Kérdések - de csak a legnagyobb tisztelettel...

2014.10.04 17:51

Tulajdonképpen már a kezdőtől is agyfaszt kaptam, mert úgy gondoltam, hogy nem lehet meccs alkalmasabb a kétcsatáros játék kipróbálására, mint a Böszi elleni. Tévedtem. Ráadásul a statikus Montvai kezdett a támadóharmadban (Nehéz, gondolom, sérült, mert különben nem értem…), aki jó is lett volna elől, ha lett volna kinek lekészíteni. De nem volt…

Irhás, Szabó és Dobos nagyjából olyan sebességgel értek fel a támadásokhoz, mintha lassított felvételt néznénk, Ignácról legalább el lehet mondani, hogy végigküzdötte a meccset, a többiekről nem annyira, és ennek semmi köze ahhoz, hogy cserélték-e őket vagy sem.

Szabó II.-t csak Ricsi tudja, hogy miért kellett a kezdőbe jelölni, becserélései alkalmával sem mutatott semmi kiemelkedőt (jaj, de finom vagyok: egyszer sem rúgott bele úgy a labdába, hogy az jó helyre menjen), miért vártuk volna, hogy kezdőként alkot hatalmasat. Igaz, gólt szerzett, jó helyen volt, de nagyjából ennyi, ami elmondható játékáról, ráadásul „leliptákolta” magát, egy semmilyen helyzetben sérült meg. No, semmi gond, mert a helyére beküldött Kokó is árnyéka volt önmagának.

Félreértés ne essék, nagyon kedveljük a futballistát, de aki van olyan rutinos meccsrejáró, hogy látta még Kokót a kispadon kezdeni, az tudja, hogy ilyenkor a játékos nagyjából beleszarik az egészbe. A beállítása utáni első percekben nagyjából ezt láthattuk, kóválygott jó Kokónk, mint gólyafos a levegőben, kereste is a labdát, meg nem is, aztán észhez is tért, meg nem is. Ez nem az a Kokó volt, akit mi szeretünk, maradjunk annyiban!

Ricsiről sem lehet mondani, hogy élete meccsét játszotta, mert habár akart nagyon, de a futkározást inkább másra hagyta. Kár, mert az ő kimozgásaival tudunk általában létszámfölényt kialakítani a középpályán, de ezúttal inkább a rombolásra rendezkedett be. Irhás szerintem a meccs egyik legjobbja volt, gyakorlatilag nem volt labda, amihez ne ért volna hozzá a középpályán, lett légyen az innen vagy onnan érkező. Már a Jászberény elleni meccs felvételén is megfigyelhető volt, hogy igencsak fineszes megoldásokra képes a midfielder, fájó, hogy indításainak nagy része vagy nem ér embert, vagy elakad valakiben. Ő lehetne az igazi irányítónk, ha rábíznánk, nem kell szűrőben „jegelni”.

Montvai küzdött, duplázott, hagyjuk a picsába az egészet, mit tudott volna még csinálni? Nem rajta múlik, hogy egyedül kell küzdenie elől, a bánatért nem lehetetett kipróbálni elől egy Nehéz-Montvai (vagy ha sérült Máté, akkor egy Dávid Feri-Montvai) kettőst? Mi bajunk lehetett volna?

Nem akarok nagy szavakat használni, de borzasztóan futballoztunk ma. Megnéztem felvételről a Jászberény elleni meccset, ott legalább voltak kidolgozott helyzeteink, lehetőségeink, itt viszont nagyjából mindent berúgtunk, ami adódott (a büntetők egyébként – szerintem – jogosak voltak).

Hátul továbbra is „gólérzékenyek” vagyunk, lásd: Bogdanovic első gólja. Kérem a vezetőséget, állítsanak be engem centerhalfnak, a támadót kirúgom az univerzumba. Hogy ez miért nem sikerül nekünk az jó nagy rejtély, mint ahogy az is, hogy Nagy Petinek miért van automatikus helye a kezdőben. Ja, és még csapatkapitány is volt. Aki két héttel ezelőtt – a Hatvan elleni vereség után – kivigyorgott a nézők felé. Csapatkapitány. No comment…

A Böszörmény még csak apró jeleket sem adott arra nézvést, hogy szeretné megnehezíteni a dolgunkat, úgyhogy a győzelem nagyjából természetes volt. A Várda közben hattal simázta le a Gyöngyöst, akikkel mi itthon alig bírtunk, és lecseréltünk a végére mindenkit, aki előre akart mozogni. A Putnok 5-0-ra verte azt a Jászberényt, akitől mi a múlt héten kikaptunk.

Nagy tisztelettel kérdezem: mi volt az a játék, amit a nézők láthattak? Ilyen kevesen bajnokin még nem voltak kint. Hova tovább???