A REAC is kipipálva...

2013.09.29 06:02

MEGVAN! Újra sikerült idegenből elhozni a 3 pontot, és ez az a löket, amire vártunk, ami beindíthatja a hengert.

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem még kicsit furcsa érzés, amikor egy idegenbeli meccs után azt látom, hogy nyert a csapatunk. Sajnos az utóbbi években nem kényezettek el minket futballistáink idegenből hozott három pontokkal, így mindig többször is megnézem az eredményt, vajon biztos-e, hogy nem csak elírás történt, és tényleg hihetek a szememnek.

Visszanézelődtünk egy kicsit az archívumban, az utóbbi években hogy is muzsikáltunk idegen pályán, hogy lássuk, miben is különbözik ez a szezon az utóbbi években „megszokottaktól” (na persze, abban feltétlenül, hogy idén a harmadosztálynak futottunk neki):

2007/08: A 7. helyen zártuk az NB 2-es pontvadászatot, sikerült nyerni Makón, Mezőkövesden, Tuzséron, ez tehát összesen három idegenbeli győzelem.

2008/09: Ebben a szezonban az 5. helyet szereztük meg, 5-ször hagytuk el győztesen az idegen felségterületeket (Tököl, Cegléd, Vecsés, ESMTK, MTK II.). Emellett azonban sikerült olyan zakókba is belefutni, mint egy 0-3 Makón, egy 1-6 Vácon, egy 0-4 a DEAC otthonában, vagy egy 0-5 az Üllőin.

2009/10: Nagyban beindult a hanyatlás, csak a 12. helyen végeztünk, mindössze a Baktát és az MTK II.-t sikerült megfogni odahaza.

2010/11: A 11. helyhez 3 idegenbeli győzelem segített hozzá minket (Vác, Cegléd, REAC), érdekesség, hogy utolsó nem hazai pályán elért diadalunkat „letudtuk” a 9. fordulóban, aztán csupán asszisztálni jártunk mások pályájára, amit néhány hatalmas cumi is remekül példáz (Nyíregyháza 0-4, Makó 1-5, Mezőkövesd 0-4, Békéscsaba 0-4).

2011/12: A 2 idegenbeli győzelmet az 1. és a 8. fordulóban szereztük (Vác, Vecsés), aztán néma csend, épphogy ki nem estünk, végül a 13. helyen végeztünk (ki ne emlékezne a balmazújvárosi tragédiára).

2012/13: A tavalyi szezon – gondolom  - mindannyiunk emlékezetében élénken él, habár sokkal jobb lenne elfelejteni az egészet. Mind a két győzelmünket az őszi szezonban szereztük (Putnok, Honvéd), tavasszal viszont általában gyakorlatilag felmosták velünk a pályát vendéglátóink (Nyíregyháza 0-4, Vasas 0-5, Újpest II. 1-6, DEAC 1-7). Brrrr…a hideg is kirázott…

Finoman szólva sem szoktunk tehát hozzá az utóbbi években, hogy egy idegenbeli meccs előtt túlságosan erős győzelmi reményeket tápláljunk, de – úgy tűnik – nekünk, szurkolóknak is kicsit bátrabbaknak kell lennünk, akárcsak a játékosainknak. A 4 idegenbeliből 2 tehát megvan, és hol van még a vége! Azt pedig szinte biztosra veszem, hogy szégyenteljes arányú vereséget még akkor sem fog szenvedni ez a csapat, ha valamelyik kamikázespori ámokfutást rendez velünk szemben valamelyik meccsen.

Nyitrai és Szabó Viktor végre bajnokin is betalált, és nagyon remélem, hogy ez a két játékosnál felszakítja a gátakat, és a jövőben sokszor örülhetünk góljaiknak. Hogy valami negatívumot is említsek: nem muszáj a szurkolókat a végére infarktusközeli állapotba hozni, mert ahogy a Léta ellen, tegnap is nagyon izgulni kellett az utolsó percekben, hogy kihúzzuk a végéig. A matyók ellen is visszavettünk két gólos vezetésünknél, meg is lett az eredménye. Persze, a REAC nem a Kövesd, főleg azzal a káoszkezdővel, amit Mátyus Jani a pályára dobott, de azért, na! Nem kell hagyni kibontakozni az ellenfelet, nehogy pórul járjunk!

Illés Ricsi összeszedte az 5. lapját (mindezt egymást követő öt bajnokin), így rá bizonyosan nem számíthatunk az Eger ellen, de az már örvendetes, hogy Salvador is pályára tudott lépni, igaz, csupán időhúzó csereként. Azt nem tudjuk, Tátrai miért nem került nevezésre, reméljük, nem sérült rá korábbi nyavalyájára.

Most megint minden szép és jó, ott vagyunk a 4. helyen, mindössze 1 pontocskával lemaradva a táblázat vezetőjétől, ráadásul a 14. Eger érkezik jövő szombaton. Elbízni nem szabad magunkat, de természetesen senki nem gondolkodik másban, mint a győzelemben. Én valahogy már fordulókkal ezelőtt éreztem, hogy előbb-utóbb egy nagy arányú siker ki fog jönni a csapatból, mert a támadásaink megszervezettsége – azt hiszem – egyedülálló a csoportban, mindössze a helyzetkihasználással vannak problémáink. Előbb-utóbb viszont valaki nagyon bele fog szaladni a késbe, miért ne lehetne, hogy rögtön az Eger legyen az?!

A három előttünk állónak – úgy gondolom – nehezebb meccseik lesznek (Tiszaúj-Léta, DEAC-Cigánd, Tárkány-Böszi), de mi egyelőre figyeljünk csak magunkra, és tartsuk ezt a tüzet.

Olyan jó újra három ponttal a zsebben ébredni vasárnap, köszönjük srácok!

Hajrá Barcika!