Barcikai Nagy Fal...

2013.12.22 14:57

Ha csak annyit mondunk, hogy mindösszesen 8 gólt kaptunk 16 meccs alatt, azt hiszem, meg is indokoltuk, miért a védelmünk volt a legmegbízhatóbb az őszi szezonban. Habár a szezon kezdete előtt nem voltunk benne biztosak, hogy tökéletesen sikerültek az igazolások ebbe a csapatrészbe, ahogy teltek-múltak a fordulók, egyre inkább kezdtük érezni, hogy ebben a szekcióban aztán tényleg semmi értelme a változtatásnak, hiszen szinte akármilyen összetételben került fel 4 ember a védekezősorba, gyakorlatilag áthatolhatatlanok voltak.

Ahogy már a múltkor említettük: 9 meccs is akadt a szezonban, amikor nem zördült meg a hálónk, és ez egyedülálló a csoportban. 7 meccse egyébként is érintetlen a kapunk, ami bízvást köszönhető a kapuban szorgosan teljesítő kapuvédőnek, a kíméletlen védősornak, na és, ne feledkezzünk meg a megbízhatóan jól teljesítő védekező középpályáról sem, igaz, róluk a következő bejegyzésben lesz szó.

Nézzük most csak szépen, sorban, hogy teljesítettek posztjukon a védelemért felelős futballisták:

Szabó Ádám: 16 mérkőzés, 2 sárga lap: Ádám maga mondta el nekünk a nyáron, hogy habár voltak komoly kérői magasabb osztályból, a vezetőség nem akarta elengedni, és bízunk benne, hogy olyan helyezést sikerül elérnünk a tavasz végére, hogy nem bánja meg, hogy itt kellett maradnia. Ádámban azt szeretjük, hogy amellett, hogy bevehetetlen a kapuja, ha jó napot fog ki, komoly vezére is együttesünknek, szemmel láthatóan hallgatnak rá a többiek, így hátulról tudja irányítani – elsősorban motiválni - csapatunkat. Azt hiszem, ő sem számított rá, hogy mindössze 8-szor kell maga mögé nyúlnia az őszi bajnokikon, és voltak meccsek, amikor kicsit féltettük is, nehogy megfázzon, vagy nehogy elgémberedjenek a tagjai, mert a védősorban, vagy a középpályán már elakadtak többnyire az ellenfél támadásai, de ne kisebbítsük Ádám érdemeit: egészen kiváló félszezont futott. Egyébként is igazi bravúrkapus, aki pont ebben a közegben tud a legjobban ficánkolni: viszonylag kevés a kapunk felé tartó lövés, amikor viszont kell, a helyén van. Összehasonlíthatatlanul több dolga volt például az előző idényben, és akkor nem is ment minden meccsen flottul a védés, lássuk be, kapott néhány potyaízűt is portásunk. Most ennek nyoma sem volt, azokon a meccseken, amikor kidörzsölte a háló védőink hátát, bravúrt-bravúrra halmozott (Léta, Böszi), de szinte minden meccsen volt egy-két hatalmas védése, aminek köszönhetően érintetlen maradt hálónk. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: Ádám élete formájában véd, és ha a már sokszor emlegetett hiányosságát (a beívelt labdáknál kissé bizonytalan) is ki tudná javítani, magasabb szinten is megállná a helyét. De nekünk ez így tökéletes: nyugodtsággal tölt el minket, ha vele kezdődik a felállásunk!

Nagy Péter: 12 mérkőzés, 1-szer lecserélték, 1 piros lap, 5 sárga lap: Nagy Peti a matyóktól érkezett a nyáron, tőle vártuk védelmünk jobb oldalának stabilitását, de ez csak részben valósult meg. A Jászapáti elleni meccs után kikerült a kezdőből, így az utolsó 3 meccsen már Nyisa játszott jobb-bunkóban, kérdés, tavaszra képes lesz-e visszaszerezni helyét, vagy egyáltalán marad-e ilyen körülmények között. Az adottságaival nincs is baj a 25 éves fiatalembernek, de mintha egy kicsit keveset vállalna. A mai labdarúgásban már elengedhetetlen, hogy a szélsőhátvédek sokkal inkább vegyék ki a részüket a támadásépítésekből, időnként jobbszélsőként funkcionáljanak, nos, Nagy Peti nem az a nyargalászós jobb-bunkó. Ő megpróbálja elvégezni a védőfeladatát, aztán nagyjából ezzel be is fejezte, kevés támogatást nyújt a támadásokban. Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy időnként teljesen indiszponáltan volt csak képes szemmel követni a dinamikusan meginduló balszélsőket, volt néhány találkozó, ahol kifejezetten gyengén teljesített, de úgy gondolom, tavasszal is megérdemli a bizalmat. Különösen érdekes volt a kisloki elleni meccs, ahol Czető hiányában ő töltötte be a balhátvéd posztját, nos, azt hiszem, az egyik legjobb meccse volt az idényben. Sokkal több önbizalomra lenne szüksége Péternek, mert sokkal nagyobb lehetőségek vannak benne, mint ami tavasszal kijött.

Treznai Márk: 5 mérkőzés, 1-szer becserélték, 1 sárga lap: A 21 éves Treznai mindenképpen a jövő embere, és ha sikerülne megtartanunk, még sokáig az egyik legbiztosabb hátvédünk lehet, sőt, ki merem jelenteni, hogy Komlósi pozíciójának legkomolyabb örökös-jelöltje. Amikor Márk a pályán volt, nem szenvedett vereséget csapatunk (legalábbis bajnokin), és ezeknek a meccseknek jó része (Putnok, Léta, Nyírbátor, FTC, Loki) nem is volt a legkönnyebb menet, de kijelenthető, hogy Márk jól helytállt ezeken a találkozókon, és biztos vagyok benne, hogy ha nem szenved sérülést, nem Nyisa ugrott volna be kényszer-jobbhátvédként, hanem Treznai kap nagyobb szerepet. Minden megvan a fiatal játékosban, ami ebben a pozícióban kell: agresszív, dinamikus, nem fél az ütközésektől. Kicsit még csiszolnia kell az előre-játékot, a pozícióharcot és a labdakihozatalt, de kétségtelen, hogy pozitív értelemben jelentett nagy meglepetést letisztult védőjátéka, amikor szerepet kapott. Ha valaki egy Putnok, vagy egy Létavértes ellen képes kiugró védőmunkára 21 évesen, az megérdemli, hogy a kék-sárga mezt hétről-hétre felhúzhassa. Csak így tovább, Márk!

Komlósi Ádám: 13 mérkőzés, 1-szer lecserélték, 1 piros lap, 3 sárga lap: Habár Ádám betöltötte már a 35-öt, a hátsó tengely igazi vezéreként játszotta végig az őszt, és kihagyhatatlanná vált a sok jó teljesítmény ellenére is. A tavalyi vesszőfutáshoz ő is rendesen odatette a részét, mert habár voltak nagyon jó meccsei, azért sok gólban jócskán benne volt, és néha kicsit kedvtelennek is tűnt. Volt oka annak, hogy kicsit féltünk a szezon előtt: Ádám vajon képes lesz-e csupán a futballra koncentrálni, vagy másképp: lesz-e kedve megvívni a csatákat a kezdőbe kerülésért, lesz-e hangulata harcolni olyan ellenfelek ellen, akiknek székhelyét szinte még a térképről sem ismeri. Nos, lett, és ezért minden dicséretet megérdemel. Ne feledjük, hogy a 10-szeres válogatott, 7-szeres Magyar Bajnok, 4-szeres Magyar Kupa győztes, 5-szörös Szuperkupa-győztes, Ligakupa-győztes játékos 2011-ben már egyszer visszavonult, és csupán nevelőegyesülete hívószava miatt élesített újra a fegyvert, és tért vissza a labdarúgópályákra. Jó lenne, ha sokáig velünk maradnál még, Ádám!

Menyhért Gergő: 13 mérkőzés, 1-szer becserélték, 2 gól, 1 piros lap: Gergő – habár diósgyőri nevelés – a BKV Előrétől érkezett hozzánk, már az első fordulóban, a Tárkány ellen (góllal) bemutatkozott, de legközelebb csak a Nyírbátor ellen, a 4. fordulóban jutott szóhoz, akkor is csereként. Habár kicsit furcsálltuk, hogy miért éppen a Puntok elleni meccset kell kihagynia esküvője miatt (legyünk azért megértőek: amikor leszervezték a lagzit, lehet, még azt sem tudta, merre van Barcika), és miért tartanak olyan hosszan a mézeshetek, meglehetősen magabiztosan állt be a védelem közepére a további meccseken. Az 5. forduló óta már csak a Böszörmény elleni kiállítását lerovó Fradi elleni meccsen mulasztott, minden játékpercet a pályán töltött, így vastagon benne van a clean sheet-es sorozatban. Igazából látszik, hogy Komlósival nagyon jól megértik egymást, ketten együtt egy mentalitásra is brutális védőfalat alkotnak, és ha kívülállóként elképzeljük: talán nekünk sem lenne nagy hangulatunk a Komlósi-Menyus védősorba belevezetni a labdát. Habár végsebessége enyhén szólva sem kiemelkedő, jó helyezkedéssel megoldja ezt a hiányosságát, fejmunkája pedig átlag feletti, kár, hogy a pontrúgásoknál ezt ritkán tudja kamatoztatni. A támadások pontos indítását lehet még rajta számonkérni, de tavasszal szerintem ezen tud majd javítani. Ja, nem kapott egy darab sárgát sem az ősszel középső védőként. Ez azért megsüvegelendő.

Nyisalovits Donát: 11 mérkőzés, 3-szor becserélték, 2 sárga lap: Nyisa a két középső védő első számú tartalékaként indította a szezont, majd az utolsó meccsekre a jobbhátvéd szerepkörébe avanzsált. Nagyon jó, hogy egy ilyen kvalitású és ilyen harciasságú játékos vár bevetésre, ha középen meleg lenne a pite, de a jobbhátvéd szerepkört azért nem neki találták ki. Amit Nagy Petinél leírtam, milyen képességek kellenének a mai futballban egy szélső hátvédnek, nos, az Nyisában sincs meg. Ráadásul Nagy Petinél talán még lassabb is egy fokkal, de ez centerhalf-ként még a szélsővédők és a védekező középpályások által orvosolható is, a szélen viszont nagy hiba. Nyisának a legfőbb erénye, hogy igazi barcikai: ő aztán tudja, mit jelent ennek a városnak a labdarúgás, és képes is érte utolsó véréig küzdeni. Hosszú sérülése után nem futott rossz félszezont, de ennél sokkal több van benne.

Czető Márk: 15 mérkőzés, 4 sárga lap: Az van, hogy a felkészülési meccseken, sőt, az első bajnokikon is azért kérdezgették a szurkolók egymástól, hogy ki az a gyerek a bal hátvéd helyén, mert fájó volt, amit művelt. Már a múlt szezonban – főként Szalától, aki idén az NB 2-es Ceglédben kihagyhatatlan lett – megszoktuk, hogy nincs balhátvédünk, de amit ez a kese srác csinált, az elképesztően gyenge volt. Hogy mégis mitől lett Czető Márk körülbelül a szezon felétől csapatunk egyik legjobbja? A franc sem tudja, de biztos vagyok benne, hogy az edzői bizalomnak van hozzá némi köze. Mert hiába üvöltötte megannyi torok, hogy „hozd már le”, vagy „Horváth Szabi”, Borbély mester kitartott választottja mellett, és milyen jól tette. Míg az első meccseken kifejezetten ekéztük helyezkedését, mára ez lett a legfőbb fegyvere a még csak 20 éves játékosnak, iszonyatos fejmunkát végez a felívelt labdáknál, és még a támadásokból is igyekszik kivenni a részét, összehasonlíthatatlanul többször, mint a jobb oldal. A Tárkány ellen már volt egy komoly veszélyt jelentő előretörése is egy parádés lövése, erre az önbizalomra tavasszal is szüksége lesz Márknak.

Horváth Szabolcs: 2 mérkőzés, 2-szer becserélték: Habár a felhozatalt látva azt gondoltuk, hogy Szabinak bérelt helye lesz balbunkóban, ez kicsit sem így alakult. Czetőnél már említettük, hogy vártuk csatasorba állítását a fiatal játékos betli-kezdése után, de erre nem került sor, azóta meg már értelme sem lett volna. Kiprich próbálkozott még vele tavasszal balszellőként is, és habár ebben a pozícióban meglehetősen vékonyak voltunk ősszel, ide sem került be. Úgy gondolom, a még csak 24 éves játékos el fog gondolkodni a jövőjén a téli időszakban, és őt látom az egyik potenciális távozónak, mert sem Szala, sem Czető mellett nem került be túl sokszor a csapatba, pedig rutinja miatt neki kellett volna birtokolnia ezt a pozíciót.

 

A következő alkalommal a középpályánk boncolgatását végezzük el.