Jó a csapat Karancsalján?
Nos, úgy tűnik, hogy – ha az is volt – annyira már nem, de erről majd kicsit később…
Jelenleg ott tartunk, hogy 9 egységre vagyunk a Várdától és 11-re a Putnoktól, de ők eggyel többször játszottak, így ha akkor is nyerünk, amikor ők szabadnaposak lesznek – magyarul: jövő héten legyűrjük a Kisvárdát – abban az esetben 8 pontocskára közelítjük a gömörieket. Mivel mindkét csapattal játszunk még – ráadásul idehaza – így némi halvány reménysugár kikandikál azért a felhők közül (a kommentjeitekből is ezt olvasom ki), ami annál is inkább örömteli, mert pár fordulóval ezelőtt nem akadt volna olyan (szinte), aki egy lyukas garast is adott volna arra, hogy ősz végére kicsit is lőtávolba leszünk az éllovastól. Persze, van még hátra négy meccs, nem is akármilyenek, hiszen a Tarján és az Újváros sem számít kellemes ellenfélnek saját pályáján, hogy a két említett hazairól ne is beszéljek. Tetszettek volna megnyerni a Hatvan, a Jászberény és a DEAC elleni meccseket, és akkor csak 1 pontra lenne a Várda. Még a Cigánd elleni oboa is belefért volna a játékba…
Annál is inkább sokat várunk ettől a fordulótól, mert a Hatvan látogat Kisvárdára, akik idegenben eddig mindössze 4 pontot veszítettek, nyugodtan mondhatjuk, hogy a hevesiek parádés idegenbeli formát mutatnak (Gyöngyös 5-0, Veres 4-0, Jászberény 1-1, KBSC 2-1, Nyírbátor 1-1, Honvéd 2-0). No persze, ne pakoljon senki hazai pontvesztésre nagyobb összegeket, hiszen a szabolcsiak odahaza minden meccsüket megnyerték, 26-7-es a gólkülönbségük még annak ellenére is, hogy – egyelőre – nincsenek aranyból a wc-csészék a hazai öltözőben. De csak idő kérdése…
Nem lehet tudni, a hétközi kupameccs mennyit vett ki a hazaiakból – aki lemaradt volna (van ilyen?) 4-0-ra legyalulták a Középső csoport prominensét, a Vácot a Magyar Kupában, és már a legjobb 8-ban vannak – gyanítom, hogy nem fognak a fáradtságtól összeesni a második félidőre. A Chank-Jan-Chi által vezetett váciakat kontrákkal „ölték meg” a második félidőben, Milovac megrúgta a szokásos dupláját, aztán már készülhettek is a hétvégi meccsre. No, száz szónak is egy a vége: nyilván egy döntetlen is javíthatna valamicskét a helyzetünkön, de én azt javaslom, foglalkozzunk inkább a mi meccsünkkel, illetve magunkkal, mert ahhoz, hogy bármi értelme legyen lázasan vizslatni a Várda (és a Putnok) eredményeit, először csapatunknak kell szállítani a győzelmeket.
Bocsánat a kicsit hosszúra nyúl kitérőért, térjünk vissza a szigorúan vett témánkhoz, a tarjániak elleni meccshez!
A karancsaljai csapat pillanatnyilag a 10. helyet foglalja el a tabellán, 3-szor tudtak győzni, és 5 vereség mellett 2 döntetlen szerepel nevük mellett. Nullás a gólkülönbségük, egyaránt 16-szor találtak be az ellenfelek hálójába és vitték ők középkezdéshez a labdát. Egyébként a lőtt gólok tekintetében nem állnak olyan rosszul a rangsorban, hiszen (többek között minket is megelőzve) a hatodikak ebben a tekintetben, és tulajdonképpen hátul sem olyan rosszak, csak hét csapat van, amelyik kevesebb gólt kapott (a DEAC ugyanennyit). Nem mondhatni, hogy hazai pályán brillírozna a nógrádi alakulat, hiszen 4 meccsükből 2-szer vesztesként hagyták el a küzdőteret, egyszer ikszeltek, és csak a Tárkányt sikerült 2-0-ra legyűrniük. Nézzük eddigi eredményeiket:
Salgótarján – Honvéd-MFA 1-2 (gól: Üveges)
Jászberény – Salgótarján 2-3 (gól: Horváth R., Toricska, Kiss K.)
Kisvárda – Salgótarján 1-0
Salgótarján – Tiszaújváros 2-3 (gól: Olasz J., Csornij)
Putnok – Salgótarján 3-1 (gól: Banai)
Salgótarján – Cigánd 1-1 (gól: Lenkó)
Gyöngyös – Salgótarján 2-2 (gól: Üveges, Liszka)
Salgótarján – Felsőtárkány 2-0 (gól: Horváth R., Kiss K.)
Veresegyház – Salgótarján 0-4 (gól: Üveges 2, Horváth R., Kiss K.)
Hatvan – Salgótarján 2-0.
Méltán vetődhet fel a gondolat egyes szurkolóinkban: jó-jó, de hogy kerültek ide ezek a nógrádiak? Nos, Nógrád megye bajnokaiként kaptak besorolást csoportunkba, a véghajrában elúszni látszott a bajnoki cím, mivel a 28. fordulóban még két pont fórja volt a Somos SE-nek. Aztán az utolsó előtti forgóban a líder cseppet sem meglepő vereséget szenvedett a kilencedik Héhalom otthonában, az SBTC viszont mindkét hátralévő meccsét megnyerte, pedig a fél karotokat rátenném, hogy a somosiak fel akartak jutni…
Egyébként nehogy azt higgyétek, hogy azt állítom: nem érdemelte meg a feljutást a Tarján, és ezt nemcsak a parádés múltjuk mondatja velem, hanem az a tény is, hogy a legtöbb gólt rúgták és a legkevesebbet kapták a csoportban, kereken 100 gólt szereztek és csak 16-szor kapituláltak. Annyiszor, mint ezidáig 10 forduló alatt. Hogy egy mondattal bemutassam a nógrádiak múltját a fiatalabbak számára is, elég annyi hozzá, hogy 1940 és 1980 között mindössze 4 idényt tudtak le az első osztályban úgy, hogy az SBTC nem szerepelt a legjobbak között. Az 1971-72-es bajnoki idényben bronzérmesek voltak a legjobbak között! És habár 1980 után még sokáig stabil másodosztályú csapatuk volt, a kétezres évek elején jött a lejtmenet – maradjunk annyiban, hogy elérték a nadírt, és nem volt egyszerű visszakapaszkodniuk még erre a szintre sem.
Szóval 100 gólt termeltek a megyében, apró szépséghiba, hogy legjobb három gólszerzőjük közül már egyik sem a tarjániakat erősíti. A legeredményesebb Zsarnai (17 gól) mellett a csupán tavasszal 13 gólig jutó Mario Kurak és az ősszel 10 gólos Da Silva is odébb állt, de az egyaránt 7 gólig jutó Bárányos-Penksa nyugdíjasduó és az ugyancsak 7-szer eredményes másik Da Silva is búcsút intett a nógrádiaknak. Egyébként összesen 10 idegenlégiós lépett pályára az előző idényben a salgótarjániaknál, közülük már csak az általunk is jól ismert Maicon kezdte meg az idényt a bajnokcsapatban (és akkor még nem említettük az ex-újpesti Takács-KovácsKokó duót, akik együtt 80 évesek, vagy az időnként beugró ex-tréner Tamásit, aki 42 évesen is beugrott néha hentelni egy kicsit). Egyébként Penksa is 41 évesen öltötte magára a tarjáni mezt, hozzá képest Bárányos a maga 38 évével, vagy Jeney 36 évesen junior-korú volt.
A nyáron tehát alaposan megváltozott a tarjániak kerete, 15 játékosról tudjuk biztosan, hogy hová került. A már említett Penksa visszavonult, Kurak a jónevű Liptovsky Mikulas csapatában folytatta ősztől. Zimányi Adrián éppen kirobbanthatatlan a putnoki kezdőből, Krajecz Nagybátonyban véd tovább, de újra csapattársa lett ott Jeney és Bódi is. A fiatal Szeles Mezőkövesdre írt alá, a házi gólkirály Zsarnai Felsőzsolcára, Ludányi a másik újonc, Gyöngyös csapatához került. Horváth Krisztián és Egervári Csomádon kapott szerződést, Bonivárt a Ceredvölgyénél, Mészáros a Tomor-Lak-nál, Taliga Hatvanban, Bezerédi Sárszetmiklóson lett igazolt játékos.
Érkezőkből sem volt hiány, hiszen nem kevesebb, mint 13 új játékos nevét kellett megtanulniuk a tarjáni szurkolóknak. A Debrecenben, az MTK-nál és Újpesten is megfordult Vadon kapus Balkányból érkezett, de hogy számunkra is legyenek ismerős arcok Maicon-on kívül, arról Privigyei (Balmazújváros) és Olasz Jani (REAC) odaszerződése gondoskodott. A többiek: Üveges és Popovics (Kisvárda), Toricska (UTE kölcsön), Nagy K. és Tarlósi (Somoskőújfalu), Banai (Maglód), Kiss K. (Jászapáti), Horváth R. (Pápa kölcsön), Szlezák B. (UTE) és Farkas (Erdőkertes). Tehát – ha minden igaz – összesen 10-en maradtak a bajnokcsapat keretéből, de közülük is Sólyom, Bata, Lenkó és Ludányi is csupán peremember. Volt ezidáig.
Hogy miért mondom ezt? Az első forduló előtt meg voltam győződve arról, hogy az SBTC (ja, Puebla, ne felejtsük el!) ott lesz az éllovasok között, de bennfentesek már akkor jelezték: nem nagyon kell velük számolni, el fog fogyni a lóvé. Azt hiszem, aki nem idén (vagy tavaly) kezdett meccsre járni, annak nem kell bemutatnom a Puebla „áldásos” tevékenységét, voltak nálunk is, köszönjük, elég is volt. Nem állítom, hogy Luis vagy Messi nem állná meg a helyét még akár ma is Barcikán (hiszen nagyon fiatalon jöttek a Vegyészvárosba), de a KBSC kerete annak idején a forgóajtóra emlékeztetett: ahogy az egyik „vendégmunkás” kifordult, egy (vagy több) már ott is volt a helyén. Megcsinálta a Puebla ugyanezt tavaly Putnokon is (tudjuk, mi lett a vége), és ugyanez történik most Tarjánban is, magyarul: az ígérgetések ellenére nincs pénz.
Nem akarom most ellőni a „poént”, a dolog mélységeit jobb, ha maguk a tarjáni játékosok fejtik ki, de erre egy napot még várnotok kell. A holnap reggeli cikket azonban javaslom elolvasni mindenkinek…
Mivel a jelenlegi tarjáni keretről még elképzelhető, hogy a vezetőedzőnek sincs teljes képe (szinte napról-napra változik a helyzet), így nem gondolnám, hogy túlzottan érdemes lenne lőlapot készíteni eddigi hatékonyságukról és sebezhetőségükről.
Privigyei egészen biztosan nem léphet pályára ellenünk (amit nem is bánunk, mivel a védelem tengelye Tarjánban), lévén a múlt héten kiszórták, ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy milyen szerencsések is voltunk ezidáig. 10-szer léptünk pályára és 7-szer fordult elő, hogy eltiltás miatt senki nem hiányzott az aktuális ellenféltől. Csupán a nyitófordulóban a Cigánd, aztán a Hatvan és a DEAC nem úgy állt ki ellenünk, hogy automatikusan fel kellett forgatniuk a kezdőt, jelzem: ezen a 3 meccsen összesen 1 pontot szereztünk. A többi találkozón:
2. forduló: KBSC – Gyöngyös (Kovács eltiltva piros lap miatt)
3. forduló: Felsőtárkány – KBSC (Vágó eltiltva piros lap miatt)
4. forduló: KBSC – Veresegyház (Szűcs és Kovács eltiltva piros lap miatt)
7. forduló: Jászberény – KBSC (Simon eltiltva piros lap miatt)
8. forduló: KBSC – Hajdúböszörmény (Tóth eltiltva piros lap miatt, Jeremiás eltiltva piros lap miatt)
9. forduló: KBSC – Nyírbátor (Nagy és Jeddi eltiltva piros lap miatt)
11. forduló: KBSC – Honvéd-MFA (Nagy eltiltva piros lap miatt)
12. forduló: Salgótarján – KBSC (Privigyei eltiltva piros lap miatt).
Nálunk a helyzet nagyjából változatlan, Kokón, Dávid Zolin is Komlósin kívül mindenki bevethető, illetve aggodalomra talán az adhat némi okot, hogy Bene a mai edzés közben lekéredzkedett a pályáról, és nem azért, mert fiziológiás szükséglete lett volna. Reméljük, játszhat, mert nem gondolnám, hogy Gálhidi mester szívesen bontaná meg a múlt héten jól muzsikáló kezdőjét. Ha mégis így alakulna, azt tippeljük, hogy vagy a gyakorlatilag hazai pályán játszó Sárközi kerülhet a jobbszélre (tarjáni illetőségű a fiatalember), vagy Dobos húzódik ki szélre, és akkor akár Szabó Ádám is lehet az ék mögött. Még a Lipusz-Illés Gabi cserében gondolkodnék, de ha ennyiben változna a múlt heti kezdő, akkor - a kvóta miatt – Czetőnek helyet kellene biztosítani Zimányi vagy Nagy Peti kárára. (Egyébként Kokót megoperálták, 2-3 hét még a rehabilitációja, ami azt jelenti, hogy ha minden klappol, az utolsó fordulóban a Putnok ellen akár pályára is léphet. Ő biztosan akarni fogja, ez nem vitás. Dávid Zoli még mindig nem feküdt kés alá, és ennek az az oka, ami ezidáig is: habár orvosról-orvosra jár, de egyszerűen nem találják a szervezetében meglévő gyulladás gócpontját. Ádám időnként jobban van, máskor rosszabbul, a héten is megpróbált edzeni, de abba kellett hagynia a munkát).
A hazaiak nehézségei ellenére nem lesz ez könnyű meccs. Aki ott maradt, az – gondolom – mindenképpen be szeretné bizonyítani, hogy tud futballozni, és még ha az elmúlt hónapok viszontagságai folytán veszített is pár kilót a versenysúlyából, hasznára lehet (egy másik) a csapatnak.
Ne köntörfalazzunk: csak a győzelem elfogadható. Ebben a helyzetben pláne, de egyébként is. Az újoncokkal szembeni mérlegünk eleddig felemás (a Gyöngyöst – kínkeservesen – megvertük itthon, Jászberényben kikaptunk), de egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy az őszi idényben még egyszer pontot veszítsünk. A hírek szerint pörgős, intenzív edzéseket vezényel Gálhidi mester, de a tréningek után a játékosok örömteli arccal jönnek le a pályáról, és úgy tűnik, az öltözői rend is helyreállni látszik, sőt.
Négy meccs maradt tehát a Gálhidi-csapatnak, hogy valamelyest helyreállítsa a renomét, és elinduljon felfelé. Nem tudni még, hogy mi lesz a téli szünetben, megválunk-e játékosoktól, vagy érkeznek-e, esetleg visszatérnek-e a kölcsönadottak. Az biztos, hogy a héten például volt alkalom, amikor nálunk edzett a Kerékgyártó-Nyitrai-Menyhért trió is, tehát Gálhidi György szemmel tartja a „kintlévőségeinket”, a Putnokon vitézkedő játékosainkat csak azért nem hívta „haza” edzeni a klubvezetés, mert ebben a helyzetben ez nem lenne szerencsés. Én azt mondom: az ősz végén számvetést kell készíteni, meg kell nézni, a kölcsönjátékosokkal együtt ki-hogy teljesített, aztán meg kell lépni a szükséges lépéseket. Mindegy, hogy milyen áron. Ahogy azt sem várta senki, hogy befog minket tavasszal a Létavértes, fordulhat a kocka és lehet a tavasz lúzere ezúttal a Kisvárda is, mert a stadionprojekt (és a Szerencsejáték-os lóvé) még nem eredményez automatikusan bajnokcsapatot. Függetlenül a Várda Hatvan elleni eredményétől, nekünk hétről-hétre üzennünk kell: „nem mondtunk le a bajnoki címről, és seggbe fogunk rugdalni titeket, tisztelt kisvárdaiak!”. Csupán a múltból nem lehet megélni, de a holnap Salgótarjánban pályára lépő mindkét csapat inkább való a másodosztályba, mint az újgazdag Kisvárda.
Talán sokan láttátok Gálhidi mester múlt héten adott interjúját a KVTV Presszó című adásában. Akkor azt mondta a sok csatát megélt tréner, hogy a Debrecen ellen ő hibázott, mert a meccset megelőző napokban túledzette a csapatot, és nem voltak harapósak a legények. Ígérte, hogy ezt a hibát nem követi el többet. Ahogy Ti is láttátok (a hozzászólásaitokból egyértelmű), a Kispest ellen már egy sokkal harapósabb csapatot láthattunk, és azt reméljük, a Tarján testén is tudunk egy jókorát marni. Akkor azt is mondta a mester, hogy valaki a következő hetekben nagyon bele fog szaladni a késbe… A többit a fantáziátokra bízom…
Hajrá Barcika!
Téma: Jó a csapat Karancsalján?
Nincs hozzászólás.