Mielőtt a vonatsínre feküdnénk...

2013.09.15 14:19

Kikaptunk. Ebben a szezonban ennek az ízét még nem érezhettük, tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ez is, és visszajön valami az előző évad rossz érzéseiből. Veretlenül vártuk a Hatvan elleni meccset (nem volt olyan csapat a csoportban rajtunk kívül, aki ne szenvedett volna már vereséget), minden esélyünk megvolt arra, hogy tartsuk ezt a szériát, de nem sikerült.

Szórjunk most hamut a fejünkre? Üvöltsük le a játékosok, a szakvezetés fejét? Nem értem, miért kéne. Nem vagyunk akkora favoritok a csoportban, hogy egy-egy vereség tragédiával érne fel. Erősítettünk, ahogy tudtunk (jelzem: szinte egy teljesen új csapatot kellett építeni!), nem biztos, hogy minden pozícióban kellően erősek vagyunk, ahogy riválisaink sem. Nekünk most jött össze, ami nekik már korábban: vesztesen hagytuk el a pályát.

Ha már azt olvasom az ellenfél gólja után, hogy: „jobb oldali akció után…”, nem is vagyok meglepődve. Tavaly sem voltam, most sem leszek. Ha minden meccsen „jobb oldali akció után” gólt ajándékozunk az ellenfélnek, akkor nekünk csak az marad, hogy fussunk az eredmény után. Az, hogy Illés Ricsit nagyon korán le kellett megint szedni, nagyon nem jó, az egyik (ha nem a…) legmegbízhatóbb teljesítményt igénylő poszton futballozik, ha megbontjuk ezt a szerkezeti elemet, annak túl jó vége nem lesz. Vagy kezdjünk más emberrel, vagy hagyjunk időt neki! Hogy Molnár Gabi lesz a gólkirályunk, oda se’ neki, de hol vannak a klasszikus támadóink?

Sok kérdés van még, ami megválaszolatlan, de ezeken előbb-utóbb túlleszünk. Ami engem most sokkal jobban foglalkoztat, hogy mit vár el a barcikai publikum a csapattól? Hogy minden meccsét megnyeri? Csak azért, mert mi vagyunk a „nagy, alapból másodosztályú Kazincbarcika”? Higgyétek el, ez senkit sem érdekel! Az összes csapat azért indult a bajnokságban, hogy minél jobb helyezést érjen el. Legyen az a gyengébb kvalitású Nyírbátor, vagy éppen a hatalmas lendületet kapott (és most talán bírói hátszelet is…) Hatvan.

Ez a csapat csak nagy-nagy szerencsével, iszonyú motiváltan, minden pillanatban odafigyelve lehet képes a feljutásra. Ehhez még eszközölni kéne némi változtatást a hadrendben, mind a felállásban, mind személyek szempontjából, és még akkor sem mondhatjuk el, hogy favoritok vagyunk.

Úgy indultunk neki a harmadosztálynak, hogy van egy élmezőnyre képes csapatunk, akik bárkit képesek lehetnek elverni. Ez még ma is áll. Az első három forduló eredményeiből sajnálatosan azt a következtetést vontuk le, hogy viszonylag könnyen, sétagaloppozva be lehet húzni a bajnokságot.

Nos, ez nem így van! Minden meccsen iszonyatosan meg kell szenvedni, reccsennie kell a csontoknak, patakokban kell folynia a verejtéknek, és ha így sem megy, be kell, hogy lássuk majd, hogy ez a keret kevés ehhez a feladathoz. De könyörögve kérek mindenkit, ne temessük még csapatunkat egy idegenbeli vereség után, szurkoljuk ki minden meccsen a győzelmet, ha tehetjük, mert csak ez visz előre. Ha három meccs után nem lett belőlünk űberfavorit, egy (vagy két) meccs után se legyen belőlünk abszolút lúzer.

Hitet és kitartást kívánunk csapatnak és szurkolónak egyaránt!

Hajrá Barcika!