A taps, aminek vereség esetén is helye van...

2013.09.24 18:01

Ez egy igazi kupacsata volt, és szeretném előre tisztázni, hogy amellett, hogy megpróbáljuk megfogalmazni, mi is vezetett végül a vereséghez, a legmélyebb tisztelet hangján szólhatunk csak a játékosainkról, mert komoly fejtörést okoztak az első osztályban szereplő Mezőkövesdnek. Valljuk meg őszintén – és szerintem ezt még Véber Gyuri is be fogja ismerni – a meccs nagy részében fikarcnyi osztálykülönbség sem látszott a két csapaton, és ez még annak ellenére is komoly kritika a matyókra, hogy több játékosukat pihentették, vagy éppen a padon üldögéltek.

Végre mi kezdtünk úgy, ahogy általában ellenünk szoktak: az első 10 percet sikerült megnyomni, és látszott, mit is akarunk játszani: folyamatos presszinggel nyomást gyakorolni ellenfelünkre, és kontrákból lehetőleg eredményesnek lenni. Nos, ez a mérkőzés első 60 percében ment is, míg el nem fáradtunk, és nem adtuk át teljesen a teret a komolyabb fizikális erővel rendelkező matyóknak, akik éltek is a lehetőségekkel.

Az első félidőt sajnos nem sikerült megúsznunk kapott gól nélkül (szinte csoda volt, hogy olyan sokáig nem találtak a kapunkba abban a hatalmas hátszélben), így a megszerzett kétgólos előnyt nem sikerült megtartani, de a második felest ugyanott kezdtük, ahol abbahagytuk. Szabó Viktornak minden bizonnyal nagyon jót fog tenni ez a gól, hiszen mezőnyben eddig is sok ügyes megoldása volt, de a kapura nagyon kevés veszélyt jelentett. Hátha most megtalálta azt a bizonyos góllövő csukát!

David legszebb napjaira emlékeztetett, úgy cikázott időnként a kövesdi védők között, mint ahogy azt sokszor láthattuk a tavaszi szezonban, ha már Kövesd, tavasszal Matyóföldön is többször hintába ültette a jobb oldali védőt. Molnár Gabi amíg játszott, hasznos volt, bár a mai meccsen sokkal jobban kiütközött, hogy nem egy monstrum alkatú futballista, a párharcokat rendre elvesztette, viszont ismét betalált, és ezért nagy dicséretet érdemel. Cseréje – habár levitelével szinte teljesen feladtuk az előre játékot – véleményem szerint indokolt volt, túl sokat fut ő a meccseken ahhoz, hogy egy szombat-kedd ritmust gond nélkül bírjon. David középre tolása akár telitalálat is lehetett volna, de ahogy már volt róla szó, feladtuk a támadások lehetőségét, nem foglalkoztunk azzal, hogy a szél minket támogat, és igyekeztünk óvni az eredményt. Nos, ez nem a mi játékunk, amint látszott is.

Komoly dicséretet érdemel a csapat csupaszív játékáért, a védelmünk az egyetlen jobb oldali védekezés kivételével, nagyjából rendben volt, nekem határozottan tetszett a Menyhért-Treznai középső páros, az más kérdés, hogy ennyi pattogós, épphogy becsorgós gólt, mint amit Olasz rúgott ma, ritkán látni, és talán még nagyobb agresszivitással legalább egy gólt megspórolhattunk volna.

Szűrőben viszont nagyon nagyot játszottunk. Kokó végre régi önmagát idézte, ez lesz az ő helye, közvetlenül a védők előtt, Kovács Bence pedig szerintem bejelentkezett a kezdőbe, mert azt játszotta, amit abban a pozícióban kell: agresszív volt, határozott, és jól dobta a játékba a széleket, vagy éppen az elől általában megjátszható Szabót. Nyitrai az első félidőben jól húzta a jobbszélt, a másodikban elfáradt, várható volt, hogy Kleibert bedobja a mester, neki már sajnos az a periódusa maradt a meccsnek, amikor visszahúzódtunk, ahogy a végre visszatérő Tátrainak is.

Én a magam részéről kiemelném még Szabó Viktort, nem feltétlenül csak a gólja miatt, nagyon lelkes volt, gólpasszt is adott, és általában kiválóan szállt be a kényszerítőkbe. A mai volt a legjobb meccse Vegyész-címeres mezben, ez nem vitás.

Összességében is elmondható, hogy ma mutatta ezidáig a legjobb teljesítményt a csapat. Bizton állíthatom, hogy ha ilyen vehemenciával vetjük magunkat a mérkőzésekbe, és mondjuk a Nyírbátor ellen ennyiszer leütközzük az ellenfelet, nem maradt volna el a győzelem. Ha ezt a produkciót nagyjából állandóvá tudnánk tenni, biztosan nem lenne vetélytársunk a csoportban, de ehhez még nagyon sok munka kell. Emellett rutint kell még szereznünk, azt a fajta rutint, ami ma a kövesdiekben megvolt, mert ha kihasználjuk a vendégvédelem hibáit, ha nem állunk vissza (persze ehhez vegyük hozzá a fáradtságot), hanem megpróbáljuk bebiztosítani a győzelmet, akkor szinte biztos, hogy várhatnánk a következő forduló sorsolását.

Ne legyünk elkeseredve: (habár nem nagyon tűnt fel a meccsen) egy NB 1-es csapattól kaptunk ki. Sajnos a Kövesd ellen mindig ilyen meccseket vívunk (ha emlékeztek még például a tavalyi két mítingre), egyszerűen az utóbbi időben iszonyat pechünk volt ellenük. Most még ehhez társult a komoly hátszél, ami nem csak az első félidőben segítette őket (tudjátok, mire gondolok…), de talán a stadionon kívül máshová is jutott a 400 milkából.

Mi a magunk részéről büszkék vagyunk csapatunkra, és kívánjuk, hogy ebben a szellemben, ezzel a lendülettel futballozzák végig a szezont, amit ma láttunk, és akkor összejön, amire mindannyian vágyunk: visszakerülünk a minket megillető helyre.

Hajrá Barcika!