Nagyjából egyenlő...

2015.02.07 14:00

Jó kis csapat ez a Rimaszombat… Az biztosan látszott a kilátogató örömtelien nagyszámú publikum számára is, hogy erőben, agresszivitásban „megvertek” minket a szlovákok, akiket pont nem érdekelte, hogy „barátságos” a meccs, csíptek, rúgtak, karmoltak, mintha egy sima bajnokit játszanának. Úgy érzem, legfőképpen az első félidőben nem is nagyon tudtunk tökéletesen idomulni ehhez a játékstílushoz, „puhák” voltunk, nem mertünk nekimenni az 1 az 1-eknek, amikor „verekedni” kellett volna, többször alulmaradtunk. Azt azért ne feledjük el, hogy egy szlovák másodosztályú gárdával volt dolgunk, mi pedig (még) harmadosztályúak vagyunk, ráadásul nem tenném a tűzbe azért a kezem, hogy a magyar másodosztály egy szinten van a tótok hasonló ligájával. Nagyon nem…

Inkább azt gondolom, hogy most egy jó NB 2-es középmezőnyt képviselő brigáddal mértük össze az erőnket, és a 2-2 nagyon is szép eredmény, persze, nem is a számszerűsített végeredmény számít, hanem az, hogy összességében helytálltunk, és egyáltalán nem vallottunk szégyent.

A magam részéről különösen örülök annak, hogy nem az utcák-terek bajnokságából szerveztünk le ellenfeleket a felkészülésre. A Bogács elleni kezdés érthető volt, egy gyengébben rangsorolt ellen felébreszteni a harci tüzet (megjegyzem: a BAZ megyei második nem biztos, hogy gyengébb, mint mondjuk egy Gyöngyös, vagy egy Veresegyház), de a DEAC és a Tiszaújváros már csoporttársak, a Rimaszombatot tudjuk, de jövő héten a Balmaz és a Kövesd is erősebbek (papíron), mint mi, ez is a helyes: gyakoroljunk erősebb csapatok ellen. Úgyis az NB 2-be igyekszünk, ne tököljünk, próbálgassuk magunkat! Tegnap elfelejtettem leírni, de a Balmaz elleni meccs itthon, a Petében lesz, szerdán, 15 órai kezdettel. Meg lehet nézni, mit tudunk Szabó Jani szláv hősei ellen, összehasonlításképpen jó lesz, ha tudjuk, hogy a Várdát hazai pályán mosták le 4-0-ra. Ja,a Putnokot meg 6-1-re intézték el…

Azt jeleztük, hogy Irhás, Sárközi, Lakatos és Zimányi nem fog pályára lépni, nos, hozzájuk csatlakozott még Nehéz, Komlósi és Miski is, őket sem láthattuk a pályán. Komlósin én a magam részéről eltűnődnék, mert a terv az volt, hogy vele és Lakatossal vesszük fel a harcot a Cigánd ellen a védelem közepén, de nagyon gyanús, hogy nem igazán számíthatunk rá. Persze, tudom, sérült vagy beteg, valami mindig van, a síléc viszont nagyon flottul állt a lábán egész télen, és félek attól, hogy elküldünk például egy Menyust, amikor potenciálisan lyukasak lehetünk hátul. Minden tiszteletem Ádámé azért, amit a pályafutása alatt véghezvitt, de ha nincs kedve játszani, erkölcsösebb lenne bedobni a lapokat, ahelyett, hogy fenntartjuk neki a helyet a keretben, aztán majd vészmegoldást kell alkalmazni. Mert nem: Nagy Peti nem középhátvéd, és csak nézett Katonával egyetemben párszor, mikor a szlovákoknak futhatnékja támadt, oké, hogy nem gyakran futunk majd össze ilyen szintű csapatokkal a tercierben, de azért, na… Nyitrai tökéletes alakítást nyújtott az invisible man szerepében, kár, hogy nem számoltam, hányszor találkozott a labdával, de nem sokszor, az bizonyos. Illés Gabit ki kell, hogy emeljem, mert habár sokan megkérdőjelezik kezdőtagságát, ma is bizonyított balhátvédben, illetve valami egyedi kreációban, mert ugyanazt toltuk az elsőben, mint a Putnok ellen: nem volt balszellőnk. Gábor remekül mozgott ennek ellenére is a bal oldalon, gólt is rúgott, de szerelt is többször.

Illés Ricsiről olyan híreket kaptunk a héten, hogy a keret egyik legfittebb, legdinamikusabb labdarúgója, ennek ellenére ma nem tetszett a játéka. Az első félidőben még a saját helyén játszott, de olcsón adta az eladott labdákat, küzdött, ahogy szokott, de általában megverte ellenfele. A második etapban jobbhátvédként próbáltuk, maradjunk annyiban, hogy nem vele váltanám ki a Nyitrai-Nagy lehetőséget.

Kasza viszonylag aktív volt, volt pár szép megmozdulása, de ennél ő sokkal többet tud. Kiharcolt egy tizenegyest, de szégyenszemre jópárszor leütközték a vendégek, pedig ezzel a testalkattal ez a „no chance” kategória kellene, hogy legyen. Neki kellene uralni a középpálya bal belső részét (úgy is mondhatnánk, hogy ő a balösszekötő), de ennél sokkal több mozgásra, és nagyobb keménységre lesz szüksége. Pláne, ha Kokó formába lendül, hiszen a posztján játszott ma.

Szabó II. minősíthetetlenül gyengén teljesített ma (is), szerintem, ha valaki a jobb lábáról a balra helyezte át a testsúlyát 5 másodperceként a nézőtéren, az többet mozgott, mint Ádámunk. Nagyban tehetett róla, hogy a labdák nem érkeztek menetrendszerűen az Elek-Montvai duóhoz, ráadásul védekezésben semmi hasznát nem vettük. Nem véletlenül jelezte Gálhidi is felé, hogy elfogadhatatlan, amit művel. Nagyon hiányzik Irhás…

Dobos teljesítménye is felejtős volt, tud ennél ő jobban is játszani, de a két csatár is béna kacsaként mozgott, mert értékelhető labdát alig-alig kaptak.

A második felesben Bene vitt némi színt a támadásainkba, de ugyanaz volt a baj vele, mint eddig: kapura igazán nem volt veszélyes. Azt értem, hogy Ondónak azért kellett mennie, mert hasonló stílusú csatár, mint Nehéz, Elek és Montvai, de ha már itt maradt nekünk a gyors és agilis Bene, legalább látnánk a gólokat tőle. Az biztos, hogy nagy szerepe van abban, hogy megélénkült a jobb szélünk, de gól, Attila, gól! Barzsó sokat segített neki, hogy nyargalhasson, ő jó vételnek tűnik, de nem ő lesz szerintem a sztenderd jobbszellőnk. Mindenesetre megmutatta, hogy lehet rá számítani. Nálam jobb volt, mint Dobi (ma is), aztán majd meglátjuk…

George csak biodíszletnek van itt, de összességében hasznosabb, lelkesebb volt, mint az első felesben Szabó, ráadásul azon a poszton látványosan emberhiányban küszködünk. Irhás hiányában (pedig meglehetősen sárga-mágnes ez a poszt) gyakorlatilag nullák vagyunk ezen a szegmensen, így tényleg jó lenne, ha átgondolnánk, kell-e még ide valaki. Nem állítom, hogy Menü az emberünk, de ha ő is jobban teljesít, mint az „örök ígéret” Szabó, akkor szerintem el kell gondolkodni.

Elek annyiban mindenképpen kellemes csalódás volt, hogy védekezik a középpályán, ha kell, rutinosan tartja meg a labdákat, most a keményebb ellenfél ellen nem sok lehetősége akadt (mondom, nem is jöttek úgy a labdák), de szerintem jó ötlet volt leigazolni. Montvai is vissza-visszajött labdákért, kicsit mintha fittebbnek is tűnne, mint ősszel, de nem ez volt élete meccse.

Összességében azt kell mondjam, a 4-4-2 örömteli, legalábbis, hogy két csatár van a pályán, de lehet, hogy eredményesebbek lennénk 4-5-1-ben. Látványosan feladjuk a baloldalt ebben a szerkezetben (három belső középpályás – 2 szűr, 1 „irányít”, egy jobbszellő), így nem tudjuk olyan gyorsan mozgatni a támadásokat, ahogy kellene (lehetne), és hiába a két ék, nem jut el hozzájuk a labda.

Amire én gondolok:

kapus (szándékosan nem írok nevet, mindegy is) – Nagy, Lakatos, Katona, Czető – Illés R.(Kasza), Kovács (Kasza) – Nyitrai (Dobos), Irhás, Lipusz (Barzsó, Illés G.) – Nehéz (Elek).

A masszív védekező középpálya mellett lennének gyors szélsőink, dinamikus, akár a kapu elé is érkező szűrőink, és egy játékmesterünk. Tudom, hogy nem leszek népszerű az egycsatáros szisztémával, de higgyétek el, hogy működhetne. Sokan vagyunk elől, és nincs, aki a középpályán átcipelné a labdát.

Szerdán tehát itthon a Balmaz ellen.

Hajrá Barcika!