Kisvasútból Orient Express, avagy: mi van akkor, ha a szemafor pirosra vált?

2013.10.25 16:05

Azt hiszem, felesleges különösebben ecsetelni, mennyire fontos meccsre készülünk holnap. Persze, ezt mondtuk a két idegenbeli előtt is, úgy is volt, aztán a tervezett 6 pontból maradt 3, de még így is hálát adhatunk a sorsnak, hogy a vetélytársaink általában nem túl sokat érő döntetlenekkel szórakoztatták magukat (és a közönségüket) az utóbbi két hétben. Nem így a Léta, ők nem beszélnek a levegőbe, amikor a feljutásról diskurálnak, és meg is vannak a szövetségeseik.

Kétségtelenül legnagyobb fegyverhordozójuk a Kicsi Lokomotiv, akiket holnap fogadunk, és akik jelenleg tőlünk két ponttal többet szerezve, a második helyen várják az ütközetet. Hatszor fejet hajtottak előttük eddigi vetélytársaik, 2-2-szer pedig pontosztozkodás részesei voltak, illetve vereséget szenvedtek.

Ha azt vesszük, hogy komoly meccsen utoljára az első fordulóban hagyták el vesztesen a pályát, akár még egy finom barna csík is befigyelhet az alsónacinkba, pedig pontosan ez a helyzet. Én a magam részéről az 5. fordulóbeli bohóckodást nem nevezném „a futball aranypillanatai” antológiába, nézzétek el nekem! Lássuk azért, milyen eredményeket produkált eddig a szédületesen vágtató kisvasút:

Tiszaújváros – DEAC 2-1 (gól: Ludánszki)

DEAC – Ebes 1-0 (gól: Szabó R.)

Felsőtárkány – DEAC 1-4 (gól: Molnár T. 3, Korhut)

DEAC – Putnok 3-0 (gól: Ludánszki, Szécsi, Molnár T.)

Létavértes – DEAC 5-1 (gól: Nagy N.)

DEAC – Nyírbátor 4-0 (gól: Molnár T. 2, Ludánszki, Rezes)

Hatvan – DEAC 1-4 (gól: Rezes 2, Kónya, Króner)

DEAC – Cigánd 4-1 (gól: Króner, Tempfli öngól, Kondás, Molnár T.)

REAC – DEAC 0-0

DEAC – Eger 2-2 (gól: Tóth, Máté).

Na szóval, lőttek 24 gólt, ezzel a másodikak lőtt gólok tekintetében, és csak 12-t kaptak, ezzel holtversenyben (a Hatvannal, a Putnokkal és a Böszörménnyel) a negyedikek. Csak az Ebes, a Léta és mi kaptunk kevesebb gólt, emlékeztetőül: ebben a tekintetben még mindig vezetjük a tabellát.

Nézzük, milyen elosztásban szerzik góljaikat, ha a meccs 15 perces periódusait vesszük alapul:

1.-15. perc: 4

16.-30. perc: 5

31.-45. perc: 4

46.-60. perc: 4

61.-75. perc: 2

76.-90. perc: 5

Látható tehát, hogy a meccs minden pillanatában észnél kell lenni, talán a hajrára pihennek rá egy kicsit, de aztán begyújtják a rakétákat a finisben. Érdemes azt is megnéznünk, mikor kapták a gólokat:

1.-15. perc: 1

16.-30. perc: 1

31.-45. perc: 1

46.-60. perc: 8

61.-75. perc: 1

76.-90. perc: 0

Ebből nyilvánvalóan az olvasható ki, hogy a szünet után hajlamos nagyon „bealudni” a hajdúsági védelem. Mivel nekünk nem igazán erősségünk az első félidei gólgazdag játék, viszont általában a második felesre vérben forgó szemekkel szoktunk kijönni, itt meglehet a meccs!

A 10 meccsen összesen 18 sárgát szedett össze a kiskonda, ez arra utal, hogy nem túl erőszakosak, a hármas sípszó előtt még egyetlen játékosnak sem mutatott utat a játékvezető az öltöző felé. Ha hozzátesszük, hogy mi már 31 sárgánál és 3 pirosnál tartunk, azt hiszem, látszik, melyik csapat hajlamos inkább az erőszakos védekezésre (vagy csak ellenünk fújnak a sporik, de ezt a témát már tavaly csúcsra járattuk…).

Mondanám, hogy nekünk általában jól megy a tarcsik ellen (múlt héten is nyertünk a bágyadtzöldek ellen), tavaly is megvertük őket 1-0-ra idehaza egy eseménytelen, dögunalmas meccsen, de nem szívesen hozakodnék elő a tavalyi utolsó fordulós 1-7-el. Nagyon sok múlik természetesen azon, kik játszanak vissza, kik azok, akiket az NB1-es csapat nélkülözni tud a hétvégi fordulóban. Nos, a Loki otthon játszik holnap a 9. Pápával (mármint nem a 9. szentatyával, aki Szent Hüginosz volt…), úgy gondolom, a peremembereiket nyugodt szívvel tudják nélkülözni. Bódi mindent meg is tett az előző fordulóban, hogy felszállhasson a barcikai járatra, kiállításával meg is váltotta a jegyet. Rezes már szinte sztenderd tagja a Loki tarcsijának, ahogy mostanában Ferenczi és Szécsi Márk is, ha őket holnap a kezdőkörben látjuk, abszolút nem fogjuk hitetlenkedve törölgetni a szemünket. Mellettük pályára lépett már ősszel a tarcsiban Novakovic, Poleksic, Verpecz, Bernáth, Korhut, Spitzmüller, Slimane Bouadla, Trninic és Máté is, úgyhogy a lehetőségek széles spektruma áll a vezetőedző, Gyarmati András rendelkezésére.

Korábban szóvá tettük már, hogy a Loki busza valószínűleg korlátozott férőhelyű, hiszen idegenbe – ha nem muszáj – nem visznek el túl sok cserejátékost. Tiszaújba 5, Tárkányba 3, Létára 2, Hatvanba 5, Rákospalotára 3 cserejátékost neveztek, pedig már 31 játékos húzta magára a nagy csapat játékosainak kinőtt mezét.

Nálunk (talán) mindenki rendelkezésre áll, Menyhért letöltötte az eltiltását, Komlósi gondolom, meggyógyult, Szabó Viktort nem hiszem, hogy hátráltatná a pályára lépésben múlt hétvégén összeszedett orrsérülése. Van egy olyan érzésem, hogy Salvador megtartja holnap a (bal szélen) kezdő pozícióját, hátha beindul „az öreg” gólszerzés tekintetében is, ránk férne…

Szabó Ádám biztos, mint a halál, az utóbbi hetekben extraklasszis teljesítményt nyújt, de jó lenne, ha a védelem kímélné egy kicsit. Nagy Peti nem tud kikerülni a kezdőből, Czető (majdnem azt írtam, hogy Szala…) viszont az utóbbi időben kezdi megmutatni, hogy miért is atombiztos a helye a kezdőben. A hírek szerint a Treznai-Nyisa páros jól végezte a dolgát a Fradi otthonában, mégis, azt hiszem, megbontanám őket. Apropó, Treznai! Háromszor kezdett ebben a bajnokságban, mind a háromszor nyertünk (Putnok, Léta, Fradi). Lehet, hogy megpróbálnám Menyhérttel (vagy Ádámmal) párban! A szűrőszekcióban nincs alternatíva, ott Kokónak és (lehetőleg kicsit előrébb) Illésnek kell játszania, Kovács Bence a múltkoriban nem igazolta, hogy képes arra a teljesítményre, amit a matyók ellen láttunk tőle. Molnár Gabikát csak az hagyná ki, akinek valami baj van a fejével, bár tényleg jó lenne, ha fiatal középpályásunk végre újra megtalálná gólszerző cipellőjét. Nyitrait nem hiszem, hogy éppen most cserélné Kleiberre a nem éppen a rotációról híres vezetőedzőnk, Salvador és David között valószínűleg a fekete mágus múlt héten szerzett gólja (és David utóbbi hetekben mutatott, némileg indiszponált játéka) fog dönteni. Szabó Viktor akár bekötött orral is fogja vállalni a meccset, ebben majdnem biztos vagyok, ha mégsem, akkor a David-Salvador kérdés meg is oldódott: a barcás balszél, a realos ék.

Mivel a presztízsmeccsekre általában felszívjuk magunkat, én a magam részéről azt várom, hogy a kupameccs után végre holnap lesz az a nap, amikor a csapatunk kicsit kényezteti sok megpróbáltatást átélt szurkolótáborát. Ha az előző mondat első tagmondatát vesszük alapul, talán még jó is lenne, ha minél több visszajátszó lenne a debreceni csapatban, mert biztosan jobban felszívnánk magunkat, mint egy kisebb játékerőt képviselő, de lelkes, rohangálásra hajlamos tartalékgárda ellen. A sebességbeli különbség nem nekünk kedvez, jó lenne minél kevesebb fault-al (és minél kevesebb lappal) abszolválni a meccset, de természetesen a legfontosabb a győzelem, és ennek holnap minden áron be kell következnie. Ha ez a meccs meglenne, jön a Veresegyház-Jászapáti kombó, na, ha ott nem szerzünk 6 pontot, nyugodtan rajzoljon smiley-t mindenki a Vegyész sáljára! Utána megyünk Tiszaújba, az is presztízsmeccs, meg is lehet, végül két hazai, az Ebes elleni (nyerhető) és a Tárkány elleni (tavaszi első fordulóból előrehozott – ugyancsak nyerhető) zárja az idei évet.

Ugyan most 6 pont a különbség a Léta mögött, de ha megnézzük, kikkel játszik még a hajdúsági gárda (Putnok o, Böszörmény o, Nyírbátor i, Hatvan o, Cigánd i, REAC i), bőven behozható a különbség. Mi már túl vagyunk a „nehéz meccsek” nagyján, és ne higgyük, hogy a Létánál nem lesz még formaingadozás, szerencsétlen pontvesztés, egyebek. De tudjátok mit? Ne is nézegessük egyelőre a tabellát, fogjunk neki úgy a holnapi meccsnek, hogy meg kell nyerni! Érvényesítsük végre nagyobb rutinunkat, nagyobb játéktudásunkat, merjünk megcsinálni egyéni megoldásokat hazai pályánkon.

Mutassuk meg végre, hogy a Nyírbátor és az Eger elleni meccs csupán kisiklás volt, mert a Pete Bandi bácsiról elnevezett stadionba nem járhatnak pontot szerezni NB 3-as ellenfelek! Illene most már komolyan venni mindenkinek magát, aki magára ölti a kék-sárga mezt! 1968-tól ez a színünk, ekkor alakult a KVSE. A ’76-’77-es szezonban 101 gólt lőttünk, ebből Magyari Balázs 32-t(!). 1982-ben és 1990-ben osztályozót játszottunk az NB1-ért, 1991-ben a Magyar Kupa elődöntőjében játszottunk. Van, akinek a Szentmarjai-féle csapat (Baricska, Ködmön, Mochlár, Tamás, Fekete, Orbán, Baumgartner, Fülöp, Mikula, Kálmán, Magyar, Kendi, Simkó, Somodi, Palkovics, Nagy, Bényei, Csintalan)volt az etalon, és van, akinek a ’82-ben osztályozót kivívó (Kasza, Szobonya, Tóth, Helgert, Fodor, Petrovics, Kálmán, Majoros, Koleszárik, Munkácsi, Kiss, Gere, Szép, Sztahon, Bukovics, Tamás, Farkas, Fehér, Vajda, Simkó), Frenkó László vezette csapat jelentette a FOCIT, megint mások az 1990-es, Varga Zoltán által dirigált Májer, Orlóczki, Sztahon, Lipcsei, Budai, Balogh, Kondás, Búza, Deszatnik, Csipke, Ternován, Asszony, Kalmár csapatra esküsznek.

Tudjátok, srácok, mi volt ezen csapatok közös nevezője? A támadó futball. Kaphatjuk mi a legkevesebb gólt, kivédekezhetjük az ellenfelek szemét, ez őszintén szólva nem a közönségvonzó-kategória. A barcikai labdarúgás mindig az attraktív és megalkuvást nem tűrő offenzíváról szólt, ez ment nekünk, ezzel voltunk sikeresek, és ezt várta (várja) el a publikum. Most is ezt várjuk (várnánk)! Puskás már megmondta: mindig egy góllal többet kell szerezni! Ne nyöszörögjünk hátul! Ne járassuk a labdát a középpálya védekező szekciójában! Indítsuk az akciókat, és fejezzük is be azokat! Mert majd akkor lehet elvárni a szeretetet, a feltétel nélküli odaadást és az izzást a közönségen, ha nem egy szárnyaszegett kismadarat figyel, hanem egy büszke és brutális erejű SASt, ami karmaival belekapaszkodik áldozatába, aztán vídia kemény csőrét belemélyíti annak húsába. Mert a galamb is jut élelemhez. De – ugye – mi igazi ragadozók vagyunk???

Hajrá Barcika!