Az ősz 15 (+1) pillanata...

2013.12.13 14:14

Izgalmas nyarunk és őszünk volt, ezt – azt hiszem – kár is vitatni. Nem szabad elfelejtkezni az előzményekről, miszerint a 2012/13-as idényben az NB II. Keleti csoportjának 15. helyén végeztünk úgy, hogy a 16. Vác csak azért nem előzött meg minket, mert tavasszal mindössze egy meccset játszott le. A tökéletesen outsider kisvonattal együtt 30 pontot szereztünk 30 meccsen (a Vác ellenit megkaptuk „ajándékba”), abba már bele se menjünk, mi volt az eredmény a cívisek ellen az utolsó fordulóban! A hasonlóan fogalmatlan Putnok (mindkétszer legyűrtük őket, mindkét félszezon szar csapatával) is 5 ponttal szerzett többet, úgyhogy armageddon, Barcikán meghalt a futball, felelősöket a rögtönítélő bíróság elé, satöbbi. Persze, ez Magyarország, milyen felelősök? Szétzavarjuk a keretet, aztán viszontlátás! Senki nem akadékoskodott, hogy miért hagyták az edzésekkel gyakorlatilag nem babráló Kiprichet, hogy szétdúlja azt is, ami volt, senki nem zizzentette meg, hogy miért olyan ütődött a klubvezetés, hogy gólprémiumot irányzott elő, mindenki beletörődve várta az NB 3-as rajtot, mert valljuk be: jópár éve kísértettük már a sorsot, és ennek nem is lehetett más eredménye. Kiprich-el, vagy nélküle, tökmindegy.

A vezetőedző megtalálta a helyét ott, ahol ideje nagy részét eddig is töltötte, a talponállókban, a pályaedző az U17-es csapatot dirigálja, a gyúró Putnokon találta meg pozícióját, a játékosok nagy része meg szétszéledt. Fótyik a Mezőkövesdhez került kölcsönbe (nem hiszem, hogy van ilyen máshol: NB 3-as csapattól NB 1-be – ősszel: 8 meccs, 1 piros lap, 2 sárga lap), és sokáig arról volt szó, hogy Horváth Bence is csak kölcsönbe kerül a Putnokhoz, de ne tévedjünk: augusztus 1-ével a játékos végleg a gömöriekhez került (ősszel: 14 meccs, 4-szer lecserélték, 3-szor becserélték, 3 gól, 3 sárga lap). A meglepetés akkor ért minket, mikor a nálunk gyakorlatilag a nullához konvergáló teljesítményt nyújtó (tisztelet a minimális kivételnek!) játékosainkat NB 2-es csapatok keresték meg szerződési ajánlatokkal. Így került Szala (13 meccs, 1-szer lecserélték, 5 sárga lap) és Fehér Balu (6 meccs, 2-szer le-, 2-szer becserélték, 1 sárga lap) a Ceglédhez, vagy Póser (11 meccs) és Kiprich Dani (5 meccs, 1-szer le-, 1-szer becserélték, 3 sárga lap) a Békéscsabához. Bogáti (12 meccs, 5-ször le-, 6-szor becserélték, 4 gól, 1 sárga lap) és Vólent (6 meccs, 1-szer le-, 3-szor becserélték, 1 gól, 1 sárga lap) a Siófok csapatának érdeklődését keltette fel, és kapott szerződést, Nagy Krisztián (13 meccs, 3 gól, 4 sárga lap) a Kozármislenyben talált menedéket. Jeremiás Gergő az Ebesben rugdalta a 11-es gólokat ősszel, míg el nem fogyott a della (13 meccs, 5 gól, 1 sárga lap), Halgas Tibi viszont ugyancsak a harmadosztályban szerepel, mégpedig a Közép csoportban jelenleg 4., Rákosmente játékos-edzőjeként (11 meccs, 1-szer becserélte magát, 1 gól, 1 piros lap). Hornyák Marcell az 1. osztályú U21-es bajnokságban szerepel a Diósgyőr csapatával (9 meccs, 4 gól, 5 sárga lap), egyébként itt pallérozódik tovább Czégel Máté is (10 meccs, 1 gól, 2 sárga lap, 2 piros lap), akitől már tavaly télen elköszöntünk. Messi-vel ugyan 3 éves szerződést kötött a francia másodosztályban jelenleg 6. helyen álló Clermont, de pályára nem lépett az ősz során, ki tudja, miért. Mi biztos tudtuk volna használni. Privigyeiről – őszintén szólva – semmilyen információnk nincs, hogy játszott-e valahol az ősszel, vagy várta a nagy lehetőséget, fogalmam sincs, Maicon megy úgy tűnt el, mint szürke szamár a ködben, pedig rá számítottunk volna. És igazából nem is bánnánk, ha itt lenne…

Maradt tehát nekünk Szabó Ádám és a fiatal Tóth Andriska kapusposzton, a védelemben Komlósi, Nyisa, Horváth Szabi és Süttő, a középpályán Nyitrai, Tátrai és Kovács Peti, elől pedig a két spanyol, Salva és David.

Ebben a helyzetben nem állítható, hogy a világ egyik legjobban csengő állásajánlatát tudtuk volna nyújtani egy edzőnek, de hát Kiprich-el is megégtünk, világos volt, hogy nem feltétlenül „nagy név” kell, elsősorban olyan vezetőedzőre volt szükségünk, aki kitapossa a szart is keményen megdolgoztatja a srácokat, és képes egységes, küzdeni tudó brigádot összehozni barcikai kötődésű fiatalokból. Borbély Péterre esett a választás, aki – kis túlzással – a fél életét a diósgyőri utánpótlásban töltötte el, de viszonylag keménykezű edző hírében állt, aki képes kiemelkedő fizikális teljesítményű és agresszív, megalkuvást nem tűrő csapatot összerakni. Mellé érkezett pályaedzőnek Vincze Richárd, aki az előző idényben a Bükkábrány csapatát dirigálta, és ugyancsak jól ismerte a környék fiatal játékosait. Hozta magával mindjárt a diósgyőri nevelésű Czető Márkot a védelem bal oldalára, de a hátsó alakzatba jött még Treznai (Diósgyőr II.), Nagy Peti (Mezőkövesd) és Menyhért (BKV) is, velük sikerült a parádés minimálgólos szezont lehoznunk. A középpályán Fehér Balu megárvult helyét Illés Ricsi (Putnok) vette át, középen Kovács Bence (Rákosmente), Molnár Gabi (Tiszaújvárosból kölcsönből vissza), Halász Bálint (Felcsút), Kádas István (DVSC U19) és Kleiber Dávid (Budaörs) jelentette az új alternatívát, előlre pedig Szabó Viktor (BKV) és Kész Tibi (Kozármisleny) érkezett. Ne felejtsük ki Tarr Tibit sem, aki Ádám mögött egyelőre vár a beugrásra, őt Zsolcáról hívtuk vissza, és azt hiszem, ha baj lenne, tudna bizonyítani!

1. Felsőtárkány – KBSC 1-1: Amikor a sorsolásra tekintettünk, nem mondom, hogy mi voltunk a legelbizakodottabb szurkolótábor a Földnek a kerekén, hiszen az első 3 meccsben (Tárkány, Putnok, Léta) akár a nulla pont is bele volt kalkulálva, hiszen ezt a 3 csapatot tippeltük a szezon kezdete előtt a legnagyobb vetélytársainknak. A felkészülési meccseken látott teljesítmény azt mutatta, hogy adott egy viszonylag erős, egységes keret, akiknek a pillanatnyi formájától függ, mire képes (Eger ellen 3-2 úgy, hogy 3-0 után gyakorlatilag elszórakoztuk az előnyt, Tárkány ellen sima 3-1, az NB 2-es Balmaztól 3-2-es vereség, a Bőcsöt 6-1-re léptük le, a Létától viszont 4-0-ra sikerült leégni), és túl voltunk már egy bemelegítő Magyar Kupa-meccsen is, a Kunhegyest 4-2-re vertük. A Tárkány – pályájuk átalakítása miatt – Egerben fogadott bennünket az első fordulóban, a meccs előtt fél órával még majdnem azt hittük, hogy eltévedtünk, pedig voltunk már párszor a Szentmarjay Stadionban. Valljuk be őszintén: nem ehhez szoktunk. Mind a körülmények (a labdákért a játékosok rohangáltak, és így szerintem összességében minimum 5 perc elment a tiszta játékidőből), mind a játék arra mutatott: ébresztő, gyerekek, ez a harmadosztály! Nem mondom, hogy jó érzés volt látni, hová kerültünk, de a szurkoló olyan humanoid, aki gyorsan asszimilálódik. Habár a meccs jó részében a Tárkány térfelén pattogott a labda, képesek voltunk párszor helyzetbe hozni őket, egy jobb oldali elfutás után a beadás a bal oldalon tökéletesen szerencsétlennek tűnő Salvadorról a hálóba pattant a labda. Szerencsére Molnár Gabi szöglete után 10 perccel később Menyhért egyenlíteni tudott fejjel (az MLSZ-nél Kokónak adták a gólt, de senki ne tévedjen: tar középhátvédünk szerezte), és a későbbiekben is volt esélye Menyusnak a szögleteknél, de maradt a döntetlen. Egyébként azóta sem láttam Gergőt olyan veszélyesnek sarokrúgásoknál, aminek nem tudom, mi az oka, mindenesetre a maroknyi tárkányi szurker a kornerek előtt „már megint jön a kopasz…” kiáltások mellett az éghez fohászkodott, hogy ne találjuk meg a buksiját. A tabella 8. helyén szerénykedve vártuk a 2. kört.
2. KBSC – Putnok 2-1: A MECCS! Mindenki tudja Barcikán, miért is irritál minket a szomszédvár, és ezen meccs sem kedveltette meg velünk őket. Hogy miért? Elég volt, hogy a vendégszektor helyett a lelátón mindenhol helyet foglaló putnokiak idegesítettek bennünket 0-1-nél, hogy Negrutz „úr” elégedett vigyorát láttuk a félidőben. Habár azt szerintem szemellenzősök lennénk, ha állítanánk, hogy megérdemeltük a győzelmet, mégiscsak mi szereztünk 2 gólt, míg Narancsfalva lakói egyet, Molnár megpattanó szabadrúgásgóljánál még csak egy Öböl-háború-beli bombatámadás hangját produkálta a lelkes barcikai közönség, Kleiber szép pöccintésénél már a hiroshimai detonáció jelentette az összehasonlítási alapot. Győzelmünkkel felkúsztunk a 6. helyre.
3. Létavértes – KBSC 0-1: Kétségtelenül be voltunk kicsit trassolva a létai kirándulástól, hiszen nem elég, hogy a felkészülésin jókora maflásba szaladtunk bele, ellenfelünk két nyert meccsel, 8-2-es gólaránnyal indított. David második félidőben szerzett találatára még annak ellenére sem tudtak válaszolni a létaiak, hogy Nagy Peti kiszórása miatt jó 10 percet (plusz hosszabbítás) emberelőnyben játszhattak, csapatunk jól állta a rohamokat. Igaz, ehhez kellett 7 sárga lap is, de kit érdekelt, amikor feljöttünk a dobogó legalsó fokára.
4. KBSC – Nyírbátor 1-1: A szezon egyik legkellemetlenebb meglepetése volt ez a meccs, nem elég, hogy a 11. percben vezetést szereztek a vendégek, hiába egyenlített Molnár, Komlósi kiállítása után már nem sok sanszot adtunk a győzelemre. Nem is lett meg, pedig 10 emberrel is küszködtünk rendesen, de a játék szépségével vajmi keveset törődő bátoriak csak elvittek egy pontocskát. Le is csúsztunk az 5. helyre.
5. Hatvan – KBSC 2-1: A hatvani túra sem kecsegtetett sok jóval, a hazaiak a 3. helyről vártak minket, ráadásul úgy, hogy emberemlékezet óta nem kaptak ki hazai pályán. Ennek megfelelően a 23. percben már 2-0 állt az eredményjelzőn, és habár akadtak nagy lehetőségeink, csupán a hajrára közelítve sikerült Molnár Gabinak bevennie Horváth kapuját, mégpedig egy hatalmas góllal. Azért maradjunk annyiban, hogy a Menyhért-Nyisa párost nem véletlenül nem láttuk párban középső védőként a további meccseken… Ismét lecsúsztunk, ezúttal a 7. helyre.
6. KBSC – Cigánd 2-1: Ahogy a nyírségiek ellen, itt is sikerült az elején gólt kapni, ráadásul majdhogynem a középkezdésből volt eredményes Tudja. Meglehetősen parázs meccsnek lehettek szemtanúi a kilátogatók, ezt a kiosztott 10 sárga lap is igazolja. Molnár – szerencsére – még az első félidőben egyenlíteni tudott, aztán a 94.(!) percben a győztes találatot is bevitte a teljesen leamortizált cigándiaknak. Győzelmünk ellenére – rosszabb gólkülönbségünknek köszönhetően – lekerültünk a 8. helyre.
7. REAC – KBSC 1-2: 2-0 után kicsit magunkra húztuk a palotaiakat, de hál’ istennek nem lett nagyobb baj belőle. Ne feledjük, hogy hétközben játszottuk a Kövesd elleni kupameccset, amin a szezon legjobb játékát bemutatva sem sikerült behúznunk a továbbjutást. Azon a meccsen olyan összeszedett, olyan dinamikus, olyan agresszív volt a csapat, hogy az bámulatos, ráadásul olyan technikás akciókat vezettünk, hogy szinte nem is hittünk a szemünknek. A REAC viszont nem tudott élni azzal, hogy kissé fáradt volt csapatunk, győzelmünknek köszönhetően feljöttünk a 4. pozícióba. Nyitrai és Szabó Viktor is szezonbeli első gólját szerezte, Illés viszont nagy sorozatot produkált, hiszen egymás utáni 5 meccsen kapott lapot, így az Eger ellen pihennie kellett.
8. KBSC – Eger 0-0: A 14. helyen álló, igaz, feljövőben lévő Eger azt hittük, nem lesz nagy kihívás, nos, nem lett igazunk. A szezon talán leggyengébb teljesítményét nyújtottuk, mindössze a második félidő első 5 percét sikerült megnyomnunk, de mivel az hatástalan volt, mintha el is ment volna a kedvünk az egésztől. A mai napig nem értjük, miért csak egyet cserélt Borbély mester (Kovács Bence helyett Salvador), mikor tökéletesen enerváltan, elképzelés nélkül futballozott a társaság. Le is csúsztunk a 6. helyre, felejtsük el…
9. Hajdúböszörmény – KBSC 1-0: Habár még egy 11-est is sikerült kihagynunk David révén, és volt pár nagy helyzetünk (pl.: Molnár hatalmas lökete), összességében nem érdemtelenül szenvedtünk vereséget a hajdúságban, mert a hazaiak is elszórakoztak jópár ziccert (pl.: üres kapuba sem tudtak betalálni, amikor Szabó kijött fejelni a végén). A meccs hajrájára fordulva Menyhértet kiszórta Takács spori, de ez már nem osztott, nem szorzott. Újra a 8. pozíció…
10. Ferencváros II. – KBSC 0-1: Akkor még nem tudtuk, most már igen, hogy Salvador góllal búcsúzott csapatunktól, hiszen az ő találatával vertük meg a halványzöldeket, utána pedig már nem lépett pályára. Érdekesség, hogy az azóta már szintén távozott Kleiber is ezen a meccsen szerepelt utoljára kék-sárgában (12 percet kapott). A sok elszórakozott ziccernek az volt az eredménye, hogy az utolsó negyedórában komolyan kidörzsölte a hátunkat a háló, de legalább a két meccses távollétet sikerült 3 ponttal abszolválni. Fel is jöttünk a negyedik helyre.
11. KBSC – DVSC-DEAC 2-0: Kicsit izgultunk a meccs előtt, mégiscsak a 2. helyen álló lokomotívot láttuk vendégül, pluszban volt miért visszavágnunk nekik. Nos, habár (főleg a második félidőben) volt pár nagy helyzete a vendégeknek (Rezes például egyedül vezethette a labdát Ádámra, aki tanítanivalóan védett), összességében már az első félidőben eldöntöttük a találkozót Kokó fejesével, illetve David lövésével. Hiába jött el Bódi, Rezes vagy Szécsi, nem engedtük, hogy beszippantson a Léta takarítógépe, feljöttünk a 3. helyre, ráadásul a líder előnye 3 pontra csökkent.
12. Veresegyház – KBSC 0-7: Állítólag a meccs óta az asszonykórus csak lakonikus blues-okat hajlandó énekelni… A veresiek legyalulása abszolút benne volt a pakliban, mondogattuk is elégszer az idény során, hogy valaki egyszer nagyon belehajol egy parasztlengőbe, nos, itt minden sikerült. David mesterhármassal vette ki a részét a showból, Molnár meglőtte 5 forduló után első gólját, Kész Tibi először (és ezidáig utoljára) mattolt kapust a mezünkben, de a meccs meglepetése kétségkívül az ezen a meccsen bemutatkozó Kádas volt, aki teljesen hülyét csinált a hazaiakból: gólja mellett két gólpasszt is kiosztott. Felzárkóztunk az ezüstérmes pozícióba, ráadásul a gólarányunkat is sikerült kikozmetikázni.
13. KBSC – Jászapáti 2-0: Habár a hivatalos honlap a Jászapáti ellen is hentelést vizionált, mi azért megjegyeztük, hogy ne essünk bele az elbizakodottság hibájába, hiszen a legnehezebbek mindig a kötelezők. Nagyjából ez be is igazolódott, hiszen az első félidőben belementünk egy hatalmas birkózásba, és félő volt, hogy megismétlődik az Eger elleni 0-0. Nos, Menyhért illetve Molnár Gabi feje tett arról, hogy a miénk legyen a 3 pont, kellett nagyon. Mivel a Nyírbátor lenyomta a Létát, pontszámban beértük őket.
14. Tiszaújváros – KBSC 0-1: Mivel az újvárosiaknak 4 eltiltottjuk, és 2 sérültjük volt, optimistán vártuk a borsodi összecsapást, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy jó sokan összegyűltünk a vendégszektorban. Az első negyedórában parádés támadójátékot mutattunk, David a 13. percben be is vitte a mindent eldöntő találatot, és akkor azt hittük: ez csak a kezdet. Nos, nem, Molnár sérülésével teljesen ötlettelen lett a csapatjátékunk, az újvárosiak megtették nekünk azt a szívességet, hogy büntetőt hibáztak (Putnokon: bunda volt!), mi meg úgy beálltunk a saját térfelünkre, mintha nem is lett volna támadónk a pályán. Kibrusztoltuk a végét, de nagyon féltünk: mi van, ha Molnár sérülése komoly? A Léta viszont pontokat vesztett, így átvettük a vezető helyet! Ollé!
15. KBSC – Ebes 2-0: Az őszi elsőséghez már csak az U21-es Ebest kellett letakarítanunk a pályáról, és habár a várt nagy arányú győzelem elmaradt, Szabó és Nyitrai első 30 percben szerzett találataival csak kivéreztettük a vendégeket. Mivel Molnár sérülése nem jött helyre, örültünk az eredménynek, szemet kápráztató látványt nem nyújtottak támadásaink. A lényeg: 4 pontra hizlaltuk előnyünk a Loki II. (Létavértes) előtt.
16. KBSC – Felsőtárkány 1-0: Nem nagyon hiányzott már nekünk ez a meccs, de így utólag nagyon jó, hogy túl vagyunk rajta: a Détárit nélkülöző tárkányiakat Szabó okos fejesével sikerült legyűrnünk. Nagyon idényvégi volt a játék mindkét oldalon, de kellett nagyon ez a győzelem, hogy megőrizzük négypontos előnyünket a Létával szemben.

   

Egy hír a végére: úgy tűnik, David már csak a múlt… Két hete nem volt edzésen, eltűnt, mint a kámfor…

A következő alkalommal játszunk kicsit a számokkal, belenézünk az idény statisztikai adataiba.