Győzött a csapat, jól érzem magam...

A beharangozóban azt állítottam, hogy jobb keretünk van, mint a putnokiaknak, de a meccsre bíztam annak eldöntését, hogy csapatként jobbak vagyunk-e. Nos, a látottak alapján, azt hiszem, bátran állíthatom, hogy igen.

Nem gondolom, hogy bajnokesélyes csapat (khm…) túlzottan gyakran kap ki ilyen simán a negyediktől, ráadásul, aki ott volt, azt hiszem meg tud erősíteni abban, hogy a gömörieknek szinte momentumuk sem volt, hacsak nem számítjuk az egyetlen kapufájukat, ami már a lőtéri kutyát nem érdekelte. A játék minden elemében leiskoláztuk az őszi bajnokot, ha lenne hivatalos labdabirtoklási arány, szerintem nagyon durva fölényt mutatna, de ha csak a ziccereket számoljuk, már az is sápadásra kell, hogy ösztönözze a vendégszurkolókat. Őket, akik habár sokan voltak (viszonylag), talán még kicsit többen is, mint a várdaiak (pláne, ha azokat is hozzászámolom, akik a hazaiban „boldogítottak minket”), de - őszintén szólva - nem tudom, hová lett a hangjuk. Mindegy.

Leginkább azért tartottunk a találkozótól, mert a Zimányi-Illés Gabi-Nehéz trió hiánya komolyan úgy tűnt, hogy rést nyithat a putnoki siker felé, ha meg még Kokót, Dávid Zolit és Benét is ide számolom, akkor látható, hogy korántsem a legideálisabb összeállításban vettük fel a harcot az ellennel. Ahogy már említettem tegnap, én tudtam, hogy a Montvai-Sárközi duóval állunk fel a csatársorban, és ez az első pont, amiért meg kell dicsérjem Gálhidi mestert, merthogy a csatárínség idején is hajlandó volt meghúzni a 4-4-2-t. A kapuban ezúttal Miski Zoli kezdett, na nem mintha baj lett volna a múlt héten Ádámmal, de gondolom, magabiztosabbnak érezte a lényegesen rutinosabb Miskit, így esett rá a választás. Ádám nagyon komoly erősségünk, nem hiszem, hogy sok csapatnál van ilyen képességű második számú kapus, így nagyon remélem, hogy marad tavasszal is.

A védelemben túl sok kérdés nem volt, Lakatos és Katona viszonylag megbízhatóan és összeszokottan teszi a dolgát hétről-hétre, talán ha Zimi nem sérül meg, akkor lehetett volna kis brainstorming azon, hogy Cece legyen-e a balbunkó, vagy Zimi, esetleg Márk kezdjen a jobboson Nagy Peti helyett, de a sérülés eloszlatott minden kérdőjelet. Illés Ricsi és Irhás kezdőbeli jelölése sem lepett meg senkit, talán kicsit azon csodálkoztunk, hogy Szabót kezdőként dobta pályára a mester, ugyanis eddig túl sok mindent nem láttunk a középpályástól. Igaz, jobbat mi sem tudtunk volna kitalálni. Ha két csatár, akkor csakis a Montvai-Sárközi duó jöhetett számításba, mert habár Tamás nem tipikus ék, de Nehéz hiányában egészen egyszerűen nem volt más választási lehetőség. Illetve lehetett volna egy olyan átszervezéssel esetleg, hogy Lipusz játsza a balt, Dobi a jobbot, Szabó meg felmegy centerbe, mint amit Újvárosban próbáltunk, de az nem jött be. Nagyon nem.

Szóval a felállás nagyjából a gyémántalakzatra hajazott a leginkább, a négy védő előtt Illés volt a felelős a jobboldali akciók megakadályozásáért, Irhás a balért, és lehetőség szerint erre az oldalra is kellett kimozognia támadásban, Szabó volt a csatárok mögé állított támadó, illetve Montvai és Sárközi, akik közül előbbi a bal-, utóbbi a jobboldalon próbált helyzetbe kerülni.

Nos, ezt a meccset (is) a középpályán nyertük meg. Mégpedig azzal, hogy egészen egyszerűen nem hagytuk levegőt venni a putnokiakat. Pedig a vendégek próbáltak erőfölényt kialakítani középen azzal, hogy Monyók és Sápi szívesen mozogtak vissza, de ennek ellenére gyakorlatilag labdához sem jutottak. Illés Ricsit nem lehet eleget méltatni, a mai játéka is olyan volt, mint a félszezonja: parádés. A meccs előtt nagy összeget tettem volna rá, hogy előbb fejezi be a volt csapata elleni rangadót, pláne úgy, hogy tudom: a putnokiak egyik labdarúgója a tiszaújvárosi meccs után ordenáré módon provokálta középpályásunkat. Nos, Ricsi nem hogy pirosat, még sárgát sem kapott, így még mindig négy lapnál tart, tehát játszhat majd a Cigánd ellen is (breaking: az MLSZ hivatalos statisztikájában Katona neve mellett csak sárga szerepel). Ebben a tekintetben is nagyon sokat fejlődött a srác: tavaly sem volt ő kifejezetten durva, a legtöbb figyelmeztetése elkésett becsúszásból, ütemtévesztésből fakadt, idén ezen a területen mérföldeket lépett előre, és jól osztja el a bogyót mellesleg. Azzal, hogy Kokó lesérült mellőle, nagyjából behatároltak a lehetőségei, mivelhogy párja, Igi többet mozog előre, neki kell hátrébb helyezkednie. Kokó visszatértével több lehetősége lesz a támadójátékban, már alig várjuk!

A múlt héten említettem: ha Ignácnak nem megy, döcög a csapatnak is. Nos, most ment a rutinos irányítónak, és nagyon sokat jelentett megpattanós szabadrúgásgólja, mert felszabadította a csapatot. A második gólnál is ő adta a gólpasszt, de egyébként is tanítanivalóan szolgálta ki a társakat, ráadásul példamutatóan védekezett. Nem hiszem, hogy valaki vitatkozna velem, ha azt mondom, hogy a Kokó-Illés-Irhás trió a csoport legkomolyabb középső középpályás-egysége. Amennyiben megy nekik…

De ketten nagyon kevesek lettek volna, ha nincs Dobos és Szabó Ádám! Dobiról hallottuk a héten, hogy jócskán begyógyszerezve nyomta a Tiszaúj ellen, le is kellett hozni a félidőben, ezért nem is nagyon bíztunk benne, hogy bevethető lesz. A helyzet az, hogy Dobos végre a jobb napjait idézte, és többször is mintaszerűen oktatta a putnoki védőket. Nagyon nagy szerepe van abban, hogy stoppoltuk a vendég-középpályát, mentett, ha kellett, megtartotta a zsugát, ha arra volt szükség, meghúzta, amíg bírta.

Szabó Ádám egy külön történet. Mindenki tudta, hogy honnan jött a srác (nem a Putnokra gondolok), de eddig gyakorlatilag semmi épkézlábat nem láttunk tőle. Ok, lőtt egy gólt, de azon felül nagyjából semmi. Nos, az első félidő sem győzött meg arról, hogy helye van a csapatban, többször is eladta a labdát, rossz megoldást választott, a második felesben viszont nagyon magára talált. Többször is remekül húzta meg a balszélt, és kis híján „meg is csinált egy gólt”, de a sípos úgy érezte, kivezette a labdát (szerintem tévesen, mert teljes terjedelmével szinte biztosan nem volt kint a labda). Erre a Szabó Ádámra szükségünk lenne, kérdés, hogy mennyire tudja hozni ezt tavasszal is a jó képességű pléjer…

Sárközitől azt vártuk, hogy bebizonyítja, hogy a keretben van a helye, és ez a kérdés alighanem eldőlt. Nem csak, hogy gólt szerzett, de lőhetett volna egy hatalmas gólt is, szerintem a putnoki védők azt hitték, hogy a vurstliban vannak, a körhintában, de sajnos Tamás elpuskázta a helyzetet. Briliáns teljesítmény volt egyébként… Nagyon rászolgált a nézők vastapsára…

Montvai azt tette, amit kell, és amit elvárunk tőle, sőt, talán még kicsit többet is mozgott, mint eddig, de az biztos, hogy csodálatosan készítette le a labdákat a többieknek, ráadásul nagyon fontos gólt szerzett. Aki eddig bírálta, most talán megértette, miért is van itt…

A védelem betonbiztos volt, Katona és Lakatos sziklaszilárdan állt a lábán, nem hagyták magukat elnyomni, de a két szélsőhátvéd teljesítménye az, amit ki kell, hogy emeljek. Cece már a Várda ellen is frenetikusan futballozott, most is parádézott, ráadásul nagyban segítette a baloldali támadásokat is, de le kell, hogy vegyem a nem létező kalapomat Nagy Peti előtt is, aki mint a vídia, olyan volt. Régen várjuk már tőle ezt a megalkuvást nem tűrő, letisztult, hibamentes teljesítményt!

És akiről általában kevesebb szó esik: a vezetőedző. Gálhidi György végre összerakta a csapatot, és létrehozta azt a szisztémát, amiért érdemes meccsre járni. Nem nyílunk ki, de mégis támadunk, nem vagyunk szabálytalanok, mégis agresszívek, de ami a legfontosabb: képesek vagyunk megfojtani az ellenfél játékát, és képesek vagyunk a megszerzett labdával kibontakozni. Csak megsúgom: Gálhidi a megalkuvást nem tűrő, kemény alapozás híve, és a csapatai tavasszal szárnyalni szoktak. Na, csak azért!

Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ezen parádés évzáró találkozó után köszönetet mondjak a klubvezetésnek, hogy biztosítják a jó körülményeket, a vezetőedzőnek, hogy végre újra élmény Barcika-meccsre járni, a másodedzőnek, hogy eredményesen térképezi fel az ellenfeleket, és harcra kész futballistákat láthatunk hétről-hétre, a kapusedzőnek, Szedlák Bercinek, hogy két tökéletes formában lévő portást nevel, a gyúró Tatár Petinek, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a sérült játékosaink minél hamarabb rehabilitálódjanak, valamint Csákány Csabinak, a technikai vezetőnek, hogy minden flottul megy a háttérben is.

Köszönet Nektek is, kedves barcikai futballszurkolók, akik kitartotok a csapat mellett, és hétről-hétre kilátogattok a Petébe, és időnként idegenbe is elkíséritek a csapatot. Nem baj, ha nem Te vered a dobot, nem Te vezeted elő a nótákat, az sem baj, ha egész meccsen néma vagy, mert a jelenléteddel demonstrálod, hogy barcikai szurkoló vagy!

Újra csak köszönöm, hogy ahogy a Várda-meccs után, újra együtt ünnepelhettünk veletek, srácok, frenetikus élmény volt, el sem tudjátok hinni, hogy mennyit jelent ez nekünk, szurkolóknak. Évek óta nem talál egymásra csapat és szurkoló, talán ebben a tekintetben is előre léptünk ebben az idényben, és még tovább fogunk lépegetni tavasszal is…

Habár az őszi idénynek vége, ahogy megszokhattátok, továbbra sem érdemes hanyagolni honlapunkat, ha érdeklődtök a barcikai futball iránt. A következő hetekben megannyi cikket olvashattok majd a félszezonról, statisztikákat, miegyebet, de tervezünk nagyinterjúkat is, meg még egy csomó olyan érdekességet, amiért érdemes lesz idekattintani.

A putnoki fanatikusokat várjuk, hogy magyarázzák a bizit, a legkreatívabbakat díjazzuk egy „0-4” feliratú szopóálarccal. „Győzött a csapat, jól érzem magam…”

Hajrá Barcika!