Egyetlen szó: harmadosztály...

Az előző szezonban harmadosztályú bajnok, és a másodosztály utolsó helyezettje (a Vácot – ha nem sértek meg vele senkit – nem számolnám hozzá a mezőnyhöz) csapott ma össze semleges pályán, Egerben, mi ez, ha nem országos iksz – gondolná a laikus. És lőn: két nagyjából egyforma csapat találkozóján nagyjából igazságos pontosztozkodás. Persze, mi gyengültünk sokat a nyáron (ne szépítsük!), a Tárkány meg sokat erősödött, idény eleji forma, bla-bla-bla, de ez a teljesítmény egészen egyszerűen nem lesz elég ahhoz, hogy céljainkat elérjük.

Túl sok érdeklődőt nem vonzott a két – bajnokjelöltként is emlegetett - csapat összecsapása, jóindulattal 100 nézőt saccolnék, de ebbe már benne voltak a meglehetősen unottan ácsorgó felsőtárkányi rendezők is, akik ha volt kedvük, visszaadták az el-elguruló labdákat, ha nem, egy centit nem mozdultak érte. Egy kicsit – megmondom őszintén – több barcikai szurkolót vártunk az összecsapásra, molinók sehol, tábor sehol, persze, nem azt mondom, hogy kötelező lett volna, csak úgy számítottunk a srácokra. Na mindegy.

A Tárkány úgy kezdett, ahogy titokban vártuk: látszott, hogy tisztelik nagyobb nevű ellenfelüket, kicsit megilletődöttek voltak, és ha gólokra (na jó: először is helyzetekre) váltjuk mezőnyfölényünket, kis túlzással az első 15 percben eldönthettük volna a meccset. Ehelyett a félidő második felében egyre többet engedtük át a felezővonalon ellenfelünket, aminek meg is lett az eredménye, egy jobb oldali akció után a beadásba Salvador olyan szerencsétlenül ért bele, hogy a tehetetlen Szabó mellett a labda utat talált a hálóba.

Egy kicsit (tényleg kicsit) nagyobb sebességfokozatba kapcsoltunk a bekapott gól után, de ezek amolyan tessék-lássék támadások voltak, az igazi gólveszély hiányzott a játékunkból. A félidő derekán aztán mégis megszereztük az egyenlítő találatot: előbb egy lecsorgó labdára startolt Molnár a jobb szélen, az azonnali centerezés helyett egy kicsit dédelgette még a labdát, így a középen teljesen üresen helyezkedő Salvador gólja helyett a becsúszó védő lábáról szögletre pattant a labda. Molnár sarokrúgását Menyhért 12-13 méterről, a kapus felett ívesen bólintotta a hálóba. (Az MLSZ oldalán Kokó szerepel gólszerzőként, így lehet, hogy ő is kapja hivatalosan a találatot, de ha akarjátok, meg is esküszök, hogy Menyhért fejelte, aki a találkozóra tarkopaszra borotvál(tat)ta a fejét). A félidőben túl sok említésre méltó már nem történt, pedig vártuk, hogy huszáros rohamokkal törjük meg a kissé megroggyant tárkányi védelmet, de ebből semmi sem lett.

A második félidőre ugyanaz a csapat jött ki, amelyik elkezdte a meccset, tehát nem cserélt Borbély Péter, gondolkodtunk is, kivel lehetne megspékelni a csapat támadójátékát, egyöntetűen Davidra szavaztunk. David kicsit később be is kapcsolódott a játékba, de nem tette emlékezetessé sem maga, sem a közönség számára a pályán töltött időt. A meccs talán még jobban leült, mint az első félidő, meddő mezőnyfölényben játszottunk, érezni lehetett, hogy ha találunk egy gólt, simán megnyerjük a meccset, de nem jött az a szikra, és nem is volt érezhető az egész meccsen, ami lángra gyújtaná a játékunkat, maradt a tili-toli, a sok eladott labda, a rossz kiugratások, a vérszegény produkció.

A meccs végére teljesen hozzászürkültünk a tárkányiakhoz, akiken a meccsen végig észrevehető volt, hogy nagyon jó nekik az egy pont, nos, a második félidő felétől úgy tűnt, nekünk is nagyon jó az egy egység. Nem mondom, hogy rossz eredmény a Felsőtárkány otthonából (ok-ok, de mégis ők voltak a pályaválasztók) ponttal távozni, de ennél sokkal több volt (lehetett volna) a meccsben. Ezt a csapatot legalább két góllal verni kellett volna, mert ez is benne volt a meccsben, igaz, ha talál egy olyan gólt, mint az első a Tárkány, akár ki is kaphattunk volna.

A játékosok teljesítményéről:

Ádámnak komoly védenivalója nem akadt a meccsen, a gólról nyilvánvalóan nem tehetett, néha vehemensen biztatta csapattársait az intenzívebb futballra, de a társak valószínűleg füldugóban léptek pályára. A két szélső védőnk nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, különösen Czetőn látszott a megilletődöttség: rengeteg eladott labda, gyámoltalanság, és a nem túl acélos tárkányi támadások is szinte kivétel nélkül az ő oldalán futottak. Horváth Szabi még a keretben sem volt, de ha a padon ül, én Isten bizony, lecseréltem volna a fiatal balhátvédet. Nagy Peti ha ezt a teljesítményt hozza, gondunk lehet jobbhátvédben is, az ő futballmúltjával ennél sokkal többet várunk, pontatlan volt, erőtlen, ráadásul a meccs végére Nyitrait küldte vissza maga helyett a pozíciójába, annyira elfáradt. Komlósi és Menyhért viszonylag jó teljesítményt nyújtott középen, bár többször akadt, amikor egyedül vezették Ádámra a támadók a labdát, és habár már azt hittük, hogy a gólvonalig akar hátrálni, de mindig volt, aki odaért. Általában Menyhért, aki a pontrúgásoknál folyamatos légiveszélyt jelentett a tárkányi kapura. Nekem a meccs egyik kellemes meglepetése volt. Illés és Kokó viszonylag eredményesen szűrtek a középpályán, de ennyiben nagyjából ki is merült a játékuk, a támadások indításában nem jeleskedtek. Ennél sokkal többet várunk el tőlük, főként Kovács Petitől, aki elvben még előrébb is helyezkedik. Molnár Gabi sokat vállalt (szerintem túl sokat is), az említett középpályás-hiányosságok miatt folyamatosan a kezdőkörig kellett visszajönnie labdáért, ekkor aztán úgy gondolta, hogy meg sem áll a kapuig, de a valóságban általában maximum a második hazai védő volt a végállomás. Avatatlan szemnek kicsit önzőnek is tűnt a srác, de egyszerűen nem nagyon voltak játszótársai a középpályán, ami egyénieskedésre sarkallta. Látszik a potenciál a játékosban, de nagyon sok terhet rakunk rá, amit nem fog tudni elcipelni. Az, hogy egy ilyen fiatalember irányítsa a játékot, állandóan visszajöjjön labdáért, elvégezze a pontrúgásokat (szögletek, szabadrúgások), és még lehetőleg védekezzen is, szerintem nem pálya, ennél sokkal inkább ki kell szolgálni, és 25-30 méterre a kaputól kell megjátszani Gábort. De ehhez támadóbb szellemű belső középpálya kell. Nem alakzatban, taktikában, hanem eltökéltségben. Nyitrai nem mutatott többet, mint a bajnokikon szokott, bár sokszor volt játékban, de az általa vezetett támadásoknak általában se füle, se farka nem volt, vagy belecipelte a védőbe a labdát, vagy eladta azt. Kicsit haszontalannak tűnt. A másik oldalon Salvador alig-alig avatkozott játékba, sokszor ki kellett segítenie a feltűnően indiszponáltan játszó Czetőt, az öngól az öngól, nyilván nem az volt a célja, hogy a saját kapunkba tessékelje a bogyót. Látszott, hogy utána igyekezett helyrehozni a „hibáját”, nyilván ezért is fogta hosszasan a fejét, amikor Molnár ahelyett, hogy egyből betette volna neki a zsugát, rátekeredett a labdára. Szabó Viktor gólveszélyt nem jelentett a kapura, de termetéből adódó előnyeit ügyesen kihasználta, általában okosan készítette le a labdát az érkezőknek. Ja, bocs, milyen érkezőknek? Általában nem érkezett senki, így ezen tevékenysége abszolút feleslegesnek bizonyult.

Ami kiderült: nagyon nagy problémáink vannak a két szélen. Védekezésben és támadásban egyaránt. Salvador nem lesz jó a balszélen, de talán még David sem, lehet, hogy a fiatal Kádas jobban élt volna csereként a meglehetősen darabos hazai védők között. Ha Nyitrai ezt a formát mutatja, jöhet helyette Kleiber, van most alternatíva a jobb szélen. A középpályán sokkal nagyobb támogatást kell adni Molnárnak, a széleken sokkal gyorsabban kell felzárkózni a támadásokhoz, mert hiába a kvázi három támadós rendszer, ha Szabónak nincs kinek lekészíteni a felívelt labdákat. De ami a legfontosabb: elszántságban és összpontosításban ennél sokkal több kell. Már amennyiben vannak terveink a végső helyezést illetően…

Pár szó a körülményekről: szerintem az falusi meccseken is alap, hogy ha egy labda messze gurul, akkor vagy legyen tartaléklaszti az alapvonal és az oldalvonal mellett, vagy labdaszedő gyerek dobálja vissza a játékszert. Ha összeszámolnánk, 7-8 perc biztosan elment a meccsből a „labdaszedés” miatt, amiatt, hogy a játékosok szedték össze a messze szálló labdát.

A sípos egy igazi amatőr volt, akit az utcák-terek bajnokságon is kifütyülnének a bámészkodók. Nyilván, ismerjük a másodosztályú bírókat tavalyról is, nos, ezek harmadosztályúak. Ha azt mondom, hogy nevetséges ítéleteket hozott, akkor azt kockáztatom, hogy aki látta, mit művelt, azt hiszi, a rokonom. Egy hollywoodi színész hozzá képest a Barátok közt-színitanoda elsős növendékének tűnhetne, teátrálisan, abszolút idióta módon vezette a találkozót, és borzolta mindkét tábor idegeit. Nem elfogult volt, hanem egyszerűen bohóc.

Ja, Fótyik Dominik a lelátóról nézte végig a meccset...

A folytatás a jövő hét szombaton a Putnok ellen. Hogy hol? Ez majd még a héten kiderül…

Hajrá Barcika!