A szakadék mélység-becslésének óvatos kísérlete...
Valahogy éreztem, hogy a "tét nélküliség" jó hatással lesz a játékunkra, azért írom idézőjelben, hogy nem volt tét, mert matematikailag - ugye - megvolt még a lehetőség a 7 pont ledolgozására, de mindenki tudta, hogy ez csak egy párhuzamos valóságban következhetne be. Nem, éreztük, hogy nincs már itt esély, tudtuk, hogy az utóbbi hetek kudarcait nem fogjuk tudni feldolgozni, az eddig botladozó játék hirtelen varázsütésre nem válik ellenállhatatlanná, és nem rendezzük le mindhárom ellenfelünket. Pláne, hogy ehhez a másik három kiesés által fenyegetett csapat eredményei is kellettek volna.
Na szóval, most már tényszerűen is leírhatjuk, hogy kiestünk, azt azonban még nem teljes bizonyossággal mondhatjuk ki, hogy irány az NB 3, mert az még az optimistább opció, és nem tudjuk jelenleg, mennyire mély a szakadék.
Nyilvánvalóan leginkább László úron múlik minden. Rövid időn belül ki fog derülni, hogy a csapat mellett marad-e, és hajlandó-e továbbra is invesztálni a kazincbarcikai labdarúgásba, vagy fogja a kalapját, és a játékosok nagy többségéhez hasonlóan felül a "csodabuszra", és átteszi a székhelyét egy másik településre. Nagyon sok kellemetlent elmondtunk már nevezettről, azt azonban ne vegyük el tőle, hogy ténylegesen saját pénzét fektette bele egy kétséges vállalkozásba. Gondolom, ha vállalkozási tanácsadóhoz fordul annak idején, és elmondja az ötletét befektetési terveivel kapcsolatban, az inkább egy pszichiáterhez irányította volna. Pedig akár még be is válhatott volna az ötlet, miszerint profitot csinálni a híresen jó utánpótlás-nevelésből (mert aki azt hiszi, a "nagy csapatban" van az üzlet, az a legenyhébb kifejezéssel élve is iszonyatosan naiv), de hirtelen feltűnt a színen a gömöri vonal, és összeomlani látszott a kissé elnagyolt terv. Igaz, akkor még nem gondolta senki, hogy narancsvirágba borul az ország, vagy ha gondolta is, arra nem nagyon számított, hogy a futball unatkozó pártfunkcionáriusok hétvégi játékszere lesz. Putnokon "a szívükre hallgattak" (Listen to your heart - emlékszik még valaki?), és kialakították a feltételeket a jövőbeni bizniszhez, lelkük rajta. Igaz, most még a "mérhető korosztályokban" (U19, U17, U15) ütjük őket, olykor elég látványosan is, de ne legyen kétségünk afelől, hogy mindez átmeneti, és ahogy kifutnak a jelenleg ebben a korosztályban lévő kis futballisták, átfordul a libikóka.
Ha László megy, és nem jön helyette egy másik tulajdonos, aki képes és hajlandó biztosítani a harmadosztályban indulás feltételeit, komoly gondban leszünk. A város büdzséhiányára, úgy érzem, nem érdemes sok szót vesztegetni, mindenki látja, ha körülnéz. Örüljünk, ha sokkal fontosabb dolgokra van pénz, a felnőtt futball nem lesz a lista tetején a költségvetés tervezésekor, és talán ez így is van jól. Annak ellenére is így van ez, hogy városvezetésünk közismerten sport- és futballbarát. Öljünk akkor inkább pénzt városi szinten az utánpótlás-nevelésbe, nem feltétlenül haszonszerzés címén, hanem hogy gyermekeinknek, unokáinknak legyen hol sportolniuk, és majdan képességeiket, adottságaikat a város futballcsapatának szolgálatába állíthassák. Persze, ha minden így marad, ők is elvándorolnak oda, ahol jobbak a feltételei a minőségi sportnak, na de ne marasztaljuk majd el őket ezért abban az országban, ahol orvosok, mérnökök, szakmunkások tömegei hagyják el az országot (!) a jobb megélhetés (direkt nem írtam életben maradást) érdekében.
Egy új korszak kezdődik most csapatunk életében. Amikor persze csapatról beszélek, akkor a KBSC-re gondolok, mint fogalomra, nem a keretet most alkotó játékosokra. Fótyik, Nagy Krisz, Vólent, Bogáti, Hornyák visszamennek anyaegyesületükbe, Messi 1000%, hogy távozik, a többiek jövője kétséges. Én azt mondom, ha 2-3 játékost meg tudunk tartani, már sikerként könyvelhetjük el, persze sok múlik azon, milyen feltételek mellett tudunk elindulni ősszel és melyik bajnokságban. A nagy többségükre nem lesz hatalmas kereslet, de megtalálhatják a számításukat egy komolyabb célokkal bíró harmadosztályú brigádban is. Mert ne legyünk álnaivak, igaz, hogy amatőr lesz az NB 3, de az amatőr státuszt nálunk is megoldották már színlelt munkaszerződésekkel, egyebekkel. Ahol van pénz, ez nem lehet akadály.
Ezeknek a játékosoknak két esélyük van még, hogy némileg tisztára mossák az arcukat, és tegyenek valamit azért, hogy legalább ne megalázva és kisemmizve fejezzük be a bajnokságot. Egy hazai és egy idegenbeli. Az eredmény - elvileg - másodlagos. Írhatnám azt is most, hogy befejeztem, nem lesz beharangozó. De miért tenném? A Kazincbarcikai Sport Club a miénk. Nem a tulajdonosé, nem a vezetőedzőé, nem a keretet alkotó játékosoké. Miénk, szurkolóké. Ha tetszik, ha nem. Most ugyan alászállunk, de fogjuk fel úgy, hogy kicsit megpihenünk. Szükség lesz az erőre, hogy újra magasra szálljunk, és hogy bebizonyítsuk: a barcikai labdarúgás örök, és nem enged semmiféle financiális vagy politikai nyomásnak.