Na és akkor most mi van?
Szóval ez így nem fog menni. Mármint a bajnoki cím. Nem az évszázad megfejtője vagyok ezzel a kijelentéssel, nagyon jól tudom, Ti is látjátok, hogy az idegenbeli teljesítményünk kevés lesz ahhoz, hogy 4 szűk esztendő után újra a második vonalba kerüljünk.
Az az igazság, hogy - a parádés hazai forma mellett - leginkább annak köszönhetjük, hogy még mindig partiban vagyunk, hogy a vetélytársak is képesek mindenre, és annak ellenkezőjére is. Pedig többször elmondtuk már, hogy ilyen jó esély nem biztos, hogy adódik még egyszer, mert tulajdonképpen hiába néz úgy ki, hogy vannak izmos ellenfeleink, mint a Tarján, a Rákosmente, vagy a Berény, hol vannak ők a laza, végtelenül dinamikus Létavértestől, a vérprofi Kisvárdától, vagy a szinte verhetetlen Nyíregyházától? Tetszik, nem tetszik, ez egy abszolút nyerhető csoport. A 3 NB 2-es kieső közül egyik sem a Keletibe került, pedig a Szigetszentmiklós és a Dunaújváros is ott lehetne nálunk a feljutásra esélyesek között, nem is beszélve a jócskán felturbózott - és a Közép csoport tabelláját vezető - Budafokról, na meg, a valószínűleg legerősebb tarcsiról, a zöldek második csapatáról.
Itt a Tiszaújváros egészen biztosan ki fog pukkadni, nem ők lesznek a magyar Leicester, bár vigyázni kell velük, mert nagyon harapnak. A Monort sem látom veszélyesnek az első helyre, talán a dobogóra odaérhetnek, de ebben sem vagyok biztos. Nekünk a már említett nógrádiakkal, jászokkal és a Rákossal kell valamit kezdenünk, például kihasználni a botladozásaikat, és elhúzni a vérbe... A végtelenbe és tovább...
Nem akarom unásig ismételgetni a rögtön a bajnokság elején belengetett hipotézisemet, hogy ez a csapat bárkit képes megverni, és bárkitől képes vereséget is szenvedni. De az eredmények ezt mutatják. Mindez sok dolognak lehet köszönhető, egyrészt nyilván benne van az is, hogy meglehetősen fiatal a keret, kevés az olyan "szőröstökű profi", mint a Dobos, az Irhás, a Lakatos. Láttuk, hogy az a csapat sem érte el a Mennyországot, persze mindig kérdés, hogy ebben a mezőnyben mire lettek volna képesek. Hogy mást ne mondjak, most vagyunk túl a 8. fordulón, tavaly ilyenkor éppen első pontjainkat vesztettük el a Cigánd elleni döntetlennel, egyébként még fogalmunk sem volt róla, milyen érzés veszíteni. Most 3 vereségnél tartunk.
Senki ne gondolja, hogy visszasírom azt a csapatot (bár Lakat, az idősebbik Lukács nálam például most is alapember lenne), csak a tényekre hívtam fel a figyelmet. Tavaly az ősz első fele parádés volt, a második fele vállalható, a tavasz meg vállalhatatlan. Most milyen jelzővel illessük a formát az eddig lejátszott meccsek alapján? Vállalható? Vagy vállalhatatlan? Parádés semmiképp... De tényleg nem tudom, mert aki meg csak a Petében látja a csapatot, nem érti. És eszében sincs vállalhatatlannak minősíteni az eddigieket...
Hajlamos lennék edzői "túlkapásnak", nagyzolásnak, handabandázásnak minősíteni, amikor Koleszár a meccsek után sablonnyilatkozatot ad, miszerint jobbak voltunk, csak nem rúgtuk be a helyzeteket. De a helyzet az, hogy ezt látjuk a saját szemünkkel is, illetve ezt írjátok le ti is, hogy dominálunk, helyenként tetszetősen, gólra törően játszunk, de a helyzetek kimaradnak, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a sors, az ellenfél büntet. Itthon eddig mindig kijött az erőfölény, a tarjáni győzelem nagyot szólt, és még az idén gyengécske Hatvan elleni idegenbeli győzelmet is meg kell tapsolnunk, annak ellenére, hogy idén még nem nyert a hatvani csapat hazai pályán (sőt, a Tarján mondjuk 4-1-re verte őket otthonukban).
A támadások befejezése tehát neuralgikus pont. Az a helyzet, hogy van elől egy Fareszünk, akiben bízni lehet, és aki az utóbbi évtized legjobb barcikai gólvágója, hiába volt itt egy Nehéz, egy Vólent, ez túlzás nélkül kijelenthető. Nyomába sem érnek. Jancsi játékstílusával a régi korokat képviseli, ilyen csatárból van kevés ma a magyar futballban. Pimasz, az az igazi csibész, aki üdítő kivétel a mai sok zseléfejű között, akire úgy kellett rászólni a padról tavaly Diósgyőrben, hogy (két sikeres próbálkozás után) meg ne "bökje" már a diósgyőri kapust is a 11-essel, mert már lassan kiismerhető. Sok embertől hallottam, hogy a múlt héten, a bátoriak ellen is miért nem gurított el a kapus mellett, miért kellett a jóval kockázatosabb megkerülést választani? Nos, a válasz csak annyi, hogy "mert ő a Farkas Jani". Egy vadlovat nem lehet megzabolázni, azt hagyni kell a maga természetességében, mert úgy teremtette a természet, persze, lehet rá - nagy nehézségek árán - nyerget tenni, de akkor pont a természetességét vesszük el. És már nem lesz ugyanaz. Ugyanez a helyzet a lapjaival is, neki aztán szólhatsz, hogy kevésbé vehemenssen reklamáljon, mert nem lesz jó vége. Ő ilyen, egy méltatlanul alacsony osztályban játszó ösztönember. És aki csodálkozik, hogy nem kelt el nyáron, annak azért megemlítem, hogy ő volt az egyetlen, akinek élő szerződése volt a klubbal, harmadosztályban játszó spílerért meg a legritkább esetben fizetnek. Legyünk hálásak a sorsnak, hogy így alakult...
Na de, ennyit Farkasról. Mi a helyzet a többiekkel? Örök téma, hogy Bene csak Putnokon tudja hozni azt a góllövő formát, ami benne van, nálunk szinte gólképtelen. Nos, a helyzet az, hogy mi valahogy mindig szélsőt játszatunk vele. Tudom én, meg lehet magyarázni, hogy ez 4-4-2, de még ha Attila közép felé tendál is, akkor is jócskán Faresz mögött játszik, így jó esetben is secondary striker, és nem befejező. Így aztán vagy odakerül, vagy nem. Általában nem. Na meg, hajlamos elhirtelenkedni a helyzeteit is, de ez vele jár. Katona az előző idényben 27 meccsen 3 gólig jutott a Tiszaújban (igaz, a Kupában 6 találkozón 8 gólt szerzett), aki látta idén, tisztában van vele, hogy nem lesz gólkirály, a padon való ücsörgés sem sokat javít a formáján. Tegnap már a padon sem kapott helyet.
De nem is a csatárok számával van szerintem probléma, mert az egyékes rendszerben mire van szükség? Egy jó ékre. Az megvan? Az meg. Ha nem lesz, mert mondjuk kipontozódik (Faresz egy lapra van az egy hét pihenőtől), vagy valami rejtélyes okból, ami nem túl gyakori a futballban, ne adj isten, megsérül? Akkor majd kitalálunk valamit. Vagy megy a helyére Bene, vagy kap lehetőséget Katona, vagy... Vagy mondjuk Marius játszott csatárt a Honvédban. Az előző idényben 13 bajnokin 7 gólt lőve, ő volt csapatának legeredményesebb játékosa az idény végén. Úgy, hogy februárban került vissza a piros-feketékhez. Csak szólok...
Szóval elől a helyzet az, hogy a futballvilágban a kétcsatáros játéknak lealkonyodik lassan, mert persze, van a pályán több csatárnak nevezhető játékos is, de nem klasszikus ékként játszanak, hanem legtöbbször vagy a gólfelelős mögött, vagy kitolva a szélre. Mi is ezt játszuk, több vagy kevesebb sikerrel, de aki visszavárja a sokcsatáros korszakot, a jó öreg 4-4-2-t, az csalódni fog.
Az, hogy az eddig szerzett 15 gólunknál még olyan gárdák is többet rúgtak, mint az MTK II., a Tállya, vagy a BKV, ránézésre annak köszönhető, hogy félelmetes helyzeteket is képesek vagyunk játszi könnyedséggel elpuskázni. De ha nem a minőségből fakad ez a brutálisan gyenge helyzetkihasználás, akkor miből? Csak a formából, nem?
A mai gladiátorfutballnak az alapja az erőnlét. Persze, látom magam előtt, hogy vannak, akik most mosolyognak, hogy milyen gladiátorok, ez itt a harmadosztály, ráadásul Magyarország, tesó. És a helyzet az, hogy van is benne valami, mert például egy Bárányos még ma is meg tud élni ebben a banokságban az állófutballból, amire kora predesztinálja. De nem ez a jellemző. Nem tartozik szorosan ezen bekezdés témájához, de aki látja is, nem csak nézi a meccseket, hajlamos lesz egyetérteni velem, hogy az NB 3 az új NB 2. Semmiben nem különbözik egy-egy jó meccs egy pár évvel ezelőtti másodosztályú derbitől, talán csak annyi, hogy kevesebb volt a töltelékcsapat. Az mondjuk más kérdés, hogy ha az NB 3 az új NB 2, akkor mi van a többi, felsőbb osztállyal, mert látszólag kihullott egy szint. Vagy "feltolódott" az NB 1 egy eddig nem ismert szintre, de ez maga a nettó baromság.
Szóval az erőnlét... Ha csak a statisztikákra támaszkodunk, kijelenthető, hogy sok gólt kapunk a második félidőben. Kétszer is előfordult már, hogy emberelőnyben játszva kaptunk találatot. Tegnap az utolsó 6-10 percet emberfölényben játszva sem tudtunk kiegyenlíteni. Ezek vannak a papíron. A másik meg a szemünk, amivel jól látjuk, hogy akadnak játékosok, akik az utolsó 20-30 percben az orruk és a szájuk mellett rektálisan is igyekeznek már levegőhöz jutni. Nem állítom, hogy mindenki. Csak azt, hogy minden gépezet olyan erős, amennyire leggyengébb tagja erős. Ha megbomlik a csapategység néhányak kifulladása miatt, akkor a hatékonyság jelentősen visszaesik. A kifulladt, levegőért küzdő ember nem hogy nem tudja hozni az elvárt szintet, de koncentrálni sem tud, ha éppen nem az "életéért küzd". Persze, ott van erre a csere (minden másra meg a Mastercard). De abból is csak 3 van. És jó esetben azért kellene változtatni, mert vannak, akik rossz napot fogtak ki, felállást váltunk, vagy azért, mert nem működik így, vagy azért, mert valaki kiszáll, és nem azért, mert a játékost meg kell menteni a fulladásos haláltól.
Nem a játékosokon élcelődök ezzel, nekik olyan az erőnlétük, amilyet az edzői stáb leginkább az alapozás, kisebb részben az edzés adta lehetőségek kihasználásával "kialakít". Gálhidi Gyuri módszerével az volt a baj, hogy túledzette a játékosokat, most viszont aluledzettnek látom a srácokat. Mind a két eset végső soron koncentrációhiányt okoz. Az meg kicsit sem tesz jót az eredményességnek.
Mi a baj még? Kaptunk 11 gólt 8 meccsen. Ez baj? Már hogy a bánatba ne lenne? Tavaly a 8. forduló után úgy jártunk 4-nél, hogy a Cigándtól éppen akkor kaptunk kettőt. Előtte 7 meccsen 2-szer kapituláltunk! Érezni a különbséget?
Pedig látszólag minden rendben van. Van két fiatal és tehetséges kapusunk. Igaz, ránézésre random, ki véd. Néha olyan, mintha a meccs napjának reggelén, kalapból húznák ki, hogy Varga vagy Fülöp? Jómagam híve vagyok annak, hogy versenyhelyzetet kell teremteni, az sem volt feltétlenül jó, hogy Szabó Ádám végigvédett idényeket, annak ellenére, hogy formája és teljesítménye erre predesztinálta. Mert mindenkinek meg kell adni a lehetőséget. De nem mindenkire hat jól ez a fajta szelekció. Bencére egészen bizonyosan nem. Tudom, mert ott voltam, láttam, hogy milyen hatással volt rá, amikor Ádám mellett szóhoz sem jutott. Aztán amikor megkapta a lehetőséget kényszerűségből, el is vesztette a sanszot a Tárkány elleni meccsen. Mert nem volt ott igazán fejben. Rá ilyen hatással van a mellőzés. Aztán amikor hétről-hétre vele kezdődött a névsor a tavasz második felében, akkor teljesített. Nem is akárhogy. Az előző idény nagy részét ráadásul úgy üldögélte végig a padon, hogy tudta, Ádám azért jobb nála. De most? Fülöp is bizonytalankodik, mert ő sem érzi a feltétlen bizalmat. Ráadásul az sem hiszem, hogy követendő példa, hogy a kapusedzőnk meccsszituációban esetleg videóról látja az alá besorolt játékosokat. Hogy lehet felhívni a figyelmet a hibákra, kigyakorolni az elrontott szituációkat edzéseken, ha nem látom, mi az, ahol fejlődni kell, amire összpontosítani kell?
A védelem szerintem rendben van, fiatalok, dinamikusak. A Fekete-Belényesi páros teszi a dolgát, viszonylag keveset hibáznak, de csak ketten vannak. Nincs hová nyúlni. Megbeszéltük már, hogy Odrobénára csak akkor kerül meccsmez, ha már minden kötél elszakadt. Ráadásul most Belényesi kisárgázta magát. A szélső hátvédek tudják azt, amit a modern labdarúgás elvár tőlük, magyarul, hogy a védőmunka mellett nagyban segítsék a támadásokat, kvázi bejátszva a pálya egész hosszát. Erre képes Süttő, Szemere és Molnár is, de történetesen ha Engelnek vagy Turcsiknak kellene hátra vonulnia, azt sem hiszem, hogy nagyon megéreznénk.
Tehát a minőségre itt sem fognám, mégis sok gólt kapunk, és ebben is a koncentrációhiány lehet a ludas. Az meg, ahogy megpróbáltam láttatni, fakadhat az erőnlétből is...
A Burics-Kokó páros nagyon jól muzsikál összekötőben, de Sigérre is lehet számítani, ha kell, az Engel-Turcsik-Constantinescu trióval meg egy új minőség érkezett a támadások felépítéséhez, ezt a vak is láthatja.
Szóval, szerintem kompakt a csapat, az egyetlen bibi a keretre nézve, hogy vannak olyan posztok, ahol kevesen vagyunk. Ez a szünetig már nem orvosolható, és az is nagy kérdés, lesznek-e használható opciók a transzferablakban, vagy hogy nem szemezgeti-e le ezeket a sokkal jobb anyagi kondíciókkal rendelkező Tarján vagy Berény, mondjuk. Ezt a szezont már ebben az összetételben, ezzel az edzettségi állapottal kell lehoznunk, ráadásul ha igaz a fáradásos-dolog, akkor ahogy telik az idő, nem éppen frissebbek lesznek játékosaink.
Nagy gond nincs, mert a vetélytársak is benyomják időnként a screensaver-t, és nem tudnak leszakadni, de mi sem. Ott tolongunk egymás nyakán, kicsit olyan, mint egy biciklis mezőnyverseny. De ott valaki mindig képes robbantani, és maga mögött hagyni a többieket. Jó lenne, ha azok mi lennénk!