Átvizsgálva...

• Ez mi?  - kérdezte a ballonkabátos férfi, miközben komolyan erőt kellett vennie magán, hogy detektívsapkája alá rejtse széles mosolyát, de pipája így is kiesett a szájából. Egy vonat átvizsgálására küldték, ehelyett egy úttörővasút állt meg a peronon.
• Ez lenne a Lokomotív? – kérdezte erőt véve magán – iszonyatosan kellett uralkodnia az érzelmein, hogy rezignáltnak tűnjön.
• A kislokomotív, főnök – jegyezte meg illedelmesen a rendőrbojtár. – Ez a vonat a „nagy” Lokomotívnak a fiatal változata, ugyanakkor ez az a járat, ahonnan – a jól teljesítő úttörővasutasok átkerülhetnek a komoly szerelvényre.
• Ja, értem már. A tartalékvonat. Szóval megint egy ilyen piti ügyet bíztak ránk. Jól nézünk ki! Na, mindegy, adjunk a melónak!

A vonat vezetője, Szatmári Csaba fogadta a nyomozókat, és megpróbált kedélyesnek tűnni:

• Minden tiszteletem az Önöké, Uraim! Már vártam magukat, jelezték, hogy jönnek. Miben segíthetek Önöknek?
• Megbízónk arra adott felhatalmazást, hogy vizsgáljuk át a vonatot. Remélem, nincs ellenére…
• Ugyan már, dehogyis. Nincsenek titkaink. Mi mindig is nyílt lapokkal játszottunk.
• Megbízóink szerint viszont az Önök forgalomirányítása az előző év forgalmi időszakában igencsak részrehajló volt. Volt egy gőzös, aminek úgy egyengették pontos előrehaladását, hogy amely mozdonyoknak csak lehetséges volt, pirosra állították a szemafort, míg a létavértesi expresszt úgy segítették, hogy az expresszükkel való páros versenyben Önök szándékosan a tartalékalkalmazottjaik tartalékjait szerepeltették a személyzetben. A létavértesiek konkurensei ellen viszont a „nagy” Lokomotív alkalmazottai közül bőségesen bevetették a tapasztaltabb, szakmájukat magasabb szinten űző személyzetet. Igaz ez, Monsieur Szatmári? – váltott át keményebb hangnemre a ballonkabátos.
• Nos, ööö, felsőbb körökből jött a „kérés”, nyomozó Úr! Nem tehettünk semmit. De mit számít ez, hiszen a létai expressz végérvényesen kisiklott, hiába próbáltunk segíteni nekik.
• Fátylat a múltra, Monsieur! Nekünk különben sem feladatunk ítélkezni. Kérem, szedje elő a hivatalos iratokat, hogy állnak a harmadosztályú kocsik versenyében!
• Minden itt van, nagytiszteletű felügyelő Úr! Jelenleg a 11. helyen állunk, ez nem valami fényes. Mindössze egy versenytársunkat sikerült legyűrnünk a gyorsulási versenyben, 3-szor futottunk be eldöntetlenül, illetve négyszer veszítettünk. Csak tízszer voltak eredményesek alkalmazottaink a párharcok során, viszont 14-szer a mi hálókocsinkat „rondították össze”.
• Na ja, ez az a bajnoki versengés, ami arról szól, hogy ki tud…khm… (köszörülte meg a torkát az angol kisasszonyok által jómodorra tanított ballonkabátos) több „találatot” bevinni a másik hálókocsijába.
• Ja, hogy ki tudja jobban összeszarni a másik hálókocsi-fülkéjét. De a gyorsaság is fontos, mélyen tisztelt Uram!
• Mivel első osztályú kocsikkal közlekedő Lokomotívjuk vasárnap éppen a székesfehérvári expresszel vetélkedik, gondolom, a használható személyzet nagy részét átirányítják oda, nemde?
• Nos, igen. Nálunk csak azok maradnak, akiket ők nem tudnak használni. Bár a Ferenczi Jani az utóbbi időben nálunk „segít be”, plusz a hálófülke-alkalmazott, Verpecz is többször a mi járatunkon ügyel.
• A nyáron nagy átalakuláson ment át a személyzet. Kérek egy részletes listát arról, hogy kik szerződtek át más vonatokra, illetve kik érkeztek az Önök cégéhez!
• Parancsára!

A mozdonyvezető hosszasan keresgélt az iratok között, ilyenek kerültek a kezébe, mint „A létavértesi csoda forgatókönyve”, egy összegyűrt, láthatóan régóta ott porosodó szabálykönyv, amelyben a nevezési határidők voltak, Adamo Coulibaly targoncás-bizonyítványának másolata, valamint egy sajtpapír, amelyen mindössze 2 sor éktelenkedett, viszont borítója is volt: „Kósa Lajos választási programja” állt rajta.

• Na, meg is van. Erre lesz szükségük.
• Aha – kezdte el tanulmányozni a ballonkabátos az iratot. – Szóval 11 játékos szerződött el más járatokra azok közül, akik tavaly Önöknél is szolgálatot teljesítettek, és 8 „új” alkalmazottjuk van.
• Ahogy mondja, Uram.

A detektív olvasni kezdte a listát: az elsőosztályú alkalmazottak közül Spitzmüller és Nagy a nyíregyházi gőzösön teljesít a továbbiakban szolgálatot, Bernáth Csaba viszont nyugállományba vonult. Szalóczi Püspökladányba, Molnár Cigándra, Fülöp és Benke Hajdúböszörménybe, Szabó Rákosmentére, Éder Balmazújvárosba, Kovács Sopronba szerződött, Karacs pedig visszatért a kispesti szerelvényre. – Na, várjunk csak! Ez a Molnár nem az a Molnár, akit a barcikai vasútállomáson is láttak ténferegni a nyáron?

• De, ő az, Uram! Habár tavaly nagyon eredményes volt nálunk az ellenfelek hálókocsijainak „tönkretételében”, de úgy hallottuk, hogy Önöknél székrekedést kapott.
• Ahogy mondja. Ráadásul a cigándi járaton is ráférne némi hashajtó. Hogy finoman fogalmazzak… Na, mindegy, nézzük az érkezőket: javítson ki, ha tévedek, de 6 név nekem a létavértesi expresszről ismerős…
• Ahogy tetszik mondani. Kinyik, Berdó, Bereczki, Sós, Kuti és Balogh a volt testvérjáratunkról tért vissza hozzánk. De az Ebesről hozzánk szerződött Nagy Kevin és Pintér is a mi szakmunkásképzőnkből került ki, csak eddig az ebesi vonalon voltak.

Ekkor a detektív elmorfondírozott kicsit. Hogy van az, hogy a debreceni szakmunkásképzőt tartják az ország egyik legjobb oktatási intézményének, miközben harmadosztályú kocsijaik csak a 11. helyen állnak csoportjukban (hat olyan alkalmazottal, akik tavaly megnyerték a harmadosztályú kocsik versenyét), a testvérszerelvények közül a létai és az ebesi is kisiklott, ráadásul 8 alkalmazottjukat adták oda a hajdúböszörményi gőzösnek, amely szerzett pont nélkül áll az utolsó helyen a keleti végeken?

• Szeretnék beszélni a személyzettel – mondta ellentmondást nem tűrően a ballonkabátos.
• Nos, az kicsit…khm…nehézkes lesz, Uram! – borította el pír a masiniszta arcát. Ugyanis nem valami szószátyár típusok…hogy finoman szóljak.
• Szóval nem? Pedig nekem holnap le kellene tennem egy jelentést arról a megbízóimnak, hogy mit mondott a személyzet, mit vár a vasárnapi megmérettetéstől?
• Igen, tudom, Uram, megkaptam, megkapta minden alkalmazottunk a kérdéseket előre. Rossz hírem van. Mindössze egyikük válaszolt. Karikás Krisztián.
• Hogyan? Hiszen 17 alkalmazottjuknak juttattam el a levelemet. Nézze meg, itt vannak a tértivevények, hogy átvették a hivatalos megkeresést!
• Uram! Bocsánatáért esedezem, de nem tudok Önnek mást prezentálni, mint Krisztián válaszát. Ezt válaszolta az Ön kérdésére: „Jelen pillanatban egy sérülés utáni időszakon vagyok túl, kérdéses a játékom hétvégén, de azt tudjuk a Barcikáról, hogy egy jó csapat, szervezettek, rutinosak. Mi fiatalok vagyunk, de nem fogunk feltett kézzel a pályára lépni. Itthon játszunk, és bízom benne, hogy itthon tudjuk tartani a 3 pontot.”
• Ez is több mint a semmi, mindenesetre ebből nem tudok külön jelentést rittyenteni a megbízómnak. Maradjunk annyiban, hogy szégyelljék magukat!
• Mea culpa. Mea maxima culpa!
• Na, jó. Nézzük, hogy teljesítettek az eddigi összecsapásaikon! – a ballonkabátos kitekert egy pergament, onnan olvasta:

Kisvárdai Másodosztály – Úttörővasút 3-1 („eredményes”: Sós)

Úttörővasút – Tiszaújvárosi Személy 2-2 („eredményes”: Kinyik, Sós)

Gömör-Expressz – Úttörővasút 2-0

Úttörővasút – Cigándi Visszaváltók 0-1

Gyöngyösi Átszálló – Úttörővasút 1-1 („eredményes”: Bereczki)

Úttörővasút – Felsőtárkányi Ingyenjárat 1-1 („eredményes”: Balogh)

Veresegyházi Váróterem – Úttörővasút 2-5 („eredményes”: Ferenczi 3, Juhász 2)

Hatvani (El)bizakodók – Úttörővasút 2-0.

• Szóval hazai vágányokon még nem nyertek, jól látom?
• Nem, sajnos. Bár a mi vágányainkra érkezett volna két hete a létai expressz, hogy megmérkőzzünk, ott biztos nagyobb esélyünk lett volna. Bár lehet, hogy megszokásból hagytuk volna, hogy ők nyerjenek…
• Ennyi információ elég is nekem, köszönöm, Uram! Mivel gentleman vagyok, sok sikert kívánok Önöknek a Vegyészvasút ellen, bár nyilván, nekem elsősorban megbízóim érdekeit kell szem előtt tartanom. Amennyiben kíváncsi rá, jelentésemet elolvashatja detektívirodánk hivatalos hirdetményén.

A ballonkabátos és a rendőrbojtár megelégedve szállt le a vonatról. Semmi olyat nem látott, amitől megbízóinak tartania kellett volna, hacsak nem a személyzet rangidősét, Dombi Tibort, aki még George Stephensonnak segédkezett a gőzmozdony feltalálásakor.

Az Aranybikában elfogyasztott estebéd után rögvest nekilátott, hogy jelentést írjon tapasztalatairól megbízóinak:

„Tisztelt Uraim!

Látogatásom elérte célját, alaposan átvizsgáltuk a debreceni úttörővasutat, és – habár jobb óvatosnak lenni – semmi olyasmit nem találtunk, ami aggodalomra adhat okot. Az Önök helyzetében természetesen nem ideális, ha félgőzzel próbálják meg megvívni a két szerelvény közti párharcot, de ha villanymozdonyukkal érkeznek a helyszínre, a debreceni gőzöst simán verhetik. Nyilván, tisztában vagyok vele, hogy új forgalmista irányítja kocsijaikat, de úgy vélem, az állomásfőnök(ök) jól döntöttek kinevezésekor, és előbb-utóbb a dolgok a helyükre kerülnek. Az általam látottak alapján az lenne a legideálisabb, ha alkalmazottaik minél közelebb helyezkednének a debreceniekhez, és amennyiben lehetséges, minél előbb próbálják meg tiszteletüket tenni az ellenfél hálókocsijában, hogy az első felvonás után a váróterembe lépve már ne kelljen szoronganiuk. Értesüléseim szerint az Önök peronjain állók is nagyon várják, hogy a barcikai dízel fusson be győztesként a vasárnapi párbajban, de Önökön a sor, hogy bebizonyítsák: alkalmasak a másodosztályú kocsik közé kerülni. A hálókocsiban Miski teljesítsen szolgálatot, a büfékocsiban jómagam a Czető-Lakatos-Katona-Zimányi négyesnek szavaznék bizalmat. A kocsi közepén jó, ha Illés Richárd-Irhás-Dobos és Lipusz adja a ritmust, amennyiben Dobos Attila még mindig táppénzes állományát tölti, akkor Sárközinek szavaznék bizalmat. Közvetlenül a mozdonyfülke mögött Nehéz és Montvai lehet az ideális eredményesség tekintetében, de természetesen az Önök dolga dönteni ezen fontos kérdésekben. Bízom benne, hogy vizsgálatommal eredményesen szolgáltam a feltérképezést, maradok tisztelettel, és ahogy az Önök köreiben mondani (ordítani) szokás:

Hajrá Barcika!”