Fedezék...

No, ahogyan ígértük: elkezdjük játékosaink őszi teljesítményének elemzését – ahogyan megszokhattátok: csapatrészenként. Tulajdonképpen - a kapusokat leszámítva - három „társaságról” kellene írnunk, és ez automatikusan 3 bejegyzést jelentene, de mivel a csatársor létszáma olyannyira gyér, hogy nem kíván önálló posztot, két részre bontjuk az elemzést. Most, az első részben a kapusok, a védők és a védekező középpályások teljesítményét vesszük górcső alá, ebből következik, hogy a következő alkalommal a „többi” középpályás és a támadók lesznek főszerepben. Nyilván automatikus velejárója ezen cikkeknek a szavazás, kérlek benneteket, ahogy eddig is, bátran értékeljétek Ti is a pléjereket: egyrészt így megválaszthatjuk a posztok legjobbjait, másrészt – amennyiben a játékosok is olvassák a leírtakat és látják, Ti hogy vélekedtek az általuk nyújtottakról, ösztönzi őket a jó (jobb) teljesítményre. Gondolkodtam rajta, hogy a következő posztok mindegyikének közlésére „kötelezem” azon csapatok weboldalait, akik „lenyúlták” félévi összegző, statisztikai bejegyzésünket (kivétel az oldalvonalsportmagazin.hu és az nb3.hu, mert ők kérték…), de nagyon kegyesen eltekintek tőle…

Kapusok:

Miski Zoltán: Bajnokság: 13 meccs, 10 bekapott gól, 1 sárga lap. Magyar Kupa: 1 meccs, 0 bekapott gól.

Zolit Ceglédről „fújta ide a szél”, és aligha hiszem, hogy bárki is bánná ezt (hacsak nem az ellenfelek). Azért jött, hogy Ádámnak végre konkurálnia kelljen, és a felkészülési meccseken olyannyira meggyőző volt a szakvezetésnek, hogy a kezdőben ragadt. Na, persze, ne felejtsük el, hogy nem a ceglédi 3 év volt Zoli pályafutásának csúcsa, hiszen 10 meccsen védte a Honvéd kapuját is a legmagasabb osztályban az alapvetően angyalföldi nevelésű hálóőr. Kétségtelen, hogy képességei alapján nem a harmadosztály lenne a megfelelő terep a 31 éves portásnak, de mi nagyon örülünk, hogy vállalta: a csapat leghátsó bástyájaként segíti a klubot a feljutásban. Őszintén szólva, egyetlen potyájára emlékszem, amikor a Tárkány ellen mellényúlt Fügedi szitáló lövésének, de nagy jelentősége nem volt, a pontok elosztásán nem változtatott. Láttuk, hogy végtelenül rutinos, megbízható portás, aki kész maximálisan koncentrálni akkor is, ha a meccsek nagy részében beavatkozás nélkül, tétlenül szemléli az eseményeket. Utalok itt arra, hogy volt néhány találkozó, amikor a meccs végére éledt fel az ellen, de Zoli akkor is résen volt, és hárított, ha kellett. Azon kapusok közül, akik gyakorlatilag végigvédték a szezont, a hatvani Gyulay-val holtversenyben, a legjobb a mutatója, mindketten 13 meccsen kaptak 10 gólt, ami nem rossz teljesítmény, sőt. Előnye annak, hogy két ilyen jó kapusunk van, az is, hogy két különböző stílust képviselnek: míg Miski inkább megbízható, a posztján elvárható minden képességnek birtokában van, és időnként képes igazi bravúrokra is, addig Ádám igazi bravúrkapus. De erről bővebben a róla szóló bekezdésben…

Szabó Ádám: Bajnokság: 1 meccs, 1 bekapott gól. Magyar Kupa: 2 meccs, 3 bekapott gól.

Már évek óta probléma volt, hogy Ádámnak nincs igazi konkurenciája, sem annak idején Varsányi, sem Tarr Tibi, sem Tóth Andris nem volt megfelelő helyettes, de még Nótás sem. Talán még Póser Dani említhető úgy, hogy „közel jártunk az igazsághoz”, de túl fiatal volt ő még ahhoz, hogy kiszorítsa a mi Ádámunkat. A klubhoz évek óta hűséges hálóőrnek túl sok szerep nem jutott ezen az őszön, de mindenképpen dicséret illeti azért, hogy a körülmények ellenére teszi a dolgát, ugyanúgy készül a következő találkozóra, mint az utóbbi szezonokban. Mert ki tudja? Bármikor szükség lehet a beugrásra, és most tulajdonképpen tényleg abban a helyzetben vagyunk, hogy hiányzik a klasszikus harmadik kapus, az U21 is nehézségekkel küzd ezen a fronton. Szóval, hogy bravúrkapus! Ja, az. Meg merem kockáztatni, hogy nincs olyan portás az egész harmadosztályban, aki olyan bravúrokra képes, mint ő. Hogy már mindenki gólt lát, de Ádám úszik a levegőben, és kitornázza a labdát, mielőtt a játékszer a hálót érintené. Többször felhívtuk már azonban a figyelmet a hibáira is (meg is beszéltük már vele „privátban”, hogy ebben is mutatkozik nála némi fejlődés): a kijövetelek és a kirúgások a gyengéi. Kétség nem fér hozzá, hogy ezeken a területeken Miski megbízhatóbban teljesít, és akadhat olyan meccs, ami éppen ezen mehet el. Megmondom őszintén: bár nagyon tisztelem és nagyra értékelem a játékost, kicsit féltem, amikor az Újváros ellen őt jelölte a kezdőbe a mester. Nem azért, mert a képességeit kérdőjeleztem meg, hanem inkább azért, mert nem volt játékban. A sors furcsa fintora, hogy azon a meccsen kikaptunk, és gyorsan megjegyzem: semmiben sem hibázott a portás a gólnál, mégis szerencsétlen mutatót tudhat magáénak, hiszen vesztes meccsen lépett csak pályára bajnokin. A REAC elleni kupameccsen sok dolga nem volt, azt megoldotta (a gól ismét nem az övé volt), tulajdonképpen a Csákvár ellenin is jól védett, a szabadrúgást benyelte, az tény, de lehet, hogy azt bárki betüdőzte volna, a kiugratást után meg már verve volt. Én – a magam részéről – nagyon szeretném, ha Ádám még nagyon sokáig a klub alkalmazásában állna, nyilván szeretne többet védeni, de hogy ennek van-e realitása jelenleg, annak eldöntését rátok bízom!

Védők:

 Nagy Péter: Bajnokság: 12 meccs, 1-szer lecserélték, 1 gól, 2 sárga lap, 1 piros lap. Magyar Kupa: 3 meccs.

Aligha hiszem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, ha azt mondom: Nagy Peti az egyik legnagyobb talány a csapatban. A(z) alapvetően jobbhátvéd csapatkapitányunk képes egészen kiváló teljesítményre, de időnként csapnivalóan futballozik, úgy cikáznak el mellette a balszellők, hogy azt borzasztó nézni. Azt már az előző szezonban is említettük, hogy képes a balhátvéd pozíciójában is jó teljesítményre (sőt, néha jobbra is, mint jobb-bunkóként), de azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a támadó poszt kivételével, Péter minden pozícióban ki lesz próbálva, mindezt alig három meccs alatt. Merthogy volt ő jobbhátvéd, centerhalf és védekező középpályás is, és ha Koleszár mester sokáig marad, talán még Nehéz ékpárjaként is megleshettük volna, hogy mire képes. Én azt hiszem, a legnagyobb probléma a játékossal, hogy ő egy inkább klasszikus értelemben vett védő, és a támadásépítésben nem olyan hasznos. Illetve lehet, hogy időnként hasznos, amikor felzárkózik a jobboldali támadásokhoz, de nehezen ér vissza, és ha nincs, aki kiváltsa, akkor bizony nagy baj van. Mindannyian tudjuk, hogy a mai futball már nem annyira köti „röghöz” a játékosokat, felcserélhetőek a posztok. Aki jobb-bunkóként van a kezdőbe állítva, könnyen lehet, hogy végigcikázza a jobboldalt egész hosszában, de ennek megvan az a hátránya, hogy a helyén hatalmas űr marad, és akkor nem biztos, hogy a hátul maradt védők el tudják osztani az ellenfél támadóit. Péter kiemelkedően teljesített a két nagy derbin, a Várda és a Putnok ellen, a csapat igazi vezére volt (ahogy ezt a csk-tól el is várja a szurkoló), de volt pár gyengébb menete is, amelynek csúcspontja a Tárkány elleni, DM-ként való szerepeltetése volt. Aki nem volt ott: higgyétek el, nem véletlen, hogy Koleszár mester már a 24. percben beismerte hibáját, és lehozta őt a számára testidegen ütköző posztról, mert ami ott nyújtott az felért egy invitálással a hevesieknek: „tessék csak, tessék!”. Annyit még mindenképpen a negatívumok közé sorolnék, hogy talán jobb lenne, ha kevesebbet foglalkozna azzal, miként reagál a közönség egy-egy megmozdulására, mert neki elsősorban a játékkal kell törődnie. Nagyon jól tudom, hogy nehéz megállni, hogy ne szóljon ki az ember, emennyiben van pár odaszúrt „tüske”, de mindenkinek jobb, ha Péter csak a játékra koncentrál.

Komlósi Ádám: Bajnokság: 6 meccs, 1-szer becserélték, 3 sárga lap. Magyar Kupa: 1 meccs, 1 gól.

Ádámtól senki nem veheti el, ami már az övé. Magyar bajnoki címek (több csapattal is), Magyar Kupa-serlegek, válogatottbeli fellépések. Úgy jött vissza hozzánk, nevelőegyesületéhez (cirka 3 éve), hogy már azt hittük: végleg szögre akasztja a csukát, de hiányzott neki a foci kegyetlenül, így újra magára öltötte a kék-sárgát, hogy segítsen második anyukájának. Ne rejtsük véka alá: voltak/vannak kegyetlenül gyenge meccsei a 37 éves játékosnak (egy hete volt, de utólag is: Isten éltessen, Ádám!). Ugyanakkor például az előző szezonban – szerintem – kiemelkedően jól teljesített. Nagy szerepe volt abban, hogy látványosan kevés gólt kaptunk, mert habár gyorsasága felett már eljárt az idő, helyezkedéssel, fejjátékával, illetve azzal a képességgel, hogy képes irányítani a teljes hátsó alakzatot, kompenzálta lassúságát. Egy ilyen rutinnal megáldott játékos mindent tud már a labdarúgás csínjáról-bínjáról, ráadásul imádja ezt a játékot. Ebben a szezonban makacs sérüléssel bajlódott, és valahogy nem tudom elképzelni, hogy a következő szezonnak is nekirugaszkodik, de persze nála sohasem lehet tudni. Az első öt meccsünkön mindenesetre betonbiztos kezdő volt, igaz, így az őszi 4-ből két vereségnek is részese. A Cigánd elleni összecsapást én magam a fejetlenül összerakott, háromvédős szisztéma kudarcának tartom, viszont a Hatvan elleni vereségben benne volt ő is. Mivel a következő időszakot gyakorlatilag végiglábadozta, már csak a Tiszaújváros elleni idegenbelin találkozhattunk a nevével, csereként, amikor Gálhidi mester amolyan jolly joker-ként előre tolta, hátha fejel egy jóízűt. Hát, nem így lett. Kívánjuk neki, hogy sérülésmentesen tolja végig az alapozást, aztán majd meglátjuk, mennyire lesz szükségünk rá. Ne feledjük, hogy Katonát 3 meccs erejéig nélkülöznünk kell, így a., visszahozzuk Menyust, b., igazolunk egy középhátvédet, c., Ádám kezdő lesz.

Katona Attila: a Felsőtárkány színeiben: Bajnokság: 3 meccs, 1 gól, 2 sárga lap. Magyar Kupa: 1 meccs, 1 sárga lap. A KBSC színeiben: Bajnokság: 10 meccs, 1-szer becserélték, 1 sárga lap, 1 piros lap. Magyar Kupa: 2 meccs.

Katonát szeptemberben, a 3. fordulót követően igazoltuk le, és tulajdonképpen azóta kirobbanthatatlan a centerhalf pozícióból. Habár próbálkoztunk vele védekező középpályásként is, az annyira nem állt jól neki, mert ott jó lett volna jól elosztani a labdákat, ráadásul feljebb is zárkózni, de Attilának nem ez az igazi terepe. A Jóisten is arra teremtette, hogy ütközzön, hogy termetével megrémítse az ellenfelek támadóit, mert mondd csak meg, mit remélsz, ha egy olyan őserő liheg a nyakadba, mint a Katona Attila. Ez is a legnagyobb erőssége (na, nem a lihegés…), az egy-az egy elleni játék, mert a versenyfutásokban azért nem feltétlenül arat sikert, viszont jól számítja ki a játékot, jól olvassa az ellenfél gondolatcsíráit, így általában jókor van a jó helyen. A légipárbajokban egyértelműen favorit, és az is elmondható, hogy ügyesen játsza meg a középpályát, ráadásul kemény, mint a vídia. Habár nincs túl sok hasonlóság köztük, én Menyussal érzem rokonnak játékát, de kiváló fejjátékát sokkal többet kellene kamatoztatnia az ellenfél kapuja előtt, Menyhért ebben a tekintetben sokkal eredményesebb. Nagyon sajnálom, hogy egy teljesen idióta szituációban kiszóratta magát, mert ezzel kellemetlen helyzetbe hozta a csapatot és a szakvezetést, de bőven lesz ideje jóvá tenni fegyelmezetlenségét a tavaszi szezonban…

Lakatos Béla: a Felsőtárkány színeiben: Bajnokság: 2 meccs, 2 gól. Magyar Kupa: 1 meccs. A KBSC színeiben: Bajnokság: 12 meccs, 2 sárga lap. Magyar Kupa: 2 meccs.

Béla még előző csapat, a Tárkány elleni meccs előtt érkezett hozzánk, és az első meccsét éppen a volt egyesülete ellen kellett lejátszania, teszem hozzá: hiba nélkül. A helyzet az, hogy Lakatos első barcikai meccsein sokkal magabiztosabbnak tűnt számomra, mint az utolsókon, sajnos egyre többször láttam, hogy benne van a hiba a játékában, ez pedig abban a szerepkörben, amiben ő játszik, megbocsájthatatlan. Na, nem mintha gólokat kaptunk volna róla sorozatban, de sokszor elaludt egy-egy beívelésnél, néha egy kiugratásnál, és időnként köszönetet mondhatott Miskinek (vagy a Mindenhatónak), hogy nem koronázta gól a hibáját. Ennek ellenére a meccsek zömében megbízhatóan teljesít, jól rombol, és kifejezetten hól hárítja a légiveszélyt, de igazán bravúros produkciót még nem láttam tőle. A Várda ellen ő érezte magát a legmagabiztosabbnak, és odaállt a büntetőhöz, de mégsem volt az, erőtlenül, gyengén helyezett Szécsi felsőtestére (amelyen nyugszik a hülye feje), így Lipuszra maradt a munka oroszlánrésze. Nyilvánvaló, hogy adott esetben Montvai vagy Nagy Peti lesz a következő ítéletvégrehajtó. Középső védőként azért a gyorsasága elvitathatatlan, ezért kell ő nekünk oda középre, és jól oldja meg az 1-1-eket. Gondoltátok volna, hogy már két gólos a bajnokságban?

Czető Márk: Bajnokság: 10 meccs, 3-szor le-, 1-szer becserélték, 2 sárga lap.

Hm, fel sem tűnt, hogy Márk nem játszott egyik kupameccsen sem. Már tavaly is megfejtettük: Czető lassan érő típus. Na, nem arról van szó, hogy évről-évre jobb (egyébként ez is igaz), hanem arról, hogy ahogy megyünk bele a bajnokságba, egyre jobb teljesítményre képes, a bajnokság szezonjainak zártával meg hogy-hogy nem a legjobbak között emlegetjük. Az előző idényben még volt is erre magyarázat: nyáron később kapcsolódott be, fiatal volt, télen kötelező sítáborban volt, kimaradt a felkészülés jó részéből, de idén immáron ez tendenciának mondható. Persze, ne felejtsük el, hogy a harmadik és a nyolcadik forduló között sérüléssel bajlódott a fiatalember, így nem is igazán lehetett a hasznunkra, de amit a rangadókon nyújtott, az megkérdőjelezhetetlenül kiemelkedő teljesítmény volt. Cece képes bejátszani az egész baloldalt, fel tud érni az akciókhoz, ráadásul vissza is tud kellő időben zárkózni. Kemény, agresszív játékos, nem ismer elveszett labdát, ráadásul én tudom róla, hogy lövése is átlag feletti, kérdés, mikor rúgja meg első gólját kék-sárga színekben (alacsonyabb korcsoportokban 6-8 gólt általában összehozott magának). Gyengéjének egyetlen pontot tudnék említeni (de ebben is egyre jobb): az önbizalom. Biztos vagyok benne, hogy ha elhiszi magáról, hogy meg tudja csinálni, több szélen elhúzást, több támadójátékot segíti megmozdulást is láthatunk tőle, és talán gólokat is.

Zimányi Ádám: Bajnokság: 9 meccs, 3-szor lecserélték, 1 sárga lap, 1 piros lap. Magyar Kupa: 3 meccs, 1 gól, 1 sárga lap.

Úgy kezdte az idényt, ahogy Putnokon végigtolta az előzőt: szabálytalansága miatt kárt okozott a csapatnak. Az előző szezonban 1 piros és 13 (!) sárgát kapott, így tudtuk (már ha korábbról, amikor nálunk játszott, nem tudtuk volna), hogy a srác egy időzített bomba. Azt kell mondjam, kiállítása hibás bírói döntés következménye volt, mert Sipos előbb szabálytalankodott balbekkünkkel (illetve akkor: balszélsőnkkel), ráadásul a reváns nem is tűnt egyértelműnek. Mindegy. 3 meccset kapott Zimi, de ahogy visszatért, nem is kérdőjelezte meg szükségszerűségét a védelem bal oldalán. Ne feledjük: abban az időszakban Cece nem éppen fényesen produkált, viszont Zimányi visszatérésével gyakorlatilag kiépült a betonfal a térfelünk balszélén. Ádám képes volt a felezőig feljőve irányítani a támadások beindítását is, és talán az év egyik legnagyobb rejtélye, hogy a Nagy Petinél lassabbnak tűnő Zimányi miért ért vissza rendre gyorsabban a védekező harmadba, mint a csapatkapitány. A Várda elleni, balszellőként való bevetése maga volt a mellényúlás csimborasszója (ezt már eljátszottuk egyszer Cigándon is), pedig az ötlettel magával semmi baj nem lett volna, Ádám ügyesebb a legtöbb harmadik ligás jobbhátvédtől, de középpályáshoz mérten kevés a dinamika a játékában. Ráadásul a középső harmadban gyakran kell ütközni, abból meg ő leginkább nem jön ki jól…mármint lapokat tekintve. Mivelhogy Czetőt életkora és a kvóta-szabály is előrébb rangsorolja, kíváncsiak leszünk, mennyi szerepet kap tavasszal… Pedig értékes játékosunk.

Menyhért Gergő 2 (mindkétszer csereként), Bakonszegi Attila 1 (lecserélték) meccsen játszott a szezonban, aztán előbbit kölcsönbe (Felsőtárkány), utóbbit végleg (Rákosmente) adtuk, sok szerepük nem volt.

Védekező középpálya:

Illés Richárd: Bajnokság: 12 meccs, 2-szer le-, 1-szer becserélték, 4 sárga lap. Magyar Kupa: 3 meccs.

Az élő szövet a fémvázon. Nem tudom, ki ért velem egyet, ha azt mondom, hogy Ricsi a csapat tüdeje, Kokó a csapat szíve, Irhás pedig a csapat esze. Én biztosan így gondolom. Mivel enélkül a három szerv nélkül nem létezik a humán életforma, így azt is előrevetítem, hogy ezen három játékos nélkül gyakorlatilag működésképtelen a gépezet, arra meg már nem is merek gondolni, mi lenne, ha mindhárman partvonalon kívülre kerülnének. Alighanem olyanok lennénk, mint a Birodalmi Lépegetők, akiket az ellenfelek Luke Skywalker-jei Indiana Jones-os technikával harcképtelenné tesznek. Ne kerüljön rá sor!

Azt is ki merem jelenteni, hogy Ricsi a tavalyi szezonhoz képest jelentős változásokon ment át. Nagyrészt tudja, hol az agresszív labdaszerzés és az értelmetlen agresszió határa, így kevesebb szabálytalanságot követ el, de legalábbis olyat kevesebbet, amiért lapot kaphatna. Zombori „taktikus”, vagy Bognár „Kaszinós” Gyuri úgy mondaná: letisztultabb lett a játéka. Másrészt: hatékonyabb a támadások segítésében. Nem akarok most belemenni a taktikai elemekbe, mert az majd egy másik poszt témája lesz, de addig, amíg volt Kokó, Ricsi állt közelebb a támadókhoz, és kiválóan tudta segíteni az akciókat. Az előző idényben ez leginkább fordítva volt, de örömmel látjuk, hogy Illésben meglátta a szakvezetés a powerful attacker-t, és alkalmazta is azt. Más kérdés, hogy Kokó lesérülésével vissza kellett állnia eredeti pozíciójába, hiszen Irhás amolyan „beugró” volt a romboló szerepkörben. Most is azt mondom, annak ellenére, hogy változott a keret (nagy mértékben tavalyhoz képest): Ricsi szinte az egyetlen a középpályán, aki hosszú labdákkal (pontosan) is tud operálni. Ha Kokó visszajön (remélhetőleg, már télen, a felkészülési időszakban), ezt ki kell gyakorolni, meg kell találni a pontos szerepkörét, mert a játékos amellett, amit játszatnak vele, a jobb- és a balszélen is kiváló futó lehetne. Ha kell. A gólokat még mindig nagyon hiányoljuk tőle…

Kovács Péter: Bajnokság: 7 meccs, 1-szer becserélték, 1 gól, 3 sárga lap. Magyar Kupa: 3 meccs, 2 sárga lap.

Ahogy mondtam: Kokó a csapat szíve, és aligha maradna (maradt volna) ki a kezdőből, ha egészséges. Sajnos csaknem az egész idénye ráment arra, hogy térdsérülést szenvedett, pláne durva az, hogy egy olyan meccsen, amikor egyébként 37 percig a kispadon ült. Én úgy gondolom, hogy Kokót annyiban érintette a kor (azért ne feledjük: még csak 29 éves), hogy egyre hátrébb kerül, az eredetileg inkább a magát a kapu előtt feltaláló játékosból kiváló szűrő lett. Mindez azt mutatja, hogy átlag feletti tudással rendelkezik, és nem hiszem, hogy távol járok a valóságtól, ha azt mondom, hogy középhátvédként is megállná a helyét (lehet, hogy erre is sor kerül majd, ha már nem bírja erővel a középpályát). Ő a KBSC Michael Carrick-je, észrevételen, sokan azt sem tudják, mit csinál egész meccsen (hiszen nem rúg – sok – gólt, nem jegyez gólpasszokat, nem ment utolsó emberként), de hiányát megérzi az egész csapat. A szürke eminenciás. Nagyon várunk vissza, Kokó!

Irhás Ignác – habár többnyire a középpálya védekező szekciójában kapott szerepet, a következő „körben” kerül értékelésre.

És most akkor egy pár szó a csapat házatájáról:

Nagy hírrel nem tudunk jelentkezni, hacsak nem azzal, amit már jópár oldal világgá kürtölt, miszerint az V. Kovács István emléktornát (teremben) a Kolor City nyerte, amelyben jónéhány játékosunk pályára lépett. Cigándon egy némileg más összetételű, ugyancsak barcikai futballistákból álló gárda a második helyet szerezte meg a teremtornán úgy, hogy csupán büntetőkkel maradt alul a döntőben. Egybehangzó vélemények szerint Irhás Ignác maga a futsal királya, de Nagy Peti is a legjobbak között van a műfajban.

Gálhidi György és stábja 3 játékos szerződtetését szorgalmazza, akik közül egy csatár, valamint két, kvótának megfelelő fiatal lenne. A csatár-kérdés egyelőre függőben, ellentétben a városban terjengő mende-mondákkal (például: George biztos nem lesz újra a mi játékosunk), az egyik fiatal már meglesz, ha minden jól megy (most még nem árulhatjuk el a nevét), a másikat még keressük. Nagy változás a keretben nem várható egyébként, sőt, ahogy mi tudjuk, nem szeretne megválni senkitől a vezetőség, ez annak fényében, hogy a bajnokság végére kifejezetten kevesen maradtunk, nem is csoda. A korábban az első kerethez tartozó kölcsönjátékosok (Menyhért, Nyitrai, Kerékgyártó, Kovács Szilárd, Nyisalovits, Kádas) ügyében az egyeztetések még folyamatban vannak – meg természetesen Gálhidi mester is ki akarja próbálni említetteket – de nem titok, hogy van olyan labdarúgó a felsoroltak közül, aki nem kívánja a jövőben magára ölteni a Vegyész-mezt (hogy ki az, a találgatást rátok bízom).

A felkészülési meccsek tervezését természetesen nem hagyta a klubvezetés januárra, így a következő találkozókra számíthatunk: (jelzem újra: ezek tervezett meccsek, mert habár le vannak fixálva, de lehet változás):

 2015. január 24. KBSC – Bogács

2015. január 31. DVTK U21 – KBSC

2015. február 4. (nincs még ellenfél)

2015. február 7. KBSC – Rimaszombat

2015. február 11. Balmazújváros – KBSC

2015. február 14. Mezőkövesd – KBSC

2015. február 21. vagy 22. KBSC – Felsőzsolca.

Legközelebb a többi játékos értékelésével jelentkezünk, de természetesen, ha akad valami új hír, azonnal megosztjuk veletek.

Hajrá Barcika!