Újabb meeting a Kisbüdösben
- Drága, drága barátom! - gagyogta Nyúlszív lelkendezve a Kisbüdös ajtaja felé nézve. - Tényleg Te vagy az, Leó?
- Én hát, ki a pöcsöm lennék? - replikázott a hórihorgas ember, kék-sárga sállal a nyakában. Mi van, Nyuszi? Előre iszol a medve bőrére?
- Hát, mivel nem tudtam, hogy jössz, a tiédre nem tudtam - próbált humorizálni a törpeméretű Vegyész-fan, akinek ugyancsak a barcikai klubszíneket megjelenítő nyakmelegítő szorította el lélegzetét.
- Hát hol a fenében lennék, mikor indul a bajnokság? - förmedt fel Leó.
- Hellóka, a bajnokság már a múlt héten elindult. Sőt, a tavasz már a Tarján elleni hazai meccsel megkezdődött - okoskodott Tuskó.
- Ó, de nagyon műveltek vagyunk! Tudom én, apám, hogy mi a sábeszdekli. Nyertünk a Kombínó pályáján. Igaz, lehet, hogy sokba került az a győzelem - szólt hozzá Nyúlszív. - Én nem biztos, hogy játszattam volna Buricsot. Egy sárgára volt az eltiltástól, és tudtuk, hogy a következő meccs a bajnoki döntő is lehet.
- És ha éppen az ő játéka is kellett a sikerhez? - kérdezett Leó. - Könnyű utólag okoskodni. Egyébként is úgy néz ki, hogy takony kicsapásáért sárga, fingásért piros járt a meccsen. (Egy pillanatra álljunk meg! Elnézést a romantikusabb lelkületű olvasóktól, de a történelmi hűség kedvéért muszáj pontosan idéznünk).
- Feketét jól elmeszelték. 4 meccs, baszod. Annyit még akkor sem adnak, ha a szögletzászlóval análisan megcsinálja a partjelzőt - böfögött fel egy kis sört (is) Nyúlszív.
- Nem tudom, Nyuszi, nem láttam. Én biztos a vérét ontom a csávónak, ha kiüti a fogamat, de nézzük el, hogy Pepe visszafogott volt. Süti meg csak lehetőséget akart adni a még keretben lévőknek. Hidd el, hogy egy előre meghatározott terv része ez - emelte fel a hangját Leó. - Eljátszuk, hogy meggyengültünk azzal, hogy Burics, Fekete és Süttő nem játszik, Alexet is csak a padra ültetjük, hogy páholyban érezzék magukat. Közben ezek nem tudják, hogy a Petében vendégeskedni olyan, mint aknamezőn balettozni. Mutatványnak mutatvány, de mi a vége?
- Én azért nem vagyok nyugodt - agadékoskodott, szokása szerint, Nyúlszív. - A háromvédős szisztémára gyakoroltuk ki szinte az egész téli felkészülést, és hiába ugattam, hogy egy 3 középső védős rendszerhez nem elég 3 közéső védő a keretben, mindig letorkoltatok. Most 4 meccsen keresztül mit játszunk?
- Mit-mit. Nehogy azt hidd már, hogy a 4-4-2-t nem tudják a srácok. Azt még a kezdők is tudják. Szemi átmegy a bal oldalra, Molnár kezd a jobbon, középen meg Bölény és Kardos eltakarít.
- És a középpályán?
- Ja, hogy Burics helyett? Hát ott van a Kokó, meg a Sigi. De ha már 4-4-2, akkor úgyis kell egy támadó középpályás, be lehet szórni Kis Szabit. Vagy lehet 3-5-2 is, így (és egy söralátétre írni kezdett): Somodi - Szemere, Belényesi, Kardos - Molnár, Sigér, Kovács, Constantinescu, Illés (Lipusz) - Bene, Farkas.
- Hm. Érdekes öltet - ámuldozott Tuskó. Már csak azt nem tudom, mi lesz velünk, ha Faresz megint kap egy lapot, mert akkor a jövő hétre ő is kipontozódik.
- Heeee! - horkant fel Leó. - Farkas Jani 2 sárgát ígért a tavaszi idényre, és ok, abból egy már megvan, de ő egy szavatartó gyerek. A másodikat majd a bajnokavatáson kapja, mert az utolsó percben elkéri a bíró mezét.
- És mit szólsz ahhoz, hogy dopping-ellenőrzésre vitték a játékosokat a múlt heti meccs után? - érdeklődött Nyúlszív.
- Csak azt tudom, hogy Farkas nem tudott mintát adni, mert a meccs közben összehugyozta magát a bírói ítéleteken - állította fölényesen Leó. - Ellenőrizzenek, baszod. Meg egyébként is. Tegyenek meg mindent, hogy ne mi nyerjük meg a bajnokságot. A pályán kell, hogy válaszoljunk!
- Akkor holnap toljuk a "buzi MLSZ"-t? - vetette fel Tuskó.
- Na, azt azért nem kéne - vett vissza Nyúlszív. - Egyébként is "ránk játszanak", talán nem kéne ekkora fórt adni nekik.
- Szerinted nyerünk, Leó? - kérdezősködött Tuskó.
- Ha a Jóisten velünk van, nyerünk. Nem egyszerű a helyzet, nem mondom. 4 meghatározó játékos kiesése még talán egy Barcát is hazavágna. De tudom, érzem, hogy ezek a játékosok, akik mezt kapnak, felfogják, hogy itt a nagy esély. 6 pontra szakíthatjuk le a Monort, és akkor tényleg már csak magunkra kell figyelnünk. És itt van az esély, amit nem szabad kiengedni a kezeink közül. A lényeg, hogy mi ott leszünk, és rajtunk nem fog múlni. Megpróbálunk félelmetes hangulatot teremteni, hogy a monoriak már a kezdő sípszó előtt beszarjanak, és érezzék: ezen a pályán nincs esélyük.
Egy ismeretlen lépett be a Kisbüdösbe, aztán sarkon is fordult, mert rémisztő volt a kórus: HAJRÁ BARCIKA!!! HAJRÁ BARCIKA!!!!