Az utóbbi pár meccset - amin várható volt, hogy nem bírjuk a nyomást - leszámítva azért jár a gratuláció a csapatnak. Valljuk be ennyit tudunk, a Léta jobb játékerőt képvisel.
Szerintem jelentősen gyengültünk David elmenetelével, sőt most már Salvadort is idesorolnám. Szegény Szabónak tényleg nagyon nem ment. Egyszer Salvadorral beszélgettem és pont Ő mondta, hogy tökjó lenne, ha Szabó letenné Neki a labdát (amihhez tényleg ért), Ő meg ráfordul, lő, vagy kilép. Pont ezt hiányoltam a csapatból. Jó persze az edző ezt nyilván jobban látja, hogy megvalósítható lett volna e. De egy ilyen vérbeli csatár akkor is hiányzott. És azért Salva nem volt rossz képességei alapján.
David meg pont az ilyen Veres, Apáti, Leninváros elleni meccseken adta azt a pluszt, amivel ezen meccsek behúzhatóak lettek/lehettek volna.
Bár tudom a csapatszellemért nem sokat tettek, de úgy gondolom hiba volt Őket elküldeni. Talán aki látta Őket edzésen mozogni többet tud erről mondani.
De mégegyszer mindenképpen maximális tiszteletem a csapat előtt, főleg az őszi teljesítményhez.
Akiket külön kiemelnék, az Kovácspeti főleg a tavasz folyamán, Nagypeti sztem nagyon jó volt szélen, Czetőt mindenféleképpen. Ő volt a legnagyobb meglepetés. Kicsit erősödik, akár Nb1-ig is viheti. Nyitrai őszi játéka is tetszett. Szabó Ádámra se lehetett panasz, a kapussors sokszor kemény :) jah és persze Molnár, sok sikert Neki bármerre is viszi a sors.
Szomorú búcsú...
Habár ez még csak a 29. forduló volt, Kazincbarcikán már a 27.-ben végetért a szezon. Naivan azt is hihettük, hogy a játékosok egy komolyabb téttel már nem bíró meccsen játszanak egy jót utoljára hazai pályán, de mivel túl nagy kedvük nekik sem volt már, így megváltást jelentett a hármas bírói sípszó – nekik is, nekünk is…
Mérhetetlen „minden mindegy”-hangulat telepedett a Pete környékére a mai napon, és ez jellemző volt a lelátón és a pályán egyaránt. Ha külső szemlélő nézte az összecsapást, nem is biztos, hogy észrevette, hogy két motiválatlan alakulat gyűri egymást, de nekünk, akik ismerik csapatunk minden rezdülését, igencsak szemet szúrt ez az attitűd. Némileg tartalékos üzemmódban álltunk fel, hiszen két megszokott középhátvédünket nélkülöznünk kellett, érdekes volt, hogy Borbély mester nem Treznait játszatta középen, hanem Czetőt tolta be, így Nagy Peti került át a baloldalra, Treznai pedig a jobb oldalon próbálta megakadályozni a vendégtámadásokat.
Azt hiszem, túl sok érdemlegeset nem kell leírni a meccsről, mert inkább egy felkészülési találkozónak tűnt – nézőkkel. Aki ott volt, biztosan gyorsan elfelejti, aki nem volt ott, nincs miért bánja. Sajnos tökéletesen szétestünk a végére, az a tűz, ami látszott a srácokon 4-5 fordulóval ezelőtt, a múlté lett, kialudt, és nyilvánvaló, hogy ezt a csapatot így, egyben, most láttuk utoljára.
Szakmázni felesleges lenne, mert ez a találkozó csak nagyon kevéssé szólt a futballról. Hogy azért szóljak pár szót erről is, ki kell emelnem a megint csak „minden lében kanál” Illés, és az idény közben magasan legtöbbet fejlődött Czető játékát, ők tényleg odatették magukat, ha maradnak, jövőre is értékes sportemberei lehetnek csapatunknak.
Szívesen mondanám, hogy megérdemelte volna a barcikai közönség, hogy szépen búcsúzzanak a játékosok a hazai pályától, de most valahogy nem visz rá a lélek. Én azt gondolom, hogy mindenkinek van miért magába néznie, szurkolónak, játékosnak egyaránt. Ez a szezon nekem arról marad emlékezetes, hogy játékos és szurkoló útja végérvényesen különvált – márpedig egymás nélkül ez a performansz a kutyát sem érdekli. A játékosoknak azt kellene megérteni, hogy ez az egész történet a nézőkről szól, a futball tulajdonképpen egy színházi előadás, ami nem önmagától létezik, hanem azért, mert vannak, akik jegyet vesznek, és kíváncsiak az előadásra. Tudom, hogy Magyarországon ez is egy kicsit másképp van, itt lehet Makovecz-stadiont építeni a tanyavilágba, nem a kereslet szabja meg a kínálatot, itt csak kínálat van, de nincsenek rá vevők. A játékos – ha akarja, ha nem – a szurkolókból él. Ha nem teszi ki a belét a pályára, le is út, fel is út. Lehet, hogy ez itt, magyarhonban egy ideig még mehet, hogy néző és futballista külön utakon járnak, de nem sokáig, ebben mindenki biztos lehet. Mert ha nincs fizetőképes kereslet egy áru után, akkor az az áru selejt.
A szurkolónak meg azért kell magába néznie, mert a belépőjegy megvásárlása nem jogosítja még fel arra, hogy bármit megtehet. És különben is: a legnagyobb trógerségnek érzem, ha valaki a sajátjait szidalmazza. Durván. Trágár módon. Az összetartás arról szól, hogy a mieinket akkor is megvédjük, ha százan jönnek ellenünk. Nem hogy mi megyünk a sajátjainknak… Ilyen hol van?
Mindezt csak azért írom, mert a szezont kétségkívül „megkoronázta”, hogy a láthatóan nagy fájdalmakkal küzdő Kokónak (aki maga a KBSC…) a hosszabbításban valaki beszólt a nézőtérről, ő pedig nem éppen irodalmi stílusban szólt vissza. Megértem.
Szerettem volna megtapsolni a csapatot, nem éppen a mai teljesítményükért, hanem a szezonbeliért. Mivel rutinszerűen levonultak a pályáról, anélkül, hogy akár egy pillanatig is megfordult volna a fejükben, hogy szembenézzenek a nem éppen hálás közönségükkel, erre nem volt módom. Végtelenül sajnálom…
Téma: Szomorú búcsú...
Dátum: 2014.05.26
Tárgy: -
Dátum: 2014.05.24
Tárgy: Szégyellem magam !
Alig értem haza és már elkészült ez a cikk ,Gratulálok hozzá !Sajnos Én sem örülök,hogy az utólsó meccseket elrontották,de kérem jelenleg 2.-ok ,megérteném a szurkolókat,ha a tabella végén kullogna ez a csapat !Emlékeztek még nem rég arról írtatok ,hogy jó csatárok nélkül vágtak neki a szezonnak . Nos a mai meccs is bebizonyította.mert sok helyzete volt a KBSC-nek .de meccset csak gólokkal lehet nyerni . Azt sem mondanám,hogy nem akartak a fiúk, inkább az az érzésem elfáradtak és itt nem fizikai fáradtságra gondolok . ( Harc a Létával majd képbe jött Szeged és ez így már sok volt )Gratulálok Minden játékosnak , edzőknek és akik segítették Őket ! Amiért szégyellem magam az az ominózus eset amikor a FEKETE pólóban lévő Úriember éppen kokot találta meg . Szerettem volna megkérdezni látta-e mi történt ,mert akkor tudnia kellene ,nem meghúzódott (sérülést okozott neki az ellenfél ) Nem akararm vele vitába kerülni és ezér nem szóltam . Viszont megkérdezném Tőle a 27 lejátszott mérkőzésen gyakran látta meghúzódni ? Kár .hogy az utólsó hazain ílyen szurkolókkal kellett találkozni .Tisztelet a kivételnek, akik a csapat mellett vannak . Engem örömmel tölt el,hogy nem olyan szezont tudnak maguk mögött a fiúk (amiben már volt részünk ) .hogy vereséget vereség követett .
Dátum: 2014.05.24
Tárgy: Nem mellékesen:
Az érintettek figyelmébe: Fradi II - Jászapáti 10-0.
Dátum: 2014.05.24
Tárgy: sajnos így van
Sajnos így van. A csapat és a szurkolók (nézők?) tökéletesen távol kerültek egymástól.
A csapat valami egészen indokolatlan felsőbbrendűséggel viseltetik a jegyet váltók irányába. Szerintem a csapaton belüli hangadók rossz befolyása ez. Nem hiszem, hogy mindenki ilyen lenne, csak az elvártak szerint igazodik. Pedig ez tévút. Ezek a játékosok csak ma alkotják a KBSC-t, lehet, hogy az őszre talán 2-3 marad közülük, többen talán a riválisokhoz igazolnak. Legtöbbnek a nevét is elfelejtjük pár év múlva.
Mint ahogy a néhány évvel ezelőtt itt játszó tucatjátékosokéval tettük. Szóval (néhány kivétellel) nem nekik szurkol a néző, hanem a csapatnak. A KBSC-nek. ( A "B" betűt egyébként sosem fogom megfejteni a rövidítésben. A legszebb, amikor egyes oldalakon Kazincbarcikai BSC-nek nevezik a csapatot... Teljesen jogosan egyébként, ezt kínálja a betűszó. Vajon ki találta ki?)
Na, mindegy hogy hívják, szóval a barcikai csapat az első, nem az egyes játékos. Ezt nem értik meg akiknek pedig meg kellene.
De nehogy azt gondolja valaki, hogy a nézők egy része nem ezt érdemli. De pontosan ezt. A hőbörgők, az alpáriak, a bunkók pontosan azt kapják a csapattól, amit viselkedésükkel kiharcolnak maguknak. De kedves játékosok! Ez csak 2-3 fő a 100-200-ból! Vagyis a szurkolók 1-2%-a. A 98-99 % miért érdemel elutasítást, ilyen viselkedést a csapattól? Nem érdemel. Hóban, fagyban, kánikulában, esőben mindig ott vagyunk a pálya szélén. Szeretjük a csapatot. A KBSC-t. Biztosan jobban mint némelyik játékos. De ha így van, így van, nem fogunk a kardunkba dőlni.
Azért át kellene ezt gondolni fiúk!