Alakul...

2014.08.30 21:42

Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz a meccs előtt, bár igaz, amíg nem hoztuk el a 3 játékost Tárkányból, komolyabban tartottam a találkozótól. A jó hír az, hogy 2-1-re megnyertük ezt a fontos derbit, a rossz pedig az, hogy még mindig csak periódusai voltak a meccsnek, amikor tényleg jól játszottunk, ráadásul az elején jól ránk is ijesztettek a hevesiek.

Az első 15-20 perc egyértelműen a tárkányiaké volt, hogy mást ne mondjak, rúgtak két zúgó kapufát is, de Miskinek is szokatlanul sokszor kellett játékba avatkoznia (egyébként ismét rendkívül magabiztosnak tűnt a rutinos hálóőr). Hogy ez így alakult – mármint, hogy beszorítottak a hazaiak – annak véleményem szerint egy elhibázott edzői húzás volt a legfőbb oka, mégpedig az, hogy Nagy Petit védekező középpályás pozícióban szerepeltette a mester. 3 meccs, 3 szerepkör – ez Nagy Péter szezonbeli szereplése eddig: Cigándon jobbhátvédként, a Gyöngyös ellen centerhalfként, ma szűrőként lépett pályára. Semmi bajom nincs a lelkes játékossal, de ennyire talán mégsem nélkülözhetetlen, hogy mindenáron helyet szorítsunk neki a kezdő 11-ben. Egyébként innen is boldog születésnapot kívánunk neki!

Kicsit meglepett, hogy mindhárom új igazolásunk a kezdőben kapott helyet, az viszont méginkább, hogy egy csatárral álltunk fel, ráadásul az az egy is a – khm – meglehetősen statikus(nak hitt) Montvai volt. Így aztán 4-5-1 volt a mai „recept”, Illés a védelem bal-, Czető a jobb oldalán, Komlósi és Lakatos a közepén foglalt helyet, Lipuszé volt a balszellő, Dobosé a jobb, szűrt (volna) Nagy Peti, mellette Irhás, Montvai mögött meg - kicsit előrébb tolva – Kokó kapott szerepet. Ez volt az a bizonyos elhibázott felállás. Merthogy Nagy Peti nem igazán találta a helyét, ráadásul a középpályánk átjáróházként funkcionált, ugyanis nem volt, aki szűrje az ellenfél akcióit. Hál’ istennek Koleszár mester is belátta tévedését, és a 20. perc tájékán a „kényszer-szűrő” helyett behozta Illés Ricsit, aki nagyjából Kokó helyét vette át, így Péter visszarendeződhetett a szűrőszekcióba. Innentől fogva sokkal nagyobb hatékonysággal tudtuk stoppolni a hazaiak akciókezdeményeit, sőt, időnként komolyabb ellencsapásokra is ragadtattuk magunkat. A 36. percben Dobos kapott labdát Irhástól, és csak a kapussal állt szemben, de belepüfölte Illyésbe a labdát. Sok időnk nem volt bosszankodni, mert egy beadás után Montvai higgadtan levette a labdát, és a kapus alatt a hálóba továbbított. Komoly elégtétel lehetett ez a rutinos támadónak, hiszen jól hallhatóan ő volt az, akit a hazai publikum a leginkább „megtalált”. Hogy van-e rajta súlyfelesleg? Jócskán. De ennek ellenére Szabó Vitya-szerűen képes megtartani és leosztani a zsugát, ráadásul kíméletlen a kapu előtt. Ennek láttuk eklatáns példáját a vezető gólnál is. Aki látta a mai meccsen, biztos vagyok benne, hogy elégedetten summázta: pont egy ilyen klasszikus ék hiányzott a támadóharmadunkból az ügyeskedő és gyors csatáraink közé.

Innentől gyakorlatilag meg is volt a meccs, mert a tárkányiakat nem igazán hagytuk kibontakozni, de csak a végén derült ki, hogy nagyon kellett Nehéz első barcikai találata (ami egy eltört lövés utáni lecsorgó labda hálóba pofozásából született). Ne szépítsük, Miski Zoli benézte Fügedi lövését, mert igaz ugyan, hogy szitált a labda, meg az is, hogy megpattant előtte, de nem hiszem, hogy túl sokszor engedett be a kezei között ilyen lasztit a hálóőr. Kapussors.

Habár a hazaiak megpróbálták felpörgetni a ritmust a végére, csapatkapitányuk butasága miatt (összeszólalkozott Illés Ricsivel, majd alárúgott egyet – a labda a közelben sem volt) elvesztették minden esélyüket az egyenlítésre, így megszereztük a nagyon fontos 3 pontot. Egyébként, ha nem osztódik tovább a tárkányi keret, nem vagyok benne biztos, hogy túl sok csapat fog 3 ponttal távozni a sárkányok várából. Ha nem lennénk annyian, én Barzsó és Csóka szerződtetését kifejezetten erőltetném. De ez csak egy zárójeles megjegyzés.

A védelmünkkel túl sok gond nem volt, az látszik, hogy Lakatosnak még szoknia kell a társakat, de a második félidőre jelentősen feljavult a játéka. Komlósi szerintem nagyon régen futballozott ilyen megbízhatóan, mint ma, de könyörgöm, szokjunk már le arról, hogy ha valaki ránk ront a középpályán, minden labdát visszapasszolunk Ádámnak, mert erre vannak a szélsők.

Czetőnek rengeteg szép tisztázása volt (főleg a végén), előrefelé lehetne egy kicsit határozottabb, de ha ezt vele kapcsolatban emlegetem, akkor mit mondjak Illés Gabira, aki ugyan védekező feladatát úgy-ahogy megoldotta, de előre olyan félszeg, mint szűzlány a nászéjszakán. Tessék egy kicsit bátrabbnak lenni!

Irhás ma sem mutatott túl sokat, az akarat megvan benne, sokat találkozik is a labdával, de egyelőre nem tudja jól elosztani a zsugát, védekező feladatában bizonytalan. Indokolt volt a cseréje. Kokó szűrőként megint nagyot focizott, ahogy a beszálló Illés Ricsi is, az a szív, amivel ez a két srác dolgozik, szinte minden meccsen kiemeli őket a többiek közül. Lipusz Norbi nekem továbbra is nagy talány, tulajdonképpen alibi-dolgokkal operál, amikor meg kellene (meg lehetne) húzni a szélt, akkor visszafelé passzol, közel sem nyújtja azt, ami benne van. Dobos kitartóan zakatolt a jobbszélen, nagyon kellett volna az a gól neki, de sajnos elügyetlenkedte. Jó volt nézni, hogy nem ismert elveszett labdát, nagyon akart, ráadásul Irhás lecserélésével az ő helyére kellett behúzódnia, és habár ez már nem volt annyira ínyére, megoldotta a középső középpályás feladatot is.

Bene érkezése meggyorsította az akcióinkat, de sokszor hiábavaló küzdelmet vívott a tárkányi védőkkel, Nehéz a gólján kívül szinte észrevehetetlen volt, igaz, egy csatárt a gólja minősít leginkább. Nem ez volt az utolsó neki ebben a szezonban, ezt garantálom, és igyekeztem visszafogottan fogalmazni…

Leginkább idegnyugtatásnak kellett ez a győzelem. Látszott a játékosokon, hogy feszültek voltak, ráadásul ne felejtsük el, hogy közülük hárman hét elején még a másik csapat mezében edzettek, de egyébként is nagy teher az esélyesség terhe, plusz a világosan kimondott elvárás: a bajnoki cím. Úgy gondolom, ha ez a gárda összeszokik, és méginkább felveszi a ritmust, nagyon sok örömet fog okozni a szurkolóknak, ráadásul ellenfele sem nagyon lesz, talán csak a várdaiak. Most két – elvileg – könnyebbnek ígérkező meccs jön, a veresieket le kell oktatni idehaza, a Létát meg – ha még lesznek – nagyon meg kell hinteni (ne feledjük, hogy a két meccs közé beékelődik a REAC elleni kupaderbi is).

Alakul ez…

Hajrá Barcika!