Köd...

2014.11.15 17:02

Most lehetne mentegetőzni, hogy uraltuk a meccset, meg (legalább) két tizit nem fújt be a bíró, de minek? A helyzet az, hogy Putnokon röhögnek rajtunk, és minden okuk meg is van rá, 11 ponttal mennek előttünk, és ez több, mint katasztrofális.

A helyzet az, hogy majdnem a meccsek harmadát elveszítettük az őszi szezonban, és aki ezért felelős, az jobb, ha elgondolkodik, még akkor is, ha ez a vereség tényleg olyan volt, hogy nem érdemeltük meg, mert minimum az ikszre jók lettünk volna. Gálhidi mestert annyit dicsértük már ezen oldalakon, de most azt kell mondjam, nem tett jót a csapatnak, hogy két győztes meccs után belenyúlt a felállásba, mert a kapuscsere még hagyján is lett volna, de Szabó Ádám csatárban a legkevésbé sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Na, nem mintha Montvai jobb lett volna a második felesben, de nem láttam logikát abban, miért most bontjuk meg a kezdőt, két nyertes meccs után…

Nagyon szeretnék nektek részletekkel szolgálni arról, hogy mi zajlott a pályán, jobbak voltunk-e vagy sem, de megmondom őszintén, a meccs nagyrészét nem láttuk. Olyan sűrű köd ereszkedett a pálya fölé, hogy halvány fogalmam sincs, ki milyen minőségben futballozott, érdemtelenül vagy megérdemelten kaptunk ki. Az biztos, hogy a második félidő nagy részét az ellenfél térfelén töltöttük, fájó, hogy az volt az a periféria, amit nem lehetett látni a vendégszektorból, ellenben azt láttuk, hogy a találkozó végén akár meg is duplázhatták volna az előnyt az újvárosiak, igaz, valami dereng arról is, hogy Nehéz (vagy bárki, aki ott lehetett a kapu előtt) iszonyatosan elügyetlenkedett egy százszázalékos ziccert.

Nagyon komolyan mondom, és higgyétek el nekem, hogy gyakorlatilag a meccs nagy része láthatatlan volt, amit sikerült kihámoznom, hogy Dobos nagyon gyengén futballozott, ahogy Lipusz is, így a szünetben a két szélsőnket le is kellett cserélni. A meccset a középpályán veszítettük el, mert Illés Ricsi sem hozta azt, amit tud, de a legnagyobb katasztrófát Irhás betlije jelentette. Szégyen, nem szégyen, a helyzet az, hogy ha Ignácnak nem megy, akkor a csapatnak sem, ez ma is bebizonyosodott, irányítónk nem fogott ki jó napot, és ez lett a vége. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha megsérülne hosszabb időre, kivel helyettesítenénk.

Az első félidő végén mondtam a többieknek, hogy azt látom, ez az a meccs, amelyiken semmi sem sikerül, és ki fogunk kapni. Úgy is lett. Azt hiszem, ha holnap reggelig futballozunk, akkor sem rúgtunk volna gólt a lelkes, de nem túl acélos újvárosiaknak, így megérdemelt vereséget szenvedtünk. 40-50 barcikai csalódottan térhetett haza, de nem volt tanulság nélküli a találkozó.

Amiért jó lett volna a 6 pont az utolsó két meccsen, az a remény: ha 4-5 pontra vagyunk lemaradva a téli szünetben a vezetőktől, akkor talán lett volna értelme megerősíteni a keretet. Így most azt kell mondjam: nem nagyon van. Minden meccset úgy kell lejátszanunk, mintha az életünk múlna rajta, de készüljünk a következő idényre! És hogy akkor miért is kell minden meccset megnyerni, amit lehet? Hogy a következő idényben is ott legyünk a Petében. És minél többen legyünk…

Hajrá Barcika!