Vigyázat! Nyomokban futballt tartalmaz...

2014.10.25 17:25

Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy habár tökéletesen elégedettek nem vagyunk (talán soha nem is leszünk…), de nagyjából ez az a teljesítmény, amit minimálisan hétről-hétre látni szeretnénk. Ez még mindig kevés lesz ahhoz, hogy két hét múlva gond nélkül két vállra fektessük a Kisvárdát, de egyrészt minden meccs más és más, ha szerencsénk van, akár még ez a produkció is érhet három pontot a csoport legerősebb együttese ellen, másrészt van addig még két hét, és ha ilyen ütemben tudunk fejlődni, akkor november 8-án akár még meglepetést is okozhat nekünk a csapat.

Kicsit furcsán pislogtunk, amikor a kezdőt megláttuk az mlsz.adatbank-on, hiszen a „papírra vetett” tizenegy játékos játszhatott volna akár 4-4-2-t is (Dobossal jobbszellőben és Benével a csatársorban), de valami azt súgta, hogy 4-5-1 lesz ez, mégpedig úgy, hogy a volt kispestire lesz bízva az irányító szerepkör. Nos, nagyjából ezt is kaptuk, talán csak annyi volt szembetűnő, hogy Bene némileg előrébb helyezkedett, így nem sok múlt azon, hogy „szégyenszemre” két csatárral álljunk fel. Nos, idáig azért nem merészkedett Gálhidi mester, de ez a felállás ennek ellenére sokkalta támadóbb volt, mint ezidáig bármikor. Dobos nagyot küzdött a pozíciójában, de azt kell mondjam, teljesítménye bőven hagyott kívánnivalót maga után, ellenben Irhás mélységi irányítóként a csapat egyik leghasznosabb tagja volt. Ahogy már a múltkor is említettem: gyakorlatilag mindegy, hogy előrejátékról van szó, vagy védekezésről, Ignác minden dimenziójában benne van a játéknak. Ricsi is igyekezett kivenni a részét a középpályás munkából, és habár sokkal jobban tetszett a játéka, mint az utóbbi pár hétben, véleményem szerint még mindig keresi azt a formát, amit a csapat legjobbjaként az idény első felében mutatott. Szinte biztos vagyok benne, hogy ennek van némi köze ahhoz, hogy megszokott társa, Kokó kiesett mellőle, kicsit keresi még a pozíciókat, de feljavulóban van, és ez meglehetősen örvendetes. Ne feledjük azt sem, hogy egy rejtélyes vírusfertőzés miatt ki kellett hagynia jópár edzést, így utol kell még érnie magát.

A védelmünk nagyjából tette a dolgát, most elsősorban Katonát tudom kiemelni, mert Fótyik-hatékonysággal hárította a légiveszélyt, de két középső védőnk földön – sajnos – nagyon is verhető. A Várda ellen sokkal nagyobb önbizalommal és agresszivitással kell majd söprögetni, ráadásul jó lesz, ha a védekezésért is felelős középpályások többször lépnek majd vissza. De mindegy, ez most elég volt.

Nagy Peti többször is fentmaradt, és ilyenkor nehezen váltottunk ki a jobbszélre, a szélső hátvédeknek figyelni kell erre, igaz, Zimányi kicsit gördülékenyebbnek tűnik ennél a feladatnál. Pedig neki nehezebb dolga volt az előtte sokszor tanácstalanul futkorászó Illés Gabival, Bene azért egy kategóriával magasabb szinten mozgott. Attila kapott már tőlünk nem kevés zrikát, de azt kell mondanom, ma játszott a legjobban az idényben, megérdemelte volna a gólt, de a kapufa ma nem volt velünk.

Nehéz Máté a gyógyír támadógondjainkra, és el sem tudom képzelni, mi lenne velünk, ha történetesen megsérülne. Adódó helyzeteiből egyet szinte biztosan kihasznál minden meccsen, és ez amíg így van, addig nagy bajunk nem lehet. Kétségtelen, hogy még ennél is több van benne, és szerintem idővel ki is fog jönni belőle, mindenesetre szeretném még nagyon sokáig kék-sárgában látni. 1-2 év múlva Dávid Ferivel ellenállhatatlan támadópárost alkothatnának…

A Göndör Judit által elmondottakkal szemben én úgy gondolom, hogy nem a Honvéd-fakó volt a legjobb csapat, akit ezidáig vendégül láttunk, hanem a Hatvan, és ezt nem csak a helyezésük mondatja velem. Habár az elején – ahogy ígérték – tényleg nagyon nekünk ugrottak, de ahogy látták, hogy komoly az ellenállás, úgy húzódtak egyre inkább vissza, és várták a kontralehetőségeket. Azt gondolom, a csapat nagyfokú fegyelmezettségén múlt, hogy igazán komoly veszélyhelyzetet csak nagy ritkán tudott kialakítani a kispesti csapat, ha meg mégis, Miski a helyén volt. Apropó Miski: utoljára Tárkányban kellett ennyiszer közbeavatkoznia portásunknak, de egy rossz szó nem érheti a teljesítményét, talán csak annyi, hogy a hátrapasszolt labdát kicsit gyorsabban is megjátszhatná, hacsak nem direkte balalajkázik a nézők idegein.

Nem voltunk sokan, sőt. Talán többen egy hangyányival, mint a Nyírbátor ellen, de lehet, hogy tévedek. Két hét múlva – ahogy már említettem – a Kisvárdát várjuk, és tényleg nagyon klafa lenne, ha sokan lennénk. Tudom, van még addig egy Tarján elleni idegenbeli, meg nem is lettünk pár hét alatt a csoport favoritjai, de azért azt tárgyilagosan tudom mondani meggyőzésképpen, hogy a csapat hajt, akar, motiváltnak tűnik, és az első pár hazai arcoskodós flikk-flakkjai után most egy igazán összetartó brigádot láttunk a pályán. Akiket az edző mindig időben – és sohasem alaptalanul – dorgált meg, de érezhetően jobbító szándékkal, és nem erőfitogtatás címén. És akik már majdnem teljes számban le is pacsiztak a szurkolókkal. És akik meg fogják verni a Kisvárdát!

Hajrá Barcika!