Szellem a palackból?

2014.09.26 14:27

Nem akármilyen héten vagyunk túl. Kezdődött azzal, hogy a hétvégén 18 hónapos hazai veretlenségünkre tett pontot a Hatvan, ami Koleszár György vezetőedző „életébe került”, ráadásul, ha nem lett volna elég a Pete-beli vereségekből, a Magyar Kupából is kigolyózott minket a – habár másodosztályú, de nem túl acélos – Csákvár. Bognár György, a csákváriak vezetőedzője, azóta majdhogynem bejelentkezett finoman a szövetségi kapitányi posztra, Gyuri-Gyuri, azért ha kérhetünk valamit mi, labdarúgást szeretők: sokkkkkkkkal szerényebben!

Na, szóval, a helyzet eléggé kacifántos, ráadásul nincs pihenő, holnap a harmadosztály egyik újoncához látogatunk, és ebben a szituációban gyakorlatilag bármi lehet. De mielőtt rátérnénk a holnapi meccs beharangozójára, kicsit elemezzük a kialakult helyzetet!

A Hatvan elleni meccs úgy indult, ahogy azt szerettük volna, támadott a csapat becsületesen, a vendégek szinte a felezőt sem lépték át, de aztán beszipákoltuk azt az irdatlan szép tekerést. Amivel önmagában nem lett volna gond (ok, Nagy Peti előlragadt, Komlósi meg nem ért ki a támadóra), de Koleszár mester kettős cserére szánta el magát. Szíve joga, ő (volt) a vezetőedző, de nekem ez ilyen 19-re lapot húzok- vagy még inkább Barba-trükknek tűnt, mert az addig viszonylag jól funkcionáló irányító-támadó tengelyt törte meg. Szerintem senkinek nem kell bizonygatni, hogy pillanatnyilag Nehéz Máté a legklasszikusabb csatárunk, annak ellenére, hogy még így is sok marad benne – leginkább a helyzetkihasználás területén. De ne is boncolgassuk tovább azt a (mellé)húzást, mert egyrészt már megtettük, másrészt: ez már a múlt.

Nem állítom, hogy Koleszár mester nyáron történt kinevezésével nem értettem egyet. Persze, nem örültem, hogy Borbély Péter elköszönt, mert nagyon jó edzőnek tartom (és kíváncsi lennék, hol tartana most ezzel a kerettel), de a bajszos szakember sem tűnt rossz választásnak. Ismeri a helyi viszonyokat, van rálátása a dolgokra, ráadásul a múltban szép eredményeket is elért akkori csapatunkkal. Azt tudtuk, hogy rendkívüli mértékben impulzív ember, magyarul: nehezen tud uralkodni pillanatnyi érzelmein, leginkább azok vezérlik tetteit, döntéseit.   

Cigándon például – ahelyett, hogy stabilak lettünk volna hátul, mint a Wertheim-zár, kiálltunk a 3 védős szisztémával, ki is kaptunk két védelmi megingás miatt, mert nem értette meg egymást megfelelően a hátsó alakzat. Én a magam részéről Bakonszegi evakuálását is elhamarkodott lépésnek ítélem meg, ha nem volt elég jó, minek igazoltuk le, ha már leigazoltuk, miért nem kapott elegendő lehetőséget? A Gyöngyös és a Veresegyház elleni hazaikon a hajrában borzolta a mester a kilátogatók idegeit azzal, hogy a már egyébként sem túl acélos támadójátékot „száműzte” összes csatárunk lehozatalával. Tárkányban Nagy Petit állította szűrő pozícióba, nagy szerencsének mondható, hogy nem kaptunk belőle akár több gólt is, futószalagon érkeztek a kapufák tárkányi oldalról. A Hatvan elleni „meccselését” már érintettük, még csak azt sem mondhatom, hogy ha bejön, a vállán cipeli az öltözőbe a barcikai publikum, mert annak, hogy annak a kettős cserének (így) eredménye legyen, nagyjából annyi esélye volt, mint jobbikos jelöltnek a Régi telepen.

Azt is tudtuk Koleszár mesterről, hogy leginkább a biztonsági játékot favorizálja, annak ellenére, hogy csapatait általában 4-4-2-ben küldi pályára. De mit ér a két csatár, ha a mezőnyjáték a „minél kevesebb gólt kapjunk”-elvén működik, ráadásul ő is átállt a 4-5-1-re (vagy 4-2-3-1-re, teljesen mindegy), gyanítom, ha Dávid Zoli egészséges, ő lett volna Nehéz mellett a csatárduó másik tagja. Montvai szinte konstans sérülése viszont kiújult, Dávid Zoli kés alá feküdt, Benében nem igazán bízott, Dávid Ferit meg gyakorlatilag senki nem meri kipróbálni éles bevetésen.

Tudtuk azt is – és ha valaki a kispad felé irányította időnként hallójáratait, most sem volt ez másképp – hogy a lehető legritkábban hagyja el a mester száját dicsérő szó, ha úgy látja szükségét, korhol, azt viszont keményen, ha valaki szép megoldással véteti észre magát, legott bólogat maximum a rutinos mester. Nos, nem kell ahhoz pedagógusnak, pszichológusnak, bármi hasonlónak lenni (de lehet, hogy még szülőnek sem), hogy tudjuk: a motiváció egyik záloga a jó ütemben elhelyezett dicséret. Nem kell agyba-főbe, nem kell indokolatlanul, de lehet időnként biztatásként, spannolásként, vagy csak úgy szeretetből. Lehet, hogy ez utóbbi kifejezés megütközést kelt valakiben, de nem tudok elképzelni olyan mester-tanítvány kapcsolatot, amelyben a mester nem szereti tanítványát, és időnként nem ad annak hangot. Nem arra gondolok, hogy szerenádot ad neveltjének, de a „nebulónak” muszáj éreznie, hogy mestere minden idegszálával azon dolgozik, hogy belőle a legjobbat hozza ki. Ha kell, megdorgálja, ha kell, megdicséri. Ha kell, szorosan fogja, ha kell, szabadjára engedi. Én úgy érzem, annak ellenére, hogy több szakmai hibát is elkövetett Koleszár mester, ebben teljesített a leggyengébben. Egyébként a BAZ-Megyei Bozsik-program főinstruktora…

Mondom, a szakmai hozzáértésével semmi bajom, vártam is, hogy mit kezd egy bajnokesélyes csapattal, de hát, ennyire tellett. Biztos vagyok benne, hogy egy Tiszaújváros-szintű (tudom, jönnek majd az újvárosi kommentelők, nem bántásnak szántam, inkább akkor úgy fogalmazok: bentmaradást célul kitűző) gárdából Koleszár mester rengeteget ki tud hozni. Talán sokkal többet is, mint jónéhány eredménycentrikus edző. De nálunk szerződésben vállalta, hogy bajnokot, feljutó csapatot csinál a KBSC-ből, és ehhez nem látta már a perspektívát. Kicsit gyáva dolognak tartom, hogy megfutamodott, mert tudom én, hogy a legkomolyabban a közönség reakciója tett a latba. Azt is elfogadom, hogy ennek a városnak az átlagnál kritikusabbak a szurkolói. Azt is, hogy ha valami nem tetszik, az átlagnál hangosabban szidnak mindenkit, vezetőedzőt, klubvezetőt, játékost, de talán még a szertárost is. Nyilván ebben benne van az is, hogy nem ahhoz szoktunk, hogy egy Gyöngyös- vagy egy Veresegyház ellen lépünk pályára (bocsánat a két csapattól és szurkolóiktól), de ha már így alakult, akkor ne alibizzünk, ne hátul passzolgassunk, ne csatármentesítsük a csapatot, csak hogy kivívjuk a szoros győzelmet.

Ezért is mondom, hogy fiatal, ambíciózus szakemberre van most (lenne) szükségünk, akinek legyen azért szakmai tapasztalata és respektje a játékosok előtt, de próbáljon meg egy (minél nagyobb) győzelemre törő, lendületes, agilis csapatot kialakítani a meglévő keretből, hogy ne kelljen tucatnyi „távol maradó” szurkolóval számolnunk meccsenként. A Kisvárda hétről-hétre erőt demonstrál (most épp a Nyíregyen jutottak túl a Kupában), de sz..junk rá! Merjünk utánuk eredni, ne foglalkozzunk a külső körülményekkel! Próbáljon meg az új edző lelket verni a társaságba, mert ha nem olyan figura jön ide, aki erre képes, akkor veszett fejsze nyele, lehet, hogy tisztességesen végigjátszuk a szezont, majd marad megint a második hely. Ezüstérmet meg már kaptunk, köszönjük, elég volt. Mi a biztosíték arra, hogy jövőre nem kapunk egy másik „Kisvárdát”, akik pénzt, energiát, politikai befolyást nem sajnálva fel szeretnének jutni – a mi kárunkra.

Azt gondolom, bár nem jött jókor Koleszár mester lemondása, de el kellett azt fogadni. Nem tartom korrektnek, hogy először egy napilapnak nyilatkozik (első felindulásában) arról, hogy megfordult a fejében a lemondás gondolata, de megtette ő ezt már korábban is, Putnokon és Tiszaújvárosban. Akkor és ott nem fogadták el a hevenyészett, „idegállapotban voltam, Maunika”-típusú leköszönését, mi most igen. Mert nem lehet a csapatot olyan helyzetbe hozni, hogy a bizonytalanság légköre lengje körül őket. Hogy egy olyan edző instrukcióit hallgassák, aki verbálisan már lemondott róluk, aki csupán azért szúr oda egy átgondolatlan mondatot az újságírónak, mert ki szeretné harcolni a bizalmat, a megbecsülést. Ez erővel nem megy! Vagy van alapja, és akkor megvan, vagy el lehet felejteni! Tudom, hogy néha erős a kritika (itt is és a lelátón is), de ezt egy közszereplőnek el kell viselnie! Nem először mondom. Ha jogos, akkor pláne…

Annyival lezárnám ezt a történetet, hogy maximális tiszteletem a vezetőség felé, hogy nem hagyták magukat sakkban tartani a vezetőedzőtől, és elfogadták a lemondását (amit lehet, hogy akkorra magában már vissza is szívott, de ez csak az én véleményem). Tudom, hogy most ezerrel megy a pótláskeresés, úgy tűnik, a szurkolók egy fiatal, ambiciózus mestert képzelnek el a padra, de majd meglátjuk, kivel sikerül megállapodni. Az biztos, hogy nem lesz könnyű leakasztani egy minden szempontból megfelelő szaktekintélyt idény közben.

Nos, akkor a holnapi meccsről is szedjük össze, amit tudunk.

A Jászberény újoncként került fel Jász-Nagykun-Szolnok megye bajnokaként. A megyében mindössze két vereséget begyűjtve, 10 pontot vertek a Karcagra, mindeközben 111 gólt szereztek, és csak 24-et kaptak. Legeredményesebb gólszerzőjük a 21 találatig jutó Németh Gyula volt, de nem sokkal maradt el tőle a csupán tavasszal (a REAC-tól) odaigazoló Farkas sem, aki 15 találattal végzett egy félszezon alatt.

Hét játékos egészen biztosan elhagyta a Jászberényt. Tóth kapus Jánoshidára igazolt, Menyhárt Jászszentandrásra, Németh Jászapátiba kölcsön. Besenyei – aki jó százalékkal termelte a gólokat – Hevesre igazolt, Gacs Nagykátán, Sebők viszont az újonc-tesónál, a Gyöngyösnél kötött ki.

Négy játékos érkezett a jászságiakhoz: Szilágyi Nyírbátorból, Bárkányi Hatvanból, Ludasi Kecskemétről, Tisza viszont Szolnokról költözött a berényiekhez, ez utóbbi kölcsönjátékosnként.

Jelenleg a 11. helyet foglalja el a jászsági alakulat, 1-szer 1-szer nyertek és ikszeltek, háromszor viszont vesztesen vonulhattak le. Ne felejtsük el, hogy ha a Léta nem tűnik el a balfenéken, akkor 2 győzelmük lenne, de a bajnokcsapat (sic!) ellen elért 9-0-ájukat – sajnos(?) – törölték. Azon kívül viszont a 6 meccsen összesen 7 gólra voltak képesek, viszont kaptak 14-et, ez a második legtöbb a csoportban.

Eddigi eredményeik:

Veresegyház – Jászberény 1-2 (gól: Farkas, Bálint)

Jászberény – Salgótarján 2-3 (gól: Bálint 2)

Jászberény – Létavértes 9-0 (gól: Farkas 3, Tisza, Szilágyi, Kalóz, Bálint, Tóth R., Tóth M.)

Kisvárda – Jászberény 7-1 (gól: Farkas)

Jászberény – Hatvan 1-1 (gól: Lékó)

Tiszaújváros – Jászberény 2-1 (gól: Bálint).

Nézzük a „lőlapjukat”, és azt javaslom, hagyjuk ki belőle a Léta-elleni meccset, tökéletesen indifferens:

Lőtt:

1.-15. perc: 0 (0)

16.-30. perc: 3 (1)

31.-45. perc: 1 (2)

46.-60. perc: 1 (1)

61.-75. perc: 0 (1)

76.-90. perc: 2 (1)

 

Kapott:

1.-15. perc: 1 (0)

16.-30. perc: 4 (1)

31.-45. perc: 3 (1)

46.-60. perc: 0 (0)

61.-75. perc: 2 (2)

76.-90. perc: 4 (1).

Nos, az első félidőben bőven lehet keresnivalónk, mert nehezen áll össze a védekezés, de akár a véghajrában is bevihetjük a gyomrost, bár kicsit csalóka a kép, hiszen a Várda az utolsó negyedórában háromszor is mattolta a berényieket. Ne felejtsük el, hogy a Tarján 3-0-s vezetése után állt fel a jászsági csapat, és közel volt az egyenlítés, így ha megvan (meg lenne) az előny, egy pillanatra se gondoljuk, hogy megnyertük a meccset!

A Farkas-Bálint Artúr kettősre nagyon oda kell figyelni, sok gólt lőnek, de mostanában (hál’ istennek) nem volt jellemző ránk, hogy a nagy gólvágók különösebben sok veszélyt jelentettek volna kapunkra.

A Jászberény kiscsapat. Nyilvánvalóan első körben azt tűzték ki célként, hogy biztosan bentmaradjanak, de ennél – szerintem – többre is képesek. Na, nem a bajnoki címre, de egy középmezőnyre talán igen. Az ilyen csapatok többnyire addig nyújtózkodnak, amíg a takaró ér, magyarul: a takarót minél előbb lábszár felé kell kurtítani! Ha a kezdő sípszótól letámadjuk őket, már a saját térfelükön, biztos vagyok benne, hogy hibázásra kényszerítjük a lelkes újoncot, és akkor már csak a támadások minél hatékonyabb befejezéséről szól a történet. Valami azt súgja, hogy a csapat holnap megmutatja az igazi arcát, és kőkemény betonozásra kerül sor. Gondolom, a lelkes (és nagyon szimpatikus) hazaiak most aztán meg akarják mutatni, de a saját fegyverarzenálunk bevetésével nem szabadna, hogy gondot okozzon egy ilyen meccs, mert zongorázni lehetne a különbséget a két csapat között. De hát, azért szép a futball, mert időnként megrángatja Dávid Góliátot, ennek ellenére nem hiszem, hogy ez holnap is így történne.

Híreink szerint ma már mindenki edzett – nyilvánvalóan Dávid Zoli kivételével – de Czető, Illés Ricsi és Komlósi játékára nem feltétlenül kell számítanunk, mert nincsenek olyan erőállapotban, hogy Vincze Richárd pályaedző kezdőként számolhatna velük. Így én kezdőben valami hasonlót saccolok:

Úgy tudtuk, hogy most két hétig nem láthatjuk csapatunkat bajnoki mérkőzésen, hiszen a sorsolás szerint Jászberény után Hajdúböszörménybe látogatnánk, de mivel a böszörményi sporttelepet felújítják, így a hajdúságiak azzal a kéréssel fordultak felénk, hogy cseréljük fel a pályaválasztói jogot. Mivel klubunk vezetőségének nincs ellenére a csere, így 90%-ban biztosra vehetjük, hogy a jövő heti összecsapás a Petében kerül megrendezésre, de mérget azért még senki ne vegyen rá!

Már a kupameccs kapcsán is említettem, hogy néhány játékosunkon szinte érződött a nagy levegővétel, ami az edzőlemondást követte. Valami azt súgja, hogy könnyed, ötletes és gólerős játékkal fogunk kirukkolni Jászberényben, de mondom, ez csak egy megérzés.

Hajrá Barcika!