Szibéria?
Őszintén szólva, köszönettel tartozom Szabó Ádámnak, hogy nem kellett töprengenem, milyen címet is adjak a mai bejegyzésnek. Ha valakinek esetleg nem lenne érthető, kapusunk a kérdésre, hogy mit vár az Újpest tartalékcsapatával szemben megvívandó mérkőzéstől, azt felelte: "Győzelem, vagy Szibéria". Az eredmény ismeretében, nagyon jó lenne tudni, hogy mit gondol most hálóőrünk, aki 6 gólt kapott a sorsdöntő meccsen (megjegyzem, valószínűleg nem volt túl sok köze ezekhez, ráadásul a tudósításokból kiderül, hogy rengeteg bravúrt mutatott be), meg is kérdezhetném a mindig lelkes és kiváló hozzáállású sportembert, de nem teszem. Hogy miért? Több okból is. Egyrészt a korrekt szülő is megvárja, amíg leülepszenek a dolgok, ha a gyerek hibázott, nem rúg bele első felindulásból, ráadásul a "hülye gyerek" is az ő hülye gyereke marad, attól függetlenül, hogy haragszik rá az ember. Másrészt nincs miről beszélni. Olyan ez kicsit, mintha egy házastársi kapcsolatban az egyik fél megcsalja a másikat. Mind a két embert emészti a fájdalom, az egyikben ezernyi vád és harag, a másikban a vétkesség terhe, az "én nem így akartam" érzése, de nincs szó, ami feloldaná ezt a súlyos csendet.
Mert jelen pillanatban csend van. Azt sem mondanám, hogy vihar előtti, mert a vihar lassan elül. Mindenki nagyjából tisztában van vele, mi következik most, ugyan vannak, akik nem ismerik be még most sem a tényeket, de jobb belátni: a Kazincbarcikai Sport Club NB 2-es történelmének egyelőre vége. És ezen az sem változtat semmit, ha történetesen a hátralévő mérkőzéseket mind megnyerve bentmaradunk. Hogy miért? Mert valami visszavonhatatlanul eltört, és nincs az a "ragasztó", hit, bizalom, szeretet, ami ezt összeragaszthatja.
2008/2009: NB 2. Keleti csoport: KBSC 5. hely. Utolsó 4 meccs: KBSC-Vác 4-1, ESMTK-KBSC 0-1, KBSC-Cegléd 2-0, MTK II-KBSC 0-3.
2009/2010: NB 2 Keleti csoport: KBSC 12. hely. Utolsó 4 meccs: KBSC-REAC 1-0, Békéscsaba-KBSC 1-0, KBSC-Bőcs 2-1, az utolsó fordulóban szabadnaposok voltunk.
2010/2011: NB 2 Keleti csoport: KBSC 11. hely: Utolsó 4 meccs: KBSC-DVTK 0-1, Vecsés-KBSC 3-1, KBSC-Bőcs 1-0, DEAC-KBSC 1-0.
2011/2012: NB 2 Keleti csoport: KBSC 13 .hely. Utolsó 4 meccs: KBSC-Orosháza 2-2, Békéscsaba-KBSC 3-3, KBSC-Nyíregyháza 2-1, Balmazújváros-KBSC 6-0.
A nagyszerű 2008/2009-es idény után 2010 tavasz végén annyi mentségünk lehetett a meglehetősen gyenge szereplésre, hogy tulajdonképpen nem volt tétje a bajnokságnak, legalábbis a kiesés szempontjából. A Baktalórántháza egy győzelemmel és 3 döntetlennel mindössze 6 pontot szedett össze a bajnokságban, ráadásul 3 pontot levontak tőlük, így "röhögve" bentmaradtunk a 32 pontunkkal, a Békéscsaba és a Cegléd is mögöttünk végeztek.
A 2010/2011-es szezonban az őszi 6. (!) hely után "sikerült" tavasszal kemény 7 pontot összekaparni, az utolsó előtti, osztályozót jelentő helyezéstől 2 pontra voltunk, végül az Orosházának jutott az a "megtiszteltetés", hogy helyosztót játszhatott a Honvéd második csapatával (igaz, hogy összesítésben alulmaradtak, de visszalépések miatt mind a két csapat a másodosztályban folytatta). A végén a Ceglédet, a Makót és a Hajdúböszörményt is megelőztük az osztályozós Orosháza, és a már kiesett Bőcs mellett, de érdemes megnézni ezen csapatok utolsó fordulós eredményeit: DEAC-KBSC 1-0, Diósgyőr-Cegléd 6-1, Makó-Vác 1-2, Bőcs-Hajdúböszörmény 1-1, Békéscsaba-Orosháza 1-0. Nagyon kevés hiányzott, és a vetélytársak eredményei is kellettek ahhoz, hogy ne osztályozós helyen zárjuk a bajnokságot...
A tavaly befejeződött szezon emlékei kicsit frissebbek, gondolom, minden szurkoló számára. Úgy végeztünk a 13., még éppen bentmaradó helyen (más kérdés, hogy végül a Honvéd második csapatát engedték indulni a 2012/13-as idényben), hogy az utolsó, sorsdöntőnek mondott meccsen 6-0-ra kikaptunk Balmazújvárosban. Ha a kishonvéd nem kap ki Nyíregyházán 2-1-re, akkor papíron kiestünk.
Hogy miért ez a fárasztó múltidézés? Mert a Kazincbarcikai Sport Club az utóbbi években mindent megtett azért, hogy kiessen a második vonalból. Hogy direkt, vagy csupán a csapat kvalitásai miatt? Nem tudom. Mindenesetre azt hiszem, az általam is sokat emlegetett Balmazújváros elleni 0-6 után elszakadt valami. Drukkoltunk, izgultunk, izzadtunk, amikor a Honvéd kiegyenlített a Szpari otthonában (zárójelben jegyzem meg, hogy Nagy Krisz volt a góllövő), és figyeltük, hogy aláz meg minket a nem túl acélos balmazi különítmény. Beszédes az akkori vezetőedző, Szabó János meccs utáni véleménye is: "A tét rányomta bélyegét a játékunkra".
A tét. Mostanában is volt tétje pár meccsnek. A Szolnok ellen győzelmet vártunk, hogy leszakítsuk kicsit a feltörekvő szolnokiakat, 2-0-ról sikerült felhoznunk ellenfelünket, örültünk, hogy nem kaptunk ki a második félidei játékunkat látva. Nyíregyházán vártunk egy bravúr-eredményt, kaptunk egy 4-est. A padlón lévő Csabát, már csak megverjük - gondoltuk: kikaptunk tőlük itthon egy idegesítő, gyenge teljesítmény után. Majd a Vasas ellen megmutatjuk! 0-5. A Honvéd második csapatát nem engedhetjük pontot szerezni: 1-1 úgy, hogy akár ki is tömhettek volna minket. Újpestre már tényleg úgy utaztak el játékosaink, hogy meg kell ragadni az utolsó esélyt. Sikerült? 1-6. Ha a bajnokesélyes Vasastól elszenvedett 5-0 után azt mondtam: K.O., ez mi volt? A halványlilák ellen, akiket még az őszi szedett-vetett csapatunk is megvert.
Hol van a csapatunk, tisztelt vezetőség, tisztelt vezetőedző? Hol van a becsület, tisztelt játékosok? Milyen érzés egy már a bajnokság kezdete előtt kiesett csapat otthonában 6-1-re kikapni? Ugyanazt érzitek, mint mi, szurkolók? Hogy meghalt bennetek valami, és legszívesebben a föld alá süllyednétek szégyenetekben?
Őszintén szólva nem hiszem. Semmi különbség az ősszel látott, nagyrészt fekete bőrű zsoldosok, és a télen igazoltak között. Amelyik közösségnek nincs identitástudata, nincsen motivációja sem, és nem tudja, mi az a közösségi érdek. A KBSC mostanra nem csak egy motiváció és tartás nélküli csapattá vált, hanem a másodosztály pofozógépévé, egy lesajnált, kinevetett alibi-csapattá. Nem az őszi, nem a tavaszi teljesítményünk alapján érdemeljük ki a kiesést. Az elmúlt évek koncepciótlan, minden nívót nélkülöző, szakmaiatlan tevékenykedése miatt.
Ez nem a mi csapatunk. Talán az majd egy alsóbb osztályból indulva, tartással, becsülettel, szerényen, de mindent a csapatért és a városért megtéve tér vissza, és soha nem hajlik a gerince, legfeljebb törik. Mindenki, akit megillet, tegye fel a kezét, és ne kullogjon el a felelősség alól kibújva! Ez a bentmaradás csak nekünk volt fontos. De nekünk legalább nem kell elszámolnunk a lelkiismeretünkkel...
Megújulást várva és sürgetve: Hajrá Barcika!