Kisiklatva...

Ez igen, srácok! Ez a produkció végre már hasonlított ahhoz, amit egy bajnoki címre hajtó csapattól látnunk kellene hétről-hétre. Ráadásul a Léta is kikapott, úgyhogy örülünk.

Csalódást keltő volt, hogy újra csak csappant a nézőszám az előzőekhez képest, a nyarat idéző idő pedig igazi futballklímát varázsolt a Petébe, kíváncsi vagyok, mi lesz, ha beköszönt a zimankó? Persze, gondolom, sokan csináltak ebben a tényleg gyönyörű időben családi programot, sajnos Magyarországon a futball már régen nem családi program… A játéktér itt-ott kijavításra került, a kapuk előtt nagy szükség is volt rá mielőtt bejön az esős program, persze jobb lett volna egy teljes gyepcsere, hogy ne random-módon pattogjon rajta a labda, na de, már ez is valami, ne elégedetlenkedjünk!

Az már a nevezett csapat vizslatása közben (adatbank.mlsz.hu) kiderült, hogy se Salvador, se Szabó Viktor, megmondom őszintén, kicsit féltettük Davidot, mit kezd „egyedül” a debreceni védőkkel. Nem volt rá szükség… Aztán a pályára vonuló játékosokat nézve jött az újabb meglepetés, hiszen Czető sehol (gondolom, a bemelegítésnél sérülhetett meg, mert a nevezett csapatban még a kezdőben volt), helyette Nagy Peti készülődött a kezdéshez.

Az első percekben nagyon átadtuk a területet a Lokinak, látszott, hogy a kontráinkban bízunk, jó 10 percnek el kellett telnie, mire „meccsbe kerültünk”, onnantól viszont jöttek a gólhelyzetek. Szemmel látható volt, mennyire agresszívan (jó értelemben) támadjuk le a labdás embert, ez már a Kövesd elleni produkciót idézte, sok labdát szereztünk már az ellenfél térfelén, és nagyon érett a gól. Örülök, hogy Kokó betalált, megérdemelte már, Molnár pedig csodapasszt adott Davidnak a gólja előtt, megilleti őket a dicséret. A szünetben arról diskuráltunk, hogy milyen „furcsa” ez a harmadosztály. Most vezetünk bajnokin először két góllal, sőt, még nem is nyertünk két góllal, és a negyedikek vagyunk. Hmm.

A második félidőben sokkal nagyobb teret engedtünk a vendégeknek, azonban a lehetőségeink így is megvoltak, kár, hogy kimaradtak, lehetett volna kicsit kozmetikázni a gólarányt. Az agresszív védekezés, a letámadás viszont maradt, és ez örömteli volt. Nem igazán úgy álltunk vissza, hogy beszorultunk volna, vagy túlzottan magunkra húztuk volna az ellenfelet, hanem okosan engedtük őket futkározni, mi vezettünk két góllal, hová siettünk volna? Okos futball volt ez, olyan, amivel bizonyítani tudtak a srácok közönségüknek, hiszen az eddig igencsak gólgazdag futballt bemutató csoportmásodikat vertük egészen imponáló könnyedséggel.

Szabó Ádámnak megint voltak hatalmas bravúrjai, Rezes kiugrásánál például kritikus szituációban mentette meg góltól a csapatot, ha ott (még az első félidőben) a Loki gólt szerez, nem lett volna ennyire egyszerű a mérkőzés további része. Kiválóan irányította a védelmet, nagyszerűek voltak ezúttal a kifutásai. Bravúrkapus!

Treznai Márk magabiztos volt a jobbhátvéd pozíciójában, és – ahogy szokott – betonkemény, ha ilyen ütemben fejlődik, még sokra viheti a fiatal srác, egyetlen kritikai észrevétel: a támadásokat kevésbé tudta segíteni, mint ahogy a mai modern futballban az elvárható, na de, mivel eddig középen szerepelt, majd jön ez is idővel. Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy ha Márk kezdő, miénk a 3 pont! Kabala!

Komlósi Ádám és Menyhért Gergő világosan jelezte a debreceni futkosóknak, hogy semmi keresnivalójuk a kapunk előterében, az külön öröm, hogy az esetek túlnyomó többségében nem szabálytalanul szereltek, hanem érvényesítették testi adottságaikat és kitűnően helyezkedtek. Menyhért a légtér ura volt, már-már Fótyik-mennyiségű fejpárbajt nyert meg. Ikertornyok.

Nagy Petit szemmel láthatólag nem zaklatta fel, hogy ezúttal a védelem bal oldalán került bevetésre, hozta a legszebb napjait idéző lelkes, harcos játékot, ráadásul a támadó feladatait is igyekezett megoldani. Sokat elmond teljesítményéről, hogy a leginkább jobb oldalról befelé húzó Bódi nem lógott ki felfelé a vendégcsapatból. Rutin.

Illés Ricsi az én ízlésemmel ellentétesen, kicsit sok labdát szórt el az első félidőben, azonban jól avatkozott be a debreceni akcióknál és nagyon kemény volt. Sajnos egy fegyelmezetlenség miatt megint besárgult, ezen még csiszolni kell, de nem lesz ez rossz, ha ezt a teljesítményt tudja hozni. Ami szemmel látható volt, hogy a csapatban azon kevesek közé tartozik, aki képes pontos hosszú szélpasszokat adni, erre szükség is lesz a későbbiekben. Beton.

Kokó – nem csak gólja miatt – nálam a man of the match. Ahhoz képest mennyit piszkáltuk az idény első felében, hogy nyilvánvalóan rengetegszer légüres térben mozgott, és nem igazán találta a helyét, most(anában) bejátszotta az egész középpályát, rengetegszer állította meg a debreceni rohamokat, labdákat lopott, a csapat egyik leghasznosabb tagja volt. Lélektanilag fontos pillanatban szerzett gólt, de egyébként is: az igazi Kokót láttuk a pályán, akit nagyon szeretünk. Szív.

Molnár Gabika két arcát mutatta a két félidőben. Az elsőben már-már (magához képest) megmagyarázhatatlanul sokat passzolt, sajnos többször olyan szituációkban is, amikor pont egyéni megmozdulásra lett volna szükség. A másodikban már sokkal több egyéniséget vitt bele a játékba, volt néhány penge megindulása, amikor a meglehetősen gyatrán védekező vendégvédők csak néztek, mint falusi lány a mozgólépcsőn. Azt azonban nem lehet elvenni fiatal középpályásunktól, hogy nagyon akart, nagy meggyőződéssel támadta az ellenfél védőit és rengeteg labdát szerzett. Erről az oldaláról még nem nagyon ismertük Gábort, de örömteli, hogy ez is megvan az eszköztárában. Habár a gólszerzés most sem sikerült (fejese nagyon beakadhatott volna…), gólpasszt azért kiosztott most is. Majd a Veresegyház ellen! Technika.

Nyitrai Dávid a jobbszélen általában lefutotta a védőit, nem igazán tudtak mit kezdeni vele, amikor futásra szánta el magát, megjátszható volt, és legtöbbször a beadásai is embert találtak. Kezd beérni a srác, ahhoz képest, hogy éveken át csodálkozó szemekkel kérdezgettük egymást, hogy „mit keres ez a gyerek a kezdőben”, most már nem hiszem, hogy bármelyikünk is kihagyná a csapatból. Sebesség.

Tátrai Gergő a bal oldalon közel sem volt olyan veszélyes, mint az ellenoldal, sajnos nagyon látszik rajta a meccshiány. Ennél azért ő sokkal többre képes, ezt mindannyian tudjuk, reméljük, mihamarabb behozza a lemaradást, és a kőkemény, gólérzékeny Titit láthatjuk a továbbiakban. Lábadozó.

David meglőtte a gólját, voltak szép megoldásai, mégis azt kell mondjam, ez nem az ő pozíciója, a csatár mögött hasznosabban játszik (de ki az a hülye, aki Molnár Gabit padra ültetné). Sok labdát elszórt a spanyol, több akció rajta akadt el, ha csak az összjátékot nézzük, Szabó Viktor abban hasznosabb. Davidunk azonban a technika ördöge, mindig képes váratlan megoldásokra, ezekből tegnap sajnos kevesebbet láttunk, de gólja megnyugtatott csapatot, közönséget egyaránt, köszönet neki érte! Ja, és megduplázta eddigi góljai számát! Hiánypótló.

Kész Tibi már a meccs azon periódusában lépett pályára, amikor nem a támadásépítés volt a porondon, úgyhogy sokat nem tudtunk meg róla. Ha viszont az az ollózása beakad, hétfőn készítettem volna egy „Kész Tibi – Wonderkid” feliratú pólót magamnak. Kovács Bence kapott erős 10 percet, ekkor már kicsit szárnyaszegettek voltak a debreceni próbálkozások, Nyisa meg növelte eggyel bajnoki szerepléseinek a számát.

A mérkőzés előtti beharangozóban győzelmet vártunk a srácoktól, és azt, hogy lehetőség szerint igyekezzenek kevés lappal abszolválni a meccset. Nos, a csapat minden kívánalomnak megfelelt, úgyhogy ezúton is tengermély gratulációnkat fejezzük ki a játékosainknak. A Léta kikapott otthon, így 3 pontra csökkent az előnyük, mi felugrottunk a dobogóra, jelenleg minden szép. Két olyan meccs jön, ahol gólarányt kell javítani, mindent bele, fiúk!

Egy apró megjegyzés még a végére. Én a magam részéről nem láttam még olyan barcikai csapatot, amelyik meccs után (pláne győztes meccs után) nem megy ki a szurkolóinak megköszönni a biztatást…

Hajrá Barcika!!!