"...gólzáporos győzelmet fogunk aratni" - Egy nyilatkozat margójára...

2013.10.18 17:04

Mielőtt belekezdenénk abba, mi is indokolta a címválasztást, szögezzük le, hogy valószínűleg sorsfordító meccshez érkeztünk. Optimistán 6 pontot terveztünk a két idegenbeli bajnokira, ebből az egyik 3 pont már elúszott, és iszonyatosan fontos lenne, hogy behúzzuk ezt a második meccset. Sorsunk – ha nem is végérvényesen, de – eldőlhet vasárnap, mert hiába van még rengeteg meccs hátra, hiába jönnek majd az ősz második felében a könnyebbnek ígérkező meccsek futószalagon, ha uram bocsá’ 9 pontos hátrányba kerülnénk az éllovastól, onnan már nagyon nehéz lesz leküzdeni a Léta hendikepjét. Látjuk, hogy a kisloki (és furcsa az Ebes is) nagyon keményen a létaiak kezére játszik, és tulajdonképpen nincs is ebben semmi (hacsak a sportszerűséget nem számoljuk), hiszen ők menthetetlenül ebben az osztályban maradnak, a Létavértes viszont fel akar (fel tud?) jutni, és ehhez minden segítséget megkap. Persze, lehet okoskodni, hogy semmi probléma, meg kell mindenkit verni (köztük a Loki két utánpótlás-brigádját is), de azért nem mindegy, hogy a Léta „harc nélkül” kapja meg a 3 pontot a kisvonat ellen, mi meg a jövő héten küzdhetünk a felajzott, gondolom jelentősen felturbósított cívisek ellen. Nem, ez az MLSZ hibája, hogy engedi ezt a belterjességet, hogy DEAC – Léta vagy Felcsút – Videoton meccseket rendezhetnek egyáltalán komoly bajnoki pontokért, de hát ez van, meg kell szokni…

Na de, nem a Létával és (még) nem is DEAC-al játszunk holnap, ennyi kitekintő után nézzük, mit lehet tudni a zöld-fehér untermannokról.

A Ferencváros második csapata jelenleg a 10. helyen áll, minden lehetséges meccs-kimenetelből gyűjtöttek eddig hármat az eddigi 9 fordulóban. A csoportban – a tökutolsó Veresegyházzal holtversenyben – a legkevesebb gólt rúgták, kilencet, igaz a 10 lőtt gólunkkal mi az utolsó előttiek vagyunk ebben a „versenyben” (10 gólt rúgott egyébként az Ebes, a REAC és az Eger is). A 12 kapott góljuk a 9 meccsen nem olyan sok, nagyon (4-0-ra) még csak a Nyírbátortól kaptak ki, de egyébként majdnem mindenhol pariban voltak. Nézzük az eddigi eredményeiket:

Ebes – FTC II. 2-1 (gól: Kárász)

FTC II. – Felsőtárkány 0-2

Putnok – FTC II. 1-2 (gól: Erdei G., Marcinaskó)

FTC II. – Létavértes 2-1 (gól: Erdei V., Erdei G.)

Nyírbátor – FTC II. 4-0

FTC II. – Hatvan 0-0

Cigánd – FTC II. 0-2 (gól: Pantelis, Nagy D.)

FTC II. – REAC 1-1 (gól: Pantelis)

Eger – FTC II. 1-1 (gól: Nagy D.)

Az eredményekből is látszik, hogy otthon is abszolút „kiegyensúlyozott” a mérlegük, 1-1 győzelem és vereség mellett kétszer döntetlenre mérkőztek.

A tavalyi Fradi-fakó (akikkel egyébként idegenben 1-1-et játszottunk, itthon viszont 4-2-re elpáholtuk őket egy látványos meccsen) szinte teljesen szétszéledt, és ez nagyban köszönhető az első csapat mesterének, Moniz-nak, de erre mindjárt visszatérek. Távozott a tavalyi alapcsapatból Hermány, Papp, Batik, Nyilasi, Vattai, Vass, Peszmeg, Nehéz, Kleizer, Oláh és Gárdos is, ők kevés kivételtől eltekintve másodosztályú klubokban próbálkoznak tovább a profizmussal. Az első csapatba került Holman, ő az ősszel már szinte kirobbanthatatlan a Fradi kezdőjéből, furcsa, tavaly mi semmi különöset nem láttunk tőle. Általában viszont a tarcsiban lép mostanában pályára Busai Attila, aki tavaszi kölcsönadása alkalmával 12 (!) góllal segítette a Szolnokot a bentmaradáshoz, mivel tegnap pályára lépett a nagy csapat Ligakupa meccsén, talán „fent marad” a nagyoknál. De ez majd kiderül. Szóval Moniz… Láttam egy bejátszást, ahol a Ferencváros mestere a fiatalokat szemléli, és enyhén szólva sem elégedett a felkészültségükkel. Meg is jegyezte például a még csak 17 éves Csilus Tamásnak, hogy elégedetlen a teljesítményével, ebben a korban már nem itt kéne tartani, lehet gyakorolni a pontrúgásokat, taktikai elemeket akár edzés után is, ha így teszik a dolgukat, bizony, nem lesz belőlük semmi. Tudjátok, ez is az egyik nagy baj nálunk, hogy itt még a 20 éves játékosok is tehetségek, más, profibb bajnokságokban meg már a legjobbak között bizonyítanak hétről-hétre. Szóval kb. ennyit arról, miért zavarták a szélrózsa minden irányába a tavalyi tartalék magját…  

Mivel sok volt a távozó, és mostanában nem olyan bőséges a Fradi-utánpótlás, mint annak idején, pár játékos érkezett más csapatoktól is, így Nagy Dominik Pécsről, Marcinaskó az MTK-tól, Gyurácz a Haladástól, Pintér a Honvédtól és Nagy Ádám a Szent István SE-től.

A múlt heti, Eger elleni meccs két zöld-fehér kiállítást is hozott, hiszen Pintér és Korkut is előbb kereshette fel  a zuhanyt társainál, ráadásul sérültek is vannak a csapatban, ami elvileg a mi malmunkra hajtja a vizet. (Mellékesen Pintért 2, Korkutot 4 !! meccsre tiltották el). Elvileg – mondom, mert a Böszivel is tök ugyanez volt a helyzet a múlt héten, két eltiltott, több sérült, aztán tudjuk mi lett a vége… Az biztos, hogy Lipcsei Péternek ez a meccs becsületbeli ügy, biztosan komolyan felkészítette csapatát a találkozóra, mi a magunk részéről nem bánnánk, ha Péter ugyanazt a magából kivetkőzött dervistáncot járná el a kispad előtt, mint a tavaszi mérkőzésen.

Talán a mi esélyeinket növelheti, hogy a Fradi fakó ezidáig az első félidőben mindössze egyetlen gólocskára volt képes. Tudva, hogy mennyire képesek vagyunk belealudni a meccs első felébe, ez nem rossz jel. Viszont tisztában kell lenni azzal is, hogy a második félidő derekán, sőt, leginkább a hajrában életveszélyesek a zöldek, kétszer is vesztes állásból fordították meg a meccset (a Putnok és a Léta ellen!), hogy mást ne mondjak, a Létavértest a 89. és a 91. percekben szerzett gólokkal sikerült térde kényszeríteniük. Úgyhogy az esetlegesen megszerzett vezetés tudatában TILOS leengedni!!!

Persze, mondhatunk mi bármit, a meccsek úgyis a pályán dőlnek el és nem a tervezőasztalnál, de olyan jó lenne, ha látná az ember, hogy kijavítjuk a hibáinkat és le tudjuk vonni a tanulságokat. Ezek nagyon egyszerűek (elvben): nem szabad az elején csipás szemmel pályára lépni és a vezetés megszerzése után nem szabad levegőhöz juttatni az ellenfelet azzal, hogy visszaállunk és őrizzük az eredményt. Ez csupán fegyelem és koncentráció kérdése, semmi egyéb.

Menyhért egészen biztosan nem tud vasárnap pályára lépni múlt heti kiállítása (egy meccsről tiltották el) miatt, őszintén szólva nem tudom, hogy Komlósi felépült-e (tudjátok, nyilatkozat-stop van, moratórium, miegyéb) múlt héten összeszedett sérüléséből, én inkább arra számítok, hogy nem. Ez esetben a Nyisalovits-Treznai belső párosnak kell megállítania a zöldek rohamait, a védelemben semmi extrára nem számíthatunk ezen kívül (de most tényleg, hová tűnt Horváth Szabi?). A középpályán és a támadó szekcióban sem hiszem, hogy földindulás lenne, azt hiszem, a megszokott felállás fog felvonulni a Csepeli Stadion gyepére.

Külön posztot ezúttal nem szánunk a játékosok meglátásainak, két okból kifolyólag: egyrészt alig-alig sikerült pár játékosból kihúznunk valamit, másrészt valahogy meg kell magyaráznunk a cikk címét és el kell jutnunk mai okfejtésünk alapjához. Nézzük tehát, mit várnak a Ferencváros játékosai a vasárnapi találkozótól:

Rácz Gergő: „Az elmúlt fordulókban (pl.: REAC, Eger) olyan pontokat vesztettünk el, amiket nem szabadott volna, ha azokat a meccseket be tudtuk volna húzni, ott lennénk a dobogón. Most jön a Barcika hétvégén, szerintem ha azt nyerjük, javítunk a pozícióinkon. Én egy jó meccset várok, örülök, hogy a KBSC ellen játszunk, mert tavaly az NB 2-ben ott mutatkoztam be, 17 évesen. Már várom a hétvégét! Sajnos tavaly nem tudtunk nyerni, de hétvégén nyerni szeretnénk!”

Popgeorgiev Pantelisz: „Én személy szerint nem fogok pályára lépni, mert tegnap (hétfő – a szerk.) műtöttek, de abban biztos vagyok, hogy nehéz mérkőzés vár ránk. Tiszteljünk az ellenfelünket, tavaly még az NB 2-ben jártunk már ott, jó erőkből álló együttest ismertünk meg, akik kulturált és támadó focit játszanak. Minden bizonnyal azon lesznek, hogy elhozzák a 3 pontot, de biztos vagyok abban, hogy Lipcsei Péter jól fel fogja készíteni a csapatot, hiszen jól ismeri a Kazincbarcikát. A mi csapatunk nagyon fiatal és rutintalan, sajnos egyelőre hullámzó a teljesítményünk, nem tudni mikor jön ki a lépés. De ez az NB 3, ahol bárki megverhet bárkit, a papírforma másodlagos. Csapatunkat eltiltások és sérülések sújtják, de akik pályára lépnek, az lesz a legerősebb kezdő 11, és mindent meg fognak tenni a győzelemért.”

Erdei Vince: „Én személy szerint egy nagyon szoros mérkőzést várok a hétvégén, hiszen két erős csapat lép pályára, mégha a tabella nem is ezt mutatja. Tavaszra mind a két csapatot az élmezőnybe várom, volt szerencsém tavaly is játszani a Kazincbarcika ellen, ezért pontosan tudom, milyen játékerőt képviselnek (bár nem tudom, mennyire cserélődött ki a csapat). Szoros, jó iramú mérkőzésen Fradi-győzelmet várok, mert épp itt az ideje, hogy elinduljunk felfelé a tabellán.”

Kárász Krisztián: „Tavaly is jártam Kazincbarcikán, és kriminális körülmények között játszottunk (na, csak várjátok ki, hogy fog kinézni a pályánk tavasszal… - a szerk.). Most győzni fogunk.”

Marcinaskó Marcell: „Bízom benne, hogy dominálni fogunk a mérkőzésen, mint azt tettük az előző meccseken, és végre-valahára gólzáporos győzelmet fogunk aratni!”

Na, szóval innen a cím… A meccs előtti nyilatkozatok persze egy külön műfaj, rengeteg okot fel lehet sorolni, miért mond a játékos ezt vagy azt. Lehet félelemkeltő szándékú, lehet „előre magyarázom a bizonyítványt”-típusú, vagy lehet sablonos, panelekből építkező. Az biztos, hogy nem lehet kishitű, nem lehet eleve feladó-típusú. Nem is ebbe szeretnék most belemenni. Természetes, hogy a Ferencváros játékosai (ahogy más csapatoké sem) nem mondják azt, hogy: „de jó lenne egy pontot itthon tartani”, vagy hogy: „célunk a tisztes helytállás”. Nem. Nem is várja ezt senki. Ráadásul fiatal suhancokról van szó, akik nyilván bizonyítani szeretnének, nincs is ezzel semmi baj.

Ha azonban Marcinaskó Marcell nyilatkozatát nézzük (és a többiekét is nyugodtan mellé lehet illeszteni a gondolati sorba), ez már valami másról beszél. Nekem mindenképpen arról, hogy úgy néz ki, már senki nem tart tőlünk. Sőt! Még azt is vizionálják, hogy esetleg feltörlik velünk a padlót! Ha emlékeztek, tavaly is volt egy fordulópont tavasszal, amikor a kezdetek jó eredményei után elkezdtek az ellenfelek lesajnálni minket, és jöttek a 4-5-6 gólos vereségek.

Mert ennek a játéknak (ahogy az összes többinek is) komoly lélektani eleme is van. Ha esélyesként érkezel egy másik csapat otthonába, lehet, hogy az ellenfél megilletődötten, kicsikét félszegen lép a pályára, célja a kudarc elkerülése, kicsit beáll bekkelni, a kontrákra építi a játékát. Ha azonban peckesen, a reménybeli győzelem tudatában veszik fel a kesztyűt, akkor oda a lélektani előny, és egy magabiztos, saját közönségének bizonyító vágyó csapat ellen már nehezebb érvényesíteni a(z estleges) nagyobb tudást. Sajnos a jelenlegi 8. helyünkkel ránézésre egyik ellenfélnek sem vagyunk túlzottan nagy kihívás. Kit érdekel már, hogy ez a csapat el tudta hozni a 3 pontot Létavértesről? A biszem-baszom Nyírbátort és a teljesen lenullázott Egert nem tudtuk idehaza móresre tanítani, ezzel lemaradtunk, mint a borravaló. Ez a Fradi a Létát és a Putnokot is (ahogy egyébként mi is) elintézte. Gondolom, kicsit komolyabb ellenfélként tekintettek rájuk, mint most ránk – legalábbis a nyilatkozatokból ez derül ki.

Ha az ellenfelek elkezdenek minket nem komolyan venni, annak előbb utóbb az lesz a következménye, hogy a szurkolók sem veszik komolyan a csapatot, ami meg végső soron ahhoz vezet, hogy a játékosok sem fogják komolyan venni magukat és a célokat, amiket a rajtnál kitűztünk. Ennek a meccsnek NEM csak a 3 pont a tétje. Vissza kell szereznünk azt a lélektani pozíciót, hogy mi vagyunk a Kazincbarcika, minket nem lehet félvállról venni egyetlen pályán sem, mert mi leszünk a feljutók. A pályán kell bebizonyítanunk, hogy képesek vagyunk szorult helyzetünkben is győzelmeket elérni, és nem ragadunk meg a középmezőnyben, mert nem ez volt a kitűzött cél.

A vasárnapi meccs célja az életben maradás, bárki bármit mond. Ha elbukunk, kicsit saját nimbuszunkat is tovább csorbítjuk, és ennek a bajnokság további kimenetelében fontos szerepe lesz. Ha már a Jászapáti és a Veresegyház is úgy fog ellenünk pályára lépni, hogy elhiszik, hogy győzhetnek, akkor nagy a baj. Amikor kék-sárgában felvonultok, valahol ez is legyen a fejetekben, srácok!

Hajrá Barcika!