Gabi mikor vesz nagy levegőt és sétál át a meglepett cigándiakon, fájó, hogy tavalyi gólkirályunk már Kövesden köti a görcsöket a lábakra. Hiányzott a csapatból egy igazi karmester, aki ritmust tud adni a játéknak, aki egy-két ügyes csellel, vagy kiugratással fel tudja törni a hazai reteszt, kevés volt a mozgás, a beindulás. A kétgólos előny magabiztossá tette a cigándiakat, több veszélyes kontrát is vezettek a hátralévő percekben, Zimányi kiállítása után meg már a hit is elhagyott bennünket, a nagyobb gond az, hogy a csapatot is.

Úgy érzem, eltaktikáztuk ezt a meccset. Ezek a játékosok (most nem csak a mieinkre gondolok, hanem a magyar focistákra en bloc) nem képesek arra, mint egy komolyabb futballkultúrájú ország labdarúgói, hogy csak beszól a mester meccs előtt, hogy „ma 3-5-2-t játszunk”, és mindenki tudja a dolgát. Tudom, hogy gyakoroltuk ezt a felkészülés alatt rengeteget, de láthatóan nem érti, de legalábbis nem tudja alkalmazni a védősor ezt a játékrendszert. Ehhez 3 gyors védő kell, plusz két gyorsan visszazáró szélső, na most, a Nagy Peti-Komlósi-Bakonszegi (Menyhért) trióról mindent lehet mondani, de hogy szélvészgyorsak lennének, azzal nem is próbálnám megsérteni őket. Egyébként sem találtuk a rációt, mert valakinek nem volt helye a pályán. Nagy Peti állandóan a középvonal környékén ácsorgott, így rengetegszer lemaradt az emberéről, őszintén szólva nem lennék meglepve, ha jövő héten csak a padon kezdene. A másik oldalon Zimányinak kellett volna játszania Czető előtt (már azt sem értettük: ha Lipusszal vittük végig balszélsőben a felkészülési meccseket, miért történt a csere), de ő ahelyett, hogy a vonal mellett próbálkozott volna (ahogy a másik oldalon Illés), folyamatosan befelé húzódott, így Czető tolódott fel a helyére, és sokszor az ellenfél tizenhatosával egyvonalban várta a bogyót – hiába. Ezzel maga mögött hatalmas területet hagyott, Bakonszegi sokszor magára maradt, többször hibázásra tudták késztetni, ő meg megtette azt a szívességet, hogy hibázott is jócskán.

Ami tavaly ment, a széljáték (a jobbon Nyitraival, a balon Kovács Sziluval), az most egy kalap szamócát sem ért, lehet, hogy érdemes lenne átgondolni Illés új szerepkörét is, mert vészmegoldásnak tűnik, pedig ott van (illetve a lelátón volt) Horváth Bence is a keretben, aki klasszikus jobbszellő. Lehet, hogy nem szereti, nem bízik benne a mester, de akkor mi értelme volt visszaigazolni? A hírek szerint az utolsó pár felkészülésin is volt Nagy Petinek több szarvashibája, ha nem megy, miért nem Szemere kezd (vagy a jobboson Czető, a balon Zimányi – ahogy gyakoroltuk is többször). Ja, hogy Szemere sem elég jó? Akkor ugyanaz a kérdésem, mint Horváth Benő esetében.

A szűrésben volt talán a legkevesebb hiba, Kokó és Irhás (na meg Zimányi, akinek szerintem nem ott volt a helye) nagyjából megoldotta ezt a feladatot, de előrefelé hatástalanok voltak, és ahogy már mondtam, nem volt, aki irányítsa a csapat támadásait, a legritkább esetben jutott el a játékszer a két csatárhoz.

A két csatárhoz, akik közül az egyik ügyes (Nehéz), a másik viszonylag gyors (Bene), de ha nem kapnak labdát, megette a fene az egészet. Mindenki tudja, hogy hiányzik egy serial killer a csatársorból, de ha történetesen van ilyen a pályán, akkor sem értünk volna el vele semmit, mert labda nélkül én még nem láttam csatárt gólt szerezni. Fájó volt, hogy nem vettük észre, a jókora súlyfelesleggel bíró Tempfli (hiába, nem fiatalember már) jócskán befűzhető, ráadásul a 14. perctől sárgával játszott. Széleken is megverhető lett volna a lelkes hazai alakulat, de mi középen erőltettünk mindent, ahol nagyszerűen tömörültek a cigándiak, ráadásul se gyorsak, se elég agresszívak nem voltunk támadásban, így aztán keresnivalónk sem akadt.

Tudtuk, hogy Cigándon általában befújják a bírók a hazai pályát (biztos jó a catering-rendszer), de Sipos sporttárs ítéletei általában mind a két tábort egyformán idegesítették. Nem túlzó megállapítás, hogy a focink színvonalánál már csak a síposaink teljesítménye gyengébb, ritkán látni ilyen ideggyenge, összefüggéstelenül ítélkező dirigenst, mint ez a spori. Kokó például figyelmeztetés nélkül kapott lapot egy faultért a 13. percben, míg Baksának pár perc múlva ugyanilyen (ha nem nagyobb) szabálytalanság után Sipos úr hosszas előadást tartott a fair play nagyszerűségéről. A bohózat azonban a 90. percben hágott a tetőfokára, amikor – miután névrokona, Sipos Tamás lefejelte Zimányit – a mi játékosunkat szórta ki. Innen gratulálok a partjelzőnek is, aki besegített ehhez a mutatványhoz, very nice, thank you! Ha lehet egy kérésem azért, ha lehetőség van rá, a padról szóljon valaki Illés Ricsinek, hogy legyen kicsit visszafogottabb, mert nem tartom túl jó ötletnek, hogy lecserélt játékosként az ellenfél kispadja előtt hőbörög. Ha kiszórják, nem egy meccset kapott volna, az meg nem hiszem, hogy segíti a helyzetünket.

Összességében azt tudom, mondani, hogy igencsak fingszagú volt ez a teljesítmény, és ha eredményeket akarunk elérni, át kell gondolni az egész szisztémát. Koleszár mestert keményfejű, konok edzőnek ismerjük, így nem gondolom, hogy az első pofon után feladja eddigi „pozícióit”, de ha jön még pár (a tárkányi kirándulás sem lesz „egyszerű” két hét múlva), talán belátjuk, hogy ez így kevés lesz. Örülünk, hogy végre két csatár játszik (már amennyiben Bene csatár), de meg kell szervezni a védelmet és a középpályát. Az előző szezonhoz képest brutálisan erős a középső fertály, a védelmünk sem gyengült, de a 4-4-2 – véleményem szerint – jobban állna ennek a csapatnak: két szélső hátvéddel és két igazi szélsővel.

Tudom, nem szabad egy meccsből kiindulni, nagy hiba lenne, ha elkezdenénk temetni a csapatot egy lejátszott bajnoki után, de ez így nekem mindennek tűnt, csak bajnokesélyes csapatnak nem. Végig azt éreztem, hogy a cigándiak jobban akarják a győzelmet, és jobban meg tudják valósítani azt, amit mesterük elképzelt. Ők a kontrákra rendezkedtek be, zseniálisan ölték a játékot, rúgtak két gólt, míg mi erre képtelenek voltunk.

A Gyöngyös ellen ki lehet köszörülni a csorbát (kötelező is), de mindez csak úgy fog menni a várhatóan lelkes újonc ellen, ha a tegnapi nappal ellentétben, nem csak a mezek fognak kisétálni a pályára.

Hajrá Barcika!