Hosszú...ha nem vagy igazi KBSC-szurker, el se olvasd!

Nos, mivel a hétvégén nem lépünk pályára, úgy gondoltuk, a „szokásos” pénteki cikk azért ne maradjon el, és nézzünk egy kicsit körül csapatunk házatáján, mi az, ami az eddig lejátszott meccsekből leszűrhető, illetve hogyan állnak egymással szemben a szezon előtt kitűzött célok az eddig látottakkal. Fedik egymást, vagy éppen elkerülik?

Mondhatjátok – persze – hogy mi a búbánatos lópélónak egy ilyen cikk 4 forduló után, de egyrészt:

a.) ha nem lépünk pályára, nincs beharangozó sem

b.) aki KBSC-szurkoló, úgyis elolvassa

c.) sok a vita, a meggyőződés és a tévhit az eddigiekkel kapcsolatban

d.) „szupergo” szerint „jóértelemben vett grafomán” vagyok.

A bajnokság

Sokan – többek között szakemberek, hozzáértők – megjegyezték a bajnoki rajt előtt, hogy ez a bajnokság kiegyensúlyozottabbnak, keményebbnek tűnik első ránézésre, mint az előző szezonbeli, legalább két csapat van, amelyik nagyon fel akar kerülni (Cigándon is ezt mondják, de ezt némi fenntartással fogadom), a legtöbb csapatnak megvan már a harmadosztályú rutinja, és akadnak olyanok szép számmal, akik jól igazoltak, de legalábbis nem hordták szét a keretüket. Nos, az eddig „látottak” alapján a Kisvárda és köztünk fog eldőlni a bajnoki cím kérdése, nemigen hiszem, hogy ebbe más is beleszólhatna, gondoljanak most akár egészen mást is Narancsváralján. Biztos vagyok benne, hogy a Putnok, a Cigánd előbb vagy utóbb ki fognak pukkadni, mert láttuk, hogy tavaly a Tiszaújváros, vagy a Hatvan is hasonlóan kezdett, aztán meg lehet nézni, hol találtuk őket a végelszámolásnál. Nem azt mondom, hogy a két csapat rossz keretet rakott össze (a putnoki team-hez azért nekünk is van jócskán közünk – igaz, ne felejtsük el, hogy nekik is a miénkhez), erről szó sincs, a lendület még viheti is őket akár jópár fordulón keresztül, de hosszú távon ki fog jönni az erőkülönbség, ebben biztos vagyok.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy említett két csapat közül a Cigánd felférhet a végén a dobogóra, a putnokiak meg az első ötbe beszuszakolhatják magukat, de meg lennék lepve, ha a kiváló utánpótlással rendelkező (ezen a szinten – ne tévedjünk…) Honvéd fakó ne lenne ott majdan a dobogó közelében. Annyit azért tudni kell, hogy a Debrecen és a Honvéd (szinte) legjobb utánpótláskorú játékosait szétszórta az NB 2-ben, így némileg lebutított kerettel vágtak neki az idénynek, de a hétről-hétre pályára lépők nagy része évek óta együtt nevelkedik, így senkinek sem lesznek kellemes ellenfelek. És akkor a visszajátszókról még nem is beszéltem.    

A Hatvan, a Nyírbátor és a Felsőtárkány lehet még ott az élboly alján prognózis alapján, az első két gárda szinte egyben maradt, és már tavaly sem voltak kellemes ellenfelek, a Tárkány meg – habár gyengült a hozzánk érkezett 4 játékossal, 3 nagyon is használható spílerrel „engeszteltük ki őket” – gyűjtheti a bravúrpontokat.

A feljutókról: a Tarján egyelőre sötét ló. Sokkal komolyabb ellenfélnek vártuk őket, de mindezidáig nem álltak elő a farbával, hogy miért is gondolta őket bárki az élmezőnyre alkalmasnak. Tudni kell, hogy azért az ő keretük is elég jelentősen kicserélődött a nyáron, így biztosan egyre jobbak lesznek, ahogy telnek-múlnak a fordulók. A minap olvastam egy cikket, miszerint a klub a salgótarjáni munkaügyi központhoz – előírás szerint – bejelentette, hogy EU-n kívüli munkavállalókat kívánnak foglalkoztatni a közeljövőben. Mivel tudjuk, hogy a Puebla a főszponzor, ez alighanem brazil (esetleg ukrán) labdarúgók érkezését jelentheti, hogy ők mennyire lesznek használhatóak, majd elválik, mindenesetre nálunk különösképpen nem jött be a Puebla-átigazoláspolitika, és ha fentebb azt írtam, hogy még az ott lévőknek is össze kellene szoknia, akkor várhatóan ez még tovább fog húzódni új játékosok érkeztével. Persze, ha Ronaldinho-ról vagy Kaka-ról van szó, akkor visszaszívom…

A Jászberény tűnik egyelőre a legmasszívabbnak, ők nagyjából együtt maradtak, szerintem nem lesz sétagalopp a hónap 27-én náluk lejátszott bajnokink. A Gyöngyöst láttuk, nagyon meglepne, ha nem a kiesés ellen küzdenének majd, de már csak két hely „kiadó” (meg a legrosszabb tizenharmadiké).

A Tiszaújváros szerintem megembereli magát, nem hiszem, hogy kiesési gondjaik lennének, sokkal inkább középmezőny, és szerintem a Böszi is lassan majd elindul felfelé a gödörből, habár jócskán meggyengültek. A Gyöngyös-Veres párost érzem leginkább csúszás-esélyesnek, fájdalom, hogy a két hazai meccsünkön ezen veretes brigádok ellen mindössze 3 gólra tellett…

Jelenleg mindössze 3 ponttal vagyunk lemaradva a Várda (és a másik két csapat mögött, de őket most ne is vegyük számításba), ez nyilván eltüntethető még akkor is, ha a két csapat az első randevúig sorra nyeri a meccseit, első lépésként novemberben – hazai pályán – szotyihéjat kell csinálni a várdai ellenből. Ezt csak 6-os betűmérettel írom, hogy a várdai sporttársak ne lássák: kicsit tartok tőlük, nem véletlenül intézték el a másodosztályú Ceglédet sem a kupában…

Igazolások

Kezdjük azzal, hogy a nyáron távozott 8 játékos szerződésének felbontásával egytől-egyig egyetértek. Tarr Tibi kicsúszott abból a korosztályból, hogy igazán használni tudtuk volna, ugyanez a helyzet Tóth Andrissal is. Ha meg a két most meglévő kapusunkra gondolunk, talán nincs is több kérdés velük kapcsolatban. Molnár Gabit ekhósszekérrel sem lehetett volna itt tartani, lehetőségként sem merült fel itt tartása, szabadon igazolható volt, ki akarta magát próbálni magasabb osztályban, a múlt heti tévésmeccs alapján is azt mondom: jól tette. Treznai tavaly azért (is) volt jó nekünk, mert belefért az U21-es kvótába, idén már nem, így nem volt értelme tovább ragaszkodni – az egyébként jó képességű – fiatal hátvédhez. Kovács Bence és Kész Tibi igazából epizódszereplők voltak, nem mutattak olyan teljesítményt, hogy komolyan számolnunk kellett volna velük egy feljutásra ácsingózó csapatban, Halász Bálint esetében pedig hatványozottan igaz, amit leírtam. Szabó Viki a legnehezebb kérdés, mert habár nem az a tipikus gólvágó, nagyon ügyes lekészítő, 1-2 védőt mindig leköt, és ha érzi a bizalmat, képes megtáltosodni. Viszont: lassú, néha körülményes, termetéhez képest nem fejel jól, egy az egyben szinte teljesen esélytelen.

Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg, hogy az említett eligazolt játékosok hogy teljesítenek futó bajnoki szezonban!

Kovács Bencére és Halászra van a legnagyobb rálátásunk, ők csoporttársunknál, Tiszaújvárosban szerepelnek. Bence háromszor kezdőként, egyszer csereként lépett pályára bajnokin, a 4 meccsen 4 gól fűződik a nevéhez, és ez kölcsönözhet némi WTF-érzést a KBSC-szurkolók szívébe. Nem kapta meg nálunk azt a bizalmat, amire szüksége lett volna? Nem hiszem. Egy Tiszaújváros-szintű csapatban, ahol élvezi a megbecsülést, Bence komoly fegyver lehet, de góljainak nagyrészét pontrúgásokból szerzi. Habár nagyon sok sikert kívánunk neki, de azért annyira nem hiányzik. Halász kétszer csereként jutott szóhoz bajnokin, egyelőre semmit nem találunk a neve mellett. Habár sokkal több van a fiatalemberben, ez egyelőre nem tud kitörni belőle, és lehet, hogy soha nem is fog. Sokkal magasabbra is ívelhetett volna már a karrierje (a felcsúti akadémián is megfordult), de ha minden így megy tovább, munka mellett, a megyében majd elfocizgat valahol.

Tarr Tibi mind a négy meccset végigvédte Felsőzsolcán, ha kvalitását nézzük, ez nem is csoda. Csapata egyelőre a második helyet foglalja el Borsod megyében a tabellán, szurkolunk neki, hogy jövőre csoporttárs elsőszámú portásaként üdvözölhessük újra!

Tóth Andriska hasonlóan elsőszámú kapus a Megye 2-es Ózdban, mind a 4 meccsen ő védett. Az ózdiak pillanatnyilag a tabella 4. helyén szerénykednek, de biztosan nem a fiatal portás teljesítménye miatt.

Szabó Vitya Monorra igazolt, csapata a harmadosztály Középső csoportjában jelenleg a nyolcadik, de mondhatjuk, hogy nagyon jól megy a langaléta támadónak. Csapata 4 meccsén 4 gólt szerzett a hórihorgas ék, kis szépséghiba, hogy legutóbb, a Szekszárd ellen elbukott meccsen kiállították, majd két meccsre elmeszelte az MLSZ, mivel nem bírta elviselni, hogy „árnyéka” arcon sózta, és két kézzel történő fojtogatással vett elégtételt.

Molnár Gabi egyelőre próbálgatja a szárnyait az NB 2-ben, bajnokin csupán egyszer jutott szóhoz kezdőként (igaz, a múlt heti, Csaba elleni meccsen legalább 2 góljukhoz köze volt), 3-szor csereként, a Magyar Kupában 1-szer be- 1-szer lecserélték, de egy Liga Kupás kezdő is jutott neki. Gólt még nem szerzett, de ami késik, az nem múlik…

Kész Tibi a Baranya megye 1-es Komlóhoz szerződött, mind a 4 eddigi bajnokin kezdőként jutott szóhoz, 1 gól szerzett, ahogy az első kupafordulóban is betalált.

Treznai Márk hogyan-továbbjáról továbbra sem tudunk semmit, a jelek szerint szabadon igazolható.

Na, és akkor az érkezők: mivel 2 kapusunk, 1 védőnk, 3 középpályásunk és 2 csatárunk (már ha Kész-t annak vesszük…) távozott, volt mit befoltozni.

Miski Zoli leszerződtetését – azt hiszem, hogy – senki nem kérdőjelezi meg, rutinos, megbízható hálóőr, ráadásul Ádámnak már évek óta szüksége lett volna egy komolyabb „ellenfélre”. Na, nem mintha gyengén teljesített volna, de azért jobb, ha házon belül akad némi konkurencia…

Az első körben jöttek még a „putnokiak”, Szabó, Bene, Szemere, Kerék, Zimányi, Horváth. Két védő, 3 középpályás, 1 csatár. Ki lehet jelenteni, hogy a tavaly viszonylag jól szereplő Putnoknak mindannyian (Kerék és Szabó később sérülés miatt már nem) alapemberei voltak, így nem tűnt túl rossz konstrukciónak, ha a feljutást megcélzó csapatba igazoljuk őket. A három – időközben már kölcsönadott vagy elszerződött játékosról majd később – nélkül nézzük a megmaradtakat! Zimányi balhátvédben Czető mellé (helyett?) nagyon kellett, mert abban a pozícióban nehéz embert találni (elsőosztályú szinten is – sajnos). Aki kicsit is ismeri a magyar futballt, Szabó Ádám érdemeit is ismeri, nagy kérdés, hogy a sérüléseiből hogyan lábal ki a kétségkívül remek adottságokkal rendelkező irányító. Bene Attila mindig is egy nagy futógyorsaságú, agilis szélső-center volt, kellett már egy ilyen „töpörtyű” a támadóharmadunkba, ez kétségtelen. Nem mindent a robosztus „tankok” oldanak meg, és emlékezzünk a Csipke-Ternován-Kalmár trióra – egyik sem volt izomkolosszus.

Mivel balszélsőként gyakorlatilag tavaly csak a gyepmestert nem próbáltuk ki, így kézenfekvő volt Lipusz leigazolása, ismeri is a viszonyokat, nem is volt helye Cegléden. A baloldalra a védőként és szélsőként is bevethető Illés Gabi leszerződtetése azért volt fontos, mert egyrészt ügyes játékosról van szó, aki akár évekig sztenderd emberünk lehet, másrészt jól jön nekünk az U21-es kvóta szempontjából is. A középpályára kellett még egy zongoracipelő, pláne addig, amíg Szabó nem jön rendbe. Ne szépítsük: Irhásra nem tartottak igényt tavalyi szereplése fényében Várdán, de jó az öreg a háznál – gondolhattuk. Képességei alapján egyébként Ignác még mindig a harmadosztály egyik legjobb középső középpályása lehetne…

Dávid Zoli rutinos, sok csatát megért támadó, hatalmas barcikai kötődéssel, vele nem vettünk zsákbamacskát, habár 33 éves, de még most sem számít lassú éknek, ráadásul helyzetkihasználása is átlagon felüli.

Jött még Bakonszegi, aki a Cigánd ellen ellőtte egyetlen esélyét is, így helyette kellett valaki más, illetve a jobb szélen – Nyitrai lábadozása miatt, és mert Horváth Benővel nem igen akart számolni Koleszár mester – Sárközi kölcsönbe a matyóktól. Ez utóbbi, szélvészgyors szélső a kvóta szempontjából is telitalálat.

A tárkányi hármas – később négyes – a  korrekció része volt már. A jobbszellőnk nagyon megürült, szükség volt ott is egy azonnal bevethető játékosra (Sárközi nagyon fiatal még), a védelemben kellettek a megbízható, bármikor bevethető emberek, elől meg még mindig kevesen voltunk. A Lakatos-Katona-Dobos-Montvai négyest – azt hiszem – szinte bármelyik csapat elfogadná az NB 3-ban (csoporttól függetlenül), lehet, hogy a Várda nem, de ez majd kiderül, hogy jól tennék-e.

Ahogy már megírtuk, 11 NB 1-es rutinnal rendelkező játékos van a 22-es keretben (azóta már 21, Szemere kölcsönadásával), és ez több, mint elvárható egy olyan település labdarúgócsapatában, mint a Kazincbarcikáé. Plusz még Szabó Ádám kapuscsereként ott lehetett elsőosztályú bajnoki keretében, további hárman Liga Kupa-találkozókon pallérozódhattak. Ez 15 ember a 21-ből. És ha a többieket nézzük: Nagy Peti, Zimi, Kokó, Bene, Dávid Zoli és Feri – vagy elfértek volna egész nyugodtan egy kisebb költségvetésű – és lájtosabb terveket szövögető – elsőosztályú csapatban, vagy: Dávid Ferié a jövő!

Hogy az időközben átszerződő játékosokról is szót ejtsünk:

Nyitrai Dávid: említettük már, a kiváló szélsőnek több időre van még szüksége, amíg hosszú sérülése utáni rehabilitációja befejeződik, ezt Tárkányban megkaphatja, de egy bajnokságra törő csapatban nem biztos. Kölcsönadása óta egyszer csereként kapott szerepet bajnokin, a Magyar Kupa meccset végigjátszotta. December 31-ig szól a kölcsönszerződése, ha olyan formába kerül, visszavárjuk!

Menyhért Gergő: kölcsönadása óta alapembere a Tárkánynak, mind a bajnokikon, mind a kupameccsen kezdőként számítottak rá, ha nagyon kell, januárban visszatérhet.

Süttő Attila-Nótás Attila: a két Attila leginkább az U21-ünkben kapott szerepet, vésztartalékok Putnokon is egyelőre.

Krajnc Balázs: Úgy tudtuk, kölcsön ment Putnokra a nagyszerű szervezőkészséggel megáldott játékmester, de azóta már a III. kerület csapatában kergeti a labdát a Nyugati csoportban, 1-szer cserélték be új csapatában, nem játszó padosként 1 sárgát kapott…

Szemere Balázs: Balázs végigjátszotta a Putnok Honvéd tarcsi elleni meccsét, ahogy a Győr elleni kupatalálkozót is, kiváló meccseken pallérozódik a fiatal jobbhátvéd.

Nyisalovits Donát: Nyisa immáron 3 meccsen viselte a putnokiak mezét bajnokin, 2-szer eredményes is tudott lenni, abszolút megsüvegelendő teljesítmény. A Győr ellen is végig pályán volt.

Horváth Bence: Benő végig játszó kezdőként mutatkozott be a Rákosmente csapatában a hétvégi bajnokin.

Többen kérdeztétek, hogy mi van Kovács Sziluval, Kerékkel, Bakonszegivel? Miért nem játszanak csapatukban, ráadásul még a keretnek sem tagjai? Nos, Szilárd Tiszaújvárosba került kölcsön az idény végéig, Kerék Felsőtárkányba december 31-ig, Bakonszegi „végleg” Rákosmentére. Mivel mindhárom játékos profi szerződéssel rendelkezett nálunk, és pályára is léptek, így – mivel új csapataik amatőr szerződést kötöttek velük – reamatőrizálódásukhoz (nem egyszerű szó) 30 napra van szükség, vagyis ennyi nap elteltével nevezhetők új csapatukban.

És hogy mit vesztettünk, vesztettünk-e valamit említettek kölcsönadásával/távozásával?

Nyitrai helyén Dobos és Sárközi az elsődleges alternatíva, de szükség esetén Bene is bevethető ebben a pozícióban.

Menyhért helyén elsősorban is Lakatos játszik, hogy a viszonylag gyors, relatíve pontosan indító, megbízható védő képes-e kiváltani Menyust, annak eldöntését rátok bízom. Ő a bal kettes, ez biztos. De lehet az akár Zimi is, ha úgy alakul.

Nyisa jobb centerhalfként került volna bevetésre, a helyére jött Katona, kicsit gyorsabb, kicsit rutinosabb és fegyelmezettebb, a többit rátok bízom.

Kerék megintcsak a túlaspirált jobbszélen lehetett volna nyerőember, a jobb szél jelenlegi felhozataláról, lásd fentebb!

Nótás, Krajnc, Süttő, Kádas, azt hiszem, egyértelmű, ha az ebola nem sújtja a teljes keretet, szinte bizonyos, hogy nem kaptak volna szerelést.

Kovács Szilu az egyetlen olyan nyitott kérdés, amire nem biztos, hogy van válasz. Mert habár Szilárdot balszellőként játszattuk a tavaszi szezonban, de igazából jobb szélen is bevethető. Azt kellett mérlegelni, hogy mennyi szélsőre van szükségünk, és a megmaradók közül (vegyük számításba, hogy Sárközi fiatalkora nekünk plusz nyereség) ő találtatott a legmellőzhetőbbnek, így kölcsönadásra került. Nagyon reméljük, hogy tovább folytatódik a fejlődése, és hozzánk visszatérve, értékes emberünk marad. (Aki meg azt mondta a fórumon, hogy igen gyenge, annak optikus segítségét ajánlanám…).

A formáció

Előre bocsájtom, hogy csapatunk mind a 4 bajnokiját láttam ebben az idényben, a Kupa-meccsek közül is csak az első fordulóbelit nem. Alapvetően három hadrendben vettük fel a küzdelmet eleddig az ellennel, volt ez 3-5-2, 4-5-1 és 4-4-2 is, azt meg, hogy Babócsán hogy álltunk fel pontosan, a bánat sem tudja. 3-5-2-t alkalmaztunk a Cigánd ellen, 4-5-1-et Tárkányban és a REAC elleni kupameccsen, 4-4-2-t próbáltunk a Gyöngyössel szemben. A babócsai kupaderbin kívül minden meccsünket láttam, és kutya legyek, ha nem a 4-5-1 állt a legjobban ennek a csapatnak. Félreértés ne essék, én is a támadófutball híve vagyok, és nem szeretem az egyékes rendszert, de ha a középpályán gyors szélsőket alkalmazunk, és megvan a védekezésbeli „utánpótlás”, akkor hatékonyabb a barcikai gárda.

A háromvédős szisztéma Cigándon hamvába holt, hiába gyakoroltuk annyit a felkészülési meccseken, ez nekünk nem megy (nem ment). Nem állítom, hogy a sokkal gyorsabb Lakatossal ez nem működne esetlegesen gyengébb ellenfelek ellen (ahol a cél a letámadás), de Bakonnal, Menyussal ez nem volt kivitelezhető. Ehhez gyorsan reagáló „hadtestek” kellenek, akinek gyorsasága lehetővé teszi, hogy kiváltsanak a szélekre, de mivel a Lakatos-Katona párossal ezt nem gyakoroltuk, így nem is ajánlanám a továbbiakban. Esetleg egy jó tavaszi alapozás után.

A 4-4-2 alapvetően jó is lehetne, de ehhez egy olyan középső középpályásnak kellene lennie a védők előtt, aki igencsak kreatív tud lenni az előrefelé játékban. Mivel Kokó az elsődleges „rombolónk”, így Illés Ricsire várna ez a feladat, aki egyelőre nem hiszi el, hogy ezt el tudná látni (szerintem az edzője sem), jobb híján pedig szélre húzódik. Mondjuk, ha olyan hatékonysággal teszi ezt, mint szerdán, akkor legyen így, de a 4-4-2 nem erről szól. Mert Ricsi szélen indulásánál akkor a jobb- vagy balszellőnek be kellene húzódni középre, amit még Dobos esetében csak-csak elképzelek (Sárközinél már kevésbé), de Lipusz már igencsak foghúzós.

Ha tetszik, ha nem, eddig a 4-5-1 volt a leghatákonyabb szisztémánk. Egy stabil védekezőalakzatot két masszív szűrő előz meg, akik közül bármelyik kiválthat a szélekre, két szélső viszi el az embert a támadóharmadban, elől meg egy ék játsza kapura a lasztit, vagy készíti elő az érkezőknek.

Annyi jó középpályásunk van, akik feldolgozhatatlan pressziót képesek biztosítani, elől meg elég egy ember, aki gólra váltja a megszerzett labdák által indított támadásokat.

Persze, lehet, hogy én tévedek, és van valami egyéb okosságotok az üdvözítő felállásra.

A játékosok

Alapvetően azt szeretném leszögezni, hogy a 21-es keret minden játékosát alkalmasnak találom arra, hogy egy NB 2-re aspiráló csapat keretének tagja legyen. Hogy a másodosztályba feljutott csapat keretében szívesen látnám-e, az már más kérdés. De nézzük egyenként:

Miski Zoltán: Zolival egyértelműen sokat nyert csapatunk, kiváló alternatívája Ádámnak, gyors, erőszakos és rutinos kapus. Gyengéje, hogy nem irányítja határozottan védelmét.

Szabó Ádám: Igazi bravúrkapus, ha úgy alakul, hogy magasabb osztályú csapattal kerülünk szembe a Magyar Kupában, egyértelműen őt védetnénk. A tét mindig felspannolja, kiválóan irányítja a védelmet, kendőzetlenül odaszól társainak, ha kell. Gyengéje: a kijövetelek, de ezt már annyiszor megírtuk, és a REAC ellen is láthattuk. Na meg, a kirúgások…

Nagy Péter: A védelem közepén, jobb- és balszélén is bevethető játékos, furcsa véletlen lehet, hogy habár jobbhátvéd az eredeti pozíciója, én leginkább balbunkóban láttam eddig a legkiemelkedőbben teljesíteni. Egy ilyen rutinnal rendelkező játékostól már elvárható lenne, hogy sokkal agresszívabban tudja megjátszani a széleket előrefelé, és hogy ne csalingázzon el az ellenfele mellől, ha azok vannak támadásban. Ha nem olyan napja van, nettó életveszély.

Czető Márk: Minden szezonkezdet nehéz a számára, ezt már megfigyelhettük. Tavaly ősszel már kikiabáltuk volna a csapatból, de folyamatosan jött felfelé olyannyira, hogy a bajnokság végén egyik legjobban teljesítő játékosunkká avanzsált. Idén is játszott már majdnem mindenhol a fiatal játékos, de lelkesedésével, jó értelemben vett agresszivitásával sokat jelenthet nekünk, ha visszatér. Ráadásul a kvóta-szabálynak való megfelelést úgy teljesíti, hogy nem csupán kényszerből van a pályán. Ez ebben a fiatal korban, egy bajnoki címre törő csapatban, igazán nagy szó…

Katona Attila: Nyilvánvalóan akkor fog leginkább játszani, ha Komlósi nem, ő a leghátsó ember, ezért aztán komoly bizalmat is kell kialakítania mind a pályán, mind az öltözőben. Mivel láthatóan arra épül a játékunk (egyelőre), hogy a védelem tengelyéből építjük fel a támadásokat, ha Komlósi nincs, kulcsszerep hárulhat rá. Egyébként mindent tud, amit ebben a pozícióban kell, de a légiütközetekre jobban kell figyelnie.

Lakatos Béla: Menyus helyére jött, és szerintem be is vált. Ő a bal oldali centerhalf, de szívesen segít ki bárhol, ahol szükség van rá. Viszonylag gyors, jól fejel, pontosan indít, így hát minden adva van nála, ami egy klasszikus balkettőnél elvárható. Ha olyan ütemben érkezik a szögleteknél is, mint Menyus, senki nem fogja visszasírni a tar centerhalfot…

Komlósi Ádám: Hogy túl sokszor van-e játékban egy hátvédhez képest? Igen! Hogy ez a taktikai felállásnak, az edzői elképzelésnek a része-e? Azt hiszem, igen. Ádám nagyjából annyit van játékban, mint egy középpályás, és ezt nem gondolnám, hogy jó, mert a hátratett labdákból történő felívelések általában fabatkát sem érnek. Nem biztos, hogy ez az ő hibája, de ha a REAC ellen meg tudtuk oldani a gyors, szekciókat átívelő labdakeringőt, vele a védősorban is meg tudjuk. Rutinja, helyezkedése példaértékű, de higgadtabbnak kell(ene) lennie az ellenfelek támadásainál.

Zimányi Ádám: Ő lehet a klasszikus balbekk csapatunkban, mert amellett, hogy ösztönös erővel képes megállítani az ellenfelek jobboldali támadásait, még előrefelé is hatékony. Ha balszellőként vetjük be, akkor sem okozhat komoly csalódást.

Kovács Péter: Kokó ügyes támadó volt, még ügyesebb playmaker, de talán ebben a  pozíciójában a legügyesebb, szűrőként. Ez igazán neki való: ütközhet, brusztolhat, utolsó emberként felszabadíthat, de akár érkezőként kapura is durranthat – igazi box to box midfielder ő. Nem hiszem, hogy túlzok, ha azt állítom, hogy az NB 1-es játékosmegfigyelők szégyene az ő sorsa – nem itt lett volna a helye, ennek ellenére mi nagyon örülünk neki, hogy itt van. Sokáig maradjon!

Illés Richárd: Az előbbi gondolatra visszatérve: ha egy komolyabb megfigyelő látta volna Ricsi REAC elleni teljesítményét, biztos felírja a noteszébe. De egyébként is: az igazi univerzál. És nemcsak hogy elvegetál bármelyik pozícióban, hanem a magávé teszi, a maga szájízére formálja, és aztán lehozza. És az a legkevesebb, hogy lehozza.

Illés Gábor: Hátul elég, előre kevés (egyelőre). Így fogalmazható meg Gabi eddigi ténykedése KBSC-mezben. Habár tudjuk, hogy ennél sokkal többre képes, várjuk az igazi áttörést…

Lipusz Norbert: Lipusznak nagy szerencséje, hogy gyakorlatilag nincs kézenfekvő alternatívája, mert eddig korántsem nyújtja azt, amiért szerződtettük. Ismerjük mi Norbit, ennél sokkal kreatívabb, bátrabb is tud lenni, de mintha valami az utóbbi években kiveszett volna belőle. Talán a vagányság, a küzdőszellem, nem tudom. De hogyha továbbra sem képes energikusan meghúzni a szélt, ha továbbra is képes 20-25 percekre eltűnni a mezőnyben (behúzódva középre), akkor el kell gondolkodni a pótlásán…

Sárközi Tamás: Tamás kétszer került becserélésre bajnokin (mindkétszer itthon), túl sokat nem mutatott. Az látszott, hogy gyors, ügyes gyerek, de úgy tűnt, annak ellenére, hogy Kövesden az U21-ben nagy császár volt, a felnőttek között súlytalan. Nos, a REAC elleni meccsen rácáfolt a kritikákra, az első félidő első felében nagyon ügyesen huzigálta a jobbszélt, ráadásul gólt is rúgott, így csak reméljük, hogy bajnokin is felveszi a magabiztosabb stílust, és Nyitrai megfelelő alternatívája lehet (ha nincs Dobos).

Dobos Attila: Dobi az egyik legképzettebb játékosunk, szó se róla. Amit a Tárkány ellen bemutatott, az kiváló bemutatkozás volt, fájó, hogy első hazai bajnokiján viszont szinte értékelhetetlen produkciót tett le az asztalra. Ennél tőle sokkal többet várunk, az adódó helyzeteket egy ilyen rutinnal rendelkező játékosnak be kell lőnie, ráadásul többet kell mutatnia az összjátékban is.

Irhás Ignác: A legnagyobb baja, hogy olyan poszt, amit ő a legjobban tud, ebben a felállásban nincs. Szabó Ádám alternatívájaként játszik, de ő nem igazán irányító, inkább box-to-box középpályás, de ebben a szisztémában (bármelyikben is a háromból) nincs ilyen. A 4-3-3-ban lehetne, de azt ilyen vegytisztán még nem próbáltuk, bár megjegyzem, lenne olyan felállás, amiben ez eredményes tudna lenni. Ignác játékán meg is látszik, hogy nem találja a helyét, sok eladott labda, sok értékelhetetlen megmozdulás fűződik a nevéhez. Ő egy Kovács-Irhás-Szabó középpályán érezné jól magát – főként támadásban – ahol Montvai-Nehéz-Dávid a támadósor…

Szabó II. Ádám: Nem tudjuk, mit tud. Eddigi KBSC-s szerepléseiből legalábbis nem. A korábbiakból igen. Azok alapján ő fogja megoldani a középpálya dinamikáját. Már ha felépül. Meg ha akarja…

Bene Attila: A várakozásokhoz képest nagyon gyenge az eddigi teljesítménye. Csatárként vannak tőle jobbak, szélsőként meg túl sokszor hagyja el a labdát. Ennél sokkal többre képes…

Nehéz Máté: Két gólos már a bajnokságban, mesterhármast rúgott a Kupában. Mindannyian tudjuk, akik kint voltunk, hogy rúghatott volna többet is, ha jobban koncentrál. Higgyétek el nekem, hogy Máté akár gólkirály is lehet a csoportban, ha fizikálisan (és ezzel párhuzamosan – lelkileg) összeszedi magát. Az ő korához képest beláthatatlan ideig volt sérült, szinte kockázatos volt a leszerződtetése is, de megkapta a bizalmat. Azt gondolom, hogy ahhoz képest, amin átesett, brutálisan hatékonyan játszik, habár az 1-1-eket óvatosan kezeli, de lesz ő ennél sokkal jobb is. Meg lennék lepve, ha a szezon végén nem lenne az első három hely valamelyikén a góllövőlistán.

Montvai Tibor: Kellett ide Montvai? A Magyarországot bejáró csavargó? A túlsúlyos, provokatív center? Azt hiszem, igen. Pont egy Montvaira volt szükségünk. Egy ilyen „szemétládára”, aki volt csapata ellen azonnal gólt szerez, aki nem hullik le nyárfalevél módjára a védőkről, hanem hasba könyököli őket. Aki úgy várja a beívelést, hogy közben a középső védő heréje a kezében alakul kockává. Tibi gerincsérülése sajnos nem újdonság, most sem passzióból maradt ki a REAC ellen, de reméljük, hogy minél több meccsen hasznát vesszük a rutinos támadónak…

Dávid Feriről és Dávid Zoliról egyelőre túl sok mondanivalónk nincs, egyikük sem szerepelt csapatunkban.

A konklúzió

Mire legközelebb pályára lépünk – a Hatvan ellen, idehaza – már egy pöttyel megint több információnk lesz. Azt gondolom, a keret alkalmas rá, hogy bármilyen felállásban is győzedelmeskedjünk az ellen felett, de egy olyan játszó – vagy játszani akaró – együttes ellen, mint a hevesiek, a legjobb, ha a kupában bevált 4-5-1-et alkalmazzuk. Persze, lehet, hogy más csapatok ellen másra lesz szükség. Ezért van vezetőedző, ezért van szakmai stáb, ezért van 21 fős keret. Ha kell, cserélgessük a csapatot, a játékszisztémát. De ha jól megy, ne forgassuk, mert ez nem a Barcelona, ezek a fiúk elszédülnek. De: ha megtaláljuk a célra vezető szisztémát, bajnokok lesznek!

(Ha esetleg hozzászólni nem is akarsz, mindenképpen szavazz, csak görgess lefelé...)

Hajrá Barcika!