Büszkeség! Isten hozott!

2013.09.01 05:46

Ez igen! Most sajnáljuk csak igazán, hogy nem tudtunk ott lenni Létavértesen, hogy saját szemünkkel láthassuk, amint csapatunk két vállra fekteti idegenben a csoport egyik legnagyobb esélyesét. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: már az egy ponttal is bőven elégedettek lettünk volna, csak legszebb álmainkban gondoltunk a háromra, ezért is olyan csodás érzés most a győzelemmel a zsebben várni a negyedik fordulót.

A sorsolás nem kedvezett túlságosan csapatunknak, hiszen a Tárkány-Putnok-Léta hármast a bajnoki cím esélyeseként emlegették a nyáron, az, hogy 7 ponttal sikerült kijönnünk ebből a sorozatból, mindent elmond a csapat kvalitásáról. Ha még hozzátesszük, hogy kis szerencsével (és nagyobb agresszivitással) az első fordulóban is megszerezhettük volna a győzelmet – mert jobbak voltunk, mint a Sárkányok – azt hiszem elmondható: ilyen kezdésre gondoltunk, amikor a visszakerülésről szőtt álmainkat dédelgettük.

Megvallom őszintén: én nagyon kedvelem ezt a csapatot. Persze az ember mindig kedveli, ha már nekik szurkol, de azt hiszem, rájuk tényleg illik, amit a válogatottnál erőltetnek, hogy „szerethető csapat”. Ehhez pont az kell, ami tavaly teljesen hiányzott: a szív és a győzni akarás. A Putnok elleni utolsó 10 perc és a tegnapi meccs világosan bebizonyította, hogy ennek a gárdának helyén van a szíve, és ha kell, az utolsó pillanatig képes koncentrálni, hogy megnyerje a mérkőzést. Teljesen mindegy, hogy a létaiak a végére beszorítottak minket, kit érdekel, hogy nyolc sárga kellett (amiből az egyik pirossá „érett”) ahhoz, hogy megóvjuk az eredményt, a lényeg a lényeg: gyilkos meccsen miénk lett a három pont.

Amellett, hogy megvan végre a szív a játékhoz, ne menjünk el szó nélkül egy másik fontos tényező mellett: végre van edzője a brigádnak. Látni kell, hogy ehhez a teljesítményhez erőnlét is kell, az pedig – úgy néz ki – meglesz a szezonban. A tavalyi együttes az idő múlásával úgy szakadt össze az ellenfél támadásainak súlyától, mint kopott létra a kövér festő alatt, ez a csapat azonban a végsőkig állja a sarat. Ez az energia kelleni fog a következőkben is, biztos vagyok benne, hogy Borbély Péter és Vincze Ricsi meg fogja oldani a fizikai felkészítést.

Három meccs, 7 pont, 4-2-es gólkülönbség, immár a tabella harmadik fokán tanyázunk. Két kapott gól 3 meccsen (és milyen meccseken!) – azt hiszem, imponáló, ja, és vegyük hozzá, hogy ebből az egyik Salvador szerencsétlen öngólja. A 4 lőtt gól nem túl fényes, de szerintem akkor legyünk elégedetlenek, ha majd a csoport gyengébbjei ellen is akadozik a támadójáték.

Ami még nagyon jó: számunkra a lehető legjobban alakult a forduló. A legörömtelibb a barcikai szívnek: kikapott otthon a Putnok, a gömöriek nem tanultak múlt heti hibájukból: 1-0-nál még nem fújja le a spori a meccset. Ezúttal a halványzöldek suttogták kéjesen ezt a mondatot a lefújás után a narancsosok hallójárataiba: jó reggelt kívánunk!

A Tárkány otthon égett meg nagyon a „csak nevében” DVSC II.-től, valójában ez maximum a DVSC III. A Cigánd hármaskolbászt evett Böszörményben, a Bogdanovic vezette hajdúságiakra érdemes lesz odafigyelni a jövőben! A nagy favoritnak kikiáltott REAC ezúttal Hatvanban „tévedt el”, valami ott sem stimmel! A Tiszaújváros behúzta a harmadik meccsét is, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy ők túl sokáig ott legyenek. A Jászapáti most is rájuk ijesztett vezető góljukkal, de Kovács Peti két góljával szállította a győzelmet.

Megmondom őszintén, én nem bánom, hogy a Nyírbátor nyert (a totál szívóágon lévő Eger volt az áldozat), mert legalább nem hisszük azt, hogy a bab is hús, és nem egy nullpontos csapat látogat hozzánk a jövő héten. Igenis meg kell szakadni azon a meccsen is, mert szerencsés szituációban akár az élre is ugorhatunk. Ne feledjük, hogy a mi meccsünkkel egyidőben Tiszaújváros – Hajdúböszörmény, tehát a két minket megelőző csapat csatázik, ráadásul az újvárosiaknak a tegnap kiszórt két embert is pótolniuk kell valahogy.

Ne essünk abba a hibába, hogy már most elsőszámú favoritként kezeljük gárdánkat.  Van még 27 forduló a bajnokságból, és bizonyosan lesznek még gyötrelmesebb, és kevésbé örömteli mérkőzések is. De vegyük most elő Nyisa mérkőzés előtti szavait: „Mindenki belekóstolt a győzelem ízébe”. És ez az íz olyan jó! Ne engedjük azonban, hogy megülje a gyomrunkat! Hatalmas gratula és buksisimi a srácoknak, így kell ezt csinálni! A jövő héten is mindenki teljesítsen száz százalékot – játékos és szurkoló egyaránt!

Ma, holnap és örökké:

Hajrá Barcika!!!