A tét elviselhetetlen könnyűsége...
Tudom, tudom, utolsó szalmaszál, meg minden. Azt is tudom, hogy az igazi sportember (plusz a sportot szerető igazi szurkoló) soha nem adja fel, és a végsőkig küzd, amíg csak matematikai esélye marad. Szégyelljem akkor magam, ha azt írom, hogy minden komolyabb tét nélkül vágunk neki a balmazújvárosi kirándulásnak? Rendben, szégyellem. Gondolom, most még az a pár tucat igazi fanatikus is ezt teszi, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint én.
A mi szégyenünk azonban cseppet sem hasonlítható ahhoz a szégyenhez, amit a vezetésnek, illetve a főszereplőknek kell érezniük a kiharcolt eredmények (?), illetve a mutatott játék (?) miatt. Senkinek sem voltak különösebb illúziói, már évek óta borítékolható volt, hogy ennek a folyamatnak ez lesz a vége, az is bőven benne volt a pakliban, hogy simán kiesünk. Kiesés és kiesés között is van azért különbség. A miénk nem a szebbik fajta...
Nyár végén reményt kaptunk a sok ide igazoló külföldivel, köztük brazilokkal, amely náció azért a világ labdarúgásában jelenleg "kicsit" komolyabb presztízzsel rendelkezik, mint a labdarugdosás sportágban "vitézkedő" magyar futballisták. Az sem jött be. Télen idejött egy sereg magyar "légiós", hogy mentse a menthetetlent, de az első eredmények után elfogytak, mint hó végén a kosztpénz. Ezeket az "eredményeket" meg lehetett volna akár tartalommal is tölteni, mert tisztes vereség is van a világon, de egy 1-6, egy 0-4, vagy egy 0-5 nem tekinthető annak. Most kiderült, hogy a „mindenki szeret mindenkit”, „igazi csapat vagyunk” máza is nagyon könnyen leolvad, ha valaki ki meri mondani az igazságot. Vili bácsi (fiatalabbak kedvéért: nem a Barátok közt-ből) megmondta a frankót, illetve kimondta azt, amit mindannyian sejtettünk már: (tisztelet a kivételnek) egy komolyabb háttér nélküli, leginkább egomán, szedett-vetett brigád próbálta meg képviselni a kazincbarcikai labdarúgást. Sikertelenül.
Amennyiben csapatunk „luxusbusza” odaér, holnap a 4. helyen álló Balmazújvárossal mérkőzik meg. A balmaziak 13 győzelem mellett 6 döntetlennel és 8 vereséggel birtokolják ezt az igen előkelő helyet, a lőtt gólok tekintetében is negyedikek (holtversenyben a Szolnokkal), emellett ugyancsak megosztva negyedikek (a Szegeddel) a kapott gólok versenyében.
Az őszi idényt a 8. helyen zárta a balmazi brigád, tavasszal azonban megtáltosodtak, és már most több pontot szereztek (24), mint ősszel összesen (21), erre még hátravan 3 forduló. Gólkülönbségüket +10-el javították a tavasz folyamán, így tehát joggal állítható, hogy a langy tavaszi szellő pluszenergiákat mozgósított az alföldieknél. Mesterségük címere? Csupán annyi: igazi csapatként funkcionálnak. Itt nem találunk nagy neveket, hacsak Urbint nem vesszük ide, aki már tavaly is begyűjtötte a gólkirályi címet a Keleti csoportban, de a múlt szezonban 30 meccsre volt szüksége 17 találat beviteléhez (6 gólpassz), jelenleg már 25 forduló alatt meglőtte a tavalyi penzumot (5 gólpassz), és nagy eséllyel pályázik a cím megvédésére, mivel a második hamar Ádámnak 3 gólnyi a lemaradása (megjegyzem, Vólent Roland megosztva a 3. a listán, Randjelovic-al társbérletben, 12 góllal).
Ha a tavaszi tabellát nézzük, a második helyen áll a Balmaz a Szolnok mögött, így tehát van okunk tartani a mérkőzéstől. Hogy mi szól a hazaiak mellett? Nagyjából minden. Sokkal jobb formában vannak, ingyenes a belépés, utolsó hazai meccs, stadionbúcsúztató (jelentősen átépítik a nyáron a balmazújvárosi stadiont), és a jelentős morális többlet. Hogy mi szól mellettünk? Nagyjából semmi.
A középpályán sérülés miatt nem bevethető Tátrai, Horváth Bence, Jeremiás, Maicon, Kokó pedig „besárgult”. Egy kényszerűségből jelentősen átalakított, morális deficittel bíró, beletörődött legénység veszi fel a harcot a balmazi hengerrel. Ha emlékszünk a tavaly tavaszi idegenbeli meccsre (van-e, aki nem emlékszik), akár attól is tarthatunk, hogy ismét beleszaladunk egy emberes parasztlengőbe, de nagyon reméljük, hogy erre nem fog sor kerülni. A magam részéről (mivel a mester – úgy tűnik – már a hivatalos honlappal sem áll szóba) úgy gondolom, hogy Szabó (Póser)- Privigyei (Kiprich), Komlósi, Fótyik, Szala – Nagy, Fehér, Kiprich, Bogáti (David) – Vólent, Salvador lesz a felállás, de mivel a vezetőedző komolyan megfenyegette a keret tagjait („Azt mondtam a fiúknak is, hogy aki nem hisz a sikerben, el se jöjjön Balmazújvárosba.”), így kérdés, kiben mi fogalmazódott meg a hogyan továbbot illetően.
A mérkőzést Vad II. István vezeti, aki ebben a szezonban mindössze 4-4 NB 2-es meccsen vette a szájába a sípot, mondjuk egy FIFA-bírótól nem is várható el, hogy a másodosztályban bohóckodjon. Vezetett a szezonban egy vb-selejtezőt, 4 Európa Liga meccset, 16 elsőosztályú bajnokit, és egy Magyar Kupa derbit. Ha a szerb-skót, az Atletico-Rubin Kazany, a Newcastle-Anzsi meccsek nem erőltették halálra, talán egy Balmaz-Barcika meccset is le tud vezetni. A 30 meccsen kiosztott 129 sárga, 11 piros lapot, és megítélt 9 büntetőt, nagyjából átlagos szám. Az egyik segítője személyes kedvencem, Makkosnéni lesz.
Na szóval, szerintem tét már nem nagyon van, a vereséget (főleg a nagy arányút) illő lenne elkerülni, de a legjobb, ha úgy állunk ki, hogy focizunk egy jót. Eddig – amikor nagyon kellett volna – nem jöttek a pontok, hátha egy amolyan beleszarós meccsen megmutatjuk a kutyafittyet.