Lassan hat a rozsdamaró...

2014.07.17 05:37

Alapszabály, hogy felkészülési meccsből ne vonj le tanulságokat (pláne az elsőből…), nos, ezt nem is tesszük. Ilyenkor a cél inkább, hogy a keret tagjai meccsszituációban mutathassák meg a trénernek, mit tudnak (avagy, mit nem), így inkább a próbajátékosok kell, hogy leginkább csipkedjék magukat, de persze a többiek is jó, ha nem alibiznek, nehogy a pad teteje vessen árnyékot őszi szezonjukra. Különösen igaz ez most nálunk, hiszen annyian vagyunk jelenleg, mint Babócsa teljes lakossága.

Azt gondolom, viszonylag sokan voltunk kíváncsiak arra, mire is lehet képes újjá formálódó csapatunk a következő szezonban, és első meccs ide vagy oda, láttunk azért kellemes dolgokat. Az első felesben leginkább a fiatalság képviseltette magát, és azt kell mondjam, a félidő nagy részében a megyét egészen impozáns fölénnyel megnyerő tállyaiak méltó ellenfélnek mutatkoztak. A két kapus teljesítményéről túl sokat nem beszélhetünk, hiszen Ádám egy nagy védésén kívül annyi dolguk volt, mint nekünk a lelátón (igaz, ők nem söröztek és szotyiztak – uncsi lehetett). Már az első félidőben is sokszor cserélgettük a szisztémákat, Nagy Peti egész jól bevált középső védőnek, magabiztos volt és erőt sugárzott, Menyhért meg úgy sugároz, mint a fukushimai gyári munkások. Czetőről most már világosan kiderült, hogy nem kenyere a felkészülés, nehezen lendül játékba, ha próbajátékos lenne, most kicsit töprengenék a megszerzésén. De tudjuk nagyon jól, hogy mire képes, és nem is igazán a helyén játszott a rá jutó 45 percben. Szemere Balázs nem tett rám túlzottan mély benyomást, mert ugyan jutott neki labda bőven a jobb szélen, rengeteget jött fel, de talán egyetlen beadása sem sikerült, lett légyen az lapos, félmagas vagy magas.

A középpálya és a védelem között találta meg a helyét Fülöp Gergő, amolyan elősöprögetőt játszott, és nekem elnyerte a tetszésemet erőteljes, sallangmentes játéka. Kifejezetten jó felépítésű a srác (ráadásul jól jönne nekünk az U21-es kvótához), sokban tudta tehermentesíteni Illés Ricsit, aki ugyanolyan felszabadultan, a támadásokat nagyban segítve futballozott, mint az előző szezon végefelé. Bár mindent megtett tegnap is, hogy laphoz jusson, nem kapta meg, esküszöm, szerzek neki egyet otthonra, azt nézegetheti.

Kádas Pisti balszellőként futkározta végig a 45 percet, nem is volt ügyetlen, párszor görcsöt kötött a vendégek lábára, de sokkal magabiztosabban kell a betöréseket megcsinálnia, ráadásul meg kell tanulni pontosan beadni a labdákat. Elől Horváth Benő és Molnár Tamás mozgott, az mindenképpen biztató lehet, hogy Koleszár mester kétékes rendszert játszatott a csapattal mindkét félidőben, de rég is volt… Szóval Horváth balról indult általában (néha Kádassal majd’ egymás lábára is léptek), és megmondom őszintén: nálam ő volt a félidő legjobbja. Gyorsan, trükkösen és hihetetlenül erőszakosan játszott, benne lehetett érezni azt, hogy képes eldönteni egy meccset, kétségtelenül jót tett neki a putnoki egy év. Molnár Tomi nem igazán mutatta meg, hogy mit tud, vagy hogy nem a szél fújta a neve mellé a tavalyi 14 gólt, bár őt inkább a második feles csapatában néztem volna meg, mert egészen biztosan több támogatást kapott volna, netán labdákat is. Pillanatnyilag nem állunk úgy, hogy bárkiről is lemondjunk, aki csatárként jöhet számításba, meg kell nézni más hadrendben is, hátha beindítja a gólgyárat.

A második félidő csapata volt már inkább az, amely rutinjával „megölte” az ellenfelet, igaz, tegyük hozzá, hogy a tállyaiak nem tudtak annyit cserélni, mint mi, így bizonyosan fáradtabbak voltak. Ebben a játékrészben a 3-5-2-t gyakoroltatta Koleszár mester a srácokkal, és meg kell mondjam, meglehetősen erőteljesnek tűnt ez a felállás. A Kerékgyártó-Nagy-Zimányi trióhoz csak elvétve jutott el a labda, az öt középpályás olyan feladvány elé állította a vendégeket, amit nem igazán tudtak megfejteni. Masszívak voltunk, és végre megjött az a kreativitás, aminek kevesebb részét láttuk az első félidőben. Irhás és Lipusz még elég jelentős lemaradással küzd, látszik rajtuk, de ha felpörögnek, nyilván nagy hasznukat vesszük majd. A szélsőjátékunk akkor pörgött fel igazán, amikor Lipusz Norbi és Kovács Szilu helyet cseréltek, Szilárd nagyon hatékony volt a jobb szélen. Krajnc Balázs nagyszerűen szervezte a játékot, most sajnálhatjuk igazán, hogy a tavaszi szezon nagy részében nem állt rendelkezésünkre. Bene Attila nekem kicsit még tompának tűnt, ennél jóval nagyobb magabiztosságra lesz szüksége az akciók befejezésénél. Dávid Zolit nem akartuk elfecsegni, amíg nem biztos, nos, úgy néz ki, ő is a keret tagja lehet, nyilván nem valószínű, hogy első számú csatárnak szánja a mester, de ha már a padon olyan rutinos és gólra törő játékos fog várni a bevetésre, mint Zoli, talán elégedettebbek leszünk. Zolinak is van még mit élesednie a felkészülés alatt, de látszott, hogy oda fogja tenni magát.

Szóval tanulságokat ne vonjunk le, mert felesleges, de első meccsnek nem volt ez rossz. Egyelőre a bőség zavarával küzdünk, de hiszek benne, hogy Koleszár mester ki tudja alakítani azt a keretet, amelyik behúzza a bajnoki címet.

Új hírünk nem nagyon van, hacsak annyi nem, hogy információink szerint a Fótyik-saga lezárult, de részleteket csak pár nap múlva tudunk közölni.

Hajrá Barcika!