CsatárSOR? Az meg mi?

2013.12.29 06:21

Amikor a KBSC-t és a „csatársor” kifejezést egymással összefüggésben használjuk, kicsit skizofrén állapotba kerülünk, és ezzel fikarcnyit sem szeretném megbántani a lentebb felsorolt játékosokat. Mindössze arról van szó, hogy a pálya azon szegletében, amelyben általában a csatárok szoktak tartózkodni, egyedül Szabó Viktor leledzett tartósan, a többiek a meccsek túlnyomó többségén máshol kaptak feladatot.  De azt javaslom, nézzük őket sorjában:

Szabó Viktor: 12 mérkőzés, 1-szer be-, 7-szer lecserélték, 3 gól, 1 sárga lap: Viktort a BKV Előre csapatától igazoltuk, az előző szezonban szerzett 2 gólja (14 meccsen) aligha volt a legjobb ajánlólevél, sokkal inkább az lehetett a motiváció megszerzésében, hogy 70 NB 1-es meccs állt a rutinosnak mondható (27 éves) támadó neve mellett. Igaz, a 70 meccs alatt mindössze egyszer sikerült betalálnia. A Váccal az NB 2-ben eltöltött 2007/2008-as idénye volt a csúcs, amikor 29 találkozón 12-szer volt eredményes, alighanem összetennénk a két mancsunkat, ha az idény végéig még kilencszer betalálna Viktorunk. Ahogy már említettem, ő volt az, akit minden esetben támadó poszton, ha úgy jobban tetszik, a kapus előtt, a 16-os vonalán belül szerepeltettünk, és nem is mondhatnám, hogy túlságosan rosszul ment a futball játékosunknak, bár szerintünk ennél tud ő többet is. Kis időnek el kellett telnie, míg megszoktuk játékstílusát, hiszen barcikai szemnek kicsit furcsa volt egy tankszerű erőcsatár megjelenése a támadópozícióban, főként úgy, hogy nem is igen volt kinek lekészítenie a lasztikat másik csatár hiányában. A mi szemünk Csipke, Ternován, Kalmár, uram bocsá’ Stevica-féle ugribugri apróságokhoz szokott az ellenfél kapuja előtt, egyedül Asszony Béla és Binder volt nagyobb termetű az említésre méltók közül, azonban ők is inkább a technikájukkal tűntek ki, mint a brusztolásukkal. Ha már mindenképpen meg kell neveznem valakit, aki hasonló stílusban játszott, talán a szép emlékű Smolniczkit mondanám. Na de, vissza a lényeghez! Viktor legnagyobb erénye ezen az őszön kétségkívül az volt, hogy remekül meg tudta tartani a labdákat, amíg a kapura sokkal veszélyesebb Molnár lövőpozícióba került, egyébként is Gabika volt az, akivel láthatóan kiválóan megértették egymást, kényszerítőikből több gól is született, ha egyikük tompább volt, az erőteljesen meg is látszott támadásaink milyenségén. A legeklatánsabban talán a matyók elleni kupameccsen jött ki a két játékos kiváló összmunkája, egyébként ne felejtsük el, hogy két kupameccsünkön Viktor két gólt szerzett. Ne hallgassuk el azt sem, hogy a 7. fordulóig abban sem voltunk biztosak, hogy játékosunk egyáltalán képes lesz bajnokin a kapuba találni, akkor is idegenben, a REAC-nak lőtt gólt, idehaza először (bajnokin) a 15. fordulóban volt eredményes az Ebes ellen, igaz rögtön ezt követően, az előrehozott 16. fordulóban az ő okos fejesével tartottuk itthon a 3 pontot a Tárkánnyal szemben. Haj, de kellett az a gól! A Ferencváros elleni meccsen, a 10. fordulóban orrtörésen esett át, így 4 fordulón keresztül nélkülöznünk kellett játékát, de minden dicséretet megérdemel, hiszen csinos maszkja ellenére góllal tért vissza, ami nagyon kellett az Ebes megtöréséhez. A tavaszi szezonban mindenképpen fog társat (társakat) kapni, kíváncsiak vagyunk, milyen típusú, és elsősorban: milyen minőségű társat, mert szereplése nagyban múlhat az előbb említett kérdésekre adott válaszokon. Mindenesetre amennyiben egy brusztolós, labdákat fent tartó és inkább osztogató erőcsatárra lesz szükségünk a pályán, Viktorra számíthatunk!

Kész Tibor: 8 mérkőzés, 3-szor be-, 5-ször lecserélték, 1 gól: Who the f..k is, Kész Tibor? Kérdezhettük az 5. fordulóban, a Hatvan ellen lejátszott bajnoki jegyzőkönyvét nézegetve, hiszen azon meccs előtt még csak a kispadon sem foglalt helyet a 19 éves játékos. Nos, az élénk emlékezetűeknek még bevillanhatott egy nyári, Bükkábrány elleni hazai edzőmeccs (jelzem: ez volt az egyetlen hazai felkészülési, reméljük, nem azért készült műfű, hogy másoknak bérbe adjuk a téli időszakra), amikor is a leginkább fiatalokkal teletűzdelt második félidei csapatban kevergetett egy fiatal, számunkra ismeretlen gyerek, na, ő volt a Kész Tibi. A Hatvan elleni meccsig ennek ellenére senki nem tudta, hogy szerződést is kapott a 19 éves támadó, akit Kozármislenyből igazoltunk, igaz, ott mindössze 1-szer ült felnőtt bajnokin a padon, játékára nem került sor. Az U19-ben viszont király volt, hiszen 17 meccsen 24 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját (nálunk idén az U21-ben 4 meccsen 1 gólig jutott). Egyetlen felnőtt gólját a veresiek elleni gólfesztiválon szerezte (az övé volt a negyedik), főként az a tény segítette sztenderd csapattagságát, hogy Salvadort elküldték (vagy közös megegyezéssel szerződést bontottak, de ez édesmindegy), valamint hogy Szabó Viktor megsérült. Ha ezek az események nem következnek be, nem vagyok benne biztos, hogy ilyen, viszonylag nagy mérkőzésszám áll a neve mellett. Tibor is részt vett a „keresd a balszélsőt” című össznépi kesergőben, őszintén szólva túl sok sót nem evett meg. Ennek ellenére azért nem törnék pálcát felette, hiszen láttuk, milyen az, ha klasszikus támadót a középpálya szélén játszatunk, félve jegyzem meg, hogy Salvadornál még így is jobb volt ebben a pozícióban, Davidra meg elől volt szükségünk, amikor Szabóra „megorroltak”. Mivel igazi posztján nem láttuk játszani, így csupán a Bükkábrány elleni játéka (igazán pengés, technikás megoldásokat mutatott) miatt mondjuk azt, hogy jól jöhet még nekünk tavasszal egy Kész Tibi (de az ő sorsa is nyilvánvalóan függ az esetleges igazolásoktól).

David Casado: 15 mérkőzés, 2-szer be-, 8-szor lecserélték, 6 gól, 3 sárga lap: David is játszott mindenhol, mint a tanyasi gyerek, volt ő balszélső (leginkább), irányító, meg előretolt ék is, és 6 gólja ellenére is ki merjük jelenteni, hogy ennél sokkal többet tud a spanyol. Alighanem múlt időben beszélhetünk róla, és ez elég nagy öngól ebben a csatárínségben, hiszen David amellett, hogy sokszor fejetlenül, vére által hajtva futballozott, Molnár mellett egyedül ő képviselte a technikát a csapatban. A bal széllel az egész szezonban mostohábban bántak a társak, mint a jobbal, így összehasonlíthatatlanul kevesebb lehetősége volt a betörésekre, mint mondjuk Nyitrainak, ennek ellenére kétszer annyi gólt szerzett. Tegyük gyorsan hozzá, hogy azért gólátlagát jelentősen megdobta a Veresegyháznak szerzett hármas, de a matyók ellen például tarthatatlan volt, úgy játszotta át védőjét, hogy öröm volt nézni. Emellett azt se felejtsük el, hogy két nagyon fontos idegenbeli bajnokit az ő góljaival sikerült abszolválni, Casado úr találatai kellettek ahhoz, hogy a Létát, illetve a Tiszaújvárost két vállra tudjuk fektetni. Hiányozni fogsz, David!

Salvador: 10 mérkőzés, 7-szer be-, 3-szor lecserélték, 1 gól, 2 sárga lap: Francisco barátunkról egyszer már megemlékeztünk ezeken a hasábokon, most mindössze pár szó. Tudjuk, hogy a Fradi elleni győztes találata jelentette a búcsút a 33 éves, 2-szer egyenlítői-guineai válogatott „spanyolnak”, azt sem titkoltuk, hogy nagyon fájlaljuk (valakinek a) döntését. A sötét bőrű mágus azóta már Kambodzsában varázsol, nálunk nem kapott sok lehetőséget. A bal szélen egyértelműen tévedés volt bevetése, ehhez ő már nem elég gyors, ami kevés játékpercet meg ékként kapott, nos, az a bemelegedésre sem volt elég…

A következő alkalommal – az egyéni teljesítményeket immáron túltárgyalva - magába a hadrendbe pillantunk bele.

 

A Hajrá Barcika! website sikerekben, eredményekben (bajnoki cím…) és örömökben gazdag újévet kíván minden kedves olvasójának!!!