Kiszállunk (a) Hatvannál?

2014.03.21 15:12

A bajnokság előtt – úgy gondolom – mindannyian a Putnokot, az Egert tartottuk legnagyobb ellenfeleinknek a feljutásért vívandó harcban, aztán egy Létavértes elleni 0-4-es felkészülési megmutatta, hogy a hajdúsági fiókcsapat is potenciális jelentkező lehet a trófeáért. A Tárkányt és a Cigándot emlegették még a bennfentesek, hogy ott lehetnek a végelszámolásnál, sőt, látván a profi körülményeket és a gyengének cseppet sem nevezhető erősítéseket, többen az Ebest is alkalmasnak találták a feljutásra. Nos, azóta az Eger kiszállt a meccsből, az Ebes – a pénzforrás elapadása miatt – a kiesés elkerülése ellen folytat küzdelmet, a Putnok keresi önmagát. A Tárkány és a Cigánd habár masszív csapatok, de nem valószínű, hogy érdemben bele tudnak szólni a dobogós kérdésekbe.

Maradtunk mi és a Léta. A Léta, amelyet – úgy érzem – kicsit démonizálunk. Mire gondolok? Nem hiszem, hogy a vértesiek nem fognak még váratlan pontokat hullajtani. No, nem a hétvégén, arról a meccsről gyakorlatilag már most kijelenthetjük, hogy „mission complete”, de ősszel is volt néhány olyan meccsük, amikor a találkozó előtt egy lyukas garast sem adtunk volna azért, hogy pontot vesztenek, pláne nem, hogy kapitulálnak. Kikaptak ők példának okáért Nyírbátorban is, ahonnan mi azért csak hazahoztunk 1 pontocskát. Szóval: a lényeg a lényeg – a létai alakulat nagyon komolyan nem erősödött a télen, ami azt mondatja velem, hogy nem fog sétagaloppban végigmasírozni a hátralévő fordulókon. Ha most például nem egy olyan meccs következne, ahol megvan a 3 pont a buszraszállás előtt, még gondot is okozhatna, hogy a védelem tengelyéből két meccsre eltiltott Szűcs nem szerepelhet, ráadásul a helyén a múlt hétvégén bevetett Bényei is piros lapot kapott. De ennek most nincs jelentősége, hiszem, hogy ha megszorulnak, a Loki szívélyesen kölcsönad nekik valakit, akár a nézőtérről, teljesen mindegy.

Emlékezzünk arra, hogy a 9. forduló után a 8. helyen álltunk. A nyolcadikon! Böszörményben kihagytunk egy 11-est, elkapkodtuk a ziccereinket (igaz, ebből a műfajból a vendéglátóknak is volt nem egy…), és máris bekerültünk a dühöngőbe. Hogy aztán mi jött? 7 győztes meccs, 16-0-s gólkülönbség. Ja, és az első hely… A mínusz 6 pontos hátrányból (a Létához képest) plusz 4 pont előny. Ja, persze, lehet mondani, hogy távozott 5 ember. De ezek közül Horváth, Kleiber és Tátrai maximum perememberek voltak ősszel, Salvador gyakorlatilag szintúgy, egyedül David elvesztésének fajsúlya kérdéses. (Talán) mindenki tudja, hogy ha Salvador annyira nem szereti a barcikai éjszakát, és nem unszolja cimboráját, hogy térjenek vissza, már az ősszel sem számolhattunk volna a spanyollal. Nyílt titok volt, hogy Casado nyűgnek érzi az NB 3-at, nem szeretne itt játszani, és ez sokszor érződött is a teljesítményén és a hozzáállásán. Jó, oké, ő spanyol, más mentalitás, gyökeresen más, mint a magyar, ők nem tudnak látványosan szabotálni, mert nagyon szeretnek futballozni. De amit David ősszel bemutatott, az annak töredéke, amit tud, és ezt minden barcikai szurkoló tudja/látta. Ráadásul nem is a helyén játszott a meccsek nagy többségében, Kovács Szilárd eddigi teljesítménye viszont egészen biztató.

Hol itt akkor a baj? Indítottunk egy 3 meccsen 2 pontos szériával, no de a Putnok, a Léta és a Nyírbátor – idegenben – volt az ellenfél. OK, mindenki tudja, a putnoki meccs miről szólt, a Léta elleni nagyjából egyenlő erők küzdelmét hozta, a nyírbátorit viszont meg lehetett (kellett) volna nyerni, erről tanúskodnak a helyszíni szemlélők és a tévéfelvételek is. Azt azért ne felejtsük el, hogy Nyírbátorban még a Léta is lehidalt, de például a Fradit is 4-0-ra verték. Hogy sok-e a 6 kapott gól a 3 meccsen? Már hogy a fenébe ne lenne sok! Összesen 8-at kaptunk 16 meccsen, úgyhogy a védelmet (a kapust) sok kritika érheti, mert saját magunkhoz képest igenis sok gólt rúgtunk. Az őszi meccseken 26 gólt lőttünk, ezzel 1,625 gólt volt az átlagunk meccsenként, most 1,66 úgy, hogy nem a leggyengébb ellenfelekkel találkoztunk, és ha kivennénk a Veres elleni hentelést, az őszi szezonunk a meddő támadójátékról szólt volna. Hiszem, hogy ha védekezésben végre újra összeállunk, és tudjuk hozni az ősz végi formát, jönnek majd az eredmények is. Létavértesen nem teljesen biztos. Mert – ahogy már említettük – a Létának összehasonlíthatatlanul nehezebb a sorsolása a bajnokság „stresszes-szakaszában”, és nem vagyok benne biztos, hogy a túlnyomórészt fiatalemberek fogják bírni a lelki terhet. Mert igaz az, hogy csak egy juthat fel, de nem hiszem, hogy egy Putnok, egy Böszörmény, vagy akár egy Hatvan ne akarná megfingatni legyőzni otthon a létai „nagymenőket”, vagy hogy egy Tárkány vagy egy Cigánd előre odaadná a 3 pontot (mint ahogy hétvégén várható). Persze, a kiscsapatoknak talán nagyobb lesz a tét a hajrában (akikkel mi találkozunk), de lássuk be, hogy ezek nem is képviselnek olyan színvonalat, amit ne kellene felülmúlnunk, ha a bajnoki cím a tét.

Na, ennyit bevezetőnek, aztán lássuk, miből élünk, kik ezek a hatvani srácok?

Tavaly második helyen végeztek a hatvaniak a Tárkány mögött (mindössze 1 ponttal lemaradva) az NB 3. Mátra-csoportjában. Habár ősszel az első fordulóban kínos vereséget szenvedtek hazai pályán a Böszörménytől (1-4), aztán jöttek fel, mint a talajvíz. Sorrendben a Cigánd, a REAC, az Eger és a mi csapatunk legyőzésével átvették az első helyet a csoportban, és még a Fradi pályáján elért döntetlen után is az élen találhatták magukat. Aztán a hazai pályán a lakájvonat ellen elért 1-4 már a 6. pozícióba sorolta őket, az őszt pedig csak a 7. helyen zárták, bár ennél biztosan jobbra számítottak a biztató start után.

Megmondjam, mi tetszik nagyon a Hatvan csapatánál (és a Böszörménynél)? Ami nálunk is. Hogy nem kapkodtak a télen. Nyilvánvalóan nagy feladat gyakorlatilag pár hét alatt beépíteni 5-6 új embert, legyenek azok mégoly jól képzett futballisták is, talán néha jobb az állandóság (amellett, hogy tudjátok, hogy mi is könyörögtünk a támadó-igazolásért, de nem jött össze). Hatvanban az őszi csapatban bíznak. Összesen két játékos távozott az ősszel jó teljesítményt nyújtó keretből a téli szünetben, Horváth Sándor visszatért kölcsönszerződése lejárta után a Ceglédhez, Lázár pedig a Maglód játékosa lett. Ennek megfelelően az igazolásokkal sem bíbelődtek sokat a hatvani vezetők, Horváth Norman Ebesről érkezett, de a másik három játékos inkább a jövő reménysége, hiszen az egyaránt 20 esztendős Kelemen (Gyirmót) és Taliga (Salgótarján), valamint a 16 éves Laczkó Milán (FTC) még nem valószínű, hogy megérettek a kezdő szerepkörre.

Tavasszal még veretlen a hatvani brigád, de ugyanúgy két ponttal állnak, ahogy mi. Tudjuk, hogy virtuálisan az Eger ellen pályára léptek otthon a múlt hétvégén és meg is szerezték a 3 pontot, de szerintem az első két meccsen (eddig csak idegenben szerepelt a csapat) sem vallottak szégyent: a Cigándról elhozott 1 pont (0-0) és a REAC elleni iksz (1-1) is elfogadható. Pont ez a baj, hogy nem tudjuk, mire képes a tavaszi Hatvan…

Merthogy a Ceglédre visszatért Horváth volt a legeredményesebb játékosuk 7 góllal, az „ezüstcipős duó” (4-4 góllal) közül Mundi eddig mindkétszer csereként lépett pályára, Simon viszont lábadozik, ellenünk sem szállhat be. Úgyhogy a nagy kérdés Hatvanban: ki fog itt gólt rúgni?

Egyébként ne áltassuk magunkat: ez a Hatvan idegenben is felveszi a kesztyűt bárki ellen! Kilencszer fordultak meg eddig idegen pályán, 2-szer győztek, 5-ször remiztek és mindössze 2-szer maradtak alul. Ezeken a meccseken 11-11 a gólkülönbségük. Egyébként jelenleg a 8. helyen állnak, 8 győzelem mellett 5-ször osztozkodtak a pontokon, és hatszor maradtak alul, gólkülönbségük totál átlagos mind a rúgott, mind a kapott gólok számát figyelembe véve.

Nézzük, időbeli megoszlásban hogy néz ki a kapott, illetve a rúgott gólok száma (zárójelben a mi statisztikánk):

Lőtt:

1.-15. perc: 2 (2)

16.-30. perc: 6 (3)

31.-45. perc: 4 (7)

46.-60. perc: 5 (6)

61.-75. perc: 5 (4)

76.-90. perc: 5 (11)

 

Kapott:

1.-15. perc: 5 (7)

16.-30. perc: 1 (2)

31.-45. perc: 5 (1)

46.-60. perc: 4 (1)

61.-75. perc: 4 (1)

76.-90. perc: 7 (2)

 Teljesen kiegyensúlyozott, nem? Mondom én, a Hatvan egy tipikus középcsapat. Nincsenek nagy kilengések, összeszokottak, koncentráltak, igazi csapatot alkotnak. Ami jó hír lehet a statisztikából, hogy nem valami fantasztikus kezdők gólszerzés terén, ez nekünk olyan, mint az öttalálatos. A második felesben minden szempontból „gólképesebbek”, különösen érdemes megnyomni a hajrát, mert ott a legvédtelenebbek…

Nálunk a legnagyobb problémát Nyitrai nélkülözése jelenti, vagy ki tudja? Az tény, hogy Dávid ezen a tavaszon eddig finoman szólva sem kápráztatott el minket, már gondolkodtam is, hogy készítek egy „hol van Nyitrai?”-molinót, de mivel eltiltását tölti, most értelmetlen lenne. Mivel a jövő hétre annyit pihen, mint a cigándiak (bár szerintem az U21-ben játszani fog), a borsodiak összecsapásán friss, szélvészgyors játékot várunk tőle, ahogy azt ősszel megszokhattuk. Na és, hol van a keretben az alternatíva? Elárulom…sehol. Vagy éppen nagyon bátran lehetne Süttő a jobbszellő. De valami azt súgja, hogy a múlt héten (nem) látott középpályás-felállás lesz a megfejtés, csak éppen Kovács Szilu fog balra húzódni. Ennek alapján a tippünk az összeállításra:

Itthon nincsen már lehetőség pontvesztésre. Azt a Léta ellen eltékozoltuk. Ha az a meccs megvan, most nem kellene ennyire a tűzön járnunk, de most már ez van, ezt kell szeretni. Kétségtelen, hogy a hazai meccsek közül holnap láthatjuk a legerősebb ellenfelet a Létán kívül (OK, a Böszi sem lesz kívánatos falat…), de most már nincs más választás: be kell darálni őket.

Amit várunk: folyamatos pressziót a támadóharmadban! A támadásainkat ezzel a középpályás-sorral szépen fel kell építeni, és higgadtan befejezni azokat, mert lehet, hogy egy gól nem lesz elég a lelkes vendégek ellen. A védekező szekció hozza azt a könyörtelen agresszivitást, mint ősszel: nincs irgalom!

Ami még fontos lenne: ha meg is van a meccs, lehetőleg ne kapjunk annyi lapot! Illés, Kokó és Gabika továbbra is a borotva élén táncol, ha figyelmezteti őket a spori, az ugyancsak rendkívül fontos Cigánd elleni bajnokin nem játszanak. Úgy meg érdekes lenne…

Mint mondtam: itthon egy iksz is azt jelentené, hogy gyakorlatilag kiszállunk a bajnoki címért folytatott versenyfutásból. Tudom, nehéz a teher, de aki bajnok akar lenni, annak cipelnie kell. Jópár rutinos játékos van a keretünkben, és Borbély mester is túl van már sok nagy csatán. Bízunk benne, hogy a héten értékelték az eddig látottakat, és holnap egy győzelemre éhes, nagy fordulatszámon pörgő, mindenre elszánt társaságot láthatunk a pályán. Ellenkező esetben nem nagyon lesz már miről beszélni. Mert az első három tavaszit lehet meg lehet még magyarázni, ha továbbra is versenyben maradunk. De a negyedik meccs már vízválasztó kell, hogy legyen. Vagy így, vagy úgy. Tudom, hogy ha nyerünk, Cigándon ismét sokan lehetünk.

Sok van még hátra a bajnokságból, lehetnek itt még meglepő eredmények, köztük olyanok is, amik a mi malmunkra hajtják a vizet. A múlt héten úgy alakultak a dolgok, hogy kiesett a kezünkből a gyeplő, más kezében is van már a sorsunk, de most már éppen itt az ideje, hogy üzenjünk a vetélytársnak és a kételkedőknek: az őszi végeredmény nem volt véletlen, KAZINCBARCIKÁNAK BAJNOKESÉLYES CSAPATA VAN!!! Aki nem hajt az utolsó csepp véréig, aki nem izzadja le magáról a kék-sárga mezt, aki nem koncentrál maximálisan, véd-védekezik-cselez-rombol-bead-meghúz-fejel-lő a barcikai színekért, azt jegeljük! De tudjuk, hogy ilyen nincs, hisz minden játékos tudja, mit jelent kék-sárgában pályára lépni. Srácok, előttetek annyi generáció okozott örömöt nekünk ebben a mezben. Halljátok végre meg a biztatást, érezzétek bőrötökön a szurkolók szeretetét és nyújtsátok minden meccsen a legjobbatokat! Együtt ennek sikerülnie kell!

Hajrá Barcika!