Damoklész kardja...

2014.08.22 11:23

A címben említett „kult-tárgy” csapat felett lebegését többféle értelemben is relevánsnak érzem.

Először is: egészen biztosan nem volt az benne a pakliban, hogy Cigándon kikapunk 2-0-ra, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy történetesen ettől a megerősített Cigándtól nem olyan nagy szégyen két góllal alulmaradni – általában síposok által is jócskán őrzött – saját farkasodújukban. Mondhat nekem bárki bármit, az egyéni hibák mellett a csapatösszeállítás sem stimmelt nekem, és az a vereség sokkal bonyolultabb annál, minthogy "két egyéni hibán elment a meccs”, meg hogy „nyerhettünk volna, ha a helyzeteinket berúgjuk”. Persze, meg akár ki is tömhetett volna minket a cigándi gárda, ha úgy jönnek össze a dolgok. Vagy megboldogult nagymamám is lehetett volna sínen mozgó tömegszállító jármű, ha éppen van áramszedője.

Nem-nem, ne kenjük el a dolgokat, ez a csapat korántsem hozta azt a múlt hétvégén, amire számítottunk. Védekezésben instabilak voltunk, támadásban meg szörnyen esetlegesek, képtelenek voltunk komoly akciókat kidolgozni, így aztán meg is érdemeltük a vereséget. Amivel egyébként – mondom – semmi komoly probléma nincs (bár egy ikszet azért szerintem joggal reméltünk a meccs előtt), de könyörgöm: ne kendőzzük el a problémákat, mert annak rendszerint semmi jó vége nincs. Biztosan emlékeztek még a Kiprich-érára, amikor hétről-hétre az volt a mantra, hogy „szerencsétlen vereséget szenvedtünk”. Annyiban kétségtelen igazság volt a kijelentésekben, hogy szerencsétlen volt az a csapat edzőstül-mindenestül, de mindenki a maga sírját ássa. Ne essünk bele abba a hiába még egyszer!

A másik ok, amiért ideillőnek érzem nevezett szablya lengésének minősített esetét, azok a szurkolói reakciók. Tudom, hogy a csapat körül többen sértőnek érezték/érzik beszámolómat a Cigánd-meccs kapcsán. Hogy egy klasszikust idézzek: „nem érdekel”. Továbbra sem gondolom, hogy a problémák szőnyeg alá söprése lenne a legkifizetődőbb, és annyira már ismerhettek, hogy mi vagyunk a legboldogabbak, ha úgy teljesít a csapat, ahogy a vezetés, a szurkolók, sőt, a játékosok is önmaguktól elvárják. Azt is megírtuk, hogy egy meccsből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de a szurkoló már csak ilyen – várja az eredményt. Én nem látom olyan borúsan a jövőt, mint ahogy azok, akik a hét elején elindított szavazáson máris vereséget vizionálnak a frissen feljutó Gyöngyös ellen is. Kicsit sarkos kijelentés az, hogy ezek vajon Vegyész-szurkolók-e, mert biztos vagyok benne, hogy jócskán akadnak trollok is köztük (akár Gyöngyösről – a „szavazati jog” nem áll meg a Kolor Barcika-táblánál…), de nem kétlem, hogy akadnak barcikai szurkerek is, akik csapatuk vereségére voksoltak. Sőt! Tudok olyan emberekről is, akik jó pár éve ott vannak minden meccsen, most viszont megfogadták, hogy a Putnok meccseire fognak kilátogatni. Ok, hogy ők velünk „ellentétesen” játszanak hazai pályán, de a jelenség elég riasztó. Én a hozzászólások számában is a „csendes tüntetést” vélem felfedezni, bocsánat, ha ez egy kicsit szubjektív, de ha ez az egyetlen felület, ahol a csapattal kapcsolatban megoszthatjuk a véleményünket, akkor hová lettek a „megmondóemberek”?

A szurkolókkal kapcsolatban pedig a cinikus vállrángatás lenne a legnagyobb hiba a játékosok részéről, mert tényleg itt lenne már az ideje, hogy a csapat és közönsége egymásra találjon. Ezért is gondolom, hogy holnap mindenki bizonyítani akar, és belead apait-anyait, hogy megmutassák: a múlt heti meccs csupán kisiklás volt, egy fényes bajnoki szereplés döcögős kezdete.

Holnapi ellenfelünk, a Gyöngyös (pillanatnyilag azon két csapat egyike, akik mögöttünk állnak a tabellán), Heves megye bajnokaként kapott lehetőséget arra, hogy osztályozót játsszon. Tudjuk, hogy jónéhány megyei bajnok „ajándékba kapta” az indulás jogát, magyarul: osztályozót sem kellett játszaniuk, mert nem volt annyi feljutni kívánó, így az MLSZ sorsolással döntötte el, kik osztályozzanak. Nem tudom, miért nem a bajnoki összteljesítményt nézték, gondolom, úgy vélték, nem jó összehasonlítani az almát a körtével, amikor viszont Középről két csapat lett NB 2-es, mi meg maradtunk, gond nélkül megtették ugyanezt. Mindegy.

Na, szóval a Gyöngyös osztályozott a Tolna megyei bajnok Bátaszékkel, és két 0-0-át követően 11-esekkel alulmaradt. Ennek ellenére – mivel a bátaszékiek egy púpot jobban szerettek volna a hátukra, mint a Tercier Líget – a hevesiek kaptak felkérést az indulásra. Kacifántos, mi?

Egyébként holnapi ellenfelünk mindössze 1 vereséggel és 4 döntetlennel abszolválta a megyét, egyetlen nullpontos meccsük is az utolsó fordulóban realizálódott a második Pétervására ellen, de akkor már 27 pontos előnnyel fordultak az utolsó körre. A 24 pluszos bajnoki cím is elég meggyőzőnek tűnik, rúgtak 103 gólt (érdekesség, hogy a végül hetedik helyezett Heréd – ja, és nem tegeztem senkit – is ennyit szerzett), viszont csak 26-ot kaptak, így nem csekély, 77 gólos plusszal zárták a megyei küzdelmeket. Legnagyobb győzelmüket az Andornaktálya elleni 10-0 jelentette, igaz az ellenfél úgy zárta nulla ponttal a küzdelmeket, hogy a begyötört 20 gól mellé 179-et kaptak (!).

A gyöngyösiek legeredményesebb játékosa a szezonban Nádudvari Alex volt, 23 találatot „kapart össze”. Említett játékos a 29. fordulóban, a Heréd elleni (már megint ez a Heréd…) 8-2-n öt gólt lőtt, épp ennyivel előzte meg a végül 18 gólig jutó, de azóta Domoszlóra igazoló Klavácsot (aki egyébként rövid ideig a mi utánpótlásunkban is pallérozódott). Ha már átigazolásoknál tartunk, idézzük fel, mit is írtunk a gyöngyösiek „jövés-menéséről” kedden:

Érkezők		Távozók
Demkó Balázs	Bőcs	Ludányi Nándor	Detk
Antal Zsolt	Soroksár	Oravecz Botond	Markaz
Molnár Balázs	Domoszló	Klavács Krisztián	Domoszló
Urbán Péter	Besenyőtelek	Vona Árpád	Domoszló
Gergely Péter	Gyöngyössojmos	Tresó Máté	Markaz
Gál Szabolcs	III. kerület	Daróczi Dávid	Honvéd
Csáki Tamás	Tiszakanyár
Sebők Péter	Jászberény

 

Látszik azért, hogy olyan hatalmas összeg nem állt rendelkezésére a GYAK-nak az erősítésre, így erősen kérdéses, hogy megvetik-e a lábukat a harmadosztályban, vagy csupán átszállójegyet váltottak. Az első fordulóban mindenesetre hazai pályán szenvedtek megalázó, 5-0-s vereséget a szomszédvár Hatvantól, ez arra utal(hat), hogy szokniuk kell még a nagyobb iramot (nagy iram, úristen, el sem hiszem, hogy én írtam le…), na meg, például azt is, hogy nem cserélhetnek ötöt, mint a megyében. Ja, meg hogy nem a Detk-el, a Markazzal, vagy a Domoszlóval szemben állnak ki.

Nálunk a helyzet ugyanaz: Nyitrain és Szabó II. Ádámon kívül mindenki harcképes, plusz még ott lehet a héten kölcsönvett Sárközi is a jobb oldalon, ha az MLSZ is úgy gondolja, na meg Koleszár mester is számításba veszi. Habár nagyjából biztos vagyok benne, hogy 3 védővel fogunk felállni (ami például egy Gyöngyös elleni hazain lehet is erős alternatíva), én ezt a csapatot próbálnám ki:

Tudom-tudom, 4-5-1, de ez inkább hasonlít a 4-3-3-ra, mint a tavaly annak mondott. De ha már 3-5-2, akkor talán ez:

A lényeg úgyis azon van, hogy az első perctől kezdve meg kell fojtani a hevesiek játékát, mégpedig akár úgy, hogy már a saját 16-osuknál letámadjuk őket. Senkinek nem kell elmagyarázni, mennyit jelentene egy gyorsan bevitt találat (a hatvaniak már a 4. percben vezettek), egy gyors felütéstől bizton állíthatom, hogy meg fog rogyni a kétségtelenül lelkes vendéggárda. Sokkal többet és gyorsabban kell meghúzni a széleket, mindig kell, hogy a csatárok mellé felzárkózzanak a középső középpályások is, és akkor biztos vagyok benne, hogy meglesz a győzelem. És remélhetőleg nem is kiizzadt, hanem jócskán fölényes.

Ahogy már említettem: itt az idő, hogy a csapat és szurkolói végre újra egymásra találjanak. Ehhez azonban mi is kellünk. Álmélkodva látom, hogy a Kolor Barcika programjai mennyi látogatót vonzanak. Mi lenne, ha a holnapi meccset is ennek a programsorozatnak a részeként tekintenék a városlakók? Ha jóval többen mennénk ki, mint azt megszoktuk, ha mindenki „hozna magával még egy embert”, akik közül lehet, hogy csak töredéke „ragad ott” az elkövetkező meccsekre, de ha azt látják, hogy adott egy csapat, amely felszántja a pályát, és mindent belead azért, hogy szórakoztassa a közönségét, akár jóval nagyobb tömeget is maga mellé tud állítani. Naiv vagyok? Lehet. De azt tudom, hogy fehér a fekete nélkül, jobb a bal nélkül, erdő fák nélkül, rózsa tövis nélkül nem létezik. Egyébként ez utóbbit jó is észben tartani! Csapat – ahogy szurkolótábor is – hiba nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. De – ugye – annak hibáival is megpróbáljuk szeretni ezt a csapatot? És – ugye – legalább esélyt adtok a csapatnak, mielőtt végképp leírnátok? Holnap mindenki a Petébe, és zúgjon:

Hajrá Barcika!!!