Próbálkozz...majd viseld a következményeit...

2014.09.19 16:56

Mielőtt belekezdenénk a Hatvan elleni meccs felvezetőjébe, pár gondolat egyebekről…

A múlt héten közölt „Hosszú…” című írásunkban kiírtunk egy szavazást az általatok preferált taktikai hadrendre vonatkozóan, illetve arra nézvést, hogy Ti hogy képzelitek a csapat összeállítást. Nos, úgy tűnik, hogy a többség 4-4-2-t szeretne. Habár nagyon sokáig úgy állt a dolog, hogy a 4-5-1 lesz a favorit, végül a kétcsatáros, ortodox szisztéma került ki győztesen (gondolom, Montvai Tibi szülei, nagyszülei is klikkeltek rendesen…).

Ha ebben a felállásban képzeljük el a kezdőt, akkor a legtöbb szavazatot kapó játékosok által alkotott, kezdő sípszónál pályán lévők felállása így nézne ki: Miski – Czető, Katona, Lakatos, Zimányi – Kovács P. (Illés R.), Dobos, Irhás, Lipusz – Nehéz, Montvai.  Habár a szűrő-pozíciót nem „állítottuk versenybe”, de azt gondolom, hogy senkiben nem merül fel kérdőjel annak kapcsán, kiket állítana a védelem elé. Ez az összeállítás ennek megfelelően nézhetne ki úgy is, hogy Kokó és Illés (valamelyikük Irhás helyett) alkotja a középpálya közepét, de akkor klasszikus irányító(féleség) nélkül maradnánk. Köszönet mindenkinek, aki klikkelt.

A Kupában a leginkább annak örültetek volna, ha egy másik harmadosztályú csapatot kapunk, esetleg egy NB 1-est, nos, a másodosztályú Csákvárt sodorta az utunkba a sors. Ami – ha engem kérdeztek – jó is, meg nem is. Annyiban bizonyosan szerencsés volt a sorsolás, hogy tétmeccsen próbálhatjuk ki a tudásunkat egy olyan liga egyik szereplője ellen (meggyőződésem, hogy nem oda valók…), amelybe vágyunk. Ellenben megvan a sansz arra, hogy kipottyanunk (egyébként abszolút nem írom le a csapatot, szerintem minimum 50-50% az esély), nyilván kevésbé lett volna rizikós egy másik NB 3-as, ne adj’ isten, megyei csapat. A másik negatívum, hogy a Csákvár neve önmagában nem garancia a magas nézőszámra, egy NB 1-es csapat Pete-beli szereplése biztosan gyűjtőmágnes lehetett volna. Egyébként: ami csak terv volt, arra az MLSZ bólintott: engedélyezte, hogy kedden fogadjuk a Csákvárt. Ha valakiben kérdésként merülne fel: mi kezdeményeztük az időpontváltoztatást (már a REAC elleni meccs előtt is próbálkoztunk, ahogy írtuk – a mester jobbszereti a kedd-szombat ritmust), amire a csákváriak lelkesen bólogattak (ha valaki egyébként ránézett, a Csákvár eddig minden hazai meccsét pénteken játszotta, így nekik is kézenfekvő volt az, hogy egy nappal többet pihenhessenek a következő bajnoki előtt).  

Nos, ennyi bevezető után térjünk rá szorosan vett témánkra, a Hatvan elleni meccsre, ami eddigi hazai meccseink közül minden bizonnyal a legnehezebbnek ígérkezik. Egyébként lehet rajta vitatkozni, hogy mennyire jó a sorsolásunk, de az biztos, hogy a „komolyabbnak tűnő” ellenfeleket – a Cigánd kivételével – egytől-egyig ősszel a Petében fogadjuk, hiszen jön még a Hatvanon kívül a Nyírbátor, a Putnok, a Honvéd fakó és a Várda is. Nem tudom, nem lett volna-e jobb, ha tavasszal látjuk vendégül az élmezőnyt, amikor már összeszokottabb a társulat, de spongya rá, ez van, ezt kell szeretni. Az egészen bizonyos, hogy ha ezeket a találkozókat nem abszolváljuk, akkor már csak matematikai esély lesz tavaszra a bajnoki címre, de miért ne hoznánk a komolyabb meccseket, amikor utoljára majd’ másfél éve, 2013. május 25-én hagytuk el a Pete füvét vereséget szenvedve (KBSC-Orosháza 2-4 – úgy, hogy vezettünk 2-0-ra). Az ott benevezett keretből egyébként már csak Szabó Ádám és Kokó maradt hírmondónak, lám csak, milyen régen is volt az a tavaly május… (A rend kedvéért: Szabó – Halgas, Nyisalovits, Fótyik, Szala – Kovács, Fehér, Nagy, Bogáti – David, Vólent volt a kezdő, csereként bejött Salvador és Nyitrai, a padon „ragadt” Póser, Süttő, Horváth Sz., Jeremiás és Poszuk).

Szumma-szummárum: 18 meccs óta tart csapatunk bajnoki veretlensége a Petében, úgy érzem, méltó ellenfélre „találtunk” a holnapi derbihez: az ebben az idényben még veretlen Hatvan csapatát fogadjuk.

A Heves megyeiek pillanatnyilag a 6. helyen állnak, közvetlenül mögöttünk, két nyertes és két pontosztozkodós meccsen vannak túl, 12 gólt rúgtak és csak 3-at kaptak. Eredményesség tekintetében holtversenyben a másodikak a csoportban (a Kisvárda 19-szer mattolta az ellen kapusát, a Nyírbátor ugyanennyiszer), ahogy kapott gólok tekintetében is „ezüstérmesek”, a mindössze két gólt beszedő Várda-Putnok kettős után, velünk holtversenyben állnak a képzeletbeli dobogó második fokán. Mielőtt befonnánk a hajunkat, és a piócás emberért kiáltanánk, azért vessünk egy pillantást arra, kikkel mérték össze a hatvaniak eddig erejüket:

Gyöngyös – Hatvan 0-5 (gól: Horváth N., Surányi, Kelemen, Simon, Sárközi)

Hatvan – Felsőtárkány 2-2 (gól: Horváth N., Szabó B.) (A Tárkányban: Lakatos, Dobos!!!!!!!)

Veresegyház – Hatvan 0-4 (gól: Kelemen, Ficsor 2, Surányi)

Jászberény – Hatvan 1-1 (gól: Franyó).

Nos, ahogy látjátok, viszonylag egyszerű dolgunk van, hiszen az eddigi 4 ellenfelükből hárommal már mi is játszottunk (a Berényhez jövő héten megyünk), plusz a Létát is mind a ketten elkaptuk kőkeményen… Ha össze próbáljuk hasonlítani azt, hogy a hatvaniak a Gyöngyöst és a Verest egy ötössel, illetve egy négyessel „alázták” idegenben, mi meg 1, illetve 2-0-ra nyertünk ellenük itthon, akkor egy laikusnak már borsódzik is a háta a holnapi meccs előtt. Viszont vegyük azt is számításba, hogy a két, bentmaradást célként kitűző „kiscsapat” több, mint valószínű, hogy nem úgy állt fel ellenük, mint ellenünk, idegenben. A Gyöngyös az első fordulóban valószínűleg még csodálkozott, mint falusi lány a mozgólépcsőn, hogy: „némá, ez az enbéhárom”, kaptak egy gólt a negyedik percben, aztán maguk alá piszkítottak. A veresiek meg szerintem – mivel egy héttel előtte 4-0-ra cumiztatták a Létát – elhitték, hogy középmezőny, aztán a fal adta a másikat.

Lassan időszerű lesz a tavaly már „hagyományossá vált” Lőlapot bevetnünk, hogy megnézzük, mikor is várhatjuk a hatvaniakat a kapunk elé (már ha nem tolják be a buszt ők is), illetve mikor ejthetünk rajtuk 8 napon túl gyógyuló sebet.

Lőtt:

1.-15. perc: 2 (0)

16.-30. perc: 1 (1)

31.-45. perc: 4 (2)

46.-60. perc: 2 (0)

61.-75. perc: 1 (1)

76.-90. perc: 2 (1)

 

Kapott:

1.-15. perc: 1 (0)

16.-30. perc: 1 (0)

31.-45. perc: 1 (1)

46.-60. perc: 0 (0)

61.-75. perc: 0 (1)

76.-90. perc: 0 (1)

(A „hajrábarcikaszüzek”-kedvéért: zárójelben a KBSC lőlapja látható.)

A helyzet az, hogy a Hatvannak nincs olyan periódus a meccsein, amikor ne lenne képes a kapuba találni. Szigorúan tegyük mellé, hogy ezidáig túlságosan veretes csapatokkal nem mérkőztek, hacsak a Tárkányt nem vesszük annak. Az első félidő végét mindig megnyomták, a második felesben azért is voltak talán hatékonyabbak, mert csupán a Jászberény elleni meccsük volt olyan, amikor nem állítottak ki valakit az ellenféltől. A taktika, ami célravezető lehet: nekik esni, mint homár a cerkának, mert ha esetleg betalálnak, ahogy telik az idő, egyre hatékonyabban védik kapujukat.

Hatvanban egyébként nyáron túlságosan nagy változások nem történtek, és ez a leghatékonyabb fegyverük. A vezetőedzői poszton egyébként változás történt az előző idényhez képest: Nagy Gábort „lefokozták” pályaedzőnek, a mester a 4-szeres válogatott Híres Gábor lett, aki egy többé-(inkább)-kevésbé összeszokott csapatot kapott meg.

Heten egészen biztosan távoztak a csapattól (Horváth-Honvéd, Sebe-Putnok, Laczkó-Cegléd, Bárkányi és Sirmán-Jászberény, Kóczián-Petőháza, Ágói-Hévízgyörk), öten viszont érkeztek. Név szerint: a kapus Horváth helyett a Videoton utánpótlás-hálóőre, Gyulay, a sok csatát megélt Sárközi Balmazújvárosból, Tiba a Fradi utánpótlásából, és ketten Diósdról, Illés és Katona.

A legnagyobb erénye kétségkívül a változatlanság a hatvaniaknak, de ha lerohanjuk őket, mibe, hogy nem lesz ellene mit tenniük?

Nálunk sérültek-fronton a következő a helyzet:

• Czető ma már edzett, de nem valószínű, hogy akár a kispad közelébe kerülhet
• Dávid Zoli talán a jövő héten feküdhet kés alá, hiába, no, tudjátok, a várólista… Már csak olyan orvosok maradtak idehaza, akik hobbiból operálnak…
• Montvai talán a padra odaférhet, de azért mérget ne vegyünk rá
• Dávid Feri a héten már több edzésen is részt vett, én azért inkább azt prognosztizálnám, hogy talán az U21-ben bevetésre kerül

Mindezeket figyelembe véve én a következő kezdőt gondolnám:

Habár én balbunkóba Zimányit állítanám, de akkor nem lenne ki az U21-es kvóta.

Amit várunk:

• Ugyanazt a hőfokot és egész pályás letámadást, amit a REAC ellen láttunk
• A szélre kitett labdákat, középen ultragyors felérkezéseket
• Csupaszív, közönségmágnes játékot, gólokkal

Amit nem várunk:

• Hátul passzolgatást, ha nem indokolt (felesleges megpróbálni kicsalogatni azt, aki nem fog kijönni)
• Pontvesztést.

 

Ha minden jól megy, elvesszük holnap a Hatvan veretlenségét, és „meccsben maradunk”. Ha nem, egy fokkal nehezebb lesz a következőkben. De – én azt mondom – ne nehezítsük meg a saját dolgunkat, három pontot, a kupatalálkozóhoz hasonlatos, gyors, agresszív, ötletes játékot várok a fiúktól. Mindenki képes rá a keretből. Most már lássuk bajnokin is azt, amit a kupameccsen láttunk!

Hajrá Barcika!